Pesti Hírlap, 1920. május (42. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-30 / 129. szám

Budapest, 1921. •71V" — ELŐFIZETÉSI ÁRAK e Egéra évi* 289 K —­­ Félévre 140 — A Negyedévre 70 „ — J) Egy hóra ......... . 25 „ — „ Egyes szára ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona. Hirdetés és apróhirdetés dijazabás szerinti­ Wmm -üíiL evieiyam május so. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA : Budapest, V. Vilmos császár­ út 78 FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VH.,­ Erzsébet­ körút 1. termés értékesítése. A háború kezdete óta az egyéni szabad-Bág s még a magánvagyonnal, az áruval és terméssel való rendelkezés is bizonyos termé­szetes korlátozás alatt áll. Az állam a maga érdekében lefoglalta polgárainak életét, vé­rét, pénzét s munkája eredményét is. Az a szerencsétlenségünk pedig, hogy elvesztettük a háborút, az államot továbbra is abba a kény­szerhelyzetbe juttatta, hogy még egy ideig igényt kell tartania vagyonunk, keresetünk is termelésünk egy részére, különben csődbe megy­. Mivel pedig államcsőd esetén minde­nünk elveszett, ezért termelők és vagyonosok kénytelenek megbarátkozni azzal a gondolat­tal, hogy az egyéni szabadság s a magántulaj­donnal való szabad rendelkezés nem állítható vissza rögtönösen, minden átmenet­­nélkül. Ebben a koldusországban ugyanis legnagyobb koldus maga az ország. Az államkasszát sok milliárd adósság terheli s még ezenfelül az erkölcsi kötelezettségek elviselhetetlen terhe. S hogy a magyar államnak hitele sincs, ezt valutájának teljes lerongyolódása mutatja. Egyetlen vagyonunk maradt: megkisebbedett földünk termése. Ebből először élnünk kell, másodszor a fölöslegéből kell államadósságain­kat törleszteni, az országot föntartani s valu­tánkat termés­kivitellel helyreállítani. Export nélkül elpusztulunk. Mást pedig exportálni nem lehet, mint a föld termését. Nemcsak ara­nyat, de ipari árut, ruhát, szenet, petróleumot is csak gabonáért kaphatunk. Az exportot pe­dig csak az állam vezetheti. Ez igazságok kényszerítették Rubinek földmivelési minisz­tert, hogy tervet készítsen a termés elosztása, értékesítése s exportjára. A hadsereg és a köztisztviselők számára lefoglalandó mennyi­ségen felüli részt szabad forgalomnak engedné át, de az exportot az állam a maga szerveivel a maga javára rendezné. Ez ellen troM Gaszton a kisgazdapárton mozgalmat indított, mely az államtól a gazdák számára akarja rekvirálni az export hasznát is. Az országnak kára volna, ha ez ellenté­tes fölfogások komoly válságra vezetnének s­ azért a mindig hazafiasan m éretten gondol­kodó gazdatársadalmat szeretettel és bizalom­mal kérjük, állja útját, hogy vezető egyénisé­gei megbontsák a párt egységét s hogy a kér­dést az állam kárára intézzék el. Bizonyos nobilitással kell ezt az ügyet elintézni, ami annál könnyebb a gazdába, nézve, mert hi­szen ők is azok közé tartoznak, akik a háború holissu tartama alatt igen szépen gazdagod­tak, akikre tehát elsősorban hárul a szép fel­irat, hogy a saját jogos érdekeik mellett az állam fönmaradásával is törődjenek. A ma­gyar gazdának vérében van ez az úri nobili­tás, tehát megerőltetésébe sem kerül a kérdés olyan megoldása, hogy a valuta megjavítására a az állampénztár helyrehozására fordíttassék a termésnek bizonyos hányada. Hisz ha rossz a valutánk, akkor a gazda pénze s© ér semmit Ha az államnak nem­ adnak eszközt arra, hogy a külföldről javítsa pénzügyi helyzetét a ter­més­exporttal, akkor csak az adóprés szorítá­saiból s elsősorban a gazdák jövedelmének na­gyobb adóztatásából élhet meg. Részletek­kel ezúttal nem foglalkozunk, mert ezeket könnyű elintézni, ha az export állami intézésének elvét, ami helyes, elfogadják. A részletekre nézve csak azt jegyezzük meg, hogy nagy igazságtalanság volna a rendes áron közsérelmező­ndők sorából a katonaság­i közalkalmazottak mellett kihagyni a többi fix­fizetéses osztályokat. Ezeket is kötelessége az államnak az uzsoraáraktól megmenteni. A fő­elv az, hogy nem szabad osztálypolitikát csi­nálni egyes osztályoknak se javára, se kárára. S a társadalom minden rétege nyugodjék bele, hogy a további egyéni gazdagodásoknak csak úgy van lehetősége és jogosultsága, ha előbb az államot megmentettük. A békeszerződést Soós tábornok írja alá. Magyar Távirati Iroda jelenti. A mai hi­rtanács a békeszerződés aláírásá­va­l b­á­d­o­k­i S­o­ó­s Károly honvédelmi minisztert bízta meg. Népszavazást! Basel, májj. 29. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Pünkösd vasárnapján ült össze itt a há­ború óta a béketársaságok nemzetközi egyesületé­nek közgyűlése, amelyen különösen az angolok voltak erősen képviselve. A gyűlés állást foglalt a világbéke helyreállítása és a népszövetség mellett. Határozati javaslattal sajnálkozását fejezte ki a gyűlés, hogy a versaillesi szerződést a népek és a parlamentek közreműködése nélkül alkották meg. A magyar, osztrák, bolgár és török békeszerződés­re vonatkozólag alapelvként állította föl a határo­zati javaslat az önrendelkezési jog alkalmazását olyan körülmények­­között, amelyek lehetővé teszik a szavazás teljes őszinteségét. Magyarország és a nemzetközi bíróság A népszövetség titkársága átírt a magyar kor­mányhoz, hogy június 11-re bizottságot küldjön Hágába az állandó nemzetközi bíróság tervének előkészítésére. A francia sajtó és a magyar béke, Versailles, május 29. A Journal des Debats tudósítást közöl a nemzetgyűlés üléséről, gróf Teleki külügyminiszternek a békeküldött­ség lemondása ügyében tett nyilatkozatáról és gróf A­p­p­o­n­y­i fölszólalásáról. A Petite Re­publique, a Journal des Débats és a Lanterne lap­szemelvényeket közölnek a magyar újságokból ezzel a címmel: „A magyar sajtó és a franciák közvéleménye a békéről." Megállapítják, hogy a magyar sajtó elégtétellel regisztrálta azokat a ro­konszenves nyilatkozatokat, amelyek a francia sajtóban Magyarországról megjelentek. A gabona korlátolt szabadforgalma. Gondoskodnak a városi lakosság ellátásáról. A termés értékesítése és elosztása kérdésében­­ ellentétek tisztázása a jövő hét közepére vár­ható. A kisgazdapárt miniszterei szolidárisak abban, hogy az egész gabonatermésre a szabadforgalmat nem lehet elrendelni, mert a teljes szabadforgalom mellett az árak olyan magasra szöknének fel, hogy a tisztviselők, a középosztály, a kisemberek, a mun­kások nem tudnák megfizetni a gabona árát Ez az­után a munkabérek emelését és az iparcikkek újabb megdrágulását vonná maga után, tehát végeredmé­nyében a gazdaosztály is kénytelen lenne azt, ami­vel többet kap a gabonáért, a drágább iparcikkért kiadni. De eltekintve ettől, ha az ellátatlanok magas áron lennének kénytelenek vásárolni búzát, ez nagy szociális feszültséget idézne elő és élesen szembeállí­taná az egyes társadalmi osztályokat. A kisgazda­párt pedig nem akar osztálypolitikát csinálni, hanem olyat, amely minden osztályt kielégít és minden érdeket összeegyeztet Abban is egyetértenek az összes felelős ténye­zők, hogy termésünk fölöslegét a valuta javítására kell felhasználni, ez pedig csak az államilag ellen­őrzött kivitel útján lehetséges. A valutajavítás ked­vező eredményeit a kisgazdapárt is érezni fogja, mert olcsóbban fogjuk behozhatni külföldről ipar­cikk-szükségletünket. Ezt az álláspontot vallja a kisgazdapárt nagy része, az egész kereszténypárt, úgy­hogy ennek az álláspontnak lesz föltétlenül­többsége a nemzetgyűlésen is. Ezzel szemben tulaj­donképen a nagybirtok álláspontja áll, mert hiszen a kötelező termésbeszolgáltatás is fokozatosan fogja terhelni a gazdákat, a kisgazdára esetleg ke­vés jut, csak a nagybirtokra fognak nagyobb kon­tingenst kivetni. X X X X X X X x xxxxxxxxxx X XXXXXXXXXX X X X X Kétségtelen, hogy a miniszterek mögött van a párt többsége, a termésértékesítés kér­désében és úgy, mint a mezőgazdasági kamarák kérdésében, amelyet a bizottságban csak azért sza­vazhattak le, mert a bizottság tagjai nem voltak tel­jes számban jelen. Gaál Gaszton nemzetgyűlési képviselő, aki a kormány tervbe vett intézkedései ellen mozgalmat indított, a nemzetgyűlés keddi ülé­seit napirend előtt felszólal, hogy a kormányt nyi­latkozattételre szólítsa fel, „zavarodott" Desehanel, Genf, május 29. (A Pesti Hírlap tudósítóján­­ának távirata.) Az a szabadság, amelyet Desehanel elnöknek kérnie kellett, előreláthatólag nagyon so­káig fog tartani. Néhány türelmetlen politikus már kezdi azt a kérdést is felvetni, hogy az elnök vidéki tartózkodásából visszatérhet-e és átveheti-e újra az ügyek vezetését. A lapokban itt-ott homályos célzá­sok merülnek fel. Így a Nouveliste de Lyon kális lap azt mondja egy közleményében, hogy a baleset, amely az elnököt érte, beteges állapotra és abból eredő zavarodottságra vezetendő vissza. Igaz, hogy Deechansel az utóbbi időben nagyon so­kat dolgozott, de ez az erőfeszítés még nem magya­rázza meg eléggé azt a szédülést és azt a gyenge­séget, amelynek csaknem áldozatul esett és amelyet orvosai nagyon jól ismernek. Persze nem kell mind­járt versaillesi utazásról bes­z­élni, mint ahogy ezt már teszik a kamara folyosóin, de az bizonyos, hogy Desehanel nagyon szigorú kúrának lesz kénytelen magát alávetni. A baleset után az összes politiku­sok, köztük Poincaré is, beírták nevüket a látogatók névsorába, amelyből csak Clemenceau neve hiány­zott. D Anonnaio elfoglalta Susakot Páris, május 29. A Petit Párisién jelenti: D'Annunzio rajongói élén elfoglalta Susakot A ju­goszláv kormány tudatta az olaszokkal, hogy erő­szakkal szegül ellene minden olyan cselekménynek, amely a lakosság ellen irányul. A kongresszus Wilson ellen. Washington, máj. 28. (Reuter-ügynökség.) A képviselőkamara 219 szavazattal 132 szavazat ellenében elhatározta, hogy napirendre tér Wilson vétója fölött, amelyet az elnök a Némteországgal és Ausztriával kötendő különbékére vonatkozó határo­zattal szemben emelt. A kamara határozata azonban hatálytalan, mert nem szavazott mellette a kamara tagjainak kétharmada, amint azt az alkotmány elő­írja. A lengyelek újabb offenzívát kezdtek. Róma, máj. 29. Lon­doni jelentések szerint a lengyelek május 27-én­­offenzívába léptek. Az entente dönt Teschen sorsáról Bécs, máj. 29. A déli lapoknak jelentik Prágá­ból. A Mährisch-Schlesisches Tagblatt értesülése szerint a cseh kormányt Párisból figyelmeztették, hogy a nagykövetek értekezlete föl akarja oszlatni a tescheni népszavazó bizottságot és maga akar dön­teni Tsschen sorsáról. A­ franciák helyzete Kisázsiában komoly Róma, máj. 29. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Messagero konstantinápolyi távirata a szíriai és ciliciai francia megszálló csapatok hely­zetét nagyon komolynak mondja. Számolni kell a teljes kiürítéssel és annak a kényszerűségével, hogy Feidal Emilt elismerjék, amely esetben a mohame­dánok ellen fellázított örmény és görög elemek is veszve volnának. Egyre világosabb — írja a neve­zett lap — hogy a török békét nem Sztambulban, hanem Anatóliában kell megkötni. A szabadkőműves páholyok föloszlatása. A­­belügyminiszter az országban levő ösz­szes szabadkőműves páholyok feloszlatását elren­delte. A végrehajtással az illetékes kormány­biztosokat bízta meg. A főváros tekintetében Sipőcz Jenő intézkedett még a mai napon. A mi­niszter rendelete hangsúlyozza, hogy a sza­badkőműves páholyok alapszabályaikat áthágták, már a háború előtt államellenes üzelmeket folytat­tak,­­ a háború felidézésében elsőrendű szerepet játszottak és a lezajlott forradalmak értelmi szerzői és irányítói voltak, ami a rendelet szerint m­­nd köztudomású tény. A Podmaniczky­ utcai nagypá­holy helyiségét a Move már néhány hét előtt bir­tokba vette, ezért most a budai „Galilei" és a „Haj­nal" szabadkőműves páholyok helyiségét, könyvtá­rát, irattárát és fölszerelési tárgyait foglalták le. A lefoglalást dr Lobmayer Jenő mint miniszteri biz­tos, Faller Jenő tanácsjegyző, Kornay István szám­tanácsos és Vaskó Gyula rendőrkapitány hajtotta végre. Lefoglalták továbbá a Deák Ferenc nyilvá­nos könyvtárat és olvasótermet és a Szabad Lyceu­mot. Keresték a Reform­klubot is, amelyet azonban nem találtak meg.

Next