Pesti Hírlap, 1925. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-25 / 215. szám

1925. szeptember 25., péntek. PESTI HÍRLAP Earl Beatty, az angol admiralitás első lordja, aki a ten­gerészeti minisztérium vezetése alól felmentését kérte. SZÍNHÁZ és zene. Baklanoff vendégjátéka. Démonikus, mindent tagadó és mindent kigú­nyoló Mefisztoja után csütörtökön az atyai szeretet gyöngédségét és az abból fakadó, boszúvágy könyör­telenséget szemléltette Baklanoff: Rigolettot adván, a tragikus bohócot. Még itt is, ebben a hagyomá­nyos módon megállapított játéki szerepben is új színeket, új mozzanatokat talált; bensőséges szere­tet fakadt szavaiból és gesztusából a Gilda-jelené­sekben; maró gúnnyal bohóckodott, és igazán tragi­kai magaslatra emelkedett a boszu­dikciókban. Ez­úttal is nagy, mélyrejáró hatást keltett, és minden jelenését viharos taps kísérte. Méltó partnere volt Gilda szerepében Makay­­Mala. Ez a rendkívüli tehetségű, ritka szép hangú és tüneményes koloratúrájú fiatal művésznő a múlt szezon végén mutatkozott be a Városi színházban és néhány hangversenyben, minden egyes föllépésé­vel fényes sikert aratva. Azóta is bámulatosan fej­lődött, most már a háromszor vonalazott g-t is cres­cendálja és decrescendálja, amellett mély és közép­ső hangjai is szépek és csengőek; gyöngyöző futam­­jai, acélos staccatoi és fejhangjai, hosszúra nyúló, könnyed és egyenletes trillái pedig ezúttal is zajos tapsot arattak. A nagy ária után nyílt színen is hosszasan megtapsolták és az illusztris vendégmű­vésszel minden felvonás után sokszor szólították a függöny elé. A többi szereplő is rászolgált az elismerésre. Somló édesszavú, meleghangú herceg áriáját, ezút­tal is megújrázták. Medveczky Bella pajkos, kacér (Magdalenája szépen is énekel; Vermes Béla, Pajor­­Ödön és a többi szereplő — mind egytől-egyig hoz­zájárult a mai előadás rendkívül fényes sikeréhez. A zenekart Fraknói vezényelte, a színház fia­tal operakarmestere, gondos hozzáértéssel és művé­szi lendülettel. A szereplőkkel őt is kiszólították a függöny elé. A színház zsúfolásig megtelt, díszes, előkelő közönséggel. Hollandiai hírek a magyar művészekről. Magyarok a hangversenye-dobogón. — Ahol megbukik a Marica grófnő. — Molnár és Vajda. — Mozik varieté­műsorral. Amsterdam, szeptember. Jól hívják az őszt erre­felé a tél beharangozójának, most, hogy itt van és beköszöntött közénk — megszólalnak a különböző harsonák, új programmokkal, új téli tervekkel. Ezek a meleg szeptemberi napsugarak vagy az óceán­túlról­­ide sandító hőhullám — nem tudják már az­­általános téli készülődést feltartóztatni. Hatalmas áruházak egymásután hirdetik teás téli bemutatói­kat. De téli terveikkel legtöbbet hallattatnak ma­gukról a színházak és a hangversenyek dobogói. A zene- és táncőrület, mintha még erősebb tempót ven­ne. Érdekes megfigyelni, ahogy a „nagyváros" ilyen­kor — ősz elején már — készülődik a télre. Bennünket, magyarokat, a hangversenytermek i beharangozói méltán érdekelhetnek, hisz holland­­földön fordul meg a legtöbb külföldet járó magyar művész. Sőt, mi több, már találkoztunk is az első idei magyar hangversennyel. Záborszkyné, a buda­pesti operaház volt tagja, járt itt. Zártkörű, de an­nál előkelőbb közönség tapsolt neki, különösen a Bánk Bán­áriának. Mikor Záborszkyné pompás éne­kében felcsendült a magyar muzsika, De Vlugt, am­sterdami polgármester s Krugers Dagneaux, a Rijks-Terzekeringsbank főigazgatója, külön is köszönetet­­mondott érte. De nemcsak az énekművésznő volt magyar, a zongora mellett is magyar asszony ült, IK.-né Gadl Erzsébet zongoraművésznő, a budapesti Nemzeti Zenede és több más fővárosi iskola egykori­­ ta­nárnője. A beköszöntő tehát nagyon jól sikerült. Az am-­­­sterdami concerthaus közönsége különben is nagy híve a magyar művészeknek. De hazulról a holland dobogókon sokan is megfordulnak. Főleg hölgyek. Tavaly például a hegedűsök közül Geyer Stefi, Gyár­fás Ibolyka, az énekesek gárdájából Durigo Ilona, azután Dömötör Ilona szerepeltek több hangverse­nyen is. Hűséges látogatója Hollandiának: Szigeti József és Székely Zoltán, nemkülönben Arányi Fe­renc magyar hegedűművész is. És sikerrel szerepelt a tavalyi idényben a Lener-kvartet is. Bartók, Doh­nányi, Hubay, Kéles Béla, Kodály zeneszerzeményei­vel sokszor találkozunk. Liszt „Második Ranszódiá­ját" itt talán jobban ismerik, mint otthon. Igen — nem mondok újat — a magyar zene régi nagy ba­rátja külföldön a zenekedvelő lelkeknek. Brahms „Magyar táncai" mindenütt hallhatók. Sőt most egy angol foxtrott-szerző, kifogyván a témákból, a „Csak egy kislány van a világon . . ." kezdetű, kül­földön is ismert legszebb magyar népdalok egyiké­ből csinált onestep-muzsikát. A dallamot meghagyta érintetlenül, a népdal üteméből azonban foxtrott lett s persze a régi ismerős magyar nevet is ,,elfelej­tette" a kottán felemlíteni. De tula­j­donképen nem, ő az első szentségtörő, előtte már más kíméletlen ke­zek Liszt Második Rapszódiáját is modern tánczené­re gyúrták. Bokor Judit, pedig már nem is vendég Hollan­diában, az ő magyaros csellójához úgy hozzá szoktak a hollandusok, h­ogy meg se tudnának lenni nélküle. Így lett belőle állandó hágai lakos. Az új téli pro­grammkivonatban is sokszor találkozom nevével, az első nyilvános nagy hangversenyt a magyarok kö­zül azonban Székely Zoltán tartja, ki október elején Arnheimben lép a dobogóra Utána híres művé­szünk, Bartók Béla, következik, ő nagyszabású hol­landiai szereplését szintén arnheimi hangversennyel kezdi. Azután Utrecht város, majd Amsterdam kö­vetkezik, hol Mengelberg zenekarának programmjá­ban előkelő szerep van a nagy magyar zeneszerző­művészre. Mengelberg szereti a­ magyarokat. Örül, ha zenekarával egy-egy magyar művészt kisérhet. És akivel ő meg van elégedve, azok — mint ahogy mondani szokták —, letették a nagy vizsgát s ki­nyílnak­ előttük a dolláros és angol fontos impresz­száriós iirodák. Impresszáriókról szólva, eszembe jut, hogy ezen a téren is találkozunk m­ár Hollan­diában magyarokkal. Így első az amsterdami Inter­nationale Künstbureau, mely magyar alapítás, de a schevenit­geni dr. Koós Ernő-féle iroda is nagy szerepet játszik már a holland hangversenyéletben. Szóval a hangversenydobogón, az impresszáriók, de természetesen a zenetanárok között is találkozunk sok jó magyar névvel. Így közismert tanári műkö­dést fejt ki Weisz Ferenc, ki több évvel ezelőtt szintén a budapesti Nemzeti Zenedének volt a tanára De máskép áll a kérdés a színházak világában. Jaj, a színházi viszonyok nagyon is rosszak és el­maradottak Hollandiában. Soha egy jó előadást nem látni. A külföldi darabokkal is sok baj van itt. Az bukik meg rendszerint, a Hollandi publikum előtt, a­mely külföldön épen nagy sikereket, aratott. Így vol­tunk az elmúlt télen Kálmán Imre, Marica grófnő­jével is, amely Amsterdamban csúfosan megbukott. Nemcsak a darab, de a darabbal a szinház is min­denestül. A társulat széjjelment s a baj megvolt. Pedig egy bécsi igazgató, Max Gabriel, vezette az előadást. Kálmán Imrének tehát nem volt szeren­cséje Amsterdamban. Annál inkább felkarolta a publikum Molnár Ferenc és Vajda Ernő darabjait. Előbbi szerzőnek az Ördög, a testőr, Liliom­ című darabjai. Vajdától pedig különösen a Válóperes hölgy sokszor és sokáig szerepelt a műsoron. Sőt, az új évad megnyitó programmjában is ott találjuk őket. Hírlik azonban, hogy az idén még más magyar szerzőkkel is találkozhatunk majd, ámbár e tekintet­ben a nehézkes holland direktorok igen zárkózottak. Sok örömük a külföldi szerzőknek ugyan nem lesz Hollandiában, minthogy az elmaradott színházi viszonyok, Berlin, Párizs, Budapest színpadjaihoz szokott közönségének, illetve az Amsterdamban járó külföldieknek is csak bosszúságot szoktak szerezni. Operaház — az nincs is Hollandiában. Az operet­tekkel is bajban vannak az amsterdami színházdi­rekciók. Ez érthető is, a könnyű muzsika s a tánc csak bevándorolt vendég Hollandiában. Egy jó hol­landus táncospárral a külföldön sehol sem lehet ta­lálkozni, de bennt az országban is csak egy féléve táncolnak — „hivatalosan", akkor is csak nagy korlátozások között és — hétköznap. De sok pechjük is van az operettekkel a színházaknak, egyik legna­gyobb amsterdami operettszínház például épen ezek­ben a napokban akarta bemutatni Fall Leo egyik művét, amikor az illusztris szerző kivált az élők so­rából s az­­amsterdami bemutató helyett az amster­dami lapok a híres komponista elparentálásával foglalkoztak. S ez igen érdekes jelenség is, hogy amíg a hangversenydobogókoz­ nagyszerű munka folyik, ad­dig Hollandia színházai nem bírnak fejlődni és lé­pést tartani a világgal. De ismeretlen fogalom a ka­baré is s csak vieték vannak gombaszámra el­szaporodva. No és a mozik. Illetve: minden mozi egyúttal varieté is. A hollandus publikum nagy híve a „vászonnak", bár Hollandiában filmgyár alig van, ami van, az jelentéktelen. A legnagyobb képek azon­ban híven felkeresik Hollandiát s igy a filmstárok és moziművészek között jól ismeri a közönség a ma­gyar Várkonyi Mihály nevesebb alakításait is. Az amsterdami Tuschinszk­i-Mmhte — egy varietés mozi — pláne külön látványosság. Luxusával, ké­nyelmével és felszerelésével vetekedik bármelyik pá­rizsi kollégájával. Ez szokta a Várkonyi-féle képeket bemutatni Kelemen Ernő. * (Fütty az Üvegcipő berlini premierjén.) Berlinből jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Molnár Ferencet tegnap a kurfürstendammi színházban az Üveg­cipő­k előadásán kifütyülték. Maga az előadás igazi művészi teljesítmény volt. Pallenberg és Käthe Dorsch igen nagy sikert aratott. Amikor Molnár Fe­renc a második felvonás után a színpadra lépett, hogy meghajoljon a közönség előtt, kifütyülték és a közönség a színészeket hívta a lámpák elé. Molnár azonnal távozott a színpadról és kénytelen volt le­mondani arról, hogy az előadás végén újból megje­lenjék a színpadon.­­ (Linezky főkánt­or és a külföld.) Lazarus fő­kántor halála után tudvalevőleg Linezky Bernát a Dohány­ utcai szr. templom főkántora, aki kiváló énekes, úgy, hogy a Budapestre vendégszereplésre érkező külföldi énekesek is rendesen ellátogatnak a zsinagógába, hogy őt meghallgassák. Legutóbb Sa­leschni, a milanói Scala-színház baritonistája is meghallgatta és igen elismerően nyilatkozott róla. — Igen sok énekesnek az a hibája, hogy egy­egy ismert külföldi énekest utánoz. Linezky főkántor egészen eredeti művész, aki hanganyagával nagy­szerűen bánik. Amerikában már palotákat, énekelhet­­ett volna össze magának. ii.­,H­ogy Saleschinek mennyire igaza van, kitűnik abból, hogy a főkántor egymásután kapja a meghí­vásokat a külföld hitközségeitől. Londonba, Párizs­ba, S­ewyorkba és Johannesburgba hívták, rendkívül előnyös feltételek mellett. Linezky azonban minden ajánlatot visszautasított. A newyorki hitközség most megismételte meghívását és most már öt évre szóló szerződést küldött a főkántornak, amelyben tizen­kétezer dollár fizetést, ajánlott fel, hatszáz dollár úti­költséget és I. osztályú hajójegyet is mellékelt. Arra az esetre pedig, ha ezt a szerződést sem fogadná el, megkérte, hogy legalább a nagy zsidóünnepekre há­rom napra utazzon Newyorkba és ezért, a vendég­szereplésért, hatezer dollár tiszteletdíjat kínált neki. A főkántor azonban ennek a kérésnek sem tett eleget. — Nincs annyi pénz a világon, — mondotta —, amennyiért Budapestet és a magyar zsidóságot el­hagynám. Gyermekeimet magyar iskolába járatom, magyar szellemben nevelem és velük együtt ragasz­­kodom ehhez az országhoz, amelyet nagyon megszü­­rettem és amely engem is megbecsül., , L­iczky Bernát főkántor. W wmn^HH/^mmMuwjqi VÍGSZÍNHÁZ ÚRIEMBEREK (Loyalties.-Gesellschaft) Galsworthy világhírű színműve Fővárosi Operettszínház Az orlov • a legnagyobb operettsiker -IM II

Next