Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-22 / 17. szám

ellene intézett támadás miatt elkedvetlenedett s a közben kapott külföldi ajánlatot elfogadta és i­t­tha­gyja Magyarországot Böekh fáradhatatlan min­kásságának köszönhető az erdélyi és dunántuli földgázforrások föltárása. A pénzügyminiszter még sokáig elbeszélge­tett a képviselőkkel és néhány mulatságos történe­tet is elmesélt, hogy mennyien zaklatók rengeteg elfoglaltsága közben. A minap például egy öttagú japán társaság, három úr és két hölgy, állított be hozzá délután a lakására. , , Azért jöttünk, mondották az­ idegen vend­é­gek, hogy Magyarországot megismerjük. A főváros főbb nevezetességeit már láttuk, most még a pénz­ügyminiszter urat is meg akartuk ismerni . . . Hegedűs Lóránt megjegyezte, hogy figyelj­ük-8n ajánlja az Állatkertet,,amely azonban a város­káik a másik végén, kint a Városligetben van. Mi­után a kéjutazó japánok megígérték, hogy STTI­ megtekintik, Hegedű-­, előadta nekik véleményét az ország helyzetéről és jö­vőjéről, a teáját azonban, amelyet pénzügyi fejtegetéseihez mellékelt, a japá­nok nem itták meg. Úgy látszik, jobbhoz vannak szokva odahaza . . . A miniszter a látogatás után megkérte a leá­nyát, hogy a szállóban, ahol a japánok laknak, adja le a portásnak a névjegyét. Ez meg is történt. Másnap délután két kínai állított be a pénzt­ügyminiszt­er lakására. Hegedűs csodálkozott az­­is­meretlen idegenek­­tisztelgésén, de nyomban fogadta őket. A kínaiak élénk sajnálkozásuknak adtak kife­jezést, hogy a miniszter látogatásakor nem voltak otthon és azért jöttek, hogy a látogatást viszonoz­zák. Ekkor derült ki, hogy a szálló portása merő véletlenségből a két kínainak küldte fel azt a név­jegyet, amelyet ő a japánoknak szánt. PESTI HÍRLAP MAR? 1921. január 22., szombat A kHiQgymm­­isszier programmja. A n^gaLatya^^ási kérdés. — Volt szövetségeseinkhez való viszonyunk.­­ A lengyel-magyar barátság alapja. — Külön-külön nem orientálódhatunk az entente felé. Grais Gusztáv külügyminiszter pénteken este megjelent a kormányzópárt közhelyiségében és hoss­zabb beszédben tájékoztatta a párt képviselő­tagjait a külpolitikai helyzetről és kérdésekről. A külügyminiszterrel megjelentek a pártkörben gróf Teleki Pál miniszterelnök, Hegedűs Lóránt pénz­ü­l­ügyminiszter, Nagyatádi Szabó István földmivelés­ü­gyi miniszter és mintegy husz nemzetgyűlési kép-1­s viselő. Dr Gratz Gusztáv szabadelőadás keretébenn következőket mondotta el. Magyarország ma igen nehéz helyzetben van és szám­os veszély környékezi. Ezt senki máról-holnapi­a meg nem változtathatja. Mindazok a nehézségek, amelyekkel küzdenünk tell, abban a körülményben lelik forrásukat, hogy a nagy világháborúban neta a győző, de­­a legyőzött államok oldalán állottunk. A nehézségek sokkal szövevé­nyesebbek, semhogy azokon egy huszár-csműnyel,túltehet­nők magunkat. Sohasem fog oly politikára vállalkozni, a taalink bizonytalan siker reményében egyelten kétes­­kár­tyára tes­zi fel egész nemzeti létünket és jövőnket. Nincs okunk a kétségbeesésre. Az idők fejleményei jóvá fogják tenni a súlyos igazságtalanságokat. A háborúban és az át­élt forradalmak során összedőlt reményeink és birodalmunk temetője felett is ott lebeg ez a szó, hogy feltámadunk! A békeszerződések alapján kialakult helyzetben ma icsak kétféle politika lehetséges: vagy a békeszerződéseknek a lehetőség határáig való teljesítésén alapuló, vagy a béke­szerződése­k azonnali felbontására törekvő forradalmi po­litika. Egész meggyőződésével vallja, hogy Magyarország­­ mai­ állapotában csakis a konszolidáció­ felé vezető és Európa társadalmi megnyugvását, gazdasági és pénzügyi helyreállítását előmozdító politika alapjára h­elyezt­edhe­tik. A forradalmi állapotokban vajúdó kelet felől a tavasz folyamán egész Európára nézve veszedelmek támadhatnak. Minden egyenetlenség és bizalmatlanság, amely a fenye­getett államokat a döntő pillanatban egymás ellen uszítja, közelebb hozza a veszélyt. Magyarország, mikor a béke­szerződéseket elfogadta, döntött, hogy milyen politikát folytat. Középeurópa legkonszolidáltabb Államainak egyi­kévé vált. A legnagyobb hiba a két irány közt való tétová­zás volt. A trianoni békeszerződés alapjára helyezkedünk tehát, de hozzáteszem, hogy az emtenie által a béketár­gyalások során hozzánk intézett kijelentések szellemében értelmezett trianoni békeszerződés alapjára. A kísérőlevél­ben kifejezetten koncedálják azt a lehetőséget, hogy a bé­keszerződésbe igazságtalanságok csúsztak be, amelyek azonnal csak azért nem voltak kiküszöbölhetők, mert ez­ac­­l az egész Európa által áhított béke késedelmet szenve­dett volna. Ezen igazságtalanságok reparálását az entente részben kilátásba helyezte. Külügyi politikánknak a viszonyok kényszerűségé­ből folyó ezen alapirányából önként adódik az a politika, amelyet a külföldi államok egyes csoportjaival szemben folytatni akarunk. Első helyen azokról az államokról em­lékezik meg, amelyekkel a világháborúban hű­ fegyvertársi viszonyban álltunk. Részvéttel látja Ausztriának egy el­hibázott békeszerződés rettenetes súlya alatt való kínos vergődését, amely, ha nem akad kivezető út, oly katasztrófa felé vezethet, amely reánk, közvetlen szomszédjára nézve is visszahatással lehet. Végtelenül sajnálatosnak tartja, hogy Magyarország és Ausztria között ép ab­ban a pillanat­ban, amikor minden előfeltétel megvolna arra, hogy ezen­túl jobban értsék meg egymást, mint a múltban, a nyugatmagyarországi kérdés fölvetésével újra ék­veződött és Ausztria e­ kérdésben eddig mereven a res iudicata álláspontjára helyezkedett Az utol­só pillanatig nem fogom feladni azt a reményt, hogy Auszt­riában e kérdésben a jobb belátás fog felülkerekedni. A res iudicata álláspontjával szemben mi az entente által hite­lesen értelmezett trianoni szerződésre hivatkozhatunk. Ha az enten­e Ausztriának m­eígérte Nyugatmagyarország egy részének átengedését, nekünk viszont megígérte, hogy az ily területi változások előtt módját fogja ejteni a békeszer­ződésbe becsúszot etnikai és gazdasági igazságtalanságok kiküszöbölésének. Nem kételkedem benne, hogy kivált Nyugatmagyarország esetében ilyen igazságtalanság konsta­tálható- Kizártnak kell tartanom, hogy e terület kiürítése tőlünk joggal követelhető volna, mielőtt e kérdések elfogu­latlanul elbíráltatók volna. Nyugatmagyarország átadásá­nak kierőszakolása a két egymásra utalt állam egymáshoz való viszonya szempontjából végzetes következményekkel , járhat, amelyek elementáris erővel szakadnának le és ame­lyeknek elhárítása sem ,nekem, sem bárki másnak nem ál­lana m­ódjáb­an. Kérdések, amelyek ellentétekre adhatnak alkalmat­, egyedül tárgyalások útján intézhetők el. A kér­désnek ily úton való rendezését ismételten felajánlottuk az oszttrák kormánynak és nem minket fog terhelni a fele­lősség, ha e tárgyalások meghiúsításával kényszerűen be­állanának azok a következmények, amelyek bizonyára nin­csenek sem Magyarországnak, de még kevésbbé Ausztriának érdekében. Keresnünk kell tehát a megértés útjait és keres-sni toljuk tovább is, de elvárjuk, hogy a keresésnek ezt a feladatát Ausztria , ne bízza egyedül reánk. De ha reményem eltemére nem sikerülne e kérdést Ausztriával barátságos tárgyalás útján elintézni, az utolsó szó a kérdésben akkor sem volna kimondva, hiszen ez esetben is remélhetnék az igazságtalanságoknak a határmegál­lapító bizottságok útján v­aló kiküszöbölését. Ami második volt fegyvertársunkat, Németországot illlleti, már csak azért is őszinte és meleg rokonszenvvel kísérjük belső konszolidálására és gazdasági megerősödésére irányuló törekvéseit, mert hitem és meggyőződésem sze­rint ezek sikere egész Európa gazdasági regenerálásának és társadalmi megnyugvásának egyik legfőbb­­ előfeltétele. Nincsen oklunk azt a szoros viszonyt, amelyben az össze­omlásig Németországgal álltunk,­ szégyenkezve rejteget­nünk és azt a rokonszenvet, melyet a közös küzdelem kö­zöttünk éreztet, akkor is becsesnek tartjuk, ha a jelenlegi politikai érdekeink szempontjából nem is h­asznosítható. Azt a szívélyes és bizalomteljes viszonyt, amely közöttünk és Lengyelország között fennáll és amely nemcsak régi rokonérzésem és törté­n­elmi hagyományo­kon, hanem kölcsönösen felismert közös érdekeiken is alapszik, tovább fogja ápolni é3 lehetőleg kimélyíteni. Ez a tűzpróbát mindig fel fogja állani. Fennáll annak szüksége is, hogy közvetlen szomszédjainkkal, dacára a mély érzelmi ellentéteknek, normális viszonyba és főleg gazasági tekintetben szorosabb összeköttetésbe kerül­jünk. Kész vagyok minden alkalmat megragadni arra, hogy politikai tekintetben valami modus vivendit ta­láljunk, gazdasági tekintetben pedig a kölcsönös forga­lom és árucsere minél könnyebb lebonyolítására szük­séges szorosabb megállapodásokat is létesítsünk. Erre az útra már­ rá is léptünk, de hogy meddig fognnk előre­jutni, ez nemcsak tőlünk függ. Amennyiben ők is hozzá, akarnának járulni ahhoz, hogy a mindnyájunkra nézve kívánatos kiengesztelődés és kibékülés szelleme tért foglaljon, könnyítsék meg ennek térfoglalását, tőlün­k elszakadt magyarajkú polgártársaink a békeszerződés­ben nekik úgy is biztosított érdekeinek lehető kímélésé­­vel. Ami a nagy entente-hatalmakat illeti, mindazt, ami rajtunk múlik, el fogjuk követni, hogy velük őszin­te és bizalomteljes viszonyba jussunk. Az a vita, hogy ezek közül melyik Irányában orientálódjunk, tárgytalan, mert hisz a békeszerződés alapján mindig a szövetséges államok összességével állunk szemben. Oly helyzetben vettem át a magyar külügyek ve­zetését, amelyben nem helyezhetem kilátásba, hogy gyors és fényes eredményeket fogok felmutathatni. De fáradhatatlanul fogom szentelni magamat azoknak a szürke és kevéssé mutatós feladatoknak elvégzésére, amelyek szürkeségük dacáira nem kevésbbé életbevá­góan fontosak. Ehhez kéri a párt támogatását. (Élénk tetszés, helyeslés, éljenzés és taps.) Grata beszéde után Frühwirth Mátyás felvilá­gosítá­sokat kért a nyugatmagyarországi és az oros­z­országi eseményekről és kérdést intézett a külügy­miniszterhez, hogy a külföldi sajtóban elterjedt am a hírek, hogy a vörös veszedelem veszített volna ex­panzív erejéből, mennyiben felelnek meg a valóság­nak? Perlaky György a baranyai kérdésben kért felvilágosításokat. A külügyminiszter mindkét felszólaló szavaira reflektált s választ adott Ludendorff a vörös veszedelemről Páris, jan. 21. A Vistoire müncheni tudósítója közli beszélgetését Ludendorff tábornokkal a bol­sevista veszélyről. Szerinte a bolsevizmus likvidálása az első feltétele az európai béke helyreállításának. Az ő számára azonban nincs orosz bolsevizmus, ha­nem világbolsevizmus, amely Németországban, Franciaországban és Angliában egyaránt lappang­va együtt van. Az orosz bolsevizmust csak­ kis nem­zetközi beavatkozással lehet leküzdeni. Amíg azon­ban Franciaország nem változtatja meg politikáját Német­országgal szemben, am­íg Anglia szerepe a bolsevizmussal szemben kétkulacsos, amíg Amerika távoltartja magát Európától, az orosz probléma megoldására gondolni sem lehet Arra a kérdésre, vajon Németország az antibolsevista Oroszország­nak segítségére fog-e menni, Ludendorff azt vála­szolta, hogy a német hazafiak teljes rokonszenvvel vannak Oroszország iránt és segíteni akarnak rajta, hogy azonban Németország ezt a segítséget nyúj­tani tudja-e, ez más kérdés. Németország ezt termé­szetesem nem teheti, ha Franciaország nem változ­tatja meg politikáját. A főváros közgyűlése, Dr Sipőcz Jenő polgármester elnöklésével pénteken d­élután folytatólsagos közgyűlést tartott a főváros tör­vényhatósági bizottsága. Napirend előtt Pálfi József a lehetetlenül magas húsárak miatt EZ."ila­lt fel "A közélelmezési minisztérium megengedte negyvenötezer darab­ sertés le­vágását, szalámigyártás céljaira. A szalámigyárosok erre egymásra licitálva fölverték az árakat. Mikor a minisz­ter visszavonta a sertésvágásra szóló engedélyét, akkor az árak leszállottak. Dr Jaczkó Pál szóvátette a házbéremelés-ellenes in­dítvány szerdai szavazását, amelyet egyes laptudsítások a háziurak győzelmének tüntetnek föl. "Kifejezetten hang­súlyozza, hogy azok, akik Szakál bizottsági tag nagyje­lentőségű indítványa ellen szavaztak, nem­ a háziurak szószólói voltak, egyetlen céljuk az volt, hogy a napi­rend letárgyalását ne akadályozza meg olyan javaslat, amelyet sürgősnek jeleznek és­­kellőleg nem feszítenek elő. Elvárja azonban a tanácstól, hogy a lakáskérdéssel fog­lalkozni fog és a közgyűlés elé hozza. Borvendég Ferenc főjegyző referálta a gázművek jövő évi költségvetését. Az első felszólaló, Joanovics Pál, örömét fejezi ki, hogy a tisztviselők kedvezményes áron kapják a gázt és a villanyáramot Indítványozza, hogy ne a•/• első 1500, hanem 2000 köbméter után fizessék a mi­nimális árat, de csak azok, akiknek önálló háztartásuk van. A polgári háztartások is, ha egy lakásban több ház­tartást vezetnek, ne 1500 köbméter után fizessék a mi­nimumot, hanem annyiszor 1500 köbméter után, ahány háztartás van a lakásban. Müller Antal a kisiparosok ér­dekében szólt. Dr Jacskó Pál a szabadpályán levők nyo­morára mutat rá- Indítványozza, hogy a lépcsőházi gáznak az árát a minimumra szállítsák le. Paulh­eim Ferenc csatlakozott az indítványhoz. Szigeti János több stiláris módosítást javasolt és a tanácsnak ajánlja, hogy a ma­g­ánvasutak alkalmazottait is részesítse kedvezményben. Vass Béla és Németh József az előterjesztést nem fogadja el. Fayer Sándor a progresszivitást nem látja eléggé kidomborítva a javaslatban. Indítványozza, hogy az első ezer köbméter után a tarifa két korona, 200­0 köbméterig 3 K 50 f, 8000-ig 5 korona, 4000-ig 7 K 50 f, 5000-ig 10 K legyen. Borvendég Ferenc főjegyző reflek­tált ezután a felszólalásokra, m­ajd Kíipk­a Ferenc gáz­gyári vezérigazgató szólalt fel Nem híve a lépcső­tarifá­nak, mert nem méltányos és nem szociális. Mihelyt le­het, pótolni fogja egy méltányosabb tarifával. Nem jósol ennek a tarifának egy esztendőnél hosszabb időt. Kéri az előterjesztés elfogadását. Következett a szavazás. A közgyűlés a költségveté­t­t általánosságban elfogadta. Továbbá a következő in­dítványokat fogadta el: Amennyiben egy lakásban több háztartás van, minden háztartás után ezerötszáz köbmé­ter veendő alapul, továbbá a kisipari fogyasztásnál 3000 köbméterig az alapár 5 korona, azontúl 10­ korona, a lép­csőházi fogyasztásnál az ár 5 korona. Végül felhatalmaz­zák a tanácsot, hogy amennyiben 25 millió korona diffe­rencia mutatkoznék, 50 fillérrel fölemelhetik az árakat. Fayer javaslatát kiadták a tanácsnak. Joanovics Pál interpellált azért, hogy a kerepesi temetőben kiürítik azt a parcellát, amelyben Czuczor Ger­gely, Gál József, Csányi László, Szacsvay Imre és Cser­nyus Péter és más nagyjaink feküsznek. Most ezeket egy közös sírba akarják áthelyezni, keresztfájuk pedig ott he­ver az útszélen. Az interpellációt kiadták a polgármes­ternek. Az elektromos művek jövő évi költségvetését Bor­vendég Ferenc főjegyző ismertette. Hozzászóltak Joanovics Pál, Szigethy János, Horváth Károly és Fayer Sándor. A költségvetést elfogadták és kimondták, hogy ugyanazok az elvek érvényesítendők itt is, mint a gázgyár­­költség­vetésénél. A napirend többi pontját hozzászólás nélkül fogadták el. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyországn­ api hire. — (Az amnesztia.) Félhivatalosan jelentik: Tom­csányi Vilmos Pál igazságügy-miniszter az amnes­ztiával kapcsolatos humanitárius teendők ellátását a fogházm­isz­szióra bízta.­ A misszió állandóan érintkezésben van a le­tartóztatottak családjával, azonkívül a szabadlá­bra helye­zettekn­ek a társadalom­ban újra való elhelyezkedését segíti elő. E célból a misszió az anyagi segélyezésen kív­ül a ki­szabadultakat munkához, illetve keresethez igyekszik jut­tatni és egyik fő feladatának azt tekinti, hogy a munka­adókat és a magánhatóságokat rábírja arra, hogy a fog­ságból kiszabaduló embereket ismét felvegyék munkásaik, illetve alkalmazottaik sorába. Természetes, hogy ez az óriási munka nemcsak nagy anyagi áldozatokat követel, hanem megkívánja azt is, h­ogy a társadalom minden ré­tege, de azonkívül az egyesek is minden tőlük telhető esz­közzel támogassák a fogházmissziót nagy és nemes mun­kájában. Az amnesztia következtében a misszióra háruló nagy adminisztratív munkában való segítségnyújtás érde­kében Hohenlohe Károly Egon herceg, a budapesti fogház­misszió elnöke, ezúton azzal a kéréssel fordul a társadal­mi egyesületekhez, hogy a fogházmissziót ebben a nagy munkájában támogassák és e célra közreműködésüket je­lentsék be a budapesti fogházmissztó elnökségének (Markó­utca 16. II. 4. Telefon 42—04.). — (A német?­császárné állapota.) A Morningpost­nak jelentik Amstordashból: A volt német császárné ál­lapota ism­ét­ jrisszabbbodott. A beteg elvesztette esszmé-* letét. / — (Merénylet Kemal Musztafa pasa ellen.) Szm­iro­nából Kemal, Mu­sztafa ellen elkövetett merényletről ad-­­nak hirt. A tettes, egy törö­k tiszt, három lövést adott fel eredménytelenül. Letartóztatták. — (Az első/bécs-bukaresti gyorsvonat) e­gy ma­gyar és egy NAW*fák mérnök vezetésével hét órás késés­* tel megérkezett Bukarestbe. A vonatot ünnepélyesen fogadták.­­ (Szerbia, gyásza.) Belgrádban meghalt Misica, vajda, szerb varsa­l. Halálának hire hamarosan eltar--' jedt Belgrádban és általános szomorúságot keltett. A halottat átszállították a belgrádi székesegyházba, hol nemzeti gyászünnepet rendeznek tiszteletére.­­­ (A hadifoglyok hazaszállítása szárazföldön.) A nemzetközi vörösskeres­zt egyesület kezdeményezésére szombaton Rigában fontos tárgyalás kezdődik, amely­"­­nek tárgya a hadifoglyok szárazföldön való szállításának szervezése lesz. Tekintettel arra, hogy a tengeren való­ szállítás nehézségekbe ütközik. A tárgyalásokon a korm­­mányok és a vöröskereszt-egyesület kiküldöttei, ugy­szintém a népszövetség kiküldöttje vesznek részt. , ' | — (Román misszió érkezik Budapestre) hétfőn,' január 24-én, fontos diplomáciai tárgyalások céljából. missziónak hat tagje '

Next