Pesti Hírlap, 1929 augusztus (51. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-06 / 176. szám

• 22 TÖRVÉNYKEZÉS. A férj megtilthatja feleségének, hogy szüleit meglátogassa. Csak az elhagyott házastárs szólíthatja fel a bíróság útján a másikat a visszatérésre. Joga­ van-e a férjnek megtiltanni, hogy felesége nap-nap után meglátogassa a szüleit? Gyakori eset, hogy a kérdés miatt családi perpatvar támad, össze­vesznek a házasfelek. Nem egy válásnak volt már az okozója az, hogy valamelyik házastárs jobban ra­gaszkodott a szüleihez, mint férjéhez, illetve felesé­géhez. A Kúria Wesztermayer-tanácsa most egy per­ben eldöntötte a kérdést és kimondotta azt, hogy a férjnek jogában van feleségétől követelni, hogy otthon tartózkodjék és jogában van ellenezni azt, hogy a felesége nap-nap után szüleihez járjon láto­gatóba. Egy kaposvári iparos felesége indította a váló­pert.. Azt panaszolta, hogy közte és férje között ál­landó ellentét van azért, mert „férjem az én szülei­met nem szívelhette" és kifogásolta, hogy az asszony ellenzése dacára is túlságosan gyakran látogatja meg a szüleit. A férj ismételten próbálkozott azon, hogy ezeket a gyakori látogatásokat csökkentse, az asszony azonban ragaszkodott szüleihez és emiatt napirenden volt közöttük a veszekedés. 1926 októbe­rében az asszony éppen öltözködött és ismét szülei­hez készülődött. — Megtiltom, hogy a lakásból eltávozz, — mon­dotta a férj. — Hiába tiltod meg — válaszolta az asszony —, mert minden körülmények között felkeresem a szü­leimet.­­— Ha pedig hazamegy, akkor akár vissza, se jöjj többet. — zárta be a vitát a férj. Az asszony úgy tett, ahogy mondta: amikor fel­ölt­özött, hazament a szüleihez. Nem is jött vissza többet, mert férje kijelentésére támaszkodva, otthon maradt szüleinél. Egy idő múlva az asszony meg­indította a pert és a bíróság útján felszólította a férjét, hogy állítsa vissza a házassági életközösséget. A férj ennek a felhívásnak nem tett eleget, mire az asszony hűtlen elhagyás címén indította meg most már a válópert. — A házassági életközösséget nem én, hanem a feleségem szüntette meg — védekezett a perben a férj. — Nincs is joga tehát az asszonynak, hogy engem a visszatérésre felszólítson, mert épen ellenkezőleg, őt kell tekinteni a házastársát elhagyó félnek. — A különélés férjem hibájából következett be — válaszolt az asszony. — Amikor én a vérségi kö­telék szavára hallgatva nem mondottam le szüleim meglátogatásáról, férjem volt az, aki azt mondotta, hogyha mégis elmegyek, ne is térjek többet hozzá vissza. Ezzel a kijelentéssel ő szinte elűzött a háztól. A különélést tehát ő idézte elő. A válóper megjárta a bíróságokat, végül a Kúria Weszterm­ayer-tanácsa elé került. A legfelsőbb bíró­ság az asszony válókeresetét elutasította. A Kúria, szerint a férjnek jogában áll azt követelnie a felesé­gétől, hogy tartózkodjék odahaza és ugyanúgy joga van azt, is ellenezni, hogy feleske nap-nap után a szüleihez járjon. . • — Amikor tehát az asszony férje kívánságának nem engedelmeskedett, házastársi kötelezettségét sér­tette meg — mondja a Kúria. A férjnek azt a fenye­getését, hogy nem veszi vissza többé az asszonyt, a K­úria súlytalannak tekintette és a bíróság felfogása szerint az asszonyt kell elhagyó félnek tekinteni. A bíróság útján csal­ az elhagyott házastárs szólíthatja fel a másikat visszatérésre, az asszony által kibo­csátott bírói felhívásnak tehát ebben az esetben jogi hatása nincsen, ezért nem is lehetett a férj­e részéről a hűtlen elhagyást megállapítani.­­ Kést emelt egy cselédleány szolgálatadójára. Papp Julianna cselédleány ellen a kir. ügyészség zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vádat. A vád szerint június 16-án a cselédleány kést emelt szolgálatadójára,­ özv. dr. Dezső Kornélnéra és igy akarta kényszeríteni, hogy félhónapi bérét, cseléd­könyvét és ruhaneműit neki átadja, az özvegy azon­ban sikoltozni kezdett, mire a cselédleány elmene­kült. A büntetőtörvényszék Avedik-tanácsa előtt Papp Julianna sírva ismerte el bűnösségét, tagadta azonban, hogy ő ölési szándékkal, vagy akár meg­félemlítésből emelte a kést ■ szolgálatadójára. Épen csomagolt és a konyhakéssel a zsineget vágta el, amikor Dezsőnével vitatkozott és maga sem tudta, hogy hogyan felejthette kezében a kést. Özv. Dezső K­ornélné tanúvallomásában elmondta, hogy Papp Ju­lianna kitűnő munkaerő, de állandóan­­ feleselt és ezért mondott fel neki. A leány erre cselédkönyvét és félhavi fizetését követelte agresszív hangon és amikor ő ez ellen tiltakozott, a leány a kezében levő kést magasra emelve így kiáltott: — Hát ha nem adja szépen, akkor csúnyán fogja ideadni. — Én erre kiáltozni kezdtem — folytatta De­­zsőné vallomását — sikerült kijutnom az erkélyre, ahonnan egy virágcserepet dobtam le az utcára figyelmeztetésül és amikor egy férfi felnézett a zaj­ra, lekiáltottam, hogy küldje fel azonnal a házmes­tert. Papp Julianna erre elszaladt. A törvényszék Papp Juliannát zsarolás vétsé­géért egy hónapi és tizennégy napi fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. — Kölcsönért jelentkezett a bankban hason­mása nevében. Pataki József földmives ez év ele­jén Begamérban dolgozott. Itt felfedezte, hogy egy jómódú gazda nagyon hasonlít reá. A hasonlatossá­­got ki akarván használni, az egyik berettyóújfalui bankban a gazdag Csibi István nevére és ingatlanára 5400 pengő folyósítását kérte. A bankban azonban gyanúsnak tűnt fel Pataki és leleplezték. A debre­­ceni törvényszék csalási kísérletért két és fél évi fegyházbüntetésre ítélte Pataki Józsefet.­­ Politzer Géza és Rosenberg Jenő bankárokat szabadlábra helyezte a vizsgálóbíró. A rendőrség által letartóztatott Politzer Géza és Rosenberg Jenő bankárokat még szombat este átkísérték a Markó­­utcai fogházba. Dr. Antalfy Manó vizsgálóbíró vasár­nap áttanulmányozta az iratokat, hétfőn délelőtt pedig részletesen kihallgatta a két bankárt. A kihall­gatás után dr. Vadász Manó Mihály és dr. Bárdos György védőügyvédek kérelmének helyt adva, elren­delte Politzer Géza és Rosenberg Jenő szabadlábra helyezését. A vizsgálóbíró végzése megemlíti, hogy a bankárok ellen tizenegy feljelentés érkezett, ebből azonban hetet visszavontak, két feljelentő pedig maga kérte az eljárás felfüggesztését. A vizsgálóbíró szerint nem­ forognak fenn azok a nyomatékos gya­­m­okok, amelyek a két bankár fogvatartását meg­­okolttá tennék. Az ügyészségnek csak kedden lesz módjában dönteni hogy megnyugszik-e a vizsgáló­bíró végzésében, — és ebben az esetben a két bankár azonnal szabadlábra kerül — vagy pedig felfolya­modással él a büntetőtörvényszék vádtanácsához. — Egyévi börtönbüntetésre ítélték a sikkasztó makói végrehajtót. A szegedi törvényszék Gömöry­­tanácsa most vonta felelősségre Arndt Gyula makói bírósági végrehajtót. A kir. ügyészség hivatali sik­kasztás büntette címén emelt vádat a végrehajtó el­len, mert a rábízott pénzből 877 pengőt elsikkasztott. Mikor a végrehajtó látta, hogy az 50—100 pengőnként elsikkasztott összegeket nem tudja pótolni, Makóról Szegedre utazott és ott jelentkezett az ügyészségen. A végrehajtó a bíróság előtt nyomorával védekezett. — Az ügyvédek közül sokan nem fizettek és ami pénz a végrehajtási díjakból befolyt, az kellett az al­kalmazottak fizetésére. Nem egyszer megtörtént, hogy családomnak még vasárnap sem volt mit ennie. 1600 pengővel tartoztak nekem és én éheztem. Nem akar­tam sikkasztani, azt hittem, pótolni tudom a pénzt, de ez nem sikerült. Amikor a szegedi törvényszék el­nöke vizsgálatot tartott, szégyenemben megszöktem Makóról és bejöttem Szegedre. Véget vetettem min­dennek, jelentkeztem. Ez a története tragédiámnak. A törvényszék Arndt Gyula végrehajtót egy évi börtönbüntetésre ítélte. A bíróság enyhítő körülmény­nek tekintette a végrehajtó súlyos anyagi helyzetét, családos állapotát és teljes, töredelmes beismerését. Az ítélet jogerős. Minden dohányzó részére nélkülözhetetlen a Nikostop, amely valósággal áldást jelent a dohányzó emberiségnek. E legújabb találmány nemcsak hogy mentesíti a dohányt a nikotintól és a dohányzás alkalmával fejlődő mérges gázoktól, hanem a dohányzást, illetve a dohányt még za­matosabbá és élvezhetőbbé teszi. A tudomány mai állása szerint a Nikostop az egye­düli készítmény, amely a gázmaszkok elvei alapján a do­hányzót a dohány minden káros utóhatásai ellen teljes­séggel megvédi. Használati utasítás minden csomaghoz mellékelve. Használata végtelenül könnyű és egyszerű. Ára 80 fillér. Kapható minden dohánytőzsdében, drogériában, stb. PESTI HÍRLAP 1929. augusztus 6., kedd. KÖZGAZDASÁG. A júliusi szárazságról és melegről. Az idei hőség fővárosi jellegű volt. Egy-egy hónap 30—31 napjával igen sokféle le­hetőséget nyújt arra, hogy időjárása valóban a leg­változatosabb legyen. Hűvösség, párnapos szokatlan meleggel, esős időjárás, rendkívüli szárazsággal, vált­hatja fel egymást. Erre ép az idei július mutat ismét igen érdekes példát és a klimatológus valóban za­varba jön, ha­ egy két szóval akarná az idei júliusi időjárást jellemezni. Bármily kicsiny legyen is meg­csonkított országunk, még mindig megvan a lehető­ség ahhoz, hogy a hőmérséklet vagy a csapadék egy hónapon belül az ország különböző részein egymástól nagyon eltérően viselkedhessék. Az idei júliusban a légnyomás azonban eléggé változatos volt és így a hőségre jellegzetes időjárási helyzet csak egy hétig tartott. Ennek következtében előállott az az eset,, hogy bár több olyan napja volt a júliusnak, amelyen a hőmérséklet az 1­0 éves napi közepek alatt maradt, mégis végeredményben a havi közép Budapesten fél fokkal magasabb volt. A hó­nap második felében 21-én beállott egyhetes kánikula 26-áig tartott és oly erős volt, hogy 22—24-ike között Budapesten július ezen napjaiban eddig még nem észlelt forróságok fordultak elő. Voltak ugyan július­ban már az idei 36,5 foknál melegebb napok is, de vagy korábban, vagy egészen a hónap végén. Julius 20—24-ike között volt meleget visszamenőleg csak 1866-ban találunk, amikor ennek az öt napnak kö­zéphőmérséklete 36,6 fokot tett ki. De tekintve azt, hogy akkor a hőmérőket reggelente sütötte a nap — a budai főreáliskolában voltak felállítva — ez a régi adat mintegy héttized fokkal magasabb és így bát­ran mondhatjuk, hogy amióta rendszeres meteoroló­giai feljegyzések folynak Budán, az idei július 20—24-i ötnapos hőség párat­lanul áll. Azonban nem tekintve ezt, egészen más volt a fővá­ros éghajlata 1866-ban, mint ma. Nem volt annyira teleépítve, a várost még sok helyen ligetek és erdő­­szerű „parkok" tarkították, a Margitsziget is távol állott a mai angol parkszerű kinézésétől és a fák ezrei nyújtottak hősítést azoknak, akik egy kis csó­­nakkirándulásra merészkedtek. A júliusi hőségnapok alatt és az azokat közvetle­nül megelőző héten teljes szárazság uralkodott. Ti­zenkét nap alatt egy csepp eső sem esett és ország­szerte napkeltétől majdnem nyugtáig erősen tűzött a nap, felhő alig volt. Ennek a következménye, hogy az idei július az utóbbi 30 év alatt napfénygazdagság tekintetében a második helyen áll: összesen 360 órán át sütött a nap, míg tavaly a hosszantartó kánikulás júliusban a napfényes órák száma 380-at tett ki. A­ sok évi átlag csak 251 óra júliusra! Az idén tehát 108 órával volt több napsütés. Az égboltnak csak egyhar­­madát fedték felhők és öt túlnyomóan borult nap mellett, tizenhét teljesen derült napban volt részünk. De visszatérve július hőmérsékletére, megálla­píthatjuk, hogy Budapesten a havi közép 22,2 fok, ami a sok évi közepet fél fokkal meghaladta, tehát annyival volt melegebb. Az egész országban azonban nem ilyen volt a július jellege, hanem, amíg nyu­gaton a normálisnál kissé magasabb, tehát melegebb volt. Akik az idei nyárra a hűvös jelleget jósolták, fel egy fokkal volt alacsonyabb, azaz hűvösebb! Ha a júliust abból a szempontból mérlegeljük, hogy az egész országnak milyen volt a hőmérsékleti jellege, úgy bár nem mondhatjuk hűvösnek, mert ahhoz hiányzott az eső, hanem a normális körülinek mond­hatjuk. Az ellentétek értéke végeredményben negatív volt.­ Akik az idei nyárra a hűvös jelleget jósolták, azoknak eddig még igazuk is volt. Egyáltalán már igen kicsiny a valószínűség arra, hogy a még előt­tünk álló augusztusnak oly nagy hőmérsékleti feles­legei legyenek, hogy az a június és július országos hőmérsékleti hiányát pótolhassa és így a nyár hő­felesleget mutathasson ki. A rövid ideig tartó hőségciklusra még jellemző az, hogy amíg Budapesten 18—27-ig tíz napon át tar­tott a kánikula a 30 fokot meghaladó hőmérsékletek­kel — köztük 35 foknál magasabbak 24—27-ig vol­tak —, addig az Alföldön, pl. Debrecenben vagy Túr­­kevén is csak hat a 30 fokot­ meghaladó nap volt, ugyancsak három forró nappal. Ez az idei bőségciklus határozottan fővárosi jellegű volt, mert már pl. a környéken, Békásmegyeren, csak hat napon haladta meg a hőmérséklet maximuma a 30 fokot és 35 fok egyszer sem volt a budai hegyvidék hűsítő hatása következtében. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a levegő éjjelente a vidéken sokkal jobban lehűl, mint a fővárosban, amelynek hatalmas kőtö­megei, házai, aszfalttal borított úttestei rengeteg hő­mennyiséget tárolnak, amelyet egész éjjelen át su­gároznak ki és mielőtt lehűlhettek volna, már itt van a reggel, amikor az újabb besugárzás megindul. Ekkor pedig az előző napról a városnak még roppant sok tárolt melege van, így pl. az általában sokkal melegebbnek ismert Alföldön júliusban csak egyszer volt éjjel 20 fokon felüli hőmérsékleti minimum, míg itt, Budapesten, az ilyen meleg éjjeleknek a száma egymást követőleg három volt. És bizony ekkor is csak ép talán egy órával közvetlen a napkelte előtt száll le ennyire a levegő hőmérséklete. November 1-re a Kiotild­ utca 10. számú bérpalotában 2-3-4 szobás hallos utcát kerít és aartonlakások teljes komforttal, központi fűtés­sel és melegvízszolgáltatással kiadók. Bővebbet a Székház R.-T. V., Klotild­ utca 10. sz. lakásirodájában, telefon: 984-10. Isesa A főváros éghajlata állandóan rosszabbodik. Érdemes volna egyszer nyaralás-meteorológiai szempontból a Margitsziget, a Svábhegy, a főváros tágabb környéke és a belső város meteorológiai meg­figyeléseit feldolgozni, hogy lássuk azt, milyen mér­tékű a kánikulai napokban a kőtenger, az erdős te­rület, a Vizsel övezett sziget nappali és éjjeli klímája.

Next