Pesti Hírlap, 1925. szeptember (47. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-25 / 215. szám
1925. szeptember 25., péntek. PESTI HÍRLAP Earl Beatty, az angol admiralitás első lordja, aki a tengerészeti minisztérium vezetése alól felmentését kérte. SZÍNHÁZ és zene. Baklanoff vendégjátéka. Démonikus, mindent tagadó és mindent kigúnyoló Mefisztoja után csütörtökön az atyai szeretet gyöngédségét és az abból fakadó, boszúvágy könyörtelenséget szemléltette Baklanoff: Rigolettot adván, a tragikus bohócot. Még itt is, ebben a hagyományos módon megállapított játéki szerepben is új színeket, új mozzanatokat talált; bensőséges szeretet fakadt szavaiból és gesztusából a Gilda-jelenésekben; maró gúnnyal bohóckodott, és igazán tragikai magaslatra emelkedett a boszudikciókban. Ezúttal is nagy, mélyrejáró hatást keltett, és minden jelenését viharos taps kísérte. Méltó partnere volt Gilda szerepében MakayMala. Ez a rendkívüli tehetségű, ritka szép hangú és tüneményes koloratúrájú fiatal művésznő a múlt szezon végén mutatkozott be a Városi színházban és néhány hangversenyben, minden egyes föllépésével fényes sikert aratva. Azóta is bámulatosan fejlődött, most már a háromszor vonalazott g-t is crescendálja és decrescendálja, amellett mély és középső hangjai is szépek és csengőek; gyöngyöző futamjai, acélos staccatoi és fejhangjai, hosszúra nyúló, könnyed és egyenletes trillái pedig ezúttal is zajos tapsot arattak. A nagy ária után nyílt színen is hosszasan megtapsolták és az illusztris vendégművésszel minden felvonás után sokszor szólították a függöny elé. A többi szereplő is rászolgált az elismerésre. Somló édesszavú, meleghangú herceg áriáját, ezúttal is megújrázták. Medveczky Bella pajkos, kacér (Magdalenája szépen is énekel; Vermes Béla, PajorÖdön és a többi szereplő — mind egytől-egyig hozzájárult a mai előadás rendkívül fényes sikeréhez. A zenekart Fraknói vezényelte, a színház fiatal operakarmestere, gondos hozzáértéssel és művészi lendülettel. A szereplőkkel őt is kiszólították a függöny elé. A színház zsúfolásig megtelt, díszes, előkelő közönséggel. Hollandiai hírek a magyar művészekről. Magyarok a hangversenye-dobogón. — Ahol megbukik a Marica grófnő. — Molnár és Vajda. — Mozik varietéműsorral. Amsterdam, szeptember. Jól hívják az őszt errefelé a tél beharangozójának, most, hogy itt van és beköszöntött közénk — megszólalnak a különböző harsonák, új programmokkal, új téli tervekkel. Ezek a meleg szeptemberi napsugarak vagy az óceántúlrólide sandító hőhullám — nem tudják már azáltalános téli készülődést feltartóztatni. Hatalmas áruházak egymásután hirdetik teás téli bemutatóikat. De téli terveikkel legtöbbet hallattatnak magukról a színházak és a hangversenyek dobogói. A zene- és táncőrület, mintha még erősebb tempót venne. Érdekes megfigyelni, ahogy a „nagyváros" ilyenkor — ősz elején már — készülődik a télre. Bennünket, magyarokat, a hangversenytermek i beharangozói méltán érdekelhetnek, hisz hollandföldön fordul meg a legtöbb külföldet járó magyar művész. Sőt, mi több, már találkoztunk is az első idei magyar hangversennyel. Záborszkyné, a budapesti operaház volt tagja, járt itt. Zártkörű, de annál előkelőbb közönség tapsolt neki, különösen a Bánk Bánáriának. Mikor Záborszkyné pompás énekében felcsendült a magyar muzsika, De Vlugt, amsterdami polgármester s Krugers Dagneaux, a Rijks-Terzekeringsbank főigazgatója, külön is köszönetetmondott érte. De nemcsak az énekművésznő volt magyar, a zongora mellett is magyar asszony ült, IK.-né Gadl Erzsébet zongoraművésznő, a budapesti Nemzeti Zenede és több más fővárosi iskola egykori tanárnője. A beköszöntő tehát nagyon jól sikerült. Az am-sterdami concerthaus közönsége különben is nagy híve a magyar művészeknek. De hazulról a holland dobogókon sokan is megfordulnak. Főleg hölgyek. Tavaly például a hegedűsök közül Geyer Stefi, Gyárfás Ibolyka, az énekesek gárdájából Durigo Ilona, azután Dömötör Ilona szerepeltek több hangversenyen is. Hűséges látogatója Hollandiának: Szigeti József és Székely Zoltán, nemkülönben Arányi Ferenc magyar hegedűművész is. És sikerrel szerepelt a tavalyi idényben a Lener-kvartet is. Bartók, Dohnányi, Hubay, Kéles Béla, Kodály zeneszerzeményeivel sokszor találkozunk. Liszt „Második Ranszódiáját" itt talán jobban ismerik, mint otthon. Igen — nem mondok újat — a magyar zene régi nagy barátja külföldön a zenekedvelő lelkeknek. Brahms „Magyar táncai" mindenütt hallhatók. Sőt most egy angol foxtrott-szerző, kifogyván a témákból, a „Csak egy kislány van a világon . . ." kezdetű, külföldön is ismert legszebb magyar népdalok egyikéből csinált onestep-muzsikát. A dallamot meghagyta érintetlenül, a népdal üteméből azonban foxtrott lett s persze a régi ismerős magyar nevet is ,,elfelejtette" a kottán felemlíteni. De tulajdonképen nem, ő az első szentségtörő, előtte már más kíméletlen kezek Liszt Második Rapszódiáját is modern tánczenére gyúrták. Bokor Judit, pedig már nem is vendég Hollandiában, az ő magyaros csellójához úgy hozzá szoktak a hollandusok, hogy meg se tudnának lenni nélküle. Így lett belőle állandó hágai lakos. Az új téli programmkivonatban is sokszor találkozom nevével, az első nyilvános nagy hangversenyt a magyarok közül azonban Székely Zoltán tartja, ki október elején Arnheimben lép a dobogóra Utána híres művészünk, Bartók Béla, következik, ő nagyszabású hollandiai szereplését szintén arnheimi hangversennyel kezdi. Azután Utrecht város, majd Amsterdam következik, hol Mengelberg zenekarának programmjában előkelő szerep van a nagy magyar zeneszerzőművészre. Mengelberg szereti a magyarokat. Örül, ha zenekarával egy-egy magyar művészt kisérhet. És akivel ő meg van elégedve, azok — mint ahogy mondani szokták —, letették a nagy vizsgát s kinyílnak előttük a dolláros és angol fontos impreszszáriós iirodák. Impresszáriókról szólva, eszembe jut, hogy ezen a téren is találkozunk már Hollandiában magyarokkal. Így első az amsterdami Internationale Künstbureau, mely magyar alapítás, de a schevenitgeni dr. Koós Ernő-féle iroda is nagy szerepet játszik már a holland hangversenyéletben. Szóval a hangversenydobogón, az impresszáriók, de természetesen a zenetanárok között is találkozunk sok jó magyar névvel. Így közismert tanári működést fejt ki Weisz Ferenc, ki több évvel ezelőtt szintén a budapesti Nemzeti Zenedének volt a tanára De máskép áll a kérdés a színházak világában. Jaj, a színházi viszonyok nagyon is rosszak és elmaradottak Hollandiában. Soha egy jó előadást nem látni. A külföldi darabokkal is sok baj van itt. Az bukik meg rendszerint, a Hollandi publikum előtt, amely külföldön épen nagy sikereket, aratott. Így voltunk az elmúlt télen Kálmán Imre, Marica grófnőjével is, amely Amsterdamban csúfosan megbukott. Nemcsak a darab, de a darabbal a szinház is mindenestül. A társulat széjjelment s a baj megvolt. Pedig egy bécsi igazgató, Max Gabriel, vezette az előadást. Kálmán Imrének tehát nem volt szerencséje Amsterdamban. Annál inkább felkarolta a publikum Molnár Ferenc és Vajda Ernő darabjait. Előbbi szerzőnek az Ördög, a testőr, Liliom című darabjai. Vajdától pedig különösen a Válóperes hölgy sokszor és sokáig szerepelt a műsoron. Sőt, az új évad megnyitó programmjában is ott találjuk őket. Hírlik azonban, hogy az idén még más magyar szerzőkkel is találkozhatunk majd, ámbár e tekintetben a nehézkes holland direktorok igen zárkózottak. Sok örömük a külföldi szerzőknek ugyan nem lesz Hollandiában, minthogy az elmaradott színházi viszonyok, Berlin, Párizs, Budapest színpadjaihoz szokott közönségének, illetve az Amsterdamban járó külföldieknek is csak bosszúságot szoktak szerezni. Operaház — az nincs is Hollandiában. Az operettekkel is bajban vannak az amsterdami színházdirekciók. Ez érthető is, a könnyű muzsika s a tánc csak bevándorolt vendég Hollandiában. Egy jó hollandus táncospárral a külföldön sehol sem lehet találkozni, de bennt az országban is csak egy féléve táncolnak — „hivatalosan", akkor is csak nagy korlátozások között és — hétköznap. De sok pechjük is van az operettekkel a színházaknak, egyik legnagyobb amsterdami operettszínház például épen ezekben a napokban akarta bemutatni Fall Leo egyik művét, amikor az illusztris szerző kivált az élők sorából s azamsterdami bemutató helyett az amsterdami lapok a híres komponista elparentálásával foglalkoztak. S ez igen érdekes jelenség is, hogy amíg a hangversenydobogókoz nagyszerű munka folyik, addig Hollandia színházai nem bírnak fejlődni és lépést tartani a világgal. De ismeretlen fogalom a kabaré is s csak vieték vannak gombaszámra elszaporodva. No és a mozik. Illetve: minden mozi egyúttal varieté is. A hollandus publikum nagy híve a „vászonnak", bár Hollandiában filmgyár alig van, ami van, az jelentéktelen. A legnagyobb képek azonban híven felkeresik Hollandiát s igy a filmstárok és moziművészek között jól ismeri a közönség a magyar Várkonyi Mihály nevesebb alakításait is. Az amsterdami Tuschinszki-Mmhte — egy varietés mozi — pláne külön látványosság. Luxusával, kényelmével és felszerelésével vetekedik bármelyik párizsi kollégájával. Ez szokta a Várkonyi-féle képeket bemutatni Kelemen Ernő. * (Fütty az Üvegcipő berlini premierjén.) Berlinből jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Molnár Ferencet tegnap a kurfürstendammi színházban az Üvegcipők előadásán kifütyülték. Maga az előadás igazi művészi teljesítmény volt. Pallenberg és Käthe Dorsch igen nagy sikert aratott. Amikor Molnár Ferenc a második felvonás után a színpadra lépett, hogy meghajoljon a közönség előtt, kifütyülték és a közönség a színészeket hívta a lámpák elé. Molnár azonnal távozott a színpadról és kénytelen volt lemondani arról, hogy az előadás végén újból megjelenjék a színpadon. (Linezky főkántor és a külföld.) Lazarus főkántor halála után tudvalevőleg Linezky Bernát a Dohány utcai szr. templom főkántora, aki kiváló énekes, úgy, hogy a Budapestre vendégszereplésre érkező külföldi énekesek is rendesen ellátogatnak a zsinagógába, hogy őt meghallgassák. Legutóbb Saleschni, a milanói Scala-színház baritonistája is meghallgatta és igen elismerően nyilatkozott róla. — Igen sok énekesnek az a hibája, hogy egyegy ismert külföldi énekest utánoz. Linezky főkántor egészen eredeti művész, aki hanganyagával nagyszerűen bánik. Amerikában már palotákat, énekelhetett volna össze magának. ii.,Hogy Saleschinek mennyire igaza van, kitűnik abból, hogy a főkántor egymásután kapja a meghívásokat a külföld hitközségeitől. Londonba, Párizsba, Sewyorkba és Johannesburgba hívták, rendkívül előnyös feltételek mellett. Linezky azonban minden ajánlatot visszautasított. A newyorki hitközség most megismételte meghívását és most már öt évre szóló szerződést küldött a főkántornak, amelyben tizenkétezer dollár fizetést, ajánlott fel, hatszáz dollár útiköltséget és I. osztályú hajójegyet is mellékelt. Arra az esetre pedig, ha ezt a szerződést sem fogadná el, megkérte, hogy legalább a nagy zsidóünnepekre három napra utazzon Newyorkba és ezért, a vendégszereplésért, hatezer dollár tiszteletdíjat kínált neki. A főkántor azonban ennek a kérésnek sem tett eleget. — Nincs annyi pénz a világon, — mondotta —, amennyiért Budapestet és a magyar zsidóságot elhagynám. Gyermekeimet magyar iskolába járatom, magyar szellemben nevelem és velük együtt ragaszkodom ehhez az országhoz, amelyet nagyon megszürettem és amely engem is megbecsül., , Liczky Bernát főkántor. W wmn^HH/^mmMuwjqi VÍGSZÍNHÁZ ÚRIEMBEREK (Loyalties.-Gesellschaft) Galsworthy világhírű színműve Fővárosi Operettszínház Az orlov • a legnagyobb operettsiker -IM II