Pesti Hírlap, 1920. október (42. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-31 / 258. szám

Budapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAKt Cgtez ftvro 28il K — 1 félévre uo . — „ Negyedén* 70 .. — * hór» ••«..••••. » 25 .. — Megye* isteni ára tol ben. vidéken é* p*lv»udVE.-on 1 koron* Hirdetés és apróhirdetés dijaraM •eorint. Vasaria^--©3sfé&'ér 3L ára 2 korona. - Köznapokon 1 korona. y XLII. évfolyam 258. (14,371.) szám. IMUUBUIÁJUUUUOOTL • j R A D Y rESTVÉREK. >ZErtKESZTl«SÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMOR : Budapest* V., V ilmos csfcezár-At 71 FIÓKKIADÓM VATAL: Budsreat. VXL. Br»ebet- kört* L ; I / Eün a haza ellen. A magyMR" közélet régi jelesei, kiket a kettw«f6muralom félresodort, nagy részt megmaradtak félrevonultságukban. Ebből kára származott az országnak is és az illető politikusoknak is. A nemzetgyűlési választásokon divatossá lett az a jelszó, hogy mellőzni kell a régi politikusokat és új emberek kezébe kell adni az ország vezetését. Ez ajelszó csakugyan nagy söprést végzett a régi képviselők között, akiknek sorából csak néhányan kerültek a nemzetgyűlésbe. Az új emberek között akadtak tehetségesek , mindig örvendhetünk, ha fölújul a parlament, mert a professzionálus politikusok nem bírnak mind egyszersmind hivatással is. A nemzetgyűlés gyönge munkaképessége azonban azt bizonyítja, hogy hiba volt mellőzni a régi képzett politikusokat. De hibát követtek el a régi politikusok is, amiért nem léptek idejében akcióba. Apponyi a béketárgyalások vezetésével óriási szolgálatot tett az országnak, azóta félrevonult, hogy ne háborgassaa fiatal nemzedéket az ország vezetésében. A nemzet azonban azt óhajtja, hogy csak háborgassa és nagy örömmel fogadná mindenki, ha székesfehérvári szónoklatát komoly politikai akció követné. Apitrayi fölötte áll minden pártnak s nagyon óhajtandó volna, ha a pártok és politikusok nem féltékenykedéssel, hanem bizalommal és szeretettel fogadnák s Kikérnék tanácsát és személyes közreműködését az ország dolgainak intézésében. A meghiggadt bölcseség és önzetlen hazafiság nyilatkozik meg székesfehérvári beszédében, melyben többek közt ezt hirdeti: haza elleni bűn a régi ellentétek fölelevenítése és újaknak megteremtése olyan tényezők közt, amelyek a haza újjászületéséért és megerősödéséért dolgozni akarnak". Minden politikusnak szivébe kellene vésni ez igazságot. Az erők egyesítésére, a gyűlölködő politika megszüntetésére, kibékülésre és összetartásra hivja föl Apponyi a nemzetet s a haza elleni bűnnek bélyegzi a magyarok harcát a magyarok ellen. Az országnak lenne belőle haszna, ha Apponyi szavai nem hangzanának el üresen a pusztában. Vissza kell állítani a tehetségeknek és tekintélyeknek uralmát.. A nemzeti politika patriarchája Apponyi s az ő szavainak apostoli súlyt kellene tulajdonítani. Hiába ratifikáljuk mi a békét az ellenségeinkkel, ha nem tudunk és nem akarunk békét kötni idehaza magyarok és magyarok között. Nem rajzol Apponyi színes szavakkal rózsaszínű jövőt elénk, mert hiszen az út, amelyen Magyarország újjáépítéséhez érkezetünk, csak kötelességekkel és munkával van kikövezve Nem kergethetünk délibábokat, mert ezernyi nehézségnek drótsövényes árka áll előttünk. De amikor megmutatja Apponyi a kötelesség uttját, útravalóul reménységet és hitet is csomagol az útitáskába, hogy elkövetkezik az idő, mikor vágyainkból valóság lehet. Maponban szükség volt arra, hogy a békedelegáció vezére lehűtse a vérmes reménykedőket, mert a kis-entente megalakulása s az egész világ gazdasági háborúja tényleg nehezítették helyzetünket. Valamint nehezítette a belpolitikai konszolidáltság hiánya is, melyen módunkban van segíteni. Már Horthy kormányzó fölpanaszolta, hogy bajaink egyik forrása ,az összetartás hiánya Apponyi a haza ellen elkövetett bűnnek tartja, hogy az ország megmentésének munkájából kizárják azokat, akik e munkára készek és képesek. Sok időt fecséreltünk el házi veszekedésekkel s ezt az időt ellenségeink arra fordították, hogy egyesültek ellenünk, síöviellátó volt a mi gőgös politikánk s ennek levét iszszuk. Okuljunk végre a kárunkon. Egyesüljünk. Dolgozzunk. Teremtsünk rendet. Csak a teljes belső béke hozhatja meg az igazi külső lékét is. További harcot egyelőre nem bírunk ! Az utódállamok értekezlete Pozsonyban*ircs, október 30. A Neue Freie Presse és az Achfuhrblatt jelenti Párisból. Megerősítik a Journiiues Débate hírét az utódállamok gazdasági értekezletéről. A jóvátételi bizottság osztrák albizottsága az amerikai megbízott indítványára tényleg egyhangúlag elhatározta, hogy a párisi jóvátételi bizottságnak indítványozza olyan étekezlet megtartását, amely az összes középeurópai kis államok és a velük határos országok gazdasági kérdéseire vonatkozik, utóbbiakra annyiban, amennyiben a háborút ők is megszenvedték. Az értekezleten tehát résztvenne Ausztria, Németország, Lengyelország Csehország, a délszláv állam, Olaszország, Románia és Magyarország, utóbbi azonban csak akkor, ha ratifikála a békeszerződést és teljesítette annak feltételeit Az értekezlet színhelye valószínűleg Pozsony lesz. A nagy szovjet elvetette a lengyel békeszerződést. Berlin, október 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Lokalanzeiger jelenti Moszkvából. A nagy szovjet a lengyelekkel Rigában kötött egyezményt elvetette. A szovjet ülés®, amely nagyon viharos volt, hétfő estétől kedd reggelig tartott. A francia kormány jegyzéke Anglához. Berlin, okt. 80. A francia kormány válaszolt arra a nagykövetek értekezletéhez intézett angol jegyzékre, amely bejelenti, hogy Anglia lemond a versaillesi szerződés 18. cikkében megállapított jogáról a német magánvagyon teleineiben. A francia válasz hangsúlyozza, hogy a szerződés 18. cikkét senki sem változtathatja meg, még a szövetségesek egyike sem. A szerződést az összes szövetségesek együt dogozták ki és együtt írták alá. Minden revízió vagy változtatás csak általános megegyezés alapján történhetik. Franciaország fentartja tehát az az állítását, hogy a 18. cikk mindenben érvényben marad és hogy Angliának nincs joga, hogy egymaga helye Hatál nem kivill.• Milano, október 80. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Mint a Secole jelenti a francia közvéleményben félreismerhetetlenül meglátszik a békeszerződés revíziójára irányuló mozgalom. Az erre irányuló törekvések bizonyos, hogy célt fognak érni. Azok a tárgyalások, amelyek Franciaország és Németország képviselői között a napokban Berlinben folytak Északfranciaország elpuszilt vidékének helyreálltása tekintetében, nem voltak ugyan hivatalos jellegűek, de ezekből is arra lehet következtetni, hogy a megegyezés a két államközött ebben a fontos kérdésben sokkal könnyebb lesz, mintsem remélték. is Apponyi a béke korrekciójáról. Nagy ünnepségek között iktatta be díszpolgárai közé Székesfehérvár város gróf Apponyi Albertet. A pályaudvaron nagy küldöttség várta, élén Simon Sándor városi tanácsosai. Az üdvözlés után Apponyi meleg szavakkal mondott köszönetet, majd a város hintaján a városházára ment. Föllobogózott házak, virágokkal disztiót ablakok és erkélyek várták az illusztris vendéget. az útvonalon a közönség ezrei nemzeti színű lobogókat lengettek a bevonuló Apponyi elé és virágokat hintettek kocsijára. A városháza kapujában dr Zavaros Aladár polgármester üdvözölte ő , majd gróf Károlyi József tárasságéban a közgyűlési terembe röent. Apponyi beszédében mindenekelőtt köszöneét fejezi ki Székesfehérvár közönségének azért a megtiszteltetésért, amelyben a nemzet nagyfelkűsége nyilvánul meg, amely akkor is jutalmaz, amidőn aotuk sikeresen jóakarattal és munkával áll szemben. A nemzet számot ad magának arról, hogy amikor a magyar békedelegáció Pártjáva indult, sorsunk már meg volt pecsételve, az összes hatalmak elhatározásai végleg megállapítva úgyhogy fogható eredmények elérése oly irányban, hogy határaink nálunk nélkül történt megállapítása megváltozzék, abszolúte ki volt zárva. Ami elérni lehetett, hazánk erkölcsi helyzetének javítását, az el is éretett. Ez az eredmény pedig két féltövően alapult: kultúrfölényünk átérzésén és az állmi épületnk nagyobb szilárdságába vetett bizalmunkon. Ezen nyugszik Magyarországna az a nemzetközi pozíciój, amely régi hatalmi állásunk visszanyerésének kiinduló pontja lehet. Lélektani lehetetlenséget várnak azok, akik azt hiszik, hogy ez a békekonstrukció, amely csak most keletkezett, békés eszközökkel külső legfőbb körvonalaiban hirtelen gyökeresen megváltoztatható lesz. Más, mint békés eszközökre pedig ez a kifáradt, ezer sebből vérző nemre miként gondolhatna? Azokról a kilátásokról, amelyekre a békeokmányt kísérő levelek alapot nyújttak, ma sem mondok le, de az sem csüggesztene, ha ennek a reménynek teljesülése is halasztást szenvedne. Ma az engente nagyhatalminál is foég a háborús mentalitás uralkodik, tudniillik a legyőzött országok megerősödéséhez fűzött aggodalom hangulata és a leköelezets íg érze e azok iránt a szövetségesek iránt, akik lényegesen előmozdíttták az entenie győzelmét. Nem lehetetlen, hinni ezek a hangulatok rövid idő alat más meggondolásoknak, esetleg messzebbeldló megfontolásoknak engednek majd tért. Hiba volt leha magunkat a közeljövő tekintetében táplált reményeknek átengedni. Hiába remélünk bármit, aminek alapján azonban az idős dolgok természete egész bizonyossággal mellettünk dolgozik. Ha külpolitikai helyzetnk ma kedvezőtlenebbnek látszik, mint amilyen még egy pár hónappal ezett volt, akkor ez talán annak a rovására írandó, hogy a belpolitikai megszilárdulás terén nem felelünk meg egészen azoknak a várakozásoknak, amelyeken tekintélyünk emelkedése föépül. De rajtunk áll, hogy ezen segítsünk. Aki kivüröl, némelyek a cálódottság, mások a káröröm érzéével, tekintenie ránk, s azok talán nem elé"- mérlegelik azok a roppant nehézségeke, amelyekkel a háború után, a két forradalom csapásain, a társadalmi felforgatás pusztításain, a közjogi rend folytonosságinak megszakításán és a csonkitás fájdalmán keresztülment nemzetünknek küzdenie kell. Aki ezeket kellőkép mérlegeli és méltányosan akarna élni annak talán inkább csodálkoznia kellene, hogy csak anynyira is vagyunk, amennyire vadunk, mintsem pálcát törni felettünk amiatt, ami közállapotainkban még hiányos és felfogásolható, sőt nyíltan mondom, elítélhető. •• Minél nehezebb a helyzetünk, minél óriásabbak a feladataink, annál megbonáthatlanabb, ha azok megoldásába nem vonunk be minden társadalmi és politikai erőtényezőt, amelylyel rendelkezünk, az indokolatlan explosivitásokat nemcsak nem használjuk fel azok összességét, hanem egymás elleni küzdelemre pazarló előkészletünkből bármit is. A haza elleni bűn a régi ellentétek fölelevenílése és újaknak megteremtése olyan tényezők között, amelyek e haza újjászületésén és megerősödésén dolgozni akarnak. A béke ratifikációjának nem tulajdonítom azt a tényleges fontosságot, amelylyel azt érzelmeinknek hullámzása felruházza. Ha az elvesztett háború folytán előállott körülmények nyomása ezt az igazságtalan békét, amelybe soha bele nem nyugodhatott, mert ránk kényerítették, akkor a ratifikáció nem egyéb mint a kínos ügy elintézésének egyik bürokratikus stádiuma, amely sem jóban, sem rosszban kilásainkon, reményeinken, törekvéseinken nem változtat. A higgadt megfontolás nem lát a ratifikációban sem újabb katasztrófát, sem újabb megaláztatást, h nely csak végső mondatát egy fejezetnek, amelyet le kell zárni, hogyörténelmünk újabb, szebb, biztatóbb, dicsőbb fejezeteit megírjuk. Emlékeztetés igenis a rafikáció arra, hova sülyedtünk, tehát emlékeztés arra, amit tennünk kell, hogy újra emelkedjünk: türelem, ellezonság, munka és benső egyetértés. Szűnni nem akaró taps és éljenzés fogja Apponyi beszédét. A közgyűlés, után diszlakoma volt annon Prohászkia püspök ünnepelte Apponyit.