Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-26 / 74. szám
azzal is érvelt, hogy a tanács döntése a Spartakuszokra is megteszi majd a híjtását és esetleg katonai inervencióra egyáltalán nem kerül a sor. A franciáknak azzal édesítették meg a szerződésmódosítás kereső piluláját, hogy Fochnak felhatalmazást adtak az előnyomulásra arra az esetre, ha a német kormány akciója sikertelen marad. Sarla ismét a dolgozó város. Bécs, márc. 25. A Neues Wiener Journalnak jelentik Berlinből: A kommunista izgatás teljesen megszűnt. A berlini helyőrség szilárd magatartása megijesztette a kommunista vezéreket és lemondtak a fegyveres államcsínyről. Csak Berlin északi szélein van még néha nyugtalanság. Berlin egyébként ismét a dolgozó város képét mutatja. A közlekedés megindult s a város középpontjában a villamosvilágítás is működik. Szerdán este a színházak is tartottak már előadást. Luxendorff ft nem tartóztatják le. Berlin,rc. 25.A Pesti Hírlap tudósítójának távirat Azt a hírt, hogy letartóztatási parancsot ad.. ki Ludendorff tábornok ellen, ma mérvadó hűen alaptalannak nyilvánították. A balti csapatok még fegyverben állnak- Berlin, márc. 25. Berlinben teljes nyugalom van. Némi aggodalmat okoznak még a Döberitzben levő balti csapatok, amelyek még nincsenek lefegyverezve és nem is tudják, hogy hogyan fegyverezik le őket. PESTI HÍRLAP A politikai helyzet. Hozzászólások. — Friedrich és Rubinek —Az Apponyikombinációt kedvezően fogadják. — Minisztertanács. A kerszténypártoló hivatalos orgánumai ankétot rendezeek a gpscérpolitikusok között a helyzetről. Maja a hercegprimán kijelenti, hogy a párt-, klub- és kaszinóharcok undorítóbbak ráa, mint valaha. Minden képviselő — úgymond a bíboros — az egész ország szégyenét, fájdalmát és érdekét viselje szívén, akkor megtaláljuk az utat a megértéshez. Friedrich volt miniszterelnök ezeket jelentette ki: — Nem csinálok titkot súlyos aggodalmaimból. A hetes, sőt hónapok óta hányódó negatív eredményű huzavonát a legnagyobb keserűséggel nézem. Tessék csak elképzelni, hogy ma már egy hónapja, hogy az ország belügyi, külügyi és kereskedelmi miniszter nélkül áll. Most ürítik ki a Tiszántúlt, ott annyi munka van, hogy az teljesen lekötné egy intenzíven dolgozó belügyminiszter nappalát és éjszakáját. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki azt higyje, hogy az a nagy munka, amelyre most a Tiszántúlon a köziigagatás helyreállításában és az ország egész közigazgatási apparátusának átszervezésében szüksége van, elintézhető volna olyan módon, hogy a miniszterelnök úr minden nap egy órát átsétál a belügyminisztériumba. A Pesti Hírlapnak arra a hírére, hogy a kományzópártokon rokonszenvvel kísérik Gaál Gaszton kísérletét, hogy Apponyi kerüljön a kormányzat élére, így nyilatkozott Friedrich: — Igen megnyugtató megoldásnak találnám, ha Apponyi Albertet meg lehetne nyerni a miniszterelnökségre. A külügyek vezetésére fel kellene szólítani azt a férfiút, aki nem csak hazánkban, hanem külföldön is e tekintetben a legnagyobb tekintélynek örvend, Andrássy Gyulát. A pénzügyek vezetését rá kellene bízni Popovics Sándorra, a belügyi tárcát Ráday Gedeonra, vagy Szmrecsányi Györgyre, a földmivelést Rubinek Gyulára, vagy, Czettler Jenőre. Az igazságügyet újra vissza kellene adni Zoltán Bélának, aki megmutatta, hogy elsőrendű resszortere és a nemzetközi jog terén olyan ismeretekkel és tudással bír, mint senki ma Magyarországon. Az élelmezési ügyeket szintén szakember kezébe adnám és e tekintetben utalok arra, hogy a legnagyobb sikereket e tárca körében annak idején báró Kürthy érte el. Jó volna, ha a hadügyminisztérium vezetésére Lukachich tábornokot, vagy Szurmay Sándor honvédelmi minisztert lehetne megnyerni, akiknek ismert erélye bizonyára nagy értéket jelentene a hadsereg megszervezése terén. Rubinek Gyula földmiveléti miniszter ezt mondotta az „Új Nemzedék”-ben: — Értesültem róla, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártjából kiválás készül és ez valószínűleg a jövő hét folyamán fog megtörténni Nem hiszem azonban, hogy ez nagyobb mérvű legyen. Sohasem lépnek ki annyian egy pártból, mint ahányan készülnek. Ha lesz is bizonyos kiválás, az a koncentrációt aligha fogja érinteni. A minisztertanácsnak ma is az RTZ álláspontja, hogy a koncentrációt legalább a választások megejtéséig fentartsuk. A tiszántúli választásokat ugyanis még lehetőleg májusban megejtjük. Maguk a tiszántúliak akarják, hogy minél hamarabb választhassanak, mert az országnak ilyen tekintélyes része nem maradhat sokáig parlamenti képviselet nélkül. Apponyinak a miniszterelnökségre való jelölését mindenki és így pártunk is szívesen látná. A legutóbbi incidens elintézésére kéttagú parlamenti vizsgálóbizottságot fognak kiküldeni, s a bizottságnak harminc napon belül jelentést kell tennie vizsgálata eredményéről. A bizottság kiküldését Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter valószínűleg a pénteki ülésen fogja indítványozni. A nemzetgyűlés pénteken folytatja a felülbélyegzési rendelet tárgyalását, a jövő héten pedig megkezdi húsvéti szünetét. A szünet után tárgyalja a Ház az indemnitást. Még a földbirtokreform benyújása előtt rendeletben intézkedik a kormány a hadirokkantak és hadiözvegyek földhöz juttatásáról. A rokkantak és hadiözvegyek egy holdig terjedő földdarabokat fognak kapni. Azok, akik 1918-ban és 1919-ben földbérletet kaptak, megkapják ugyanazt a földet, ha az illető terület még nincs bevetve és ha a haszonbérleti díjat a mult évben megfizették. A tisztviselők összeférhetetlenségének megszüntetéséről Gaál Gaszton indítványt jegyzett be a nemzetgyűlésen. A Hufzár—Friedrich-figy. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este tudósítónk információkat kért dr Dömötör Mihály képviselőtől a Huszár—Friedrichügyről Dömötör, aki tudvalevőleg a zsűrinek Friedrich részéből delegált tagja, a következőket jelentette ki:" A zsűri Pekár Gyula elnöklésével holnap délben 12 óraikor ül össze a parlament egyik bizottsági termében, amiikor az első érdemleges ülést fogjuk megtartani. Legelsősorban a két fél írásbeli előterjesztéseit fogadjuk el a tárgyalás anyagául. Ennek megtörténte után az ügy további folyománya következik, aminek eshetőségeiről természetesen nem nyilatkoztatom. Ami azt a közbevetett felvilágosító kérdést illeti, hogy lehetséges lesz-e az ügyet érdemileg esetleg már az első tanácskozás eredményeképen megbizatásunkhoz képest perfektuálni, erre nézve — bár ez a lehtőség nincs kizárva — a körülményere fognak diktálni. Arra a kérdésünkre, hogy a zsűri csak a ténybeli adatok és a tényállás megállapításaival fog-e foglalkozni, avagy ítélkező formában fogja-e határozatát meghozni, kijelentette Dömötör, hogy a zsűri természetszerűleg csakis a kért fél által bejelentett és bizonyítékaival támogatott tényállás megállapítására fog szorítkozni. Három választás I. kerület. — Cinkota. — Zalalövő. A mai napon reggel nyolc órakor kezdődött el a budapesti választási kampány egyik legizgalmasabb választása, az I. kerületi pótválasztás, amelyen négy jelölt küzd a mandátumért és pedig: dr CeitHry ^^j-A^-wrá*. miniszter, a Friedrich-csoport jelöltje, ker. egyes, párti, Slachta Margit, az első női képviselőjelölt, keresztény egyesülés párti, akit a keresztényszocialisták támogatnak, dr Szentirmay Ödön ítélőtáblai bíró, a tisztviselők jelöltje, szintén keresztény egyesülés párti programmal, végül Török Elemér antiszemita programmal. A tizenháromezer szavazóval bíró kerületben a szavazás zárórája holnap este 8 órában van megállapítva. A választás eredményeképen minden valószínűség szerint pótválasztásra fog kerülni a sor Csilléry és Slachta Jergit között A cinkotai kerületben, amely Friedrich István bemondásával üresedett meg, Wein Dezső, a keresztény egyesülés igazgatója, Balla Aladár, a szegedi kormány volt minisztere, a kisgazdapárt hivatalos jelöltje, Bucski János, Horváth Jenő (kisgazdák) és Barabás Ábel (KNE) a jelölttek. Valószínűség szerint itt is pótválasztás lesz Wein és Balla között, Kabinok között. Irta: VAJDA ERNŐ (Pozsony.) v / Az évő este, a Palota-szálló terraszán ültünk, amikor a szomszéd asztaltól felállott egy zöldblúzos leány és a terembe ment. Mi fiatalok, őszinte gyönyörűséggel néztük, mint mozdul, mint lép és éhes szemmel simogattuk végig formáit, melyek olyanok voltak, mint egy antik badánsnőé. Elegáns egyszerűsége, simulékony testének ifjúsága egy gondolatot adott mindnyájunknak. Már eltűnt, az ajtóban. Most is arrafelé néztünk. Én idegesen dobtam le a cigarettámat. Valamelyikünk pedig ügyetlenül mondta ki, ami csak gondolatban volt szép: — Micsoda jó falat! Egy kis nevetés, egy kis szégyenkezés, de titokban általános helyeslés követte a megjegyzést. — Ez a fürdő tele van szépségekkel. — Az asszonyok szebbek, mint a leányok. — Az asszonyok mindig szebbek, mint a leányok. — De a leányok mindig kívánatosabbak, miut az asszonyok. Én nem diskuráltam a fiukkal, arra a zöld blúzra gondoltam, de azért a fülem ott volt a szavaiknál. — Ez a leány mégis, mintha a legszebb volna ez időszerint. — A szépségversenyen sem ő lett a győztes. Ez is a legjobb bizonyíték erre. — És aki majd egyszer elveszi, igazán nem fogja tudni, abból, amit kapott, hogy mi az értékesebb: a leány-e, vagy a hozománya. — Hm! Tehát az is Iran! Így izgatták, biztatták essomáet az asztalnál, azután később átterelődött a beszéd másra. A pühenni és szórakoznni jött emberek léhasága megérzett itt nemcsak a viselkedésben, hanem a gondolkodásban is. Az egész nagy fürdő, a maga hatalmas etablissementiaival, francia stílű parkjaival, ragyogó tisztaságával, buja hangszerekből összeállított zenekaraival és a pár lépésnyire kéklő tenger csókos hullámaival, az ébrenlevőben is mámor lépetet keltett. Az úri artissztikus, sőt fantasztikus élet ingerét és reményeit. Mindenben, még a szerelemben is. Első este voltam itt, én még inkább ennek az érzésnek a hatása alatt állottam. A jólét külsőségei elzsibbasztottak és ahol tétlenség van, ott a szerelmi vágy is elfogja az embert. Arra gondoltam, hogy alig jövök ide, máris egy ilyen csodás teremtést kell meglátnom. Arra gondoltam, hogy az ilyen teremtéseket csak a véletlen, a sors jókedve hozza az ember szeme elé különben csak szürkeségek forognak körülöttünk. Úgy éreztem, hogy majd egy ilyen véletlen fogja elém hozni a magam álmát, a magam regényét, de ezt nekem magamnak kell kiprovokálnom, felkutatnom. Mennél nagyobb egy kincs, annál inkább el van rejtve és énnekem, aki fiatal vagyok, csak ügyesnek kell lennem, hogy a magam kincsét meg tudjam szerezni. A hódítási vágy szállott meg. A tükrömtől megtanultam, hogy a leányszemek ítéletétől nem kell félnem. Jó ruhatár, jó modor elég ahhoz, hogy a legszebb leányt meg lehessen hódítani. És tudtam azt is, hogy a férfiak között az, aki minderre ráijön, óriási előnynyel birkózik az asszony körüli harcban a konkurrensjeivel Lám, például ez a zöldblúzos leány! Egy fürdőben, egy hotelben lakni valakivel, itt már igen könnyű, szinte valószínű az ismerkedés .Az ismerkedés után pedig mindig a férfi lesz az erősebb. Ebben a pillanatban igen örültem, hogy itt vagyok, boldognak éreztem magam, hogy szabad szívvel és szemmel járok még. Hiszen enyém az egész világ, rám mosolyog minden leány, csak kell fogni. Amíg ezen a témán gondolkoztam, az asztalnál is visszaterelődött a beszéd arra a leányra. Hallottam, amint azon vitatkoztak, hogy milyen eszközökkel lehetne és kellene meghódítani, amire valaki odavetette: — Már késő. Egy satnya kis monoklis jár vele. És úgy látszik, nagy a szerelem. Másnap délelőtt először mentem fürödni. Még soha olyan kéknek nem láttam a tengert, valósággal fotográfiában adta vissza a® égboltozatot Pajkos kis hullámok öltögették nyelvüket a homokos parton levő meztelen lábak felé, mintegy híva, elébe szaladva a vízbe kivámkozóknak. Melesg volt, a part kabinrengetegében százan és százan kerestek helyet. Én már a hatszázas számok között jártam és amikor pár perc múlva fürdésre készen kiléptem a forró, homokos partra, az igazi világfürdő képét láttam. Kilométer hosszúságra csupa színes és csíkos öltözékű félmeztelen ember ugrált a víziben A tenger imádói szent déridót csaptak a hullámokban, a jókedvűek a tornaszereken bolondoztak, csolnakokból ugráltak ki és a lusták meg a fáradtak a part homokjába temetkezve süttették vörösbarnára a bőrüket. A sokszínű trikók és fehér lepedők nagyszerű tömegében az asszonyi testek meztelensége szigrató hatás nélkül, gyönyörködtetően hatott. A meztelen karok és felső térdig ruhátlan lábak ficánkoló mozdulatai, kis pajkos sikolyok, a hatalmas víztől való félelem és a félelem szeretete, valami végtelen bájt adott ezeknek a fürdő nőknek, mintha az ifjúság, az őszinte étvágy kacagása, tört volna ki belőlük Felnőtt férfiak és nők hancúroztak itt a leggyermekibb módon, úgy fröcskölték, víz alá buktatták és kergették egy 1920. március 26., péntek.