Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-25 / 45. szám

Budapest, 1921 ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egész évre .«‚‚•«. 440 K Félévre ... ‚( «... 220 ) Negyedévre i­tm­ 110 j Egy bóra ,m­int 40­4 Egyes szám ára helyben, vi­déken és pályaudvarokon 3 K Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. XLvI. évfolyam, 45. (14,465.) sz^^ . \V y Péntek, február 25. Kiadótulajdonosok­­ LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG. KIADÓ­HIVATAL ÉS KYOKDA: Budapest, Vilmos Császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL, Budapest Erzsébet­ körút 1. sz. Szabadforgalom. Hegedűs Lóránt pénzügymin­iszter egy gazdaküldöttség előtt h­allást tett arról, hogy fanatikus kive­tt szabadforgalomnak. „Kijelentettem miniapertársaimnak, hogy ha június végéig nem lesz szabadforgalom, én megyek !" — tett hozzá azután hitvallása megerősítésére. Mindenki, aki a közgazdasági élet tör­vényeit ismeri, megérti azokat az indokokat, amelyek miatt Hegedűs Lóránt, amikor újjá akarja teremteni a magyar közgazdasági éle­tet, ilyen fanatikusan ragaszkodik a forgalom szabadságához. A háborúban mindenki ter­mészetesnek találta, hogy az egész társadalmi és gazdasági berendezkedésünk teljesen hozzá alakult a háború igényeihez. Szokjunk hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy most már béke van és a békeidők szükségleteinek megfelelőleg kell berendezkednünk. Miért kellett a háború alatt mindenféle központok és ármaximálások szövevényes rendszerével megbénítani az áruk szabad cse­réjét? Azért, mert a bojkott elzárt bennünket a világpiactól, a hazai termelés pedig csak szű­kösen és nagy beosztással volt elegendő a szük­ségletek kielégítésére Ilyen körülmények kö­zött gondoskodni kellett a meglevő készletek helyes elosztásáról. És gondoskodni kellett ar­ról is, hogy a konku­rrencia árszabályozásától nem félő kínálat ne hajtsa föl az égig az ára­kat Jól-rosszul ezt a célt szolgálták háború alatt a különböző központok, maximális árak és árvizsgáló bizottságok. Most azonban meg­szűnt a világháború és megszűnt a bojkott, amelyik kirekesztett bennünket a termelő né­pek közösségéből. A világtermelés megindult, idehaza is dolgozni kezdünk. Minden okunk megvan az optimizmusra, arra a reménységre, hogy lassan teljesen helyreáll az áruk terme­lésének és cseréjének az a normális menete, amelynek háború előtt a világ a maga nyugodt és bőséges jólétét köszönhette. Most már szá­molni kell azzal hogy békés közgazdasági viszonyok között a háborús közgazdasági be­rendezkedés intézményei nemcsak nem szüksé­gesek többé, hanem épenséggel veszélyesek és károsak. Az ilyen intézményekben megvan az a hajlandóság, hogy a maguk létezését igye­kezzenek meghosszabbítani. Ha másért nem, azért, mert a mögöttük csoportosuló egyéni érdekeltségek ezt kívánják. Abban az arány­ban azonban, ahogy a lassan újjáéledő közgaz­dasági élet hasonlítani kezd a háború előtti közgazdasági élethez, ezek a megkötöttségek és korlátozások elviselhetetlen nyűggé válnak. Normális viszonyok között a kereslet mérté­keihez igazodó termelés és árukínálat legbiz­tosabb záloga annak,­­hogy semmiben ne legyen hiányunk és a termelés a lehető legolcsóbb áron a lehető legnagyobb árumennyiségeket vesse a piacra. Minden érdekünk, hogy ez az alapvető közgazdasági törvény mennél előbb teljes ha­tásában érvényesüljön. Természetes, hogy a probléma a gyakor­latban nem ilyen egyszerű. A szabadverseny helyreállítása — legalább átmenetileg — egyik vagy másik árucikk olyan megdrágulását idéz­hetné elő, ami súlyosan megnehezítené a gaz­daságilag leggyengébb osztályok megélhetését A helyzetet komplikálja a magyar valuta rosszasága is, ami azt okozná, hogy a szabadforgalom mellett a jobb valuták ve­szedelmes konkurrenciával fenyegetnék a belföldi szükséglet kielégítését Tapintattal és a viszonyok alapos mérlegelésével kell meghatározni azt, hogy milyen sorrendben és milyen tempóban történjék meg a hábo­rús gazdasági intézmények lebontása és a békeállapotok­­helyreállítása. Ezek a nehézsé­gek azonban nem változtatnak azon az igazsá­gon, hogy a helyzet végleges javulásához csak­­a szabadforgalmon keresztül vezet az út. Andrásisi a kereszténypárt elnöke. Nagyatádi Szabó és a radikális blikk. — Válsághírek az Andrássy-lukémiá is. A keresztény nemzeti egyesülés pártja ma este értekezletet tartott, amelyen Rakovszky István fel­szólalása után elnökké megválasztották gróf And­rássy Gyulát, melléje az ügyek intézésére egy ti­zenhattagú végrehajtó­ bizottságot. Andrássy meg­köszönte a párt bizalmát, kérte a támogatásukat­­ javasolta, hogy az eddigi elnöknek, Haller István­nak, mondjanak köszönetet működéséért. Ezután Bleyer Jakab szólalt föl s rámutatott arra, hogy milyen helytelen dolog volt a nemzeti kisebbségek minisztériumát megszüntetni s kérte a pártvezető­séget és a kormányt, hogy a kérdés tárgyalásába mindenkor vonják bele a nyugatmagyarországi kép­viselőket Huber János után Scholtz Ödön azt fej­tegette, hogy a kommün bukása után Bleyer volt az, aki a nyugatmagyarországi lakosságba bele­oltotta a Magyarországhoz való hűséget .. Andrássy szinté­n kiemelte a nyugatmagyarországi kérdés nagy fontosságát, a hibákat helyre kell hozni. Hal­ler javaslatára Bozsik Pál elnöklete alatt mezőgaz­dasági bizottságot alakítottak, hogy a párt agrár­programmját napirenden tartsák, mert a keresztény egyesülés képviselőit nagyrészben mezőgazdasági kerületek küldték a parlamentbe. A párt igazgató­jává Taszler Bélát választották meg. A kisgazdapárt pénteken este értekezletet tart, amelyen a pénzügyi javaslatokat tárgyalják. Az ér­tekezleten azonban egyéb kérdések is szóba fognak kerülni, többek közt a most megalakult munkás, és polgárszövetség ügye, amelylyel kapcsolatban azt beszélték a pártban, hogy nagyatádi Szabó István a blokkal érintkezést tart fenn s hozzájárult ahoz, hogy több politikai bizalmasa belépjen ebbe az ala­kulásba. A párt egy része helyteleníti Szabónak a radikális-szocialista blokkal való kapcsolatát és az értekezleten nyilatkozattételre fogják felszólítani. Ugyancsak szóvá készülnek tenni Vass József köz­élelmezési miniszternek tegnapi kijelentését, amely a gabona zárolására vonatkozik. A kisgazdák újra követelni fogják a szabad forgalom korlátlan életbe­léptetését. A kereszténypárt ma esti lakomáján, amely­ről alább közlünk tudósítást, válsághírekről beszél­tek az ott jelen volt politikusok. A válságot állító­lag nagyatádi Szabó István elhatározása indítaná meg, aki le akar mondani a miniszterségről és egy időre félreállani. A késő éjjeli órákban a hit va­lódiságát nem lehetett ellenőrizni, mert a kormány­­ tagjai minisztertanácson voltak együtt.­­ Borsod a társadalmi kibékülésért. « Borsod vármegye állandó választmánya dr Tarnay Gyula javaslatára a következő javaslatot fogadta el: Borsod vármegye aggodalomtól eltelve szemléli azt az egyenetlenséget, mely a nemzetgyűlés tagjai között fenn­áll. A haza szorongatott helyzetében egységre, megértésre és megbecsülésre, bátor és határozott, mindenki által tá­mogatott állásfoglalásra volna szükség. A törvényhatóság felér tehát a nemzetgyűléshez, hogy a komoly időkben fog­jon össze a pénzügyi és gazdasági rekonstrukció sürgős munkájára, a "jogrendnek biztosítására és a társadalmi ki­békülés létesítésére. A cseh népszámlálás. A csehek két év alatt ia már harmadszor szám­lálják meg köztársaságuk területén a népet. Nagyon megvan az oka annak, miért vetik rá magukat oly mohón a csehek erre a különben igen fontos tudo­mányágra: a nemzetiségi kérdés rendkívül fontos nekik, mert az egyes vidékek számarányától függ, hol kell nemzetiségeiknek iskolákat, külön törvény­kezési nyelvet stb. engedélyezni. Miután pedig az eddigi két népszámlálás alkalmával még mindig igen sok „idegent" találtak — többek között négy millió­nál több németet és egy millión felül magyart — félévenkint újból és újból megcsinálják a népszámlá­lást, bízva abban, hogy a nemzetiségi számarány a rengeteg kiutasítás, elköltözés folytán egyre javulni fog, ha pedig nem javul valami különösképen, hát majd segítenek ők maguk, önkényesen és egy kis szent erőszakkal. Ilyen előzmények után ejtették meg az általá­nos népszámlálást, a németség és magyarság nem kis rémületére, mert ezúttal már jóelőre hirdették a cse­hek, hogy az új népszámlálástól várják a németség­nek legalább egy millióval való gyengülését, a ma­gyarokra vonatkozólag pedig maga Szobár, volt mi­niszter, jelentette ki büszkén, hogy a felvidéken az eddigi 1.209.186 magyarból — tehát a lakosság 30%-ából ezúttal már csak 10%-ot fognak helyén ta­lálni. Ilyen rettenetes visszaesést persze nem lehet más eszközökkel elérni, mint olyanokkal, melyekkel a csehek dolgoznak. Már a népszámlálás előtt pár nappal óriási csapateltolások voltak: a felvidéket és Csehország színnnémet vidékeit cseh katonaság szál­lotta meg, részben, hogy terrorizáljon, részben, hogy megrontsa a számarányt Amidőn emiatt a németség vezérei panaszra mentek Cserny miniszterelnökhöz, naiv arccal jelentette ki, hogy ő nem is tud a csapat­eltolásokról . . . • Most pedig — a számlálás után — lássuk, mi­ként történt ez. A prágai parlamentben, a népszám­lálást követő napon már előállottak a német képvise­lők a vádakkal és olyan óriási mennyiségű adatot soroltak fel, hogy a cseh képviselők kínos helyze­tükben az elnököt akarták kényszeríteni arra, hogy vonja meg egyszerűen a szót a németektől­. Baerandi (német nemzeti párti) azzal kezdte panaszainak felsorolását, hogy a cseh kormány biz­tosította a német képviselőket arról, hogy nem lesz­nek erőszakoskodások a népszámlálásnál. És mégis, mit csináltak a számlálóbiztosok? Ami az elmúlt huszonnégy órában történt a cseh-szlovák köztár­saságban, az az egekig kiált boszúért. Önök német községekben tiszta cseh biztosokat állítottak, akik csendőrökkel házról-házra mentek és úgy kénysze­rítettek mindenkit, hogy csehnek vallja magát. Leg­műveltebb, színtiszta német városainkban olyan számlálólapokat adtak ki, melyek a hülyék számára valók, akik nem képesek maguk kitölteni a lapjukat így például Auspitzlban — tiszta német város — kizárólag hülyék számára készített számlálólap­formát osztottak ki, jelezve ezzel, hogy az egész vá­ros lakossága hülye. Azonban megfeledkeztek arróól, hogy elnökük, Masaryk, is Auspitzben nyerte mű­veltségét, mert ott járt iskolába. (Óriási derültség.)" A mahrisch-echenbergi polgármestert 10.01­0 korona pénzbüntetésre és 5 napi elzárásra ítélték, csak azért, mert egy olyan rendeletet adott ki, melyet a törvény értelmében kellett kiadnia. (Felolvassa a rendelet szövegét.) Trabauban valósággal őrjöngtek a ható­ság emberei. Némely vezető embereket egyszerűen cseheknek írtak be. Csak tíz perc időm van beszélni a házszabályok értelmében, minden gazságot nem sorolhatok fel, de el fog jönni a nap, amikor meg­tudja majd a műveit világ, hogyan számlálták meg önök a népet. Mi tiltakozunk ezen a helyen erősza­kosságaik ellen és legyenek nyugodtak, nagyon pon­tosan informálni fogjuk a külföldet arról, hogy mi történt itt Németcsehország legtisztább német vidé­kein kizárólag cseh szövegű számlálólapokat osz­tottak szét és kényszerítettek mindenkit, hogy csehül töltse ki a számlálólapját. Önök Szlovenszkán száz­ezrével terjesztettek röpcédulákat ezzel a szöveggel: Nje, nje, nikdy! (Nem, nem, soha!) de minekünk is ez a jelszavunk! Mi szét fogjuk törni a versaillesi bilincseket! Egyelőre csak ennyit a csehek népszámlálási módjáról. Bizonyára ezerannyi sérelem történt és mi írni fogjunk minderről, mert ne feledjük el, hogy a csehek és az egész entente azt hangoztatja, hogy a magyar statisztika hazudik, az nem készült a való­ságnak megfelelően. Nos, gondunk lesz rá, hogy megtudja a valót, mennyire felel meg a valóságnak a csehek népszámlálása! A török kérdés a londoni konferencián. Bécs, február 24 A Neue Freie Pressernek Je­lentik Párisból: A londoni értekezletnek nagy érdek­lődéssel várt délelőtti ülése, amelyen mindkét török delegáció egyidejűleg megjelent a legfelsőbb tanács előtt, minden incidens nélkül folyt le. Előbb a kon­stantinápolyi küldöttséget vezették az Anna király­nő-terembe. Azután az angorai küldöttség jelent meg, amely a konstantinápolyi küldöttség mellett foglalt helyet. Lloyd George megkérdezte Tevfik basa nagy­vezért hogy egészsége helyreállt-e. Erre Nizani basa volt berlini török nagykövet jelentést olvasott fel a törökök kívánságairól. Utána az angolai küldöttség vezetője terjesztette elő a török nacionalisták kíván­ságait. A két török párt követelései lényegileg fedik egymást. Lloyd George azt válaszolta, hogy a leg­felsőbb tanács nem szándékozik a törökök részéről felállított alapelvek megvitatásába bocsátkozni, ha­nem konkrét követeléseket óhajt hallani. Felszólí­totta a törököket, hogy másnapig dolgozzák ki kéz­zelfogható javaslataikat a sevresi szerződés enyhí­tése tárgyában.

Next