Pesti Hírlap, 1920. február (42. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
. Innapest. 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK› Egész évre 220 K — félévre 110 „ — „ Negyedévre ..... 66 „ — „ Egy hóra 20 „ — „ Egyes számára helyben, vidéken és pilyaudvaron 80 f. Hifdetós és apróhirdetés dijsaabis saeri&t. Szerda, február 25. FIÓKKI/tfKJ.HIVATAL*: Budapest, Erzsébet-körut L Tamifim-®J67RBf 52—98. Miniszterek vád helyezése. Előre nem látott bűnesetek mutatják konromkint a sztntető törvények hiányait. 1848-banMutattuk törvénybe a „felelős intimnot" , a törvény szerkesztői a miniszterek felelősségéről és esetleges vád alá helyezéséről hoztak ugyan általános rendelkezéseket a Ill-ik törvénycikk 33— 36. paragrafusaiban, de ezekkel sohase lehetett megfogni egyetlen minisztert sem. A 48-iki törvényhozók hazafias gondolkodásukkal nem tudták elképzelni a későbbi darabont korszak s a Károlyi-rezsim bűneit, talán ezért nem gondoskodtak a megtorlás kellő, eszközeiről. A mai kormányra jutott e feladat s ez már készíti is a megfelelő törvénytervezetet. Nemcsak abból a politikai és etnikai szempontból van erre szükség, hogy akik romlásba vitték az országot, büntetést kapjanak, hanem abból a magasabb elvi jogi szempontból is, hogy a miniszteri felelősségnek rendszeres kodifikálásával tulajdonképpen a parlamentarizmusunk s alkotmányunk kap egyszer s mindenkorra törvényes biztosítást. Azért azt szeretnénk, ha a kormány nem csupán egy alkalmi törvényt szerkesztene ad hoc politikai szükségletre, hanem beillesztené az alkotmánybiztosító törvények közé örök időkre a miniszteri felelősségről, a miniszteri jogokról és kötelességekről, valamint a miniszterek vád alá helyezésének egész eljárásáról szóló rendelkezéseket. Politikusaink emlékezetébe idézzük a koalíció idején a nemzet többsége által e célból megindítottnagy akciót, amelynek során a Pesti Hírlap az alkotmánybiztosítékok részlete programmjában több ízben kifejtette, hogy ,,az alkotmány megerősítésére a királyi hatalom végrehajtó közegeinek, a minisztereiknek jogait és felelősségét részletesen kodifikálni kell; korlátozni kell a miniszterek rendeleti és utalványozási jogát; az utóbbit az állami számvevőszék előzetes láttamozásától kell függővé tenni s a vád alá helyezés egész eljárását részletesen szabályozni kell, mert, mindezzel a felségjogokat is szabályozzuk". A 48-iki törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a miniszterek vád alá helyezését a képviselőház általános többséggel rendelheti el, a főrendiház alakítja saját kebeléből a bíróságot, mely nyilvánosan tárgyal s „a büntetést a vétségéhez aránylag határozandja meg". Ez a rendelkezés még akkor is hiányos, mikor van főrendiház. Ma azonban ez „szünetel". Tehát mielőtt afölött vitatkoznánk, hogy kiket helyezzünk vád alá, előbb a jogi kérdést kell eldönteni, hogy milyen bíróság milyen eljárással s milyen büntető paragrafusok szerint ítélkezzék? Tisztázandó, hogy miniszterek politikai vétségei fölött tisztán politikai vagy tisztán rendes bíróság avagy esetleg vegyes, surv-szerű fórum ítélkezzék-e? Régi közjogi vitáinkban mindig amellett az "elv mellett harcoltunk, hogy semmiféle politikai testület semlehet bírája saját tagjainak, ezért harcoltuk ki a választási ügyeket is a parlament hatásköréből a curiai bíráskodás alá. Ha tehát most a főrendiház szünetelése alatt a nemzetgyűlés magát jelölné ki bíróságul a letűnt korszak miniszterei fölött, ez veszedelmes elvi precedenst alkothatna a jövendőre, mikor minden előző kormányt vád alá helyeztethetne egy későbbi kormány s a maga pártbiróságával elitéltetne. Viszont a főrendiházat is csak a megreformálása után lehetne elfogadni ítélő táblaként. E nehézségek között tehát a kormányt arra kérjük, hogy találjon ki a miniszterek vád alá helyezésére oly fórumot, mely a politikai pártos ítélkezés grantúja alatt még az utókor előtt se állhasson s igazán igazságos és higgadt bírói ítéletet, hozzon. A jelen esetben az is megnyugvást keltene, ha a Károlyi-korszak bizonyos szereplői rendes bíróság elé állíttatnának. Hisz a hazaárulás és a hűtlen pénzkezelés tény állidéka megállapítható náluk külön bíróság alakítása nélkül is. Ne felejtsék el a mai törvényhozók, hogy nekik most nem szabad csak a mai nap a békeiLijisga5ó Henry ezredes A magyar utján ma nyujtgyiBe Tte azokat a jegyzékeket, amelyek a siéfcészerződés pénzügyi intézkedéseivel tartatkoznak. Ebből az alkalomból Magyarország egyik legkiválóbb pénzügyi tekintélyéhez, Popovics Sándor főmegbizotthoz. fordultam s megkértem, hogy a P. H. olvasói szimára ismertesse előttem ezeknek a jegyzékeknek a tartalmát és Intencióit. A kegyeimen az a következőket volt ezivel velem közölni: — A békeszerződésnek a hadviselés által okozott károk jóvátételére és egyéb pénzügyi jelentőségű kérdésekre vonatkozó ellenészrevételei a magyar békedelegációnak egy, a delegáció általános felfogását visszatükröző jegyzék kíséreteiben mutattattak be. Ez az általános jegyzék abból indul ki, hogy Magyarország a legyezetése által előállott helyzet konzekvenciáinak a levonására kész és úgy a múltban keletkezett, mint a békeszerződés által reá háruló kötelezettségeket teljesíteni is kívánja. Nagyon természetes hogy ennek a szándéknak azonban határt szab az ország gazdasági teljesítőképessége. Ebben az irányban a békedelegáció utal arra, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták A fegyverletétel óta bekövetkezett eseleményeket, jelesül a forradalmat, a bolsevizmust és az ellenséges megszállást, melyek gazdasági erőinket rettenetesen megcsonkították és amelyek az országot képtelenné teszik arra, hogy belátható időn belül normális gazdasági életet éljen. Mindehez hozzájárul, hogy a területre vonatkozólag tervezett rendelkezések egy olyan területet akarnak Magyarország részére meghagyni, amely a gazdasági prosperitás feltételeit nélkülözi. A jegyzék utal arra, az ellentmondásra, amely egyrészt az országra rovandó terhek, másrészt a gazdasági lehetőségek majdnem teljes megbénítása között keletkeznék,ha a békeszerződés teljesen változatlanul hatályba lépne. A többi jegyzék ezeknek az általános szempontoknak a részletekre való alkalmazása. — Az első jegyzékünk hosszabb tanulmány az állam pénzügyi helyzetéről és ennek kialakulásáról. Előre bocsátja a háború előtti financiális helyzet ismertetését, azután végig megy pénzügyi helyzetünk kialakulásának különböző fázisain a háború, majd a Károlyi-kormány és a bolsevizmus alatt. A jegyzék ezután részletesen ismerteti jelenlegi valutáris helyzetünket, az államkölcsönök ügyét, az állami bevételek és kiadások jövő alakulását és arra az esetre, ha a demarkációs vonalak maradnának államunk határai, rámutat arra, hogy magát a háborút még átszenvedtük volna anélkül, hogy az a jövőben teljesítőképességünket tönkretette volna, a fegyverszüneti szerződés óta bekövetkezett események azonban, a bolsevizmus és különösen az azt követő négyhónapos román megszállás azt okozták, hogy ez idő szerint nem csak minden a jóvátételek címén tőlünk követelhető akár pénzbeli, akár egyéb javak kiszolgáltatására képtelenek vagyunk, hanem ezenfelül még hatályos külföldi segítségre van szükségünk ahoz, hogy teljesítőképességünket visszanyerjük. — Egy másik jegyzék kifejti a következőket: A szerződés tervezetének a jóvátételre vonatkozó hírtározmányai abból a fölfogásból inszükségletei vagy érzései után cselekedniük, hanem amidőn a közelmúlt politikai bűnei fölött a megtorlást gyakorolják, ugyanakkor a távoli jövő számára akaratlanul is elvi precedenseket csinálnak s alaptörvényeket kodifikálnak. Azért kívánjuk, hogy a miniszteri felelősségről s vád alá helyezésről jól meggondolt s örök időkre szóló törvényt szerkeszssenek, mely egyik legerősebb sarkköve legyen az alkotmánybiztosítékoknak. dulnak ki, hogy Magyarország és volt szövetségesei, mint a háború okozói, teendők felelőssé azokért a háborús károkért, amelyeket az entente-államok szenvedtek. Ezzel szemben rámutatunk arra, hogy a magyar nemzet nem akarta a háborút, hiszen ebben a háborúban nem volt nyerni valója. De a felelősség kérdésétől eltekintve is a jóvátételre vonatkozó határozmányok teljesen megegyeznek az osztrák és német szerződés intézkedéseivel, tehát teljesen figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Magyarország átment a bolsevizmuson és a román megszálláson. Az utóbbi körülmények következtében az ország teljesítőképessége nagyon szenvedett. A jegyzékhez fűzött mellékletben kimutatását adjuk azoknak az anyagi károknak, amelyeket az említett okok miatt szenvedtünk. Az entente feltételeivel szemben a jegyzék két fő kívánalmat állapít meg. Az egyik az, hogy adassanak vissza részünkre azok az ipari és mezőgazdasági termelési javak, továbbá vasúti forgalmi eszközök, amelyek a magyar termelés megindításához, szociális és gazdasági életünk fentartásához nélkülözhetetlenek. A másik pedig az, hogy a tőlünk jogtalanul elvett javaknak az a része, amely a fentiek értelmében nekünk természetiben vissza nem adható, részben a reparációs számlánk terhére írassák és ezzel jóvátételi kötelezettségünk legalább is 1926. évig teljesítettnek vézessék. Ez az időhaladék minimális idő arra, hogy teljesítőképességünket csak némileg is regenerálhassuk. — Külön jegyzék foglalkozik az állami adósságok eloszlásainak kérdéseivel. Az állami adósságok egyes fajainak és azok keletkezésének rövid ismertetése után azt a kívánságot fejezzük ki, hogy ez az adósság a nemzetközi jognak és igazságosságnak megfelelően osztassék meg Magyarország és a békeszerződés intenciói szerint belőle keletkező államok között. A Külön jegyzék tárgyalja az osztrák-magyar bank likvidációjának kérdését. A jegyzék utal arra, hogy a tervezett rendelkezések gyakorlati keresztülvihetőségével szemben igen alapos aggályok merülnek föl. A tervezett rendelkezések nincsenek tekintettel az osztrák-magyar bank jogi helyzetére és szerzett jogaira. Ellenjavaslatokat teszünk és arra az esetre, ha ezek az ellenjavaslatok nem fogadtatnának el, legalább bizonyos módosításokat kérünk az eredeti tervezeten. Ezek a módosítások elsősorban a külföldön forgalomban levő bankjegyek beváltásának tervezett szabályozása ellen irányulnak. E szabályozás szerint a külföldön 1919 július 15-én forgalomban volt bankjegyek egyedüli fedezetét az osztrák és magyar kormányok által a jegybanknál letett adóslevelek szolgáltatnák. Ez a rendelkezés egyoldalúlag kedvezne a monarchiából területet nyert vagy a belőle keletkezett államoknak s teljesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy bankjegyek a külföldre a monarchia volt területének minden részéről exportáltattak s hogy azok a különböző gazdasági javak, amelyeket ezekért a bankjegyekért beszereztek, azoknak az elszakadó államoknak javait is szaporították. — Egy jegyzék azokkal az állami javakkal foglalkozik, amelyek a monarchia helyén alakuló államok tulajdonába mennek át a terü li magyar delegáció pénzj jegyzékei. Beszélgetés Popovics..SAntfor fömegbizottsl. (A Pesti Hírnagy Mftfött tudósítójának távirata.) Neuilly (Chateau de Madrid) febr. TS & Pesti Hírlap mai száma 8 oldal. — Ára 60 fillér.