Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 440 „ — 1 Félévre 220 „ — „ Negyedévre 110 „—„ Egy hóra 40 „ —„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 korona. Hirdetés Ga apróhirdetés díjszabás szerint ára 2 korona. XML évfolyam, 9. (14,429.) szám Csütörtök, Január 13. Kiadótul­aj­donosok : LÉG­R­ÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐJE, KIADÓ­HIVATAL. ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos caáazár-ttt 71 KiÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VII., Erzsébet-körút ... /Hadjárat a bolsevizmus ellen. Az entente államaiban többször fölme­n terv és szándék, hogy egyik vagy m másik határos államnak megbízást és segít­séget adnak a bolsevizmus elleni hadjáratra. Lengyelországnak csak platonikus támoga­tást adtak, majd Romániával tárgyaltak; újabban pedig párisi és londoni lapok írnak Ludendorff tábornoknak egy állítólagos em­lékiratáról, melyben egy német expedíciós se­regnek fölszerelését javasolja a bolsevizmus ellen. Magáról a konkrét tervről egyelőre nem lehet sokat írni, mert a francia félté­kenység mellett nehéz probléma Németország fölfegyverzése. Bár az bizonyos, hogy Luden­dorff elintézné a bolsevizamist s megszabadí­taná egész Európát ettől a társadalmi és po­litikai veszedelemtől. De egy pár elvi igaz­ságot meg lehet állapítani ez alkalommal. Először is azt, hogy az orosz bolsevizmust m­ai stádiumában­­hat fegyverrel lehet le­verni. Másodszor azt, hogy e célra nemzet­közi hadsereget kellene szervezni. Harmad­szor pedig az­t, hogy magának a népszövetség­nek is feladata volna Oroszországban és Európa keletén végre rendet teremteni. Hogy a bolsevizmust csak fegyverrel le­htet leverni, azt legjobban bizonyítja­k a bolse­visták kijelentései, elvei és cselekedetei. Fő­céljuk ugyanis az, hogy eszméiket az egész világon elterjesszék s e célból minden eszközt fölhasználnak. Tehát nem lehet velük se fegy­verszünetet, se békeszerződést kötni, mert őket saját­­kijelentésük szerint polgári tajla­m­okkal aláírt szerződés nem kötelezi. S ha alá is írnak ideiglenesen egy békeszerződést, a legelső kedvező alkalommal újra fegy­vert ragadnak. Csak ugy lehet Európá­nak nyugalma, ha Oroszországban fegyverrel leverik a bolsevisták uralmát s egy­ normális, civilizált államrendszernek fölállítását, lehe­tővé teszik. Az orosz nemzet­­többsége és java erre törekszik, de fegyvereitől megfosztva, képtelen külső segítség nélkül lerázni a bol­sevista­ rémuralom vezéreit és csapatait. A ci­vilizált világ kötelessége visszaadni Oroszor­szágot a civilizációnak. Két szempontból érdekli az egész vilá­got Oroszország sorsa. Az egyik a®, hogy a bolsevizmus romboló bacillusainak e te­nyésztelepét az összes polgári államok ér­dekében el kell pusztítani s elítiek rom­ján föl kell építeni egy dolgozó álla­mot, amelyben a munkások is igazán föl­szabadulnak s melyben az értelmiség vissza­kapja a maga vezető szerepét. Nem lehet az anarchiának terjeszkedését tovább tűrni. S a civilizált államok erkölcsi kötelessége a véres diktatúra alatt nyögő orosz népmilliókat föl­szabadítani A másik szempont pedig az, hogy Európa gazdasági életébe vissza kell állítani Oroszországot, mint normálisan dolgozó és termelő álla­mot. A bolsevizmus­­tönkretette e nagy földdarabon a munkát és a termelést, ezért nyomorog Oroszországban mindenki, de hiányzik az orosz termelés és az orosz fo­gyasztás Európa többi állama számára is. A civilizált államok rá voltak szorulva Orosz­ország ny­ers terményeire és arra, hogy ott sa­ját termékeik számára piacot találjanak. Ma Szovjet-Oroszország semmit sem tud termel­ni az emberiség javára és senki nem találhat ott piacot. A kereskedelemnek egészséges nem­zetközi vérkeringése megköveteli, hogy Orosz­országból rendes állam legyen. S a népszövet­ségnek is érdeke és hivatása, hogy nemzetközi beavatkozást provokáljon, mert nem lehet tűrni, hogy a keleten egy ilyen naciv ország állandóan fenyegesse az emberiség békés, mun­kás életét Csak az ne legyen a vége m Most is a dolognak, mint Lengyelország esetében tör­tént, amikor az entente egész tevékenysége csalk­­ótanácsokban merült rá. A francia kormány lemondott. Leszavazták a kamarában* Leygues kormánya ma lemondott, mert a ka­maráiaa­­lasataviszták. Ennek a leszavazásnak a hát­tere nagy politikai eseményeket rejteget A francia képviselőház azért buktatta meg Leygues miniszter­elnököt, mert vonakodott az általános politikáról fel­világosítást adni, amikor felszólították erre inter­pelláció keretében. Franciaországban, különösen po­litikai körökben, már régen elégedetlenek a kormány külpolitikai irányzatával, mert az előrelátó állam­férfiak nagy része már belátta, hogy a Clemenceau­féle boszu-politikához való ragaszkodás a francia nemzetnek csak ellenségeket szerzett. Igaz ugyan, hogy Clémenceau távozásával és Millerand kor­m­ányrajutásával más irányba csapott át a politikai kurzus, de sajnos, csak a diplomáciai jegyzékek tó­nusában, mert lényegében a párisi politika továbbra is „a vén tigris" stílusához ragaszkodik. Amikor a francia nemzet Millerandot a legmagasabb méltóságba emelte, az új elnök Leygues-et bízta meg a kormány alakításával, aki tulajdonképen francia politikusok szürkébb részéhez tartozik és a parla­mentben ne­m volt sok politikai barátja. Nyílt titok volt, hogy Millerand azért ragaszkodott a kevésbbé exponált polícus személyéhez, mert mint elnök tová­bbra is maga akarta vezetni Franciaország kül­politikáját abban az irányban, amelyet mint a kor­mány feje már előzőleg megkezdett. Ezért esett vá­­lasztása Leygnesre, mert tudta, hogy teljese­n alá­veti magát az ő akaratának. Úgy látszik azonban, a francia politikusok megelégelték már Millerand aggresszív külpolitikáját és exponensét ma leszar­vazták. Leygues kormányával tulajdonképen Mille­rand elvei szenvedtek csorbát. A francia kormány lemondásáról a következő táviratot kaptuk: Páris, január 12. (Wolff.) A kamara m­ai ülésén három interpelláció volt napirenden. Az egyik a kormány pénzügyi politikájáról, a másik Németország lefegyverzés­éről, a harmadik pedig a kormány általános politikájáról szólt. Leyguel miniszterelnök vona­kodott az interpellációkra azonnal válaszolni és a válaszadás elhal­a­dását kérte, amit azonban a kamara az elrendelt szavazás során elvetett. A kormány erre lemondott. Tiltakozás Nyugatmagyarország elszakítása ellen. A Területvédő Liga és a Nyugatmagyarországi Liga nagygyűlése. A^X&rocgirrfoff^'k­om­or épületének nagyter­mébe szerdán délután imádságnak való szent esz­me hozott össze bús magyar szíveket. Keserű hon­fi lelkek találkoztak ott a Területvédő Liga és a Nyugatmagyarországi Liga nagygyűlésén, hogy fölemeljék tiltakozó szavukat Nyugatmagyarország elszakítása ellen. Az uj seb­ uj fajkiáltás gyászos Hungária fiainak ajkán, hangosabb az eddigieknél is. Piros vére odahull a Lajta innenső partjára, melynek virágos völgyei Sempronia ősi tornyát uralják, zöld dombjai mézédes nedűt érlelnek Ruszt venyigéin és legdúsabb kalászai ott ringa­nak a legtöbb adót fizető magyar földesúr birto­kán. Nem, nem, soha! — harsogott újra a tiltakozás ökölbe szorult kézzel, az isteni örök igazságba ve­tett hittel és reménységgel. Okolicsányi László elnök nyitotta, meg a gyűlést és beszédében azt hangoztatta, hogy a nemzet már öntudatra, ébredt és ez biztosítja annak a nemzeti akaratnak felkel­tését, ami egymagár­­a véve is cselekvő­képességet jelent-Gróf Klebelsberg Kü­no, Sopron város nemzetgyűlési képviselője éles­­szavakkal tiltakozott az ellen, hogy Nyu­gatmagyarországnak virágzó metropolisát Bécs város kis elővárosává zsugorítnák össze. Amikor Kolozsvár, Kassa elveszett, egymást követték a menekültek vonatai, telv a nyomorúsággal. Hát még mindig nem elég a nyomorúság­ból, amit az­entente elhibázott politikája Kelet Európának erre e szerencsétlen földjére mért? Többször adtunk ki­fejezést abbeli aggodalmunknak, hogy az entente elhibá­zott keleti politikája balkanizálni fogja Középeurópát. De hogy ez a balkanizálódási processzus ilyen gyorsan fog ha­ladni, azt nem gondoltuk volna. Hogy a győztes entente­hoz tartozó kis keleti szövetségesek osztozkodtak orszá­gunkon, azon nem lehet csodálkozni. De Ausztria nem tar­tozik a győztesek közé. (Felkiáltások: Rablók.) A nem­zetiségi elvet emlegetik, pedig ennél a békénél ne beszél­jen senki ee nemzetiségi elvről. Vagy ha olyan nagyon bíznak az osztrákok a nemzetiségi elvben, az egy nemzeti­ségűek szolidaritásában, miért ellenzik oly göscsösen a népszavazást Nyugatmagyarországon? Hódítani, terjesz­kedni akarnak az osztrákok, de nem a saját erejükkel. Az entente-hoz könyörögnek segítségért. De a tanulság az, hogy oly prédát, amit nem a saját erejével vív ki valaki, nem lehet megtartani. Ha mégis lenne valami démoni erő, amely Nyugatmagya­rországot tőlünk elvenné, mi ezt a sé­relmet Ausztriának soha, de soha megbocsájtani nem fogjuk. Úgy érzem, kötelességem volt ezt épen nekem ki­jelentenem, aki eddig 67-es politikát csináltam és akiben osztrák vér is folyik. A hosszas éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után dr Thirrinler Gusztáv, a Nyugatmagyarországi Liga elnöke okolta meg és ajánlotta elfogadásra a határozati javaslatot, amelyben a nagygyűlés tiltakozik a békeszerző­dés azon rendelkezése ellen, amelyben Nyugatmagyaror­szágot Ausztriának ítéli oda a terület, lakosságának aka­­ra­ta ellenére és a kft érdekelt, állam szabad megegyezési rendelkezési jogának kétségbevonásával. Kijelenti, hogy Magyarország­ ezivósan ragaszkodik ezeréves történelmi határainak utolsó maradékaihoz, és azokat bármely hata­lom ellen is megvédeni kész, mert­ mindennél hatalmasabb a történelmi fejlődés­ adta jog ereje, mint az az egyoldalú paranosszé, amely semmivel sem számolva, meg akarja semmisíteni azt az országot, mely évszázadokon át a kul­­túra védőbástyája és a szabadság hazája volt. Rákosi Jenő mondott ezután hatalmas beszédet. Egész életében mindig optimista volt, de ebben az egy kérdésben pesszimista. Pesszimista azért, mert a forrástő nézi, ahonnan minden "nyomorúság, minden szerencsétlen-ség és veszedelem, amibe döntöttek minket, ered. Az a történetíró, aki elég boldogtalan lesz- hogy valamikor a, mi korunkkal legyen kénytelen foglalkozni, azt fogja konstatálni, hogy Európának íz e korszaka a hasugnájt é, a nápámitás korszaka volt. •— Amikor amputálták egyik és indáik tagunkat, kábultak voltunk, nem tudtuk, mi történik velünk.­­"• most már valahogy összeszedtük magunkat és látjuk, mi történik. Amikor a szerencsétlenség narkózisában voltunk, könnyen levágták kezünket és lábunkat, de már felébred­tünk és most injekció, avagy fagyasztás nélkül akarjuk, levágni rólunk utolsó, még levágható testrészünket. Mi­ért? Azért, hogy az az utolsó nép is elvesszen ránk nézve, amelylyel valahogyan még barátságosan megélhettünk volna. Mert ha ez a terület is elszakad, Ausztriával vége minden barátságnak, de akkor iga­ian nincs egyetlen szom­szédunk, egyetlen oly határrészünk sem, ahol egy barát­ságos kézszorítást, egy barátságos mosolyt és segítő kezet találhatnánk, hanem ellenség és ellenség van köröskörül. Ezért vagyok én pesszimista, mert tudom, hogy senkire a világon nem számíthatunk. Én nem hiszek sem határo­saiban, sem jószándékban, sem igazságban, sem erkölcs­ben, semmiben a világon, én csak magunkban hiszek. Ha mi tudunk menni, akkor fog menni, de ha nem hiszünk és nem megyünk, akkor semmi sem lesz! A viharos tapssal fogadott, beszéd után VOITI­ Iván tolmácsolta még a dunán­úli ifjúság csatlakozását, majd­ a Köve és az Isbredő Magyarok Egyesületének kiküldött.-­ jelentette be a határozati javaslathoz való csatlakozást,­ mire a nagygyűlést az elnö­k Báros Évával lelkes hangulat­­ban véget ért. Mayr kancellár Ausztria nyomoráról* Bécs, jan. 12. A nemzetgyűlés mai ük­aéneki elején dr Mayr szövetségi kancellár beszámolt a kor­mány eddigi tevékenységéről és elpanaszolta a kö­zéposztály széles rétegeinek példátlan elszegényedé­sét, aminek főképen a pénz elértéktelenedése az oka. Ez pedig a saint-germaini oktalan béke egyik leg­szerencsétlenebb következménye, aminek vámszedői az árdrágítók és a zugkereskedők bűnös parazitái, akik elsorvasztják a nép velejét. A kancel­­­ár beje­lentette, hogy törvénytervezett nyújt be a® élelmi­szerek árának csoportokba osztásáról és a kenyér­pótlék újólagos bevezetéséről. Aztán ismertette a nemzetgyűlés főbizottságának tegnapi határozatait, amelyek az állami és az áramvasttti alkalmazot­takra vonatkoznak. Megállapítja viszont, hogy a munkától való húzódozás nagymértékben csökkent. Mindenütt dolgoznak, ahol munkára alkalom nyílik. Az árdrágítás letörése ügyében ez idő szerint tár­gyaló ankétról megemlékezve, kiemelte a kormány­eltökéltségét, hogy teljes erővel szembeszáll az ár­drágító üzetvekkel. A kormány felvilágosította a nagyhatalmakat arról, hogy az osztrák közgazda­ságnak a legrövidebb időn belül össze kell orzlalni, ha a­­külföldi hiteleket minél előbb meg nem kapja.. mam—i—————GRAA— WN I.I —I I i- .. • um „Hiszek egy Isteniben, hiszel? egy frazék­ia' Hiszek egy isteni vrc/e igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amott*

Next