Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-25 / 48. szám

.­­ Innapest. 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK› Egész évre 220 K — f­­élévre 110 „ — „ Negyedévre ..... 66 „ — „ Egy hóra 20 „ — „ Egyes szám­ára helyben, vidéken és pilyaudvaron 80 f. Hifdetós és apróhirdetés dij­saabis saeri&t. Szerda, február 25. FIÓKKI/tfKJ.HIVATAL*: Bud­apest, Erzsébet-körut L Tamifim-®J67RBf 52—98. Miniszterek vád helyezése. Előre nem látott bűnesetek mutatják konrom­kint a szt­ntető törvények hiányait. 1848-banMutattuk törvénybe a „felelős int­imnot" , a törvény szerkesztői a mi­niszterek felelősségéről és esetleges vád alá helyezéséről hoztak ugyan általános ren­delkezéseket a Ill-ik törvénycikk 33— 36. paragrafusaiban, de ezekkel sohase le­he­tett megfogni egyetlen minisztert sem. A 48-iki törvényhozók hazafias gondolkodá­sukkal nem­ tudták elképzelni a későbbi da­rabont korszak s a Károlyi-rezsim bűneit, talán ezért nem gondoskodtak a megtorlás kellő, eszközeiről. A mai kormányra jutott e feladat s ez már készí­ti is a megfelelő tör­vényterve­zetet. Nemcsak abból a politikai és etnikai szempontból van erre szükség, hogy akik romlásba vitték az országot, büntetést kapja­nak, hanem abból a magasabb elvi jogi szem­pontból is, hogy a miniszteri felelősségnek rendszeres kodifikálásával tulajdonképpen a parlamentarizmusunk s alkotmányunk kap egyszer s mindenkorra törvényes biztosí­tást. Azért azt szeretnénk, ha a kormány nem csupán egy alkalmi törvényt szerkesztene ad hoc politikai szükségletre, hanem beillesz­tené az alkotmánybiztosító törvények közé örök időkre a miniszteri felelősségről, a mi­niszteri jogokról és kötelességekről, valamint a miniszterek vád alá helyezésének egész eljárásáról szóló rendelkezéseket. Politiku­saink emlékezetébe idézzük a koalíció idején a nemzet többsége által e célból megindított­nagy akciót, amelynek során a Pesti Hírlap az alkotmánybiztosítékok részlete pr­o­gramm­jában több ízben kifejtette, hogy ,,az alkotmány megerősítésére a királyi hatalom végrehajtó közegeinek, a minisztereiknek jo­­gait és felelősségét részletesen kodifikálni kell; korlátozni kell a miniszterek rendeleti és utalványozási jogát; az utóbbit az állami számvevőszék előzetes láttamozásától kell függővé tenni s a vád alá helyezés egész el­járását részletesen szabályozni kell, mert, mindezzel a felségjogokat is szabályozzuk". A 48-iki törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a miniszterek vád alá helyezését a képviselőház általános többséggel rendelheti el, a főrendiház alakítja saját kebeléből a bíróságot, mely nyilvánosan tárgyal s „a büntetést a vétségéhez aránylag határozand­ja meg". Ez a rendelkezés még akkor is hiá­nyos, mikor van főrendiház. Ma azonban ez „szünetel". Tehát mielőtt afölött vitatkoz­nánk, hogy kiket helyezzünk vád alá, előbb a jogi kérdést kell eldönteni, hogy milyen bíróság milyen eljárással s milyen büntető paragrafusok szerint ítélkezzék? Tisztázan­dó, hogy miniszterek politikai vétségei fö­lött tisztán politikai vagy tisztán rendes bíróság avagy esetleg­ vegyes, surv-szerű fórum ítélkezzék-e? Régi közjogi vitáink­ban mindig amellett az "elv mellett harcol­tunk, hogy semmiféle politikai testület sem­­lehet bírája saját tagjainak, ezért harcoltuk ki a választási ügyeket is a parlament hatás­köréből a curiai bíráskodás alá. Ha tehát most a főrendiház szünetelése alatt a nem­zetgyűlés magát jelölné ki bíróságul a letűnt korszak miniszterei fölött, ez veszedelmes elvi precedenst alkothatna a jövendőre, mi­kor minden előző kormányt vád alá helyez­tethetne egy későbbi kormány s a maga párt­biróságával elitéltetne. Viszont a főrendihá­zat is csak a megreformálása után lehetne elfogadni ítélő táblaként. E nehézségek kö­zött tehát a kormányt arra kérjük, hogy találjon ki a miniszterek vád alá helyezésére oly fórumot, mely a politikai pártos ítélke­zés grantúja alatt még­ az utókor előtt se áll­hasson s igazán igazságos és higgadt bírói ítéletet, hozzon. A jelen esetben az is meg­nyugvást keltene, ha a Károlyi-korszak bi­zonyos szereplői rendes bíróság elé állíttat­nának. Hisz a hazaárulás és a hűtlen pénz­kezelés tény ál­lid­éka megállapítható náluk külön bíróság alakítása nélkül is. Ne felejtsék el a mai törvényhozók, hogy nekik most nem szabad csak a mai nap a bék­eiLijisga5ó Henry ezredes A magyar utján ma nyujtgyiBe Tte azokat a jegyzékeket, amelyek a siéfcészerződés pénzügyi intézkedései­vel tartatkoznak­. Ebből az alkalomból Magyar­ország egyik legkiválóbb pénzügyi tekintélyéhez, Popovics Sándor főmegbizotthoz. fordul­t­am s megkértem, hogy a P. H. olvasói szimára ismertesse előttem ezeknek a jegyzékeknek a tartalmát és Intencióit. A kegyeimen az a kö­vetkezőket volt ezivel velem közölni: — A békeszerződésnek a hadviselés által oko­zott károk jóvátételére és egyéb pénzügyi jelen­tőségű kérdésekre vonatkozó ellenészrevételei a magyar békedelegációnak egy, a delegáció álta­lános felfogását visszatükröző jegyzék kísére­teiben mutattattak be. Ez az általános jegyzék ab­ból indul ki, hogy Magyarország a legyezetése által előállott helyzet konzekvenciáinak a levo­nására kész és úgy a múltban keletkezett, mint a békeszerződés által reá háruló kötelezettsége­ket teljesíteni is kívánja. Nagyon természetes hogy ennek a szándéknak azonban határt szab az ország gazdasági teljesítőképessége. Ebben az irányban a békedelegáció utal arra, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták A fegyverletétel óta bekövetkezett es­e­­leményeket, jelesül a forradalmat, a bolsevizmust és az ellen­séges megszállást, melyek gazdasági erőinket rettenetesen megcsonkították és amelyek az or­szágot képtelenné teszik arra, hogy belátható időn belül normális gazdasági életet éljen. Mind­ehez hozzájárul, hogy a területre vonatkozólag tervezett rendelkezések egy olyan területet akar­nak Magyarország részére meghagyni, amely a gazdasági prosperitás feltételeit nélkülözi. A jegyzék utal arra, az ellentmondásra, amely egy­részt az országra rovandó terhek, másrészt a gazdasági lehetőségek majdnem teljes megbéní­tása között keletkeznék,­­ha a békeszerződés teljesen változatlanul hatályba lépne.­­ A többi jegyzék ezeknek az általános szempontoknak a részletekre való alkalmazása. — Az első jegyzékünk hosszabb tanul­mány az­ állam pénzügyi helyzetéről és ennek kialakulásáról. Előre bocsátja a háború előtti financiális helyzet ismertetését, azután végig megy pénzügyi helyzetünk kialakulásának kü­lönböző fázisain a h­áború, majd a Károlyi-kor­mány és a bolsevizmus alatt. A jegyzék ezután részletesen ismerteti jelenlegi valutáris helyze­tünket, az államkölcsönök ügyét, az állami bevé­telek és kiadások jövő alakulását és arra az esetre, ha a demarkációs vonalak maradnának államunk határai, rámutat arra, hogy magát a háborút még átszenvedtük volna anélkül, hogy az a jövőben teljesítőképességünket tönkretette volna, a fegyverszüneti szerződés óta bekövetke­zett események azonban, a bolsevizmus és külö­nösen az azt követő négyhónapos román meg­szállás azt okozták, hogy ez idő szerint nem csak minden a jóvátételek címén tőlünk követel­hető ak­ár pénzbeli, akár egyéb javak kiszolgál­tatására képtelenek vagyunk, hanem ezenfelül még hatályos külföldi segítségre van szük­ségünk ahoz, hogy teljesítőképességünket visszanyerjük. — Egy másik jegyzék kifejti a következő­ket: A szerződés tervezetének a jóvátételre vo­natkozó hírtározmányai abból a fölfogásból in­szükségletei vagy érzései után cselekedniük, hanem amidőn a közelmúlt politikai bűnei fölött a megtorlást gyakorolják, ugyanak­kor a távoli jövő számára akaratlanul is elvi precedenseket csinálnak s alaptörvényeket kodifikálnak. Azért kívánjuk, hogy a mi­niszteri felelősségről s vád alá helyezésről jól meggondolt s örök időkre szóló törvényt szerkeszssenek, mely egyik legerősebb sark­köve legyen az alkotmánybiztosítékoknak. dulnak ki, hogy Magyarország és volt szövetsé­gesei, mint a háború okozói, teendők felelőssé azokért a háborús károkért, amelyeket az en­tente-államok szenvedtek. Ezzel szemben rámu­tatunk arra, hogy a magyar nemzet nem akarta a háborút, hiszen ebben a háborúban nem volt nyerni valója. De a felelősség kérdését­ől elte­kintve is a jóvátételre vonatkozó határozmányok teljesen megegyeznek az osztrák és német szer­ződés intézkedéseivel, tehát teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Magyarország átment a bolsevizmuson és a román megszállá­son. Az utóbbi körülmények következtében az ország teljesítőképessége nagyon szenvedett. A jegyzékhez fűzött mellékletben kimutatását adjuk azoknak az anyagi károknak, amelyeket az említett okok miatt szenvedtünk. Az entente feltételeivel szemben a jegyzék két fő kívánal­mat állapít meg. Az egyik az, hogy adassanak vissza részünkre azok az ipari és mezőgazda­sági termelési javak, továbbá vasúti forgalmi esz­közök, amelyek a magyar termelés megindításá­hoz, szociális és gazdasági életünk fentartásá­hoz nélkülözhetetlenek. A másik pedig az, hogy a tőlünk jogtalanul elvett javaknak az a része, amely a fentiek értelmében nekünk természetiben vissza nem adható, részben a reparációs szám­lánk terhére írassák és ezzel jóvátételi kötele­zettségünk legalább is 1926. évig teljesítettnek vézessék. Ez az időhaladék minimális idő arra, hogy teljesítőképességünket csak némileg is re­generálhassuk. — Külön jegyzék foglalkozik az állami adósságok eloszlásainak kérdéseivel. Az állami adósságok egyes fajainak és azok keletkezésének rövid is­mertetése után azt a kívánságot fejezzük ki, hogy ez az adósság a nemzetközi jognak és igaz­ságosságnak megfelelően osztassék meg Magyar­ország és a békeszerződés intenciói szerint be­lőle keletkező államok között. A Külön jegyzék tárgyalja az osztrák-magyar bank likvidációjának kérdését. A jegyzék utal arra, hogy a tervezett rendelkezések gyakorlati keresztülvihetőségével szemben igen alapos aggályok merülnek föl. A tervezett rendelkezések nincsenek tekintettel az osztrák-magyar bank jogi helyzetére és szer­zett jogaira. Ellenjavaslatokat teszünk és arra az esetre, ha ezek az ellenjavaslatok nem fogad­tatnának el, legalább bizonyos módosításokat kérünk az eredeti tervezeten. Ezek a módosítá­sok első­sorban a külföldön forgalomban levő bankjegyek beváltásának tervezett szabályozása ellen irányulnak. E szabályozás szerint a kül­földön 1919 július 15-én forgalomban volt bank­jegyek egyedüli fedezetét az osztrák és magyar kormányok által a jegybanknál letett adóslev­e­lek szolgáltatnák. Ez a rendelkezés egyolda­lúlag kedvezne a monarchiából területet nyert vagy a belőle keletkezett államoknak s teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy bank­jegyek a külföldre a monarchia volt területének minden részéről exportáltattak s hogy azok a különböző gazdasági javak, amelyeket ezekért a bankjegyekért beszereztek, azoknak az elsza­kadó államoknak javait is szaporították. — Egy jegyzék azokkal az állami javak­kal foglalkozik, amelyek a monarchia helyén alakuló államok tulajdonába mennek át a terü­­ li magyar delegáció pénzj jegyzékei. Beszélgetés Popovics..SAntfor fömegbizottsl. (A Pesti Hírnagy Mftfött tudósítójának távirata.) Neuilly (Chateau de Madrid) febr. TS & Pesti Hírlap mai száma 8 oldal. — Ára 60 fillér.

Next