Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-31 / 78. szám
Butpest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK » Egész évre...... 820 — f Félévre 110 , — „ Negyedévre..... 66„—„ Egy hóra 80 „ —,, Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerint Szarfla, március 3. SZERKESZTŐSÉG» KIADÓHIVATAL: Budapest. Vilmos császár-itt IS TELEFON: 1 22—01 122—92 123—01 122—94 122—95. (Éjjel 122—91 122—01 hívandó.) FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút L Iferaton • JÓTEBI SI—96. I A király mondta, Csak most tudjuk, hogy van Kolozsvárott egy Keleti Újság címü lapvállalat is. Eddig hírét sem tllrottuk. Nagytekintélyű publicista ,hiet a szerkesztője, mert — bizonyárára román politikusok jóvoltából — éppen ő részesült abban a kitüntető szerencsében, hogy ő felsége a román király huszonöt percig tartó külön kihallgatáson fogadta. Nem értjük ugyan, hogy tiszteletreméltó kollegánk miért vetette föl az audiencián többek között a román földbirtokreform kérdését is, mert hisz az épp oly kevéssé érdekel bennünket, mint kincses Kolozsvár halálra gyötört magyarságát, de hát ez nem tartozik mi reánk. Nem is firtatjuk a dolgot Sokkal közelebbről érdekel mindnyájunkat, hogy mit mondott ő felsége a ránk diktált békeszerződésről. A szerkesztő úr erről is hűségesen leszámol, íme: Románia királya nem tudja megérteni, hogy a magyarság még mindig oly tartózkodóan viselkedik és sehogy sem akar megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Erdély és a Bánát Nagyrománia integráns részét képezik. Adjunk kel minden reményt, ezen már változtatni nem lehet! A király mondta ... A szerkesztő úr pedig ezt a szenzációs nyilatkozatot lázas gyorsasággal szétküldte a szélrózsa minden irányába, hadd tudja meg az egész világ, értsük meg mi is és okuljunk, hogy hiábavaló minden igyekezetünk, a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet ... És különös véletlen: ugyancsak ma kapjuk a hírt Amsterdamból, hogy Cecil Róbert az alsóház legutóbbi ülésén a francia rögeszméről beszélt és kijelentette, hogy ha a legyőzött országokat ismét talpra akarják állítani, nem szabad őket megfosztani a jobb jövő reménységétől. Melyik nyilatkozatnak tulajdonítsunk nagyobb jelentőséget: a román királyénak-e vagy annak a kijelentésnek, mely a mindig józan és előrelátó angol politika egyik legkiválóbb képviselőjének alakáról hangzott el! Állítsuk Cecil Róbert nyilatkozata mellé Lord Asquith beszédét, amelylyel a békeszerződésreviziója mellett foglalt állást; idézzük emlékezetünkbe az angol sajtó revíziót sürgető cikkeit, az olasz miniszterelnök állásfoglalását és arra az eredményre kell jutnunk, hogy a királyi szó nem mindig jelent holt bizonyosságot, mert a békeszerződésen a győztes nagyhatalmak jól fölfogott érdekében is mégis csak lehet, sőt kell is változtatni. Ezzel a gondolattal tehát ő felségének is meg kell barátkoznia, annál is inkább, mert színmagyar területek elszakításáról van szó s ha járatos a történelemben és a földrajzban, tudnia kell, hogy sem a Bánát, sem a kelet és dél felől erősen elhatárolt Erdély sohasem tartozott a mai Romániához. Az erőszak jogán, nem törődve a népakarattal, a földrajzi természetes elhelyeződéssel, a politikai egységgel, odaítélhetik ugyan Romániának, de azokat megtartani, a Magyarország eleven húsából kiszakított koncokat megemészteni nem fogja tudni sohasem. Ne csodálkozzék hát a dicső Hohensollern-ivadék, ha nem adjuk föl a reményt Sőt! utolsó leheletünkig, minden csöpp vérünkkel és minden poklokon keresztül küzdeni fogtunk a mi Erdélyünkért és a rr. Bánatunkért, amelyek ezer esztendő;; Magyarország integráns részeit képesek Sziget-lélekkel együtt érzünk elszakítos testvéreinkkel, akik sohasem lenneséges" alattvalói Nagyromániának. Akadhat egynehány gyászmagyar, minden helyzettel megalkuvó bérenc, aki megtagadja hazáját, hogy a hatalom fényében sütkérezzék, de amíg a magyar magyar lesz, nem nyugszik bele az ország földarabolásába. A közös veszedelem egy táborba terel mindannyiunkat abban a meggyőződésben, hogy a magyar igazságnak előbb vagy utóbb diadalmaskodnia kell. A románok kegyetlenül kifosztottak bennünket. Elhordták gépeinket, állatainkat, gazdasági fölszereléseinek vasúti parkunkat; még a vetőmagot is elszedték tőlünk, hogy éhen pusztuljunk. A tatárjárás nem okozott annyi kárt, mint a román invázió. Erdélyt, meg a Bánátot is el akarják rabolni tőlünk és a román király barátságos megegyezést sürget! Egy kis jóakarat — úgymond — és megoldhatnék a kérdést. A magyarok részéről csupán egy kevés megalkuvás szükséges... Nincs megalkuvás! A barátságos megegyezésnek csak egy módja van: adják vissza Erdélyt és a Bánátot! Milyen lesz az entente válasza? Sem területi, sem gazdasági engedmény?--Nyitott ajtó a revizió eshetőségére. — A Pesti Hírlarf küldött munkatársától. tfeuilly (Chateau de Madrid), márciüs 27. A véletlen szerencse ma B^tusnak adott arra, hogy olyan valakivel beszélése, akinek módja 63 lehetősége van arra, hogy a magyar béke sorsáról többet tudjon, tsimt mi, a delegáció Chateau de Madridján elzárt tagjai. Az első kérdésem természetesen aa volt mit gondol, mi lesz az entente válaszának lényege? Kapunk-e valamilyen engedményt? — Arról, hogy a válaszban mi lesz, nincsenek határozott információim. Az én tudomásom szerint Londonban nagyon erős vitatkozások folytak a magyar kérdés körül. Az ententekörök is kezdik belátni, hogy az erőszakos békék koncepciójával kártyavárat építettek e,ami önöket különösen érdekelheti, hogy Középeurópa békéjét nem lehet tartósan biztosítani azzal, ha egy életképén Magijaország ezt iszakgatásával életképtelen új állami alakulásokat igyekeznek létrehozni. Londonban azonban a lassan éledő belátás fölött még úrrá lett a holt betű: az entente-ot az imperialista kis államokkal szemben szerződések kötelezik és a nagyköveti konferencia nem talált módot arra, hogy az adott szó nyűge alól elhatározását fölszabadítsa. Én tehát úgy tudom, hogy Magyarország területi engedményekre nem számíthat. Londonban azonban módot találtak arra, hogy ez a kérdés bizonyos mértékig nyitva maradjon is Magyarországnak lehetősége legyen arra, hogy a békeszerződés megállapításait revízió alá vetesse. Elismerem, hogy mindaz, amit most mondok, meglehetősen homályosan hangzik. Azonban én sem tudok többet s azzal sem vagyok tisztában, hogy abból, amit tudok, mennyit lehet készpénznek venni? Arra hogy a revíziónak milyen formában kellene megtörténnie, semmi határozottabb dolgot nem hallottam, csak határozatlanul utaltak előttem a népszövetségre. — És, többi föltétel? Talán közgazdasági téren lehet számítani valami engedményre? — Néhány napelőtt én is igy tudtam. Sőt olyasmit is hallottam, hogy közgazdasági téren nagyon lényeges könnyítéseket kap Magyarország. Újabban azonban úgy értesültem, hogy a szerződésnek ezek az intézkedései is változatlanok maradnak s csak az idegenben levő magyar műkincsek visszakövetelése tekintetében adtak önöknek bizonyos engedményeket. — Lényegében akkor üres kézzel megyünk haza és nem értünk el semmi eredményt! — Semmi eredményt? Azt nem lehet így mondani. Annyit mindenesetre elértek, hogy a köztudat és az irányadó ententekörök ma inkább tisztában vannak az önök helyzetével s tudják azt, hogy Magyarország rovására igazságtalanságot követtek el. Az én hitem szerint az a nyitott ajtó is, amit a magyar határkérdés rendezése meg fog hagyni, az önök szempontjából többet ér, mintha kisebb területi engedményeket kaptak volna. Ma .«3 idő önök'-' dolgozik és higgje el nekem Európa nr.' Vizonyabn helyzetében e« i:'.8 'a Jégjöldi szőr ' égés. T/v T r.to- ' ben valami ha— Tudtommal igen. Tekintettel arra, hogy a magyar delegációnak az oda-vissza utazásra négy napra van szüksége, ez a határidő nem lesz kevesebb tíz napnál. Eddig szól a kapott információ. Minden okom megvan arra, hogy forrásom értesüléseit komolyan vegyem. A Chateau de Madridban erősen pakolnak. A nyomda és az iratok nagy része máris készen áll az elszállításra. Komoly szándék van arra, hogy akár megkapjuk a feltételeket, akár nem, a delegáció nagyobbik része a nagyhéten, valószínűleg már kedden, hazautazik. Ha nem is kapnák meg az entente föltételeit a húsvéti vakációzás lehetőségét megadja az, hogy az ünnepek az entente képviselőinek a munkájában is magukkal hoznak egy kis pihenőt Emellett még egy oka van annak, amiért a delegáció haza készül. Immár hetedik hete távol vagyunk Magyarországtól. Közben otthon kormányváltozás is történt Szükséges, hogy azok, akik a béketárgyalásokon a magyar álláspontot képviselik, személyes érintkezést keressenek az új kormány tagjaival és közvetlen tapasztalatok alapján tájékozódjanak a magyar közvélmény legújabb irányairól. Benda Jenő: A nagykövetek tanácsa folytatta a magyar béke tárgyalását. Páris, márc. 30. Jules Cambon elnöklésével hétfőn délelőtt a külügyminisztériumban a nagykövetek értekezlete ülést tartott, amelyen folytatólag tárgyalta a magyar meghatalmazottaknak adandó választ. A Pesti Hirlap saal száma 8 oldal. — Ara 80 fillér. A nemzeti hadsereg előnyomulása a Tiszántúl. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Tiszántúl felszabadulásával kapcsolatbancsapataink e hónap 29-én Gyomát, Békéscsabát, Orosházát és Makót szállták meg. A felszabaduló területek lakossága bevonuló csapatainkat kitörő örömmel fogadta. Incidensekről és atrociásokról a románok kivonulása alkalmával eddig jelentések nem érkeztek. A Tiszántúl még felszabaduló részének saját csapatainkkal való elfoglalása 30-án folytatódik. A lengyelek béketárgyalása az oroszokkal. / Varsó, márc. 30. Mint hivatalosan közlik, a Szovjetoroszországgal való béketárgyalásokra "kijelölt tungal megbízottak április 28-án utaznak el Varsóból. A tárgyalások Boriszlawban, a front mögött 4 kilométerrel fekvő hídfőnél lesznek. Az előzetes tárgyalások május 1-ig fognak tartatni. Ha ezek kedvező eredménnyel járnak, a tárgyalást külön bizottságokban folytatják. A boriszlowi barakkokban máris szállást készítenek a békedelegátusok számára. Varsó, márc. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A vezérkar március 28-iki ilemzése szerint a bolseviki gyalogság nehéz "tüzérség támogatásával, új támadást intézet a lengyel állások ellen és a lengyelek jobb szárnyát igyekeztek benyomni. A támadást páncélvonatok soré. Tével visszaverték Volhiniában is elkeseredett harcok folytak.