Pesti Hírlap, 1923. március (45. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-16 / 61. szám

PESTI HIRLAP 1923. március 16., pén­tek. Máré Szterényi J­ózsef elmidámt. Németország gazdasági helyzete a Ruhr-vidék megszállása következsében.­ ­ A Magyar Külkereskedelmi Szövetség csütör­töki gyűlésén báró Szterényi József elnök, beszámolt németországi tanulmányútjáról. A Ruhr-vidék megszállása a legsúlyosabb gazda­sági helyzetet teremtette nemcsak Németországban, de magában Franciaországban is. Míg eddig a fran­cia nagy kohóipar, Európa legnagyobb vasipara, bő­vben el volt látva németországi szénnel és koksszal, addig most a francia kohók legnagyobb része vagy már szünetel, vagy a közeljövőben kifúvásra kerül, mert az eddigi V0 millió tonna szén és koksz helyett még 100.000 tonnát sem sikerült kapniuk. Ellenben a Ruhr-vidéken csendes, erősen alácsökkent termelés fo­lyik, óriási felhalmozásával a szénnek, a koksznak, vasnak és vasáruknak, vegyészeti cikkeknek és tex­tíliáknak, bár a termelés egy része szünetel is, és ez a helyzet valami lényegesen nem is fog változni, tart­son bár még hónapokig is a megszállás. Ezt a felfogást támogatja az a tény, hogy a Huhr-vidék ellátása élelmiszerekkel normális és a jövő termén évadik teljesen biztosított, és ugyanilyen nor­mális, bármily akadályok gördültek légyen is annak útjába, pénzügyi ellátása Németország részéről. Ma­gán a Ruhr-vidéken olyan egység uralkodik a német­­lakosság körében, am­inő szinte példátlan és ennek az egységnek megzavarása, vagy megtörése kizártnak­­tekinthető és ha van egy veszedelem, aminthogy van, az nem az egységes front megbontása, mert ez kizártnak tekinthető, hassen, az idegek kime­rülése, a két ellenséges fél olyan összecsa­pása, amely katasztrófára vezethsítte. Ennek elkerülése képezi a német irányadó körök leg­főbb gondját, hogy a Ruhr-akció lokalizálva marad­jon és ne veszélyeztethesse Európa békéjét. Ugyan­ilyen egységes a front. Németországnak egyéb részei­ben, egész Németországban, ahol a szélső jobb és szélső baloldal, a bolsevisták kis csoportjának kivéte­lével, mellyel azonban maga a szervezett munkásság áll legélesebb ellentétben és mely semmi jelentőséggel nem bir, legbelsőbb harmóniában áll egymással, félre­téve minden politikumot, sőt gazdasági ellentétet is és minden erejüket koncentrálva a sikeres ellenállásra, illetőleg a stuhr-kérdésnek, Németország méltóságá­nak megfelelő megoldására. Az előadó sem a német felelős tényezők, sem a legkülönbözőbb politikai pártok képviselői között, akikkel alkalma volt érintkezni, nem akadt egyre sem, aki arra az álláspontra helyezkedett volna, mintha •Németország­­meg akarná tagadni jóvátételi kötele­zettségét, ellenkezőleg, valamennyi tényező egyértel­mű­leg hangoztatta, hogy­­ becsületbeli kötelessége Németországnak a frontem kötelezettségek teljesítése, de term­é­s...., szélesen csak a lehetőségek határán belül Másrészt a legnagyobb elismerés illeti a német szerve­zeti munkásságot, az ottani szociáldemokrata pártot, még a független szocialistákat is belevéve, akik olyan nemzeti irányt követnek és oly nemzeti álláspontot képviselnek, melyben köztük és a polgári elemek kö­­ NAPI HÍREK. Tasnády Szűcs András államtitkár a M. Á. V. rendeletéről A Máv. elnökigazgató ismeretes rendeletéről, a­melyben a vidéki állomásokhoz beosztott vasúti alkal­­­mazottak lakásügyét illetőleg ad bizonyos utasításokat az üzletvezetőségeknek. Tasnády-Szücs Andor helyetes államtitkár, Máv, elnökhelyettes,­ a következőket mon­dotta a Pesti Hírlap munkatársának: — A kereskedelmi miniszter úr felhatalmazá­sának megfelelően a nagy vitára alkalmat adó ..Máv elnökigazgatói rendeletet a helyes megvilágí­tásban kell a közvélemény elé tárni. Annál inkább is szükséges, mert rendkívül nagy súlyt helyezünk arra, h­ogy a rendelet értelmezése körül támadt té­ves felfogásokat a való értelmében fedjük fel, mert ebben az esetben a rendelethez fűzött támadó ésű megjegyzések remélhetőleg maguktól is el fognak esni . A rendelet az igazgatóságnak az üzletve­zetőségekh­ez intézett szolgálati utasítása, amelyet azért kellett kiadni, mert a kormány a 2000 léleknél kevesebbet számláló községekben felszabadította a lakásokat. Ezekben a községekben egyesek csak olyan horribilis áron voltak hajlandók lakást adni a vasutasoknak, amely felülmúl­ minden búzavasu­tát és minden olyan valószínű lehetőséget, ame­­lyet egy vasúti alkalmazott meg tud fizetni. A ren­delet intenciója az volt, hogy az üzletvezetőségek igyekezzenek a községeikkel megértetni a helyzetet, megegyezésre jutni, mert különben mérsékelni kell a forgalmat, sőt előállhat az az eset is, hogy egyes állomásokon szünteltetni kell a vasúti közlekedést.­­ Egyes helyeken kilakoltatták a vasúti­­ alkalmazottakat, más községekben közvetlen kiakoltatás előtt állottak és nem nézhettük tétlenül, hogy alkalmazottaink új­ból vagonlakókká legyenek. Ha alkalmazottaink ré­szére az állomáshoz tartozó községben nem tudunk lakást szerezni, akkor az illető alkalmazottak termé­szetesen lakás nélkül szolgálatukat sem láthatják el. Ha a vasúti raktárnak például nem kap lakást, ak­kor abban a községben be kell zárni a raktárt és szüneteltetni kell az áruforgalmat. Ha a vasúti távir­­dász jutna ebbe a helyzetbe, akkor a távirdai forgal­mat kellene beszüntetni. A rendelet azt célozta, hogy­­ezeket a szempontokat értessék i­eg a községgel, zárt különbség egyáltalában nincs. A szociáldemokra­ták változatlanul állanak a kormány mögött. A Ruhr-vidék elzárása folytán természetesen nagymérvű csökkenés állott be Németország ipari termelésében, de a szükséges szénnel és vassal el van látva Németország Ruhr-vidéken kívüli része hóna­pokra is kellő készlettel, az ag­ol- és csehországi szén­behozatal pedig gyarapítja készleteit. Kétségtelen azonban, hogy a német ipar exportképessége teteme­sen csökkent, sőt a sok viszonyban lehetetlenné is vá­lik, amiben nagy része van­­az időközben óriási mér­tékben emelkedett drágaságnak, a velejáró munkabér-és anyagáremelkedésnek. Részletesen foglalkozott a márka árstabilizálá­sára irányuló akcióval, s reméli, hogy sikerülni fog a márkát legalább mai nívóján hosszabb ideig, hóna­pokig is megtartani, ami a német gazdasági és pénz­ügyi viszonyokra igen jó fényt vet. A termelési válságba jutott francia vasipar helyzete nagy előnyöket jelent Anglia és Bel­gium szén- és vasiparára, de még az Egyesü­lt­ Államok vasvárára is, egyrészt a német verseny elmaradása által, másrészt a Németországba való exportlehetőségek kihasználá­sával. Legközvetlenebbül kihatott pedig a s ruhrvidéki helyzet a valutaviszonyok folytán nagy válsággal küz­dött cseh vas- és nehéziparra, sőt a cseh textiliparra is. A hónapokon keresztül nagyrészben szünetelt cseh­országi nehézipar ma ismét teljes üzemben van, a legjobb piaca Németország, a cseh textilipar is, amely a német versenyt legsajátabb exportterületein oly érzékenyen érte az utóbbi időben, csaknem teljesen mentes ettől a versenytől most, úgyhogy a Ruhr­vidék válsága, a német gazdasági helyzet nehéz volta, nagy konjunktúrát idéz elő az érlített országokban, mindenütt csökkentve a munkanélkülséget is egyúttal. Csoda-e tehát, ha ezekben az országokban a konflik­tus kiküszöbölésének kérdése nem lép még előtérbe? Behatóan foglalkozott még a ruhrvidéki akció Oroszország gazdasági és politikai viszonyaira való visszahatásával is. Még ott is jelentkezik az ipari ter­melés terén hatása ennek a helyzetnek. Németországi tartózkodása idejére esett a Reich­­stagnak manifesztációja az 50 millió dolláros belső kölcsön ügyében; jelen volt annál, nagy nemzeti tün­tetés volt az és kétségtelennek tartotta mindenki, hogy ez a kölcsön legalább is kétszeresen, ha nem többszö­rösen túl fog jegyeztetni,­­ebben is kifejezésre akarván juttatni azt az egységet, amelyet az egész német nem­zet ebben a nagy kérdésben képvisel. Végezetül a Ruhr-vidék helyzetének Magyaror­szágra való visszahatásáról is beszélvén, annak az óhajának adott kifejezést, vajha megtaláltatnék az az alap, amelyen a franciák és az németek megérthetnék egymást és a Ruhr-konfliktus kedvező kiegyenlítést találna. Meggyőződ­ése szerint Európa békéjének kér­dése függ ettől és ha sikerül ezt a kérdést megoldani, hosszú időre nyugalom fogna Európában beállani. Az érdekes előadást a nagy számban megjelent közönség nagy tetszéssel fogadta, hogy azok a maguk hatáskörében legyenek segítsé­gére a forgalom zavartalan ellátásában. A rendelet nem tartalmaz végérvényes utasítást szünetelésre, vagy forgalombeszüntetésre, csak a szolgálati fő­nökségektől javaslatokon, kér. Egyetlen mérséklés, vagy forgalombeszüntetés nem történt és nem is tör­ténhetett volna, csak a javaslatokkal a miniszterhez fordultunk volna és a miniszternek teendő javaslat esetén történhetik azután az ő hozzájárulásával bár­miféle ilyen intézkedés.­­ A rendelet utolsó pontját szintén tévesen értelmezték. Az, hogy az illetékes tényezőknél tett lépéseink eredménytelenek voltak, nem azt jelenti, hogy ezzel kritizálni akartuk volna a kormány in­tézkedéseit, hanem csupán az üzletvezetőségektől szinte óráról-órára beérkező sürgetésekre óhajtot­tunk válaszolni, hogy tudniillik a kormányrendelet megváltoztatását már nem lehet kieszközölni és igye­kezzenek az üzletvezetőségek ezek után a közvetlen megegyezés alapján a községeket a való tényállás­­ról és annak várható konzekvenciáiról meggyőzni.­­ (Liszt Ferenc és Heine.) Mind a két név­hez egyaránt régi kötelékek fűznek bennünket. Liszt Ferenc, a „hangok nagy tanárja", egye­dülálló művészetével még most is dicsőséget szerez a magyarságnak. Hatalmas akkordjai, regényes fu­tamai hangversenyzongorákon dübörögnek s mesz­sze nyugaton alig van koncert, melynek műsorán ne szerepelne a neve. Heinének pedig nem felejtjük el sohasem, hogy akkor szegődött mellénk, mikor mindenkitől elhagyottan véreztünk 1849-ben. Ekkor írta „1849 októberében" című­ versét, melyben honvédjainkat a nibelungokhoz hasonlította. De ebben a versben egy fricskát is szánt a sörényes magyarnak, Liszt Ferencnek, ki távol a magyar csatatértől pihentette rozsdás kardját. Ez az évődés végigvonul a két zseni egész életén. Jean Chantavoine könyvet írt Liszt és Heine viszonyáról. Ebből tudjuk meg, hogy ők 1835-ben ismerkedtek meg Párizsban. De nem kedvelték egymást. Heine újságcikkeiben metsző gúnnyal tá­madt a regényes művészekre és Liszt az élceinek céltáblájává lett. — Liszt — írta Heine — minden fazékba é­s beleüti az orrát, melyben a jó Isten a jövendőt főzi.­­ Liszt Ferenc erre egy zenei szaklapban vála­­­­szolt, tartózkodóan, hidegen. 1844-ben Lisztet ünnepelték. Párizsban ha hangversenyt is adott. Heine ekkor taktikát változ­tatott.­ Első hangversenye után cikket írt róla, meg hemzsegett a sértésektől és ,,zseniális bohóc"-nak nevezte őt. Mielőtt azonban kinyomatta volna, ta­lálkozót kért Liszttől, hogy elolvassa neki cikkét Levelében, melyben a találkozót kéri, „barátjának" nevezi magát. A könyv írója, Chantavoine, felemlíti, hogy Heine ugyanebben az időben több ezer frankós váltót nyújtott át Lisztnek, ki azonban megtagadta aláírását A váltót félretolta és ezt mondta: — Nem vagyok hajlandó megfizetni a dicsé­retet. A különös epizódot, melynek valódiságára nem győződhetünk meg, a könyv nyomán most.­­ Corriere della Sera meséli el. Csak ti művészet­történet hivatott arra, hogy ebben a pörben ítél­kezzék. " . A Don Ju­an - Nagyságok cimű­ Prévos R/Sarceil-regény közlését szombati számunkban folytatjuk. — (Korányi Millerandnál.) Párizsból jelenti a Havas-ügynökség:« Miller­and, a francia köztársaság elnöke, fogadta báró Korányi Frigyes magyar köz­vezet. — (Kereskedők az üzlethelyiségek fölszabadítása ellen.) A Fővárosi Kereskedők Egyesülete gyűlés tartott, amelyen állást foglalt az üzlethelyiségei szabaddátétele ellen. Vértes Emil elnök megnyitó beszédében kifejtette, hogy a kormány úgy intézi a lakásügyeket, mint sehol másutt a világon. Barczel Gábor, a Baross­ Szövetség alelnöke rámutatott arra hogy az üzlethelyiségek felszabadítása gazdasági ka­tasztrófát idézne elő. Mester Pál és Szarka Józse felszólalása után, érkezett az ülésterembe az a hír hogy a népjóléti miniszter május elsején felszaba­dítja az üzlethelyiségeket. Erre nagy izgalom kelet­kezett a jelenlevő kereskedők között, akiknek nagy része amellett volt, hogy ebben az esetben bezárják üzleteiket. Végül is a gyűlés egyhangúan elfogadta Kramer József főtitkár határozati javaslatát, amely­ben figyelmezteti a kormányt arra a gazdasági vál­ságra, amely az üzlethelyiségek szabaddátétele után keletkezik. A határozati javaslat szerint a keresk­e­dők egy része a szabaddátétel esetén kénytelen les alkalmazottaiból többeket elbocsátani, ezáltal a munn­kanélküliség is növekedni fog. Eddigi dispozíciók sze­­rint a fővárosi kereskedemi és ipari érdekképv­­zi­tek vasárnap délelőtt országos tiltakozó nagyt rendeznek a bolthelyiségek szabaddátétele e­­letére ezen a nagygyűlésen minden valószínűség szerin a népjóléti minisztérium képviselője is ott lesz, hogy részletesen tájékoztassa a kereskedőket a felszabadí­tással kapcsolatos intézkedésekről.­­ A Belváros Polgári Körben csütörtökön kezdődött a három nap­ra tervezett lakásügyi ankét Székely Ferenc elnök­letével. Az előadó dr. Halom Dezső az építkezés, la­kás és üzletkérdést fejtegetve, arra a nézetre jutott hogy nagyarányú, a h­áború előtti méreteknek meg­felelő építkezés nem lehetséges ugyan, de annyit amennyi a mostani inség megszüntetésére szüksé­ges, lehetne építeni. Az üzletek szabad felmondható­ságát átmeneti intézkedésekkel lehet enyhíteni olyké­pen, hogy kivételes méltányos esetekben a bérlő kí­vánságára a törvényes felmondási időt meg lehetne hosszabbítani vagy kitolni és közben a bérkérdést rendezni. Ugyanez az intézkedés enyhítheti a fel­mondott nagy lakások cseréjének szigorúságát. Fel­szólalt még Szalay Lajos műszaki főtanácsos, Törös László a Lakók Szövetsége és dr. Kraemer József­­ kereskedők egyesülete nevében.­­ (A nagybeteg Milena királyáé.) Az olasz királyné Nizzába érkezett, hogy ápolja anyját, Milena montenegrói királynét, akinek állapota válságosra fordult.­­ (Péntekem kezdődnek a tárgyalások a vas­iparban.) Walkó Lajos kereskedelmi miniszter csü­törtökön délben magához kérette a vas- és gépgyáro­sok vezető embereit, akikkel hosszabb tanácskozást folytatott a munkáskizárások ügyében. A gyárosok tájékoztatták a minisztert a jelenlegi helyzetről . Itt jelentették, hogy bennük megvan a hajlandóság a munkások képviselőivel való közvetlen tárgyalások megkezdésére. A tanácskozás után a gyárosok egye­sülete értesítette a Vasmunkások Szövetségét, hogy pénteken délelőtt dr. Tőry Gergely miniszteri tatul­ásosnál jelenjenek meg a kizárt munkásság megbí­zottai, hogy az egyezkedési tárgyalásokat megkezd­jék. Remélhető, hogy most már nemsokára hely­tv­ál a béke a vasiparban. A szabóiparban egyelőre nincs kilátás egyezkedésre, a nagyobb műhelyekben még mindig szünetel a munka.­­ (Jugoszláviában kivégeztek egy pesti detek­tívet.) Nemrégiben hír érkezett arról, hogy Fábián István államrendőrségi detektívet, — aki körülbelü három hónapal ezelőtt rokonai látogatására Jugo­szláviába utazott, — az ottani hatóságok kémkedés gyanúja miatt letartóztatták. A külügyminiszteriül­ diplomáciai úton érdeklődött ez ügyben és kiderült hogy a hír tényleg megfelel a valóságnak. Csütörtö­kön jugoszláv megszállott területről utasok, érkez­tek Budapestre, akik közül az egyik a keleti pálya­udvari őrszobán elmesélte, hogy Fábián detektíva kedden délután kivégezték. A főkapitányság detek­tívtestületében a hit­ mély részvétet és megdöbbenést keltett. Most a külügyminiszérium ismét diplomácia lépéseket tesz, hogy a kivégzésre vonatkozó értesíté­seket megkapja.­­ (Halálozás.) Nagysötétági Hoff­mann flugó nyu­galmazott táborszernagy, belső titkos tanácsos, ma reggel 73 éves korában meghalt. Jávor Pál, feltőm­­vész temetése pénteken délután négy órakor lesz a Kerepesi-úti temető halottasházából Az egyházi szertartást Nemes Antal püspök végzi- A kép­­zőművészet gyászát Zala György fogja búcsúztatójába­ tolmácsolni-Hevesi Britauigh Aladár főg­­­uráziumi tanár életénél 4- ik évében Szekszárdon megh­al .

Next