Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-31 / 78. szám

Butpest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK » Egész évre...... 820­ — f Félévre 110 , — „ Negyedévre..... 66„—­„ Egy hóra 80 „ —,, Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint Szarfla, március 3. SZERKESZTŐSÉG­­» KIADÓHIVATAL: Budapest. Vilmos császár-itt IS TELEFON: 1 22—01 122—92­ 123—01 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—01 hívandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút L Iferaton • JÓTEBI SI—96. I A király mondta, Csak most tudjuk, hogy van Kolozs­várott egy Keleti Újság­ címü lapvállalat is. Eddig hírét sem tllrottuk. Nagytekin­télyű publicista ,h­i­et a szerkesztője, mert — bizonyárára román politikusok jóvoltá­ból — éppen ő részesült abban a kitüntető szerencsében, hogy ő felsége a román király huszonöt percig tartó külön kihallgatáson fogadta. Nem értjük ugyan, hogy tisztelet­reméltó kollegánk miért vetette föl az au­diencián többek­ között a román földbirtok­reform kérdését is, mert hisz az épp oly kevéssé érdekel bennünket, mint kincses Kolozsvár halálra gyötört magyarságát, de hát ez nem tartozik mi reánk. Nem is firtatjuk a dolgot Sokkal közelebbről érde­kel mindnyájunkat, hogy mit mondott ő felsége a ránk diktált békeszerződésről. A szerkesztő úr erről is hűségesen leszámol, íme: Románia királya nem tudja meg­érteni, hogy a magyarság még mindig oly tartózkodóan viselkedik és sehogy sem akar megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Erdély és a Bánát Nagyrománia integráns részét képezik. Adjunk kel minden re­ményt, ezen már változtatni nem lehet! A király mondta ... A szerkesztő úr pedig ezt a szenzációs nyilatkozatot lázas gyorsasággal szétküldte a szélrózsa minden irányába, hadd tudja meg az egész világ, értsük meg mi is és okuljunk, hogy hiába­való minden igyekezetünk, a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet ... És különös véletlen: ugyancsak ma kapjuk a hírt Amsterdamból, hogy Cecil Róbert az alsóház legutóbbi ülésén a francia rögesz­méről beszélt és kijelentette, hogy ha a le­győzött országokat ismét talpra akarják állítani, nem szabad őket megfosztani a jobb jövő reménységétől. Melyik nyilatko­zatnak tulajdonítsunk nagyobb jelentősé­get: a román királyénak-e vagy annak a ki­jelentésnek, mely a mindig józan és előre­látó angol politika egyik legkiválóbb képvi­selőjének alakáról hangzott el! Állítsuk Cecil Róbert nyilatkozata mellé Lord As­quith beszédét, amelylyel a békeszerződés­­reviziója mellett foglalt állást; idézzük emlékezetünkbe az angol sajtó revíziót sür­gető cikkeit, az olasz miniszterelnök állás­foglalását és arra az eredményre kell jut­nunk, hogy a királyi szó nem mindig jelent holt bizonyosságot, mert a békeszerződésen a győztes nagyhatalmak jól fölfogott érde­kében is mégis csak lehet, sőt kell is változ­tatni. Ezzel a gondolattal tehát ő felségének is meg kell barátkoznia, annál is inkább, mert színmagyar területek elszakításáról van szó s ha járatos a történelemben és a földrajzban, tudnia kell, hogy sem a Bánát, sem a kelet és dél felől erősen elhatárolt Erdély sohasem tartozott a mai Romániá­hoz. Az erőszak jogán, nem törődve a nép­akarattal, a földrajzi természetes elhelyező­déssel, a politikai egységgel, odaítélhetik ugyan Romániának, de azokat megtartani, a Magyarország eleven húsából kiszakított koncokat megemészteni nem fo­gja tudni sohasem. Ne csodálkozzék hát a dicső Hohe­nsol­lern-ivadék, ha nem adjuk föl a reményt Sőt! utolsó leheletünkig, minden csöpp vé­rünkkel és minden poklokon keresztül küz­deni fogtunk a mi Erdélyünkért és a­ rr.­ Bánatunkért, amelyek ezer esztendő;; Magyarország integráns részeit képes­ek Sziget-lélekkel együtt érzünk elszakít­os testvéreinkkel, akik sohasem le­­nne­­séges" alattvalói Nagyromániának. Akad­hat egynehány gyászmagyar, minden hely­zettel megalkuvó bérenc, aki megtagadja hazáját, hogy a hatalom fényében sütkérez­zék, de amíg a magyar magyar lesz, ne­m nyugszik bele az ország földarabolásába. A közös veszedelem egy táborba terel mind­annyiunkat abban a meggyőződésben, hogy a magyar igazságnak előbb vagy utóbb diadalmaskodnia kell. A románok kegyetlenül kifosztottak bennünket. Elhordták gépeinket, állatain­kat, gazdasági fölszereléseinek­ vasúti par­kunkat; még a vetőmagot is elszedték tő­lünk, hogy éhen pusztuljunk. A tatárjárás nem okozott annyi kárt, mint a román in­vázió. Erdélyt, meg a Bánátot is el akarják rabolni tőlünk és a román király barátságos megegyezést sürget! Egy kis jóakarat — úgymond — és megoldhatnék a kérdést. A magyarok részéről csupán egy kevés meg­alkuvás szükséges... Nincs megalkuvás! A barátságos megegyezésnek csak egy módja van: adják vissza Erdélyt és a Bánátot! Milyen lesz az entente válasza? Sem területi, sem gazdasági engedmény?­--Nyitott ajtó a revizió eshetőségére. — A Pesti Hírla­rf kü­ldött munkatársától.­­ tfeuilly (Chateau de Madrid), márciüs 27. A véletlen szerencse ma B^tusnak adott arra, hogy olyan valakivel beszélése, akinek módja 63 lehetősége van arra, hogy a magyar béke sorsá­ról többet tudjon, tsimt mi, a delegáció Chateau de Madridján elzárt tagjai. Az első kérdésem természetesen aa volt mit gondol, mi lesz az entente válaszának lé­nyege? Kapunk-e valamilyen engedményt? — Arról, hogy a válaszban mi lesz, nin­csenek határozott információim. Az én tudomá­som szerint Londonban nagyon erős vitatkozások folytak a magyar kérdés körül. Az ententekörök is kezdik belátni, hogy az erőszakos békék koncepciójával kártyavárat épí­tettek e,ami önöket különösen érdekelheti, hogy Középeurópa békéjét nem lehet tartósan biztosí­tani azzal, ha egy életképén Magija­ország ezt i­szakgatásával életképtelen új állami alakulásokat igyekeznek létrehozni. Londonban azonban a las­san éledő belátás fölött még úrrá lett a holt betű: az entente-ot az imperialista kis államokkal szemben szerződések kötelezik és a nagyköveti konferencia nem talált módot arra, hogy az adott szó nyűge alól elhatározását fölszabadítsa. Én tehát úgy tudom, hogy Magyarország területi engedményekre nem számíthat. Londonban azon­ban módot találtak arra, hogy ez a kérdés bizo­nyos mértékig nyitva maradjon is Magyarországnak lehetősége legyen arra, hogy a békeszerződés megállapí­tásait revízió alá vetesse. Elismerem, hogy mindaz, amit most mon­dok, meglehetősen homályosan hangzik. Azon­ban én sem tudok többet s azzal sem vagyok tisztában, hogy abból, amit tudok, mennyit lehet készpénznek venni? Arra hogy a revíziónak mi­lyen formában kellene megtörténnie, semmi hatá­rozottabb dolgot nem hallottam, csak határozat­lanul utaltak előttem a népszövetségre. — És­­, többi föltétel? Talán közgazdasági téren lehet számítani valami engedményre? — Néhány nap­­előtt én is igy tudtam. Sőt olyasmit is hallottam, hogy közgazdasági téren nagyon lényeges könnyítéseket kap Magyaror­szág. Újabban azonban úgy értesültem, hogy a szerződésnek ezek az intézkedései is változatla­nok maradnak s csak az idegenben levő magyar műkincsek visszakövetelése tekintetében adtak önöknek bizonyos engedményeket. — Lényegében akkor üres kézzel megyünk haza és nem értünk el semmi eredményt! — Semmi eredményt? Azt nem leh­et így mondani. Annyit mindenese­tre elértek, hogy a köztudat és az irányadó ententekörök ma inkább tisztában vannak az önök helyzetével s tudják azt, hogy Magyarország rovására igazságtalan­ságot követtek el. Az én hitem szerint az a nyitott ajtó is, amit a magyar határkérdés rendezése meg fog hagyni, az önök szempontjából többet ér, mintha kisebb területi engedményeket kaptak volna. Ma .«3 idő önök'-' dolgozik és higgje el nekem Európa nr.' Vizonyabn helyzetében e« i:'.8 'a Jégjöldi szőr ' égés. T/v T r.to- ' ben valami ha­— Tudtommal igen. Tekintettel arra, hogy a magyar delegációnak az oda-vissza utazásra négy napra van szüksége, ez a határidő nem lesz kevesebb tíz napnál. Eddig szól a kapott információ. Minden okom megvan arra, hogy forrásom értesüléseit komolyan vegyem. A Chateau de Madridban erősen pakolnak. A nyomda és az iratok nagy része már­is készen áll az elszállításra. Komoly szándék van arra, hogy akár megkapjuk a fel­tételeket, akár nem, a delegáció nagyobbik része a nagyhéten, valószínűleg már kedden, hazauta­zik. Ha nem is kapnák meg az entente föltételeit a húsvéti vakációzás lehetőségét megadja az, hogy az ünnepek az entente képviselőinek a munkájában is magukkal hoznak egy kis pihe­nőt Emellett még egy oka van annak, amiért a delegáció haza készül. Immár hetedik hete távol vagyunk Magyarországtól. Köz­ben otthon kor­mányváltozás is történt Szükséges, hogy azok, akik a béketárgyalásokon a magyar álláspontot képviselik, személyes érintkezést keressenek az új kormány tagjaival és közvetlen tapasztalatok alapján tájékozódjanak a magyar közvélmény legújabb irányairól. Benda Jenő: A nagykövetek tanácsa folytatta a magyar béke tárgyalását. Páris, márc. 30. Jules Cambon elnöklésé­­vel hétfőn délelőtt a külügyminisztériumban a nagykövetek értekezlete ülést tartott, amelyen folytatólag tárgyalta a magyar meghatalmazot­taknak adandó választ. A Pesti Hirlap saal száma 8 oldal. — Ara 80 fillér.­ ­ A nemzeti hadsereg előnyomulása a Tiszántúl. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Ti­szántúl felszabadulásával kapcsolatban­­csapa­taink e hónap 29-én Gyomát, Békéscsabát, Oros­házát és Makót szállták meg. A felszabad­uló területek lakossága bevonuló csapatainkat kitörő örömmel fogadta. Incidensekről és atrociások­ról a románok kivonulása alkalmával eddig je­lentések nem érkeztek. A Tiszántúl még felsza­baduló részének saját csapatainkkal való elfog­lalása 30-án folytatódik. A­ lengyelek béketárgyalása az oroszokkal. / Varsó, márc. 30. Mint hivatalosan közlik, a Szovjetoroszországgal való béketárgyalásokra "kijelölt tunga­l megbízottak április 28-án utaz­nak el Varsóból. A tárgyalások Boriszlawban, a front mögött 4 kilométerrel fekvő hídfőnél lesznek. Az előzetes tárgyalások május 1-ig fognak tartatni. Ha ezek kedvező eredménnyel járnak, a tárgyalást külön bizottságokban foly­tatják. A boriszlowi barakkokban máris szállást készítenek a békedelegátusok számára. Varsó, márc. 30. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) A vezérkar március 28-iki ilemzése szerint a bolseviki gyalogság nehéz "­tüzérség támogatásával, új támadást intézet a lengyel állások ellen és a lengyelek jobb szár­nyát igyekeztek benyomni. A támadást páncél­­vonatok soré.­­ Tével visszaverték Volhiniában is elkeseredett harcok folytak.

Next