Pesti Hírlap, 1919. december (41. évfolyam, 168-192. szám)
1919-12-03 / 169. szám
a padtan remegve két osztrák katona között. Nos, hát ez nem igaz ... és itt meglehetősen erős kifejezéseket használt Batvany ellen. — Hal volt ön, amikor Kuély lemondtak? —• A fronton voltam, hadtestem élén. E szavak után Pogány kiegyenesedett, fölvette ismert pózát és míg eddig nyugodtan, halkan, sőt kissé megtörten beszélt, most hangját is megváltoztatta: — Igen, a fronton voltam. Szolnokhoz siettem hadtestemmel, a 2-ik hadtesttel. Szolnokot már visszafoglaltuk ismét a románoktól I de én erősen elleneztem, hogy Kunék lemondjanak. Amikor mégis lemondtak, tovább akartam folytatni a harcot, mert a háláit kerestem. (?) Amikor láttam, hogy ez céltalan, különvonatomon, mert hiszen minden hadtestparancsnoknak külön vonatja volt, nekivágtam az osztrák határnak. De nem Bruck felé, mint ezt Hatvany megírta. És nem remegtem, mert nem volt rá okom. Ott a határon, pedig akkor már a Peidl-kormány volt az uralmon, még mindig katonai tisztelgéssel fogadtak és a határőrség parancsaimat ép úgy teljesítette, mint azelőtt. — A határ átlépése után tudta-e már, hogy internálni fogják? — kérdeztem. — Nem ismétlem, ha tudtam volna, nem lépek osztrák területre. — Hát akkor hová ment volna? — Otthon maradok. Amikor észrevette csodálkozó tekintetemet, Segismételte: — Igen, otthon, maradtam volna, mert most Mondok Önöknek miamit, amit azt hiszem nagyon kevesen tudnak, a Peidl-korrr.ény megalakulása után, mikor tehát a hadsereg ismét nemzeti hadsereggé vált, engem Feidl megkínált hadtestparancsnoksággal. Nekem a második, a dunántúli hadtestnek parancsnokságát kellett volna átvennem, de én ezt a kinevezést nem fogadtam el. Nem azért utasítottam vissza, mintha féltem volna otthon maradni, mertami volt okom film. Hiszen én az egész diktátum alatt egyetlen embert nem öltem meg .. . — Tiszát sem? !— vágott itt a szavába Bekan kollegám. — Neon, Tiszát sem — Mogt Pogány. — Tudom, most többek között engem ezzel is gyanúsítanak, hogy én is azok között voltam, akik Tiszát megölték. Ebből természetesen egy szó sem igaz. Én a 11-es katonatanácsnak nem voltam tagja, sőt épen én voltam az, aki ezt a katonatanácsot feloszlattam. — Én be tudom bizonyítani, — mondotta sitán, — hogy a gyilkosság alatt, előtte ésutána, ott voltam a Nemzeti Tanácsban. Nem igaz, hogy a gyilkosok nálam jelentkeztek és én elkergettem volna őket Egyáltalán fogalmam sincs, kik gyilkolhatták meg Tiszát. Arra a kérdésre, hogy nem fél-e, hogy a Tisza-ügy és a terroristák elleni vizsgálat olyan fordulatot vesz, ami kényszeríteni fogja az osztrák kormányt eleget tenni a kiadatási eljárásnak, Pogány ismét mosolygott: — Nem. Nem, nem félek, mert kizárt dolog, hogy az osztrák kormány kiszolgáltasson! Akkor még nem tudtam, mire alapítja Pogány ezt a reménységét. Csak este hallottam hírét az orosz kormány állítólagos jegyzékének. Lehetséges-e, hogy ennek a jegyzéknek tartalma hamarabb hatolt át a karlsteini kastély vastag falaáin, mint ahogy ezt a hivatalos távírók a világgal tudatták . . . Mielőtt Pogány eltávozod volna, valamit intett nekem a bajuszára mutatva. Én nem értettem meg, de Henry Helsen, aki a sajtóhaditűzállában megtanult néhány magyar szót, azt állítja, hogy Pogány arra kért ne írjam meg, hogy bajusza van. Én Pogánynak ezt a kérésétismert hiúságára vezettem vissza. Helsen barátom azonban azt állítja, hogy most, amikor bebizonyult Pogány részvétele Tisza meggyilkolásában, kötelességünk megírni ezt a tényt mert e mögött szökési terv rejlik. Lehet hogy Hessen kollégámnak igaza van, de ha Pogány foglalkozik is szökési tervvel, a bajusz ebben nagyon forvás szerepet fog játszani, mert jellegzetes fejét a bajusz nem tudja megváltoztatni. Különben pedig Karlstein és di Mai között bizonyára nem ülnek tétlenül a kommunista vezérek. Nyugtalan vérük ki tudja, merre hajtja őket Reméljük, az osztrák kormányban lesz annyi energia, hogy nemzetközi kötelezettségének minden körülmények között eleget tesz, még akkor is, ha netalán kísérlet történne a saját portáján, hogy a karlsteini vár kis kapuja előbb nyíljék meg, mintsem az az osztrák kormány-Bak kellemes volna. Simon Vilmos, fa HIDÍSOT korfilásíjft 8TCS3-Szívták a békcetárcsyasra. A Pesti Hírlap berni távirata jelentette elsőnek, hogy a békekonferencia legfőbb tanácsa elhatározta Magyarország meghívását a békeértekezletre. Jelentésünket megerősítik a ma érkezett hivatalos táviratok, amelyeket alább közlünk, itt adjuk először a Magyar Távirati Irodának a budapesti rádióállomás útján érkezett szoératáviratát, amely így szól: A szövetségesek legfőbb tanácsa hétfőn délelőtt a francia külügyminisztériumban ülést tartott, amelyen Clemenceau miniszterelnök elnökölt. A legfőbb tanács meghallgatta Sir George Clerkot, aki részletesen beszámolt budapesti missziójáról és azokról a feltételekről, amelyek mellett sikerült neki olyan kormányt megalakítani, amely Magyarország népének akaratát képviseli. E beszámoló folyamán a szövetségesek legfőbb tanácsa elhatározta, hogy a Huszár-kormányt értesíti arról, hogy a lehető leghamarabb küldjön ki Neuillybe magyar békede-regációt, amely az entente megbízottaival a békeszerződés tárgyában megkezdi a tárgyalásokat. " A magyar megbízottakat a regre elenló időn belül Neuillybe várják. A szövetségközi katonai bizottság nevében Bandholtz tábornok ma a következő levelet intézte Huszár miniszterelnökhöz: Huszár Károly önagyméltóságának, a magyar minisztertanács Elnökének! A misszióhoz a következő távirat érkezett: „122. számú rendelet, távirat, december 1. Szíveskedjék továbbítani Clemenceau úrnak, a békekonferencia elnökének, következő üzenetét szószerinti szövegben Huszár Károly úrhoz, a magyar minisztertanács elnökének. A szövetséges és csatlakozott hatalmak legfőbb tanácsa Sir George Clerknek, a budapesti kiküldöttnek, meghallgatása után elhatározta, hogy felhívja a magyar kormányt arra,hogy küldje ki Neuillybe (Chateau de Madrid) a szükséges meghatalmazásokkal ellátott megbízottait, hogy a békét a szövetséges és csatlakozott hatalmakkal megkössék. A magyar kormányt ennélfogva felhívjuk, hogy megbízottait a legrövidebb időn belül Neuillybe küldje ki. G. Clemenceau 122. Polk. A. Mission." H. H. Bandholtz, az Amerikai Egyesült Államok tábornoka. "A miniszterelnök a következő képen felelt: H. H. Bandholtz tábornok uz őnagy méltóságának Budapest Volt szerencsém kézhez venni Tábornok Amar, a szövetségközi katonai bizottság nevében a mai napon hozzám intézett szíves értesítését amelyben Clemenceau úrnak, a békekonferencia elnökének, megbízása alapján közli velem azt hogy a vezetésem alatt álló magyar kormány felkéresik arra, hogy a békekonferenciára küldje ki al legrövidebb időn belül a szükséges megbízatásokkal képviselőit, hogy azok a szövetséges és csatlakozott hatalmaktól átvegyék Magyarország békefeltételeit. Azon szerencsém közölni, hogy ennélfogva ma délutánra minisztertanácsot hívtam egybe, amely elé fogom terjeszteni Clemenceau úr ezen üzenetét. "Őszintén köszönve Tábornok Úr szíves éneestését maradtam Nagyméltóságodnak, készséges híve: Huszár Károly miniszterelnök. Elkészült a magyar békeszerződés-Páris, dBc. 1- A Chicago Tribüne jelenti, hogy az amerikai békedelegációt még a héten feloszlatják és Amerika, képviseletében Wallace, Amerika itteni nagykövete, fog részt venni a legfőbb tanács tárgyalásain. Eredetileg az volt a terv, hogy Amerika egyáltalában nem képviselteti magát tovább a béketárgyalásokon és a magyar békeszerződést az amerikai nagykövet írta volna alá. A szerződés tervezete már készen van és mihelyt a magyar delegáció Neuingbe érkezik. A cokkofedo meghívása a minisztertanácsban. Apponyit Budapestre hívták- - A békeküldöttséget még nem állították össze. Ma este a miniszterelnök awffeniavárt palotájában minisztertanács volt, amelyen a kormány tagjain, kívül Horthy Miklós, a nemzeti hadsereg fővezére, gróf Bethlen István és gróf Teleky Pál, a Béketárgyalásokat Előkészítő Bizottság vezetője, valamint báró Lers Vilmos külügyi államtitkár is részt vettek. A minisztertanács hat óra után kezdődött és mindenekelőtt a békekonferencia meghívásával és az ennek folytán szükségessé vált további intézkedésekkel foglalkozott. Ezután folyóügyekre tért át, melyek közül elsősorban az élelmezési ügyeket tárgyalták. Foglalkozott a minisztertanács ezenkívül a választások tisztaságának és zavartalan lefolyásának biztosításával is, amelyre nézve Huszár Károly miniszterelnök előterjesztett, egy kormányrendelet-tervezetet. A minisztertanács elfogadta a tervezetet, ezt holnap hivatalosan is közzéteszik. A magyar békedelegáció tagjainak névsora értesülésünk szerint még nincs összeállítva. A mini minisztertanács még csupán az első tervezetet tárgyalta, amelyen a különböző pártokat képviselő miniszterek óhajára változtatások fognak történni. A kormányt az az intenció vezeti, hogy lehetőleg minden osztály és társadalmi réteg képviselve legyen a küldöttségben, amelyben a gazdasági, pénzügyi és a nemzetiségi viszonyok szakértői is jelentékeny számban helyet kapnak, sőt szó van arról, hogy a békedelegációt egészítsék ki még a megszállott területek küldötteivel is. Ezért a bizottság összeállatása még nem végleges, a forgalomba került nevek jórészt csak telátgatások és úgy halljuk, néhány név meglepetést fog kelteni. A delegáció létszámát lehetőleg, csökkenteni kívánják, tekintettel arra, hogy egy igen nagy bizottságnak és a mellette szükséges kíséretnek és hivatalnoki karnak hosszabb ideig való külföldi tartózkodása a mai valutáris viszonyok miatt igen költsége. Még arra nézve sincs döntés, hogy a békeküldöttség Tutihoz utazik el, bár a hivatalos meghívó a magyar küldöttekmielőbb való kiutazását (a békekonferencia távirata ezt a kifejezést használja: „immediatenente") tartja kívánatosnak. Huszár Károly miniszterelnök ma táviratában közölte a meghívást az Eberhardon tartózkodot gróf Apponyi Alberttel, aki elnöke lesz a békedelegációnak, és kérte, hogy a lehetőség szerint mihelyt teheti, jöjjön Budapestre. A minisztertanácsot este kilenc órakor félbeszakították, mire Huszár Károly miniszterelnök a kormány tagjait vacsorára vendégül látta. Kilenc órakor eltávozott a minisztertanácsról Horthy fővezér is, mert azt az ügyet, amely miatt az ő jelenléte szükségessé vált, csak a holnapi minisztertanácsban tárgyalják. Az in témáit kommunisták és vörös katonáknak szabadon bocsájtását, amit a szociáldemokrata pártt kívánt, a hadsereg fővezére teljesithetetennek tartja, mert ez könynyen veszélyeztethetné az ország belső rendjét. Vacsora után folytatták a minisztertanácsot a mely a laéső éjjeli órákig tartott. Holnap ujabb minisztertanács lesz. 3 * pesti hírlap 1919. december 3., szerda, rögtön átadható neki a szerződés. Időközben azonban eltértek ettől a merev elhatározástól. Az amerikai nagykövet a legfőbb tanács ülésein részt fog venni, de minden döntés előtt utasításokat kell kérnie Newyorkból, mint minden másügyben amelyben mint nagykövet jár el, Magyarország ajánlata a nyugate mi gyakorssági kérdésiben. Frankfurt, dec. 2. — (A Pesti Hirlap tudósitójának távirata.) A legfelsőbb tanácsnak a magyar békedelegációelé terjesztendő béketervezete Ausztriára nézve a legnagyobb fontosságú. Magyarország ugyanis kijelentette a legfelsőbb tanács előtt, hogy hajlandó Ausztriát a szükséges élelmiszerekkel ellátni, ha Nyugatmagyarország kérdése a magyar álláspont szerint nyer megoldást. A legfelsőbb tanács azonban ezt az előterjesztést visszautasította azzal, hogy Magyarország még a s saját ellátására sem rendelkezik kellő mennyiségű élelmiszerrel, ha pedig már egyszer elhatározta, hogy Nyugatmagyarországot Ausztriához csatolják, ezt a határozatot már nem lehet felborítani. A magyar békeszerződés ennélfogva azt tartalmazza, hogy Nyugatmagyarországot, amely Ausztriához lép tartozni, ki kell ürítenie. Az előterjesztés ezenkívül azért is nagy jelentőségű ügy Ausztriára, mint Magyarországra nézve, mert olyan gazdasági és pénzügyi megállapításokat tartalmaz, amelyek Ausztria tehermentesítésére szolgálnak. %