Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-21 / 275. szám

, 1 920. MWetófer §1., vasármap. EPESTI HÍRLAP - i Esti levél. /— A diákytyomor. — iAj­­.li^^yoamj^arrat hónapokkal előbb irx^orjrtsoltoA,. jpádftn a németek több segítő­tervét ismertettem, már itt van. Tanulóink nagy része éhezik és fázik. A diákjóléti bizott­ság adakozásra hivja föl a tehetőseket. Ma­gyarország jövendőjének ad, aki a diákoknak ad. Ha a gazdagok, akik néha egy szerencsés börze-tipp, százezreket nyernek, váratlan ,­­orvedelmei­kn­ek csak egy százalékát adnák e célra, megszűnnék a nyomor. A hivatalos diák­alap növelésén kívül s a minap ismertetett né­met segítőmódok mellett fölhivom a jólelkű urak és arnek figyelmét a segítség egy más for­májára is­, melylyel könnyen meg lehetne ol­dani a tanulóifjúság élelmezését. Kész példá­ra hivatkozom. A II. kerületi Markovich Iván­utca 4. számú házának lakói között ivet köröz­tetett Szeless József törvényszéki bíró s föl­hívta a lakókat, hogy naponkint és családon­kint ebédeltessenek meg egy szegény diákot Tizenkilenc család vállalkozott e titkos jóté­konyságra, melyet ime, követendő példa gya­nánt leleplezek. Az Országos gyermekvédő liga budai rendelőjétől kértek diákot s ez or­vosi vélemény alapján kiutalt egy tizenhárom éves éhező iskolásfiút, aki immár, egy hete egy­szerű, de tápláló meleg ételt kap a ház lakói­tól. Ha Budapest több ezer házában mindenütt akadnának ilyen jólelkű emberek, akkor ugyan­annyi diák megmenekülne a nyomortól. Ezt az ebédeltetési rendszert a régi világban úgy hívták, hogy a diák „napot eszik". Persze ma sok százezer úri csalód el Budapesten, akiknél nem jutna a napi eledelből még egy tányérra való a vendégnek, mert akárhány szülő a szájá­tól vonja meg a falatot, hogy a saját gyere­kének jusson elegendő. De vannak gazdag emberek, ezek gondoljanak a szegényekkel. Emlékezzenek vissza, hogy mit szenvedtek ők a proletárdiktatúra alatt, amikor mindenüket elvették. Csak rövid ideig kóstolhatták meg a szegénységet, de az izét nem felejthették és Azzal hálálják meg tehát Istennek gazdagsá­guk visszanyerését, hogy annak fölösleges ré­szét adják a megszorultaknak. Higyjék el, hogy a legbiztosabb antibolsevista szer a jóté­konyság és gavallérság. S amikor a fiatalságot­­segítik tanulásában, akkor kettős célt szolgál­nak: először az ország számára nevelnek egy képzettebb értelmiséget, másodszor a jövő nemzedékből eleve kiirtják­ az elégedetlenség talajában növekedő társadalomellenes bacillu­sokat de amikor a hirtelen szükség megte­remt egy kis részleges jótékonyságot, ismét fölvetem — több évtized óta — a gyökeres­ és állandó orvoslásnak azt az egyetlen módját, ii ••m­ » re^ag^mj^-ra^^ hogy helyezzük el az ország összes kitűnő sze­gény tanulóit állandó internátusokban, alapít­suk már végre meg a kitűnő tanulók házát, amelyben tízéves koruktól kezdve közpénzen neveljük föl az ország jeleseit addig, míg ke­resőképességük teljességét el nem érik. Gon­doljunk a régi felekezeti konviktusokra, ame­lyek oly sok kitűnőséget ingyen neveltek az országnak. Állandósítsuk és államosítsuk ezt a rendszert. Hisz a mintaszerű angol nevelés is internátusokban éri el nagy sikereit, "önsze­retet nevelőintézet"­ cím alatt indul egy ilyen hazafias vállalkozás, mely a hősök árváit ne­veli föl. Gyámolítsuk ezt, de a rendszert ter­jeszsze ki a közoktatási kormány a nevelés egész területére. Az aktuális nyomorból hadd nőjjön ki egy mélyreható reform, mely örökre megoldja azt a problémát, hogy az iga­zi te­hetség tanulását s érvényesülését ne nyom­hassa el a szegénység- Zeom. — Feleséged! — robbant meg Nagy­ Ákos. Hát mióta vagy te házas? — Régen, délután 2 óra óta. Most ér­keztünk. — Gra-tu-lá-lok! — örvendezett az asz­szony is. — Node ez igazán érdekes! Mi ne­ved kedvesem? Az enyém Margit. Remélem, kellemes barátság kezdődik köztünk ettől a kedves perctől. Ülj ide mellém, belől. Ákos engedd belől Idát. A halat hozták Nagy Ákosoknak, egy tálacska kétkupakos majonézt- Az asszony maga elé vonta. Kivette az egyiket. Aztán, hogy utána a férje is vett, a maga tányérjáról áttette az egyik szép falatot. Közben egyre csevegett. — No és hogyan, hogy nem utaztok Idám egyenest tovább a nászúton­. Úgy ejtette ezt a szót: nászúton, mintha ananászt mondott volna vele. — Az uramnak van itt némi elintézni valója, — pillogott Ida. — No, ezek mind egyformák, ezek a fér­fiak! Nem elintézhette volna a házassága előtt? Az én uram, mikor esküdtünk, újságot olvasott aznap reggel az ágyában, politikai beszédeket és elfelejtette hány óra Hova utaztok? —­ MiiuHieube, — felelte Csaba Ida He­lyett. Ida szeme megrebbent. Münchenbe, — nyomta rá ő is, — gesence már nem koanifó. — Igaz. Már csak szenzálok és krájzle­gygjok, ne fizntaanak oda. S közben az urát kínálta: — Végy még kedvesem ebből a majonéz­ből­. Jó friss. — Vedd ki te angyalom. — No, csak vedd ki ne. — Beisten, — vette Nagy Ákos, egy hal­szálkát piszkálva félre. — Velence mindig Velence marad, az örök romantika városa. Utaznak krászlorosok is, de lordok is. — ép­pen így május elején a legkellemesebb. Csak ne csácsolj Margit, ha mi is ma keltünk volna össze, egyebet se akarnál, csak Velencét — Nézd ezt a kezet! — bámult el Nagy Asepetné Ida kezét a csuklójánál megfogva és fölemelve, — láttál valaha ilyen kezet? — Valóban szép, — bukott rá Nagy Ákos, — ha a feleséged valami rút asszony volna Csaba, mingyárt rámondanám: nem csodálom, hogy az ő kezét kérted meg. Ha csakugyan visszatérsz a szobrászatra, nem kell a várost beszaladgálnod módéiért Csaba rápillogott Ida kezére. — Hát nem emelgetett sajtárt, — mond­ta fél tréfásan, — se nem kapált, most jött ki a klastromból. — A klastromból? — csapta össze a ke­zét Nagy Ákosné, — csa­k nem apáca voltál talán? — Már majdcsak­nem, — mosolygott Ida, — ha Csaba nem ötlik elő - * * 'Akkor nevezte először a keresztnevén az urát- El is pirult kissé. Vidám írások. • Somogyi gyermekszáj. Egy somogymegyei olvasóm künötei fel a kö­vetkező történetet: Négy éves kis­fiam, éjföldj­em türtesen meg­szólalt. — Édes apám. — Mi az, fiacskám? — Édest apa, Sándorka szomjas. Sándorka egy kis vizet kér. Felcsavartam a villanyt, odavittem a kis­vágy­hoz a poharat. — Na, most aludj szépen, Sándorita. Fél percig csendben maradt, aztán újra meg­szólalt: —­­Édes apám. — Mi az, fiacskám,? — Édes apám, Sándorka fázik. Édes apám, takarja be Sándorkát. Kiszálltam az ényból, betakartam, visszafe­küdtem­ — Édes apám. — Aludj, Sándorka. — Édes­ apám. — Na, mi az, fiam? — Édes apám, kimehet Sándorka holnap az istáflóba? — Kimehetsz fiam. Csak aludj­­? M nsvmal. Kis szünet után: — Édes apám. — Már megint mi is? — Befog holnap a M&sSty bácsi? — Befog. Qsarc aludj, Sándorka. — Éden apám. Édes apám. — Na? — A Villámot fogja be a WHSty i&esi, vagy a Kórét? — A Villámot. De ha nem alszol el azonnal, megverlek. Ki látott ily­et? Mindjárt fölébreszted az anyuskádat.­ ­ Most hosszabb szünet következett. Már csak­nem elaludtam, mikor Sándorka újra megszólalt: — Édes apám. — Na? — Édes apám! A Mihály nem foghatja be a Villámot, mert a Villám a János bácsinál van. Ugy­e, édes apám?­­ — Igen, igen. — Ak­kor a Ráír­ót fogja be? — Akkor a Bárót. — De azért Sándorka rámehet az istállóra?. — Ha Sándorka nem alszik el azonnal, meg­verem. Sándorka erre elhallgatott, egy-két percre. — Édes apám. Elhatároztam: nem feleleti.­­Majd elhallgat. — Édes apám. — Ééédes apááám. —­ Ééééédes apáááám. — Édes apám! Majd nagyon rövid szünet után, dühösen: — Édes apám, a rosseb egyen megl Szenes emberi lapi hirek. — (József főherceg mint násznagy.) A hrre* ide­jén, m­aikor Ádám Mihály aácsuti lakos a birát tisztet töltötte be, József főherceg megígérte neki, hogy ha a fia megnősül, ő lesz a nnásznagya. A fitt, Á­dám János, földm­űveslegény a napokban tar­totta esküvőjét Ruzi Erzsikével és ez alkalommal váltotta be a fenséges úr egykori ígéretét Az es­küvő délután három órakor ment végbe és a nász­nép zeneszóval vonult az anyakönyvvezető elé, a főherceggel együtt. Mikor az anyakönyvvezető azt kérdezte, hogy ki lesz a vőlegény tanúja, a fensé­ges úr előlépett és azt mondta: Én. A házasságkö­tés után Vörösmartty Mihály anyakönyvvezető rö­vid beszédet intézett a­ fia­tal párhoz, fölemlítve, hogy kiválóan példás margiatartásiaikat József fő­herceg is méltányolta akkor, amikor a násznagyi tisztet elvállalta. És üdvözölte a fenséges urat is, a­ki a figyelmet mosolyogva köszönte meg és akit távozásakor a násznép lelkesen megélj­enzett . (A szerb régens nősül.) Laibacból táviratozza a Pesti Hírlap tudósítója. Újra el­terjedt a hír, hogy Sándor­­G­aena legközelebb eljegyzi Mona román hercegnőt . (A fővááros panzüayi bizottsága) Folkusházy alpol­gármester elnöklésével szombaton folytatta a költségvette vitáját. Jaczkó Pál másfélórás beszédben foglalkozott a te káskérdteseL Védelmébe vette a háztulajdonosokat, akire teljesen kámerfdlnek és nem tudják vis­el­ni az ujabb terhe­ketL A költségvetéshez hozzájár.1 1. Dr Vasek L'rii-i a '-j?resj­z­tény szocialisták részéről szólalt föL Hibáztatta, hogy a ikeresztény iparosok és kereskedők érdekei nem találnak kellő védelemre a város részéről. Dr Kozma Jenő és Bozóky Ádám szintén a háztulajdonosok nehéz helyzetére mutatott rá. Dr Szigett­y János a fővárosi törvény revízióját sürget­­te. Kevesli a költségvetésben a­ kulturális kiadásokat és ki­fogásolja azt szerepellenséget, amit a nemzetgyűlés tanú­sít a főváros iránt. Dr Miklós Ferenc a fővárosi alkalmazot­tak megfelelő dotálása mellett érvelt. Relich Károly fölszó­lalása és Siipőcz polgármester válasza után berekesztették az általános vitát. — (Az egyetemi merényletek­bi) keringő hírek ma­gyarázatául a Csaba bajtársi egyesület a következő folve­tstoe nyilatkozatot teszi közzé: Az orvo­si fakultáson a keresztény magyar hallgatók ellen elkövetett merényletek áldozatainak mindegyike a Csaba, bajtársi egyesület tagja (* vagy a bajtárs­is­ág, vagy az Ébredő Magyarok Egyesü­letének jelvényét viselte. A három legmarkánsabb eset­ről az egyesület hivatalos jegyzőkönyveket vett fel, ame­lyek adatai alapján a következőket közli: Szabados Jenő orvostanhallgatót november 1­8-éig délben az an­atomiai intézetből kifelé tolongó csoportban a karján megsírták. A szurkáló elmenekült. Zimányi József orvostanhallgatót november 18-án,, délután az anatómiai intézet homályos folyosóján megrohanták, a bal karján megszúrták. Me­rénylői elmenekültek. Gyulai Elemér orvostanhallgatót november 17-én este az Anatómiai intézet udvarán három gyanús alak igazolásra szólította, karhatalmi és Csaba igazolványát látva, „Kezdhetjük." kiáltással rátámadt, télikabátját lehasogatta, rajta a bordák alatt jobbról két vágott sebet, a balbimbó alatt három szúrást ejtett és ott összeverve, elmenekült- Gyulait Szlabey tanársegéd kötötte be, majd a Kuzmik-klinika vette kezelésbe. A Csaba or­voskari bajtársi egyesület vezetősége­ '­­ Ginre államtitkár és Schack főigazgató sajtópere.) A szombati főtárgyaláson Bankó János kereskedelmi isko­lai tanár Katenek Béla főigazgatóról azt vallotta, hogy bár régen ismeri, radikálisnak soha nem tartotta. Az iskolában vallásfelekezetre való tekintet nélkül bánt a diákokkal. Nagy Béla elnök felolvasta a­­belügyminiszter újabb leiratát, amelynek értelmében Pekár Gyula államtitkárt a hivatalos titoktartás kötelezettsége alól nem menti fel, ellenben enge­délyezi Haidinger Gyula miniszteri tanácsos kihallgatását. — (ötven kiló szén) kapható az elosztó helyeken a szénvásárló igazolvány november 21-től december 10-ig ér­vényes II. és I­I. számú szelvényeire együttesen.­­ (A vasúti forgalom korlátozása.) A Máv­ igazgató­ságának értesítése szerint szombattól, november 27-től, kezd­ve előreláthatólag január 1-ig a katasztrofális szénhiány miatt szombaton és vasárnap teljesen szünetelni fog a tá­volsági személyforgalom és csak a toéosi különleges gyorsvo­natok, tisztviselői és munkásvonatok, meg a szükséges he­lyi, illetőleg élelmezési vonatok fognak járni.­­ (internálnak egsy milliomos nyt.) A rendőrség el­járást indított özv. A már Mihályné többszörös milliomos asszony ellen, akinek tizenkétszobás lakása van a Teréz­körut 6. számú házban. Ez a brünni nő török állampolgár­ságit szerzett s bár sok éve tartózkodik Pesten, mindun­talan becsmérlő nyilatkozatokat tett az ország és annak vezetői ellen. A rendőrség internálási eljárást indított elle­ne s nyomban átért a lakáshivatalhoz, hogy a tizenkét szo­bát rekvirálja el a vagonlakók részére.

Next