Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-13 / 9. szám
Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 440 „ — 1 Félévre 220 „ — „ Negyedévre 110 „—„ Egy hóra 40 „ —„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 korona. Hirdetés Ga apróhirdetés díjszabás szerint ára 2 korona. XML évfolyam, 9. (14,429.) szám Csütörtök, Január 13. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐJE, KIADÓHIVATAL. ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos caáazár-ttt 71 KiÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VII., Erzsébet-körút ... /Hadjárat a bolsevizmus ellen. Az entente államaiban többször fölmen terv és szándék, hogy egyik vagy m másik határos államnak megbízást és segítséget adnak a bolsevizmus elleni hadjáratra. Lengyelországnak csak platonikus támogatást adtak, majd Romániával tárgyaltak; újabban pedig párisi és londoni lapok írnak Ludendorff tábornoknak egy állítólagos emlékiratáról, melyben egy német expedíciós seregnek fölszerelését javasolja a bolsevizmus ellen. Magáról a konkrét tervről egyelőre nem lehet sokat írni, mert a francia féltékenység mellett nehéz probléma Németország fölfegyverzése. Bár az bizonyos, hogy Ludendorff elintézné a bolsevizamist s megszabadítaná egész Európát ettől a társadalmi és politikai veszedelemtől. De egy pár elvi igazságot meg lehet állapítani ez alkalommal. Először is azt, hogy az orosz bolsevizmust mai stádiumábanhat fegyverrel lehet leverni. Másodszor azt, hogy e célra nemzetközi hadsereget kellene szervezni. Harmadszor pedig azt, hogy magának a népszövetségnek is feladata volna Oroszországban és Európa keletén végre rendet teremteni. Hogy a bolsevizmust csak fegyverrel lehtet leverni, azt legjobban bizonyítjak a bolsevisták kijelentései, elvei és cselekedetei. Főcéljuk ugyanis az, hogy eszméiket az egész világon elterjesszék s e célból minden eszközt fölhasználnak. Tehát nem lehet velük se fegyverszünetet, se békeszerződést kötni, mert őket sajátkijelentésük szerint polgári tajlamokkal aláírt szerződés nem kötelezi. S ha alá is írnak ideiglenesen egy békeszerződést, a legelső kedvező alkalommal újra fegyvert ragadnak. Csak ugy lehet Európának nyugalma, ha Oroszországban fegyverrel leverik a bolsevisták uralmát s egy normális, civilizált államrendszernek fölállítását, lehetővé teszik. Az orosz nemzettöbbsége és java erre törekszik, de fegyvereitől megfosztva, képtelen külső segítség nélkül lerázni a bolsevista rémuralom vezéreit és csapatait. A civilizált világ kötelessége visszaadni Oroszországot a civilizációnak. Két szempontból érdekli az egész világot Oroszország sorsa. Az egyik a®, hogy a bolsevizmus romboló bacillusainak e tenyésztelepét az összes polgári államok érdekében el kell pusztítani s elítiek romján föl kell építeni egy dolgozó államot, amelyben a munkások is igazán fölszabadulnak s melyben az értelmiség visszakapja a maga vezető szerepét. Nem lehet az anarchiának terjeszkedését tovább tűrni. S a civilizált államok erkölcsi kötelessége a véres diktatúra alatt nyögő orosz népmilliókat fölszabadítani A másik szempont pedig az, hogy Európa gazdasági életébe vissza kell állítani Oroszországot, mint normálisan dolgozó és termelő államot. A bolsevizmustönkretette e nagy földdarabon a munkát és a termelést, ezért nyomorog Oroszországban mindenki, de hiányzik az orosz termelés és az orosz fogyasztás Európa többi állama számára is. A civilizált államok rá voltak szorulva Oroszország nyers terményeire és arra, hogy ott saját termékeik számára piacot találjanak. Ma Szovjet-Oroszország semmit sem tud termelni az emberiség javára és senki nem találhat ott piacot. A kereskedelemnek egészséges nemzetközi vérkeringése megköveteli, hogy Oroszországból rendes állam legyen. S a népszövetségnek is érdeke és hivatása, hogy nemzetközi beavatkozást provokáljon, mert nem lehet tűrni, hogy a keleten egy ilyen naciv ország állandóan fenyegesse az emberiség békés, munkás életét Csak az ne legyen a vége m Most is a dolognak, mint Lengyelország esetében történt, amikor az entente egész tevékenysége csalkótanácsokban merült rá. A francia kormány lemondott. Leszavazták a kamarában* Leygues kormánya ma lemondott, mert a kamaráiaalasataviszták. Ennek a leszavazásnak a háttere nagy politikai eseményeket rejteget A francia képviselőház azért buktatta meg Leygues miniszterelnököt, mert vonakodott az általános politikáról felvilágosítást adni, amikor felszólították erre interpelláció keretében. Franciaországban, különösen politikai körökben, már régen elégedetlenek a kormány külpolitikai irányzatával, mert az előrelátó államférfiak nagy része már belátta, hogy a Clemenceauféle boszu-politikához való ragaszkodás a francia nemzetnek csak ellenségeket szerzett. Igaz ugyan, hogy Clémenceau távozásával és Millerand kormányrajutásával más irányba csapott át a politikai kurzus, de sajnos, csak a diplomáciai jegyzékek tónusában, mert lényegében a párisi politika továbbra is „a vén tigris" stílusához ragaszkodik. Amikor a francia nemzet Millerandot a legmagasabb méltóságba emelte, az új elnök Leygues-et bízta meg a kormány alakításával, aki tulajdonképen francia politikusok szürkébb részéhez tartozik és a parlamentben nem volt sok politikai barátja. Nyílt titok volt, hogy Millerand azért ragaszkodott a kevésbbé exponált polícus személyéhez, mert mint elnök továbbra is maga akarta vezetni Franciaország külpolitikáját abban az irányban, amelyet mint a kormány feje már előzőleg megkezdett. Ezért esett választása Leygnesre, mert tudta, hogy teljesen aláveti magát az ő akaratának. Úgy látszik azonban, a francia politikusok megelégelték már Millerand aggresszív külpolitikáját és exponensét ma leszarvazták. Leygues kormányával tulajdonképen Millerand elvei szenvedtek csorbát. A francia kormány lemondásáról a következő táviratot kaptuk: Páris, január 12. (Wolff.) A kamara mai ülésén három interpelláció volt napirenden. Az egyik a kormány pénzügyi politikájáról, a másik Németország lefegyverzéséről, a harmadik pedig a kormány általános politikájáról szólt. Leyguel miniszterelnök vonakodott az interpellációkra azonnal válaszolni és a válaszadás elhaladását kérte, amit azonban a kamara az elrendelt szavazás során elvetett. A kormány erre lemondott. Tiltakozás Nyugatmagyarország elszakítása ellen. A Területvédő Liga és a Nyugatmagyarországi Liga nagygyűlése. A^X&rocgirrfoff^'komor épületének nagytermébe szerdán délután imádságnak való szent eszme hozott össze bús magyar szíveket. Keserű honfi lelkek találkoztak ott a Területvédő Liga és a Nyugatmagyarországi Liga nagygyűlésén, hogy fölemeljék tiltakozó szavukat Nyugatmagyarország elszakítása ellen. Az uj seb uj fajkiáltás gyászos Hungária fiainak ajkán, hangosabb az eddigieknél is. Piros vére odahull a Lajta innenső partjára, melynek virágos völgyei Sempronia ősi tornyát uralják, zöld dombjai mézédes nedűt érlelnek Ruszt venyigéin és legdúsabb kalászai ott ringanak a legtöbb adót fizető magyar földesúr birtokán. Nem, nem, soha! — harsogott újra a tiltakozás ökölbe szorult kézzel, az isteni örök igazságba vetett hittel és reménységgel. Okolicsányi László elnök nyitotta, meg a gyűlést és beszédében azt hangoztatta, hogy a nemzet már öntudatra, ébredt és ez biztosítja annak a nemzeti akaratnak felkeltését, ami egymagára véve is cselekvőképességet jelent-Gróf Klebelsberg Küno, Sopron város nemzetgyűlési képviselője élesszavakkal tiltakozott az ellen, hogy Nyugatmagyarországnak virágzó metropolisát Bécs város kis elővárosává zsugorítnák össze. Amikor Kolozsvár, Kassa elveszett, egymást követték a menekültek vonatai, telv a nyomorúsággal. Hát még mindig nem elég a nyomorúságból, amit azentente elhibázott politikája Kelet Európának erre e szerencsétlen földjére mért? Többször adtunk kifejezést abbeli aggodalmunknak, hogy az entente elhibázott keleti politikája balkanizálni fogja Középeurópát. De hogy ez a balkanizálódási processzus ilyen gyorsan fog haladni, azt nem gondoltuk volna. Hogy a győztes ententehoz tartozó kis keleti szövetségesek osztozkodtak országunkon, azon nem lehet csodálkozni. De Ausztria nem tartozik a győztesek közé. (Felkiáltások: Rablók.) A nemzetiségi elvet emlegetik, pedig ennél a békénél ne beszéljen senki ee nemzetiségi elvről. Vagy ha olyan nagyon bíznak az osztrákok a nemzetiségi elvben, az egy nemzetiségűek szolidaritásában, miért ellenzik oly göscsösen a népszavazást Nyugatmagyarországon? Hódítani, terjeszkedni akarnak az osztrákok, de nem a saját erejükkel. Az entente-hoz könyörögnek segítségért. De a tanulság az, hogy oly prédát, amit nem a saját erejével vív ki valaki, nem lehet megtartani. Ha mégis lenne valami démoni erő, amely Nyugatmagyarországot tőlünk elvenné, mi ezt a sérelmet Ausztriának soha, de soha megbocsájtani nem fogjuk. Úgy érzem, kötelességem volt ezt épen nekem kijelentenem, aki eddig 67-es politikát csináltam és akiben osztrák vér is folyik. A hosszas éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után dr Thirrinler Gusztáv, a Nyugatmagyarországi Liga elnöke okolta meg és ajánlotta elfogadásra a határozati javaslatot, amelyben a nagygyűlés tiltakozik a békeszerződés azon rendelkezése ellen, amelyben Nyugatmagyarországot Ausztriának ítéli oda a terület, lakosságának akarata ellenére és a kft érdekelt, állam szabad megegyezési rendelkezési jogának kétségbevonásával. Kijelenti, hogy Magyarország ezivósan ragaszkodik ezeréves történelmi határainak utolsó maradékaihoz, és azokat bármely hatalom ellen is megvédeni kész, mert mindennél hatalmasabb a történelmi fejlődés adta jog ereje, mint az az egyoldalú paranosszé, amely semmivel sem számolva, meg akarja semmisíteni azt az országot, mely évszázadokon át a kultúra védőbástyája és a szabadság hazája volt. Rákosi Jenő mondott ezután hatalmas beszédet. Egész életében mindig optimista volt, de ebben az egy kérdésben pesszimista. Pesszimista azért, mert a forrástő nézi, ahonnan minden "nyomorúság, minden szerencsétlen-ség és veszedelem, amibe döntöttek minket, ered. Az a történetíró, aki elég boldogtalan lesz- hogy valamikor a, mi korunkkal legyen kénytelen foglalkozni, azt fogja konstatálni, hogy Európának íz e korszaka a hasugnájt é, a nápámitás korszaka volt. •— Amikor amputálták egyik és indáik tagunkat, kábultak voltunk, nem tudtuk, mi történik velünk."• most már valahogy összeszedtük magunkat és látjuk, mi történik. Amikor a szerencsétlenség narkózisában voltunk, könnyen levágták kezünket és lábunkat, de már felébredtünk és most injekció, avagy fagyasztás nélkül akarjuk, levágni rólunk utolsó, még levágható testrészünket. Miért? Azért, hogy az az utolsó nép is elvesszen ránk nézve, amelylyel valahogyan még barátságosan megélhettünk volna. Mert ha ez a terület is elszakad, Ausztriával vége minden barátságnak, de akkor igaian nincs egyetlen szomszédunk, egyetlen oly határrészünk sem, ahol egy barátságos kézszorítást, egy barátságos mosolyt és segítő kezet találhatnánk, hanem ellenség és ellenség van köröskörül. Ezért vagyok én pesszimista, mert tudom, hogy senkire a világon nem számíthatunk. Én nem hiszek sem határosaiban, sem jószándékban, sem igazságban, sem erkölcsben, semmiben a világon, én csak magunkban hiszek. Ha mi tudunk menni, akkor fog menni, de ha nem hiszünk és nem megyünk, akkor semmi sem lesz! A viharos tapssal fogadott, beszéd után VOITI Iván tolmácsolta még a dunánúli ifjúság csatlakozását, majd a Köve és az Isbredő Magyarok Egyesületének kiküldött.- jelentette be a határozati javaslathoz való csatlakozást, mire a nagygyűlést az elnök Báros Évával lelkes hangulatban véget ért. Mayr kancellár Ausztria nyomoráról* Bécs, jan. 12. A nemzetgyűlés mai ükaéneki elején dr Mayr szövetségi kancellár beszámolt a kormány eddigi tevékenységéről és elpanaszolta a középosztály széles rétegeinek példátlan elszegényedését, aminek főképen a pénz elértéktelenedése az oka. Ez pedig a saint-germaini oktalan béke egyik legszerencsétlenebb következménye, aminek vámszedői az árdrágítók és a zugkereskedők bűnös parazitái, akik elsorvasztják a nép velejét. A kancelár bejelentette, hogy törvénytervezett nyújt be a® élelmiszerek árának csoportokba osztásáról és a kenyérpótlék újólagos bevezetéséről. Aztán ismertette a nemzetgyűlés főbizottságának tegnapi határozatait, amelyek az állami és az áramvasttti alkalmazottakra vonatkoznak. Megállapítja viszont, hogy a munkától való húzódozás nagymértékben csökkent. Mindenütt dolgoznak, ahol munkára alkalom nyílik. Az árdrágítás letörése ügyében ez idő szerint tárgyaló ankétról megemlékezve, kiemelte a kormányeltökéltségét, hogy teljes erővel szembeszáll az árdrágító üzetvekkel. A kormány felvilágosította a nagyhatalmakat arról, hogy az osztrák közgazdaságnak a legrövidebb időn belül össze kell orzlalni, ha akülföldi hiteleket minél előbb meg nem kapja.. mam—i—————GRAA— WN I.I —I I i- .. • um „Hiszek egy Isteniben, hiszel? egy frazékia' Hiszek egy isteni vrc/e igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amott*