Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

Budapest, 1920. ILII. évfolyam 184. (14,297.) szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK :­­ „ . évre 280 K — f Félévre 140 „ — j Negyedévre 70 „ — a jEgy hóra .. 25 „ — „ jEgyes szám ára helyben, vidéken 6b pályaudvaron 1 korona' , hirdetés és apróhirdetés dijazatáa szerint»l H V f Szerda, anosztus 4. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V. Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VXL. Erzsébet-körút­­ A vö A vörös diplomácia. Most már félhivatalosan megerősített­­valóság, hogy a Baranovici és Brzesko közötti műúton a lengyel kiküldöttek találkoztak az orosz delegátusokkal s ezzel Szovjetoroszország és Lengyelország között megkezdődött a fegy­verszüneti tárgyalás. Rövidesen el kell várni jártnak, hogy megnyugodnak-e a fegyverek Európa keletén vagy nem, van-e reménység arra, hogy a bolsevizmus lemond arról, hogy Európa nyugalmát fegyveres erővel fenyeges­s­e, vagy nincs? Mit higyyünk, miben reménykedjünk? A­­várható kilátásokra éles fény­nyel világít rá egy fölgyújtott híd tüzének a sugárzása. A híd Jarzjeskotól keletre állott, a lengyel kiküldöt­­teket választotta el attól a ponttól, ahol, szi­gorúan megjelölt időben, az orosz kiküldöttek várakoztak reájuk. És ez a híd — ugy­e milyen­­különös véletlen­? —éppen akkor gyuladt ki, a­mikor a lengyel megbízottakkal vágtató au­tomobil feltűnt a látóhatáron. A lengyel kül­döttség vezetője, úgy látszik, egy, pillanat alatt m­egértette a különös véletlen jelentőségét, miert az egész delegáció életének veszélyezteté­­eével az égő hídra vezényelte az autót és még idejében átrepült arra az oldalra, ahol az orosz küldöttség várakozott. A lengyel delegáció ve­zetőjének bizonyára nyomatékos oka volt, hogy­­Erre a filmdrámák trükkjére emlékeztető bra­vúrra vállalkozzék. És a nyomatékos okot nem­­is olyan nehéz kitalálni. Megtörténhetett vol­­on, hogy ha a lengyelek visszariadnak az égő Ju­dtól, amire kerülő úton, egy másik hídon,­­vagy valami gázlón átvergődnek a túlsó oldal­ira, az orosz kiküldötteknek már csak hűlt he­lyét találják. A vörös diplomácia egyszerűen arra hivatkozott volna, hogy a fegyverszüneti­­tárgyalások nem indulhattak meg­, mert a len­gyelek a kijelölt helyre és időre nem küldték­­el a követeiket. Egésze­n bizonyos, így történt volna, mert a híd fölgyújtásában ráismerünk­­a vörös diplomácia erkölcsére és módszereire. Kun Béla idejében egészen közelről láttuk eze­nz eszközöket és módszereket. Maga Kun Béla oktatott bennünket arra, hogy a vörösö­ket a burzsoáziával szemben nem kötelezi sem­miféle ígéret, adott szó és tisztesség. Ezért mondottuk föntebb, hogy az égő­­nd fénye világít rá a most megindult fegy­verszüneti tárgyalások kilátásaira. Ebben a pillanatban a helyzet az, hogyha a fegyverszü­net Lengyelország érdeke és Európa akarata.­­Oroszországnak azonban nem érdeke és nem a­ atkarata. Oroszországnak az volna jó, hogy to­vább folytathassa az előnyomulást és ne adjon időt Lengyelországnak szétvert hadserege új­jászervezésére, az ententenak pedig ne enged­jen alkalmat arra, hogy fenyegetését beváltsa és nagyobb erőket vessen keletre Lengyelor­szág megmentésére. Nyilvánvaló tehát, hog­y­­Oroszország keresve keresi majd az alkalmat­­arra, hogy a fegyverszünet megkötését meg­gátolnia vagy ha másképpen nem megy,­­ leg­alább néhány nappal kitolja. Ennek a célnak­­az elérésére kevéssé válogatós eszközöket fog­­fölhasználni, amint ezt a felgyújtott híd „vé­letlene" is megmutatja. Minden tartós és minden komoly béke­t­­ötéshez szükséges az, hogy a szembenálló fe­ek komolyan és jóhiszeműen akarják a meg­jegyezést. Lenin és a bolsevisták nem tagadják, sőt nyíltan hirdetik, hogy ők soha sem köthet­nek békét a burzsoáziával. A bolsevizmus szel­leméből és egész természetrajzából különben is logikusan következik ez. Hihetetlen vaksá­g és­­rövidlátás lenne a nyugati nagyhatalmak ré­tezéről, ha ezt nem értenék meg, ha nem volná­nak tisztában azzal, hogy azzal a perfidiával­­és elkeseredett gyűlölettel szemben, amelyik jűa kelet felől acsarkodik Európa rendje és­­kultúrája ellen, csak hosszabb, rövidebb fegy­verszüneteikről lehet szó. A bolsevizmus végle­ges bukásáig itt nem lehet sohasem szó nyuga-Sojóról, ifitazi békéről. « A lengyel-orosz fegyverszünet bonyodalmai. A szovjet kormány a békéről is tárgyalni akar. Moszkva, aug. 3. reggel 3 óra. (Szikratávirat.) A lengyel fegyversz­i­nteli bizottság távirata Sapicha lengyel külügyminiszterhez. A szovjet csapatok nyu­gati frontján működő főparancsnokság küldöttsége Baranovicsba érkezett és közölte velünk, hogy a szovjet kormány a fegyverszüneti tárgyalással egy­idejűleg a békéről is tárgyalni akar. Azt a javasla­tot tette, hogy a megbeszéléseket augusztus 4-én Minszkben kezdjük meg. A szovjet kormá­ny azt kí­vánja, hogy vagy megfelelő felhatalmazással ellá­tott bizottság k küldessék ki, vagy a mi meghatalma­zásunk módosíttassék. Minthogy ezért nem kezd­hettük meg a fegyverszüneti tárgyalásokat, amire a lengyel kormánytól megbízást nyertünk, elhatároz­tuk, hogy visszatérünk Varsóba, hogy ... (itt a távirat meg van csonkítva) ... a szovjetkormány javaslatért . . . (hiány a táviratban). Ma útra ke­lünk, mihelyt a szovjetkor­mány erre vonatkozólag kiadja a szükséges utasításokat. Vrublevszk, Moszkva, aug. 3. A külügyi népbiztosság a következőket közli: Az után, hogy a szovjet kor­mány elutasította Anglia b­ékekö­z­vetítését, a len­gyel kormány július 22-én Oroszországnak azt in­dítványozta, kössenek fegyverszünetet és kezdje­nek béketárgyalásokat Oroszország azt javasolta a lengyel kormánynak, hogy megbízottait július 30-­án­ küldje a frontra. Augusztus 1-én a lengyel küldöttek Baranoviciben kijelentették az orosz meg­bízottak előtt, hogy a lengyel főparancsnokságtól felhatalmazást kaptak fegyverszünet megkötésére. Az orosz küldöttek azt válaszolták, hogy a len­gyel kormány megbízottainak az első ajánlat­ értel­mében nemcsak fegyverszünetre, hanem béketárgya­lásra is fel kell hatalmazva lenniök, s ennélfogva azt ajánlották, hogy a lengyel delegáció lépjen érint­kezésbe kormányával abból a célból, hogy az új meghatalmazottak augusztus 4-dikén legyenek Minszkben. Varsó, aug. 3. A lengyel kormány szikra­távíró útján azt javasolta a szovjet kormánynak, hogy az újságok levelezőit engedjék be a fegyver­szüneti tárgyalásokra. A szovjet­kormány erre az indítványra tagadó választ adott. Páris, aug. 3. Az Echo de Paris jelenti Lon­donból: Lloyd-George mindaddig nem fogadja Ka­menevet és Krassint, mig a bolsevisták nem írják alá a fegyverszüneti feltételeket és mig ezek a fel­tételek nem kerülnek nyilvánosságra. Varsó, aug. 3. Pilsudszkoi államfő Lemberg védelme céljából a brody-i frontra utazott, ahol az önkéntes csapatok harcolnak. Lemberg város vé­delmét francia tisztek vezetik. Miskolc, augusztus 3. (A Magyar Távirati Ügynökség jelentése). A sorozást elrendelték a 20, 21. és 22 éves korosztályokra. Községenként 15—20 drb szarvasmarhát rekviráltak és az állatokat moz­­­­gósítás esetén azonnal be kell szállítani. A katonák közt a hangulat csehellenes. Napirenden vannak az egy századba beosztott cseh és tót fiuk közt a torzsalkodások Az eddig fölmentett fiatalabb kor­osztályú vasutasokat és közigazgatási alkalmazot­takat­­most behívták. • A lengyel hadsereg főparancsnoksága azt a kívánalmat fejezte ki, hogy a len­gyel fegyverszü­neti bizottság állandó összeköttetésben lehessen a lengyel főhadiszállással. Csicserin külügyi népbiz­tos azt felelte, hogy az orosz kormány nem akar megakadályozni eeímni ilyen érintkezést, de fel­hívta a küldöttség figyelmét arra, hogy béketárgya­lásokról van szó.­­ A Neue Freire Presse szerint a len­gyel békedelegáció megérkezését az a váratlan incidens késleltette, hogy amikor a deputáció autója át akart haladni a Brzeskotól keletre levő hídon, a hidat felgyújtották. A gépkocsi utasai életük veszé­lyeztetésével mentek át a folyó túlsó partjára és a híd néhány perccel később belezuhant a folyóba. A­ lengyel küldöttség a Baranovici és Brzesko között levő műuton találkozik az oroszokkal. A Tisza ügy a hadbiróságon. JO^^J^Jj® A tárgyalás második napján fokozott érdek­lődés figyelte a Tisza-pör szenzációit. A forradalom szennyese nagymosásba került és a monstre-pör katlanjából ragyogó tisztán fog kikerülni az igazság. Kilenc óra után nyitotta meg a tárgyalást László ezredes, aki a védők kérdéseire engedelmet adván, közülök elsőnek Török Sándor kérdezi meg Hüttnertől, vajon fizikai, vagy lelki kényszer ha­tása alatt vett részt­ a gyilkoságban. Hüttnar a hiúságára apellál s azt mondja, abban érezte magát sértve, amikor szemére vetették, hogy csa­k addig van bátorsága, amíg a szobában ül. Erre megmond­ta, hogy elhozza a grófot elevenen, de nem öli meg.­­A védő­k újabb kérdésére kijelenti, hogy a nemzeti tanács által kibocsátott röpirat ötvenezer példányát az ő laká­sán tették le. Letartóztatása után első vallomását Pálóczy főhadnagy, a miskolci körlet parancsnokságának vizsgáló­bírója előtt tette, amelyet most is fentart. Kérdést intézett Hü­ttnerhez Lengyel Zoltán is, Sztanykovszky védője. Hüttner itt kijelentette­, hogy nem tudja, hogyan került Csernyák a katonatanácsba, csak annyit tud róla, hogy mátyásföldi. Friedrich október 27-iki szerepéről sem tud felvilágosítást adni. Ellenben igennel felel a Védőnek arra a kérdésére, hogy ismeri-e Friedrich írását és meggyőződött a százezer koronás levél aláírá­sának valódiságáról. Tudomása van arról is, hogy egye­sek nagy pénzeket áldoztak a forradalom céljaira. Fényes László egész vagyonát­­adta oda. (Derültség.) A védő ezután határozott feleletet kér Hüttnertől arra, hogy ki bírta rá döntő erővel­­a gyilkos szerepi Hüttner kijelenti, hogy a végső elhatározásra Friedrich István vitte rá, amikor október 29-én azt mondotta neki, hogy gyáva. Részletesen szól itt a vádlott az októberi forradalom kulisszatitkairól. A pénzügyminisztériumban és a külügyben azzal foglalkoztak, hogy külföldre küld­jék az embereket, a belügyminisztériumban azzal, hogy a főkapitányság ne nyomozzon. Ha tudta volna, hogy Ká­rolyi első hadügyminisztere megígérte Kunst pártjának a hadsereg feloszlatását, nem vállalkozott volna semmire. November 16-án, amikor kikiáltották a köztársaságot és hire járt, hogy Pogány kommunista­ puccsot tervez, Cser­nyák és Friedrich Pogány le­lövésére akarta rábírni. Erre vállalkozott is, de közbejött akadályok m­iatt a terv meg­hiúsult. Kottra őrnagy kérdezi meg ezután Hüttnertől, hogy kik jártak a kezére okmányainak biztonságba helyezésé­vel. Hüttner megtagadja a választ, mert nem akarja bará­tait elárulni. Ugyancsak Kottra őrnagy kérdésére jelenti ki, hogy azért ment ki a Tisza-villába, mert Friedrich azt mondta neki: intézzük el ezt mi, urak egymás között és ni vonjuk bele a parasztokat. Friedrich Sztanykovszkyt és őt a­karta Tisza megöléséire ráibizni si ha nem mertt volna ki, nem lett volna semmi kellemetensége. Mondada százados: Tudta ön, miért mennek kii? Kapott szerepet Kéritől? Hüttner: Igém. Most Sztanykovszky Tibor kihallgatása kö­vetkezett. Sötétkék zubbony, fekete szalonnadrág van rajta. Nyugodtan, tisztán beszél. Nem tudja emlékezetébe teljesen belehelyezni az 1918 .október 24-ike után történt események sorrendjét, azért en­gedelmet kér jegyzeteinek használatára. Vallomása a következő: — Csernyák október 31-én délután négy órára föl­rendelt az Astoriába. Ott voltak Hüttner, Dobó, Horváth -Lanovics, Pogány, egy tengerész, Kundecker, Láng, én, Csernyák, Kéri, Friedrich és Fényes. Kéri megmutatta a Roheim-villa skizzét és kiosztották a szerepeket Friedrich és Csernyák engem is kapacitált, hogy löjjem te Tiszát, de én azt mondtam: nem. Mondada: Akkor is kellett kapacitálni, az mikor el­indultak? Sztanykovszky: Igen. Kint a vilában engem a hall színes üvegajtaja mögé állított Pogány. Kon­dada: Nem emlékszik egy vörösbajuszú csend­őrre, akinek a fegyverét Pogány elvette? Sztanykovszky: Nem, de lehetséges. A vádlott ezután elmondja a gyilkosság ismeretes lefolyását. Tisza Pogány és Horváth-Sanovics golyóitól ro­gyott össze. Ekkor beszaladt egy fiatal hölgy és jajveszé­kelve borult a sebesültre, de Dobó elrántotta őt onnan. A dulakodásban még két-három lövés esett. Mondada: Mikor ott feküdt Tisza István? Sztanykovszky: Dobó félrelökte a hölgyeket és ek­kor lőtt Horváth-Lanovics és Pogány. Én a két első lövés után előugrottam a hall ajtaja mögül, mire mindnyájan ijedten szétszaladtak. A második sortűz után én is kifu­tottam. Az udvaron lévők már a lövések zajára elmene­kültek. Mondada: Mitől lehetett ön meglepetve, misz­rt öt, hat lépésről látta az egész dolgot? Sztanykovszky: Nem hittem, hogy csakugyan meg­ölik Tiszát. Mondada: ön azt mondta, hogy a második sortűz két vagy három lövés volt. Ez nagy­­különbség. Sztanykovszky: Egyszerre hallatszottak a lövések. Ha két lövés volt, Horváth és Pogány lőttek, emlékszem, mikor lövésre kapták puskájukat. ruondada: Miért nem emlékszik vissza a harma­dikra is? Sztanykovszky: Lehetséges, hogy lőtt Dobó­ra. Mondada: A fegyveres ember mozgása nehézkes. Hogy tudott Dobó odaugrani a hölgyekhez?, védők kérdései. —

Next