Pesti Hirlap, 1932. február (54. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-02 / 26. szám
Csang Kai Sek tábornagyot a kantoni radikális elemek politikailag kiszorították ugyan a kormányzatból, de tekintélyét a hadseregben nem tudták megtörni. A szombati tanácskozáson, amelyen a Japán elleni hadüzenet kérdését tárgyalták, Csang Kai Sek is részt vett. Ebben az értekezletben a hangulat nagyon háborús volt és határozatilag kimondták, hogy miután az ellenségeskedés hadüzenet nélkül már megkezdődött, a kínai hadsereg megkezdi a harcot. A helyzet veszedelme fokozódik az úgynevezett 7 koncessziós területek különleges viszonya miatt. Ismerve a japánok erőszakos eljárását, különösen ha a hadihelyzet szükségessé tenné, nem fogják respektálni a nemzetközi terület előjogait. Ebből pedig súlyos komplikációk támadhatnak, Angliával és Amerikával is. Az európaiak élete és vagyona veszedelemben van, ennek a legmegbízhatóbb szeizmográfja, hogy Londonból és Washingtonból a legnagyobb sietséggel rendelik Sanghai elé az erősítéseket. A tokiói angol és amerikai nagykövetek, akikhez az olasz nagykövet is csatlakozott — mint már említettük — ismét tiltakoztak a sanghaji nemzetközi zóna területén történt japán erőszakosságok miatt. A diplomáciai lépéseket Washington a többi nagyhatalom képviselőivel egyetértően teszi meg, annál feltűnőbb az amerikai kormánynak az a kijelentése, hogy a Sanghaiba küldött erősítéseknek semmi célja nincs, mint megóvni az ottlevő amerikaiak életét és vagyonát. Az ismételten tett diplomáciai nyilatkozatok majdnem úgy hangzanak, mintha Amerika mentegetné magát a japánok előtt, nehogy Tokióban egy pillanatra is azt higyjék, hogy a Sanghajba vezényelt erősítéseknek esetleg más céljuk is lehetne. A japán diplomácia taktikája különben átragadt a kínaiakra is, mert míg Lo-Ven-lan kínai külügyminiszter határozottan kijelenti a Népszövetséghez küldött jegyzékében, hogy Kína kizárólag az önvédelem jogával él, addig Csang-Kai-Sek egészen más nyelven beszél. Hogy szavait a tettek fogják követni, az a legközelebbi napok titka. Nankingot ágyazzák! Washington, febr. 1. A Simpson amerikai torpedóromboló arról értesítette a tengerészeti hivatalt, hogy egy japán cirkáló Nankingot ágyazza. Nanking, febr. 1. A város bombázása a lakosság körében leírhatatlan pánikot keltett. A kínaiak ezrével összeszedik cókmókjukat és az ország belseje felé menekülnek. A hajógyáraknál, ahol a japán hadihajók horgonyoznak, megkezdődött a japán tengerészek partraszállása. A kínai csapatok a város fala mögött elsáncolták magukat. A „Simpson“ parancsnokának jelentése szerint a japán cirkáló minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdte bombázni Nankingot. London, felír. 1. Nankingi jelentése szerint ■japán hadihajók az eddig adott hivatalos ígéretekkel ellentétben éjjeli 11 óra után elkezdtél Nankingot bombázni. Éjjel elkeseredett harcok folynak. Egy Nankingban horgonyzó amerikai hadihajó a japánok tüzelése miatt kénytelen volt védettebb helyre vonulni. A polgári lakosság páni félelemben tódul a külvárosokból a megerősített terület felé. Ezrekre menő tömegek pedig hajókon igyekeznek menekülni. Kínai lapjelentések szerint a japánok Shang- Izaiban 150 franktizőrséggel vádolt kínait közvetlen közelről hátulról főbelőttek. Még sokkal nagyobb azoknak az áldozatoknak száma, akiket olyan házakban találtak, amelyekből lőttek a japánokra; ezeket azonnal felkoncolták. A holttesteket japán tengerészkatonák kora reggel roskadásig megrakott teherautókon szállították el. Guerilla harcok Sanghaiban, Sanghai, jan. 31. Vasárnap délelőtt és a kora délutáni órákban a nemzetközi zóna különböző pontjain elkeseredett harcok fejlődtek ki a japánok és irreguláris tinói csapatok, közpi. - kínai lövészek legnagyobbrészt az angol csapatok által erősen őrzött angol konzulátus közvetlen közelében rejtőztek el, ahol fegyverszüneti tárgyalás folyt. Eltévedt golyók számos polgári személyt sebesítettek meg. A japánok körülvették a nemzetközi zónában fekvő városi kórházat, mert azt állították, hogy a szomszédos házakban kínai lövészek rejtőztek el, és gépfegyvert űztel, kiűzték a kínaiakat a házakból. A nemzetközi zóna északi részében is véres tűzharc fejlődött ki a japánok és a kínai lövészek között, akik a padlásokon rejtőztek el. A déli órákban a japánok ismét megnyitották az ágyutüzet. Nyolc gránát a nemzetközi zónába esett. London, febr. 1. Vihar előtti nyomasztó csend borul Sanghajra, ahol egy időre elhallgatott a ma reggel kitört ágyutűz. A nemzetközi telep nyüzsgő, fegyveres tábor, amelynek nemzetközi helyőrsége eléri a 12.000 főt, nem számítva bele a nemzetközi rendőrséget és tengerészeket. A telep egyes kerületeit lázas sietséggel drótsövényekkel veszik körül. A főposta hivatalát a nemzetközi telep orosz csapatai megszállták, mert állítólag onnan franktizőrök lövöldöznek. Attól tartanak, hogy a posta forgalma teljesen megbénul. A japán konzul bizalmasan a 18.000 főre becsült japán nők és gyermekek Japánba küldését tanácsolta. A két ellenséges front torlaszok és homoksáncok mögül néz egymással farkasszemet. Ezalatt a japán diplomácia is erélyes ellentámadásba megy át. A nankingi japán főkonzul a kínai külügyminiszternél formaszerűen tiltakozott a sanghai események miatt és arra hivatkozott, hogy a kínaiak kezdték a harcot. A főkonzul kénytelen volt bevallani a külügyminiszter előtt, hogy a harcok Lapejben törtek ki, mire a kínai külügyminiszter megállapította, hogy a háború kitöréséért Japán viseli a felelősséget, miután, a japán csapatok legfelső kép. A manillai (akgtobol ,Shanghaiba, küldött amerikai hadihajóraj parancsnokának, Taylor tengernagynak vezérhajója, a „Houston“' nevű „védett“’ (páncélozott) cirkáló. (Light Cruiser I. Line.) A „Houston" egész modern hadihajó, 1929-ben épült Newportban. 10.160 tonnás, sebessége 32.7 tengeri mérföld óránként. Fegyverzete: 9 drb 20.3 cm., 6 drb 12.7 cm. és 2 drb 4.7 cm. ágyú. 6 drb torpedókészüléke van, ízése 107.000 lóerős, hossza 173.7, szélessége 19.9 méter, mélyjárata 1.9 m., legénységének száma 680 fő. — Alsó két kép: Különböző típusú japán torpedórombolók Shanghai előtt összekaptak az oroszokkal, az orosz repülők liszttel megtöltött zsákokban néhány petárdát helyeztek el és repülőgépekről ezeket dobtak le a kínai katonák közé. A híres vitézek ettől is megfutottak!“ Ha azt kérdezed, lehet-e háború Japán és Kína között, a japáni gőgösen ezt feleli: „Háború soha! Háború csak egyenrangú felek között lehetséges. A nemes japáni fajta soha sem mérheti össze kardját ilyen szemét népséggel. Ezért csak büntető expedícióról lehet szó. A japáni úr móresre tanítja a kínai csirkefogót, azután megy a maga útján!“ A japán fölfogásnak van egy olyan pontja, amelynek igazat adhatunk anélkül, hogy pártosan állást foglalnánk a két rokon nép gyűlölködő vitájában. Kína ma csakugyan alig több, mint földrajzi fogalom. Annak a földrajzi területnek, amelyet Kína néven ismerünk, két egymással vetélkedő főkormánya van: az egyik délen a radikális irányzatú kantoni kormány. A másik a konzervatív nankingi kormány. Azonban sem a kantoni, sem a nankingi kormánynak a tényleges hatalma nem terjed ki arra a területre, amelyen forma szerint uralkodik. Ambiciózus tábornokok, véreskezű rablófőnökök egész sereg kiskirályságot alapítottak. Az Oroszországgal határos nyugati tartományok pedig kommunista kormányzók uralma alatt állanak. A nankingi kormány nehéz ágyukkal, repülőgépekkel fölszerelt 150.000 főnyi serege bukott bele ez idén abba a kísérletbe, hogy az ország belsejében a kommunista uralmat leverje. Kanton tűri, hogy kifelé, külpolitikai vonatkozásban, például a Népszövetség előtt való társasjátékokban a nankingi kormány szerepeljen, mint Kína képviselője. De ez nem azt jelenti, hogy a nankingi kormány egész Kínát jogosan képviselheti. A kantoni kormány, a nankingi kormány, a kommunista kormányzók, egyéb rablófőnökök és vicekirályok éppen csak egy ponton egyeznek meg egymással: egyikük sem akarja elismerni a „huszonegy japán követelés szerződését. Ezt a szerződést meg akarja dönteni mindahány. A kínai lélekhez közelálló dolog, hogy azt, amit nem tud lerombolni erőszakkal, alattomos fogásokkal igyekszik elgáncsolni. Japán legsebezhetőbb pontja: a Kínába irányuló kivitel. A kínaiak megkezdték tehát a japán áruk bojkottját. Az utolsó tíz esztendő alatt több ilyen bojkottmozgalom lángolt föl, egyiknek sem volt valami nagy sikere. A legutóbbi időben azonban a helyzet egy csapással megváltozott. A kínaiak titkos társaságot alakítottak a japán iparcikkek kiszorítására. Ennek a titkos társaságinak két osztálya volt. Az egyik a nagybani vásárló kínai cégeket igyekezett rászorítani arra, hogy ne vásároljon japáni gyáraktól. A másik a kiskereskedőket ellenőrizte. De minden erőszakoskodás, feltűnés nélkül. Harci eszköze nem volt más, csak a kínai hazafias érzés fölcsigázása, a japánok elleni gyűlölet szítása, a békés rábeszélés. A titkos szervezet nagyszerű sikereket ért el. Végül már gyárakat alapított azoknak a japáni cikkeknek a pótlására, amelyeket eddig még nem állítottak elő Kínában. Az eredmény meglepő arányokban mutatkozott. 1931 nyarán néhány hónap alatt a Japánból való behozatal 50%-kal esett. Ennek már fele sem volt tréfa! Ez az 50% csökkenés sok százezer újabb munkanélkülit jelentett Japánban, ahol ebben a tekintetben a viszonyok semmivel sem jobbak, mint Angliában. Németországban vagy Amerikában. A japán konzulok tiltakoztak. De a kínai hatóságok nyájas és alázatos mosollyal tértek ki minden komoly rendszabály elől. Mondják meg a tiszteletreméltó japán urak, a láthatatlan bojkottot hol és mivel lehetne leszerelni? A bojkott középpontja a kínai kereskedelmi élet legfontosabb gyűjtőhelye, Sanghai volt. A sanghai japáni kereskedelmi kamara fogcsikorgatva állította föl a maga követeléseit. A kínai kormány tiltsa meg a bojkottot, oszlassa föl a bojkottot rendező szervezeteket, a japán áruk bojkottját tegyék büntetendő cselekménnyé, a kínai kormány térítse meg a japán cégek addig szenvedett kárait. íme ez az a feszültség, amely a sárga tengeren dúló vihart megszülte. A villamossággal telített helyzetből egymásután pattantak ki a veszedelmes gyújtogató szikrák. Kobában kínaiak megöltek egy pár japán telepest. Erre a japán fenhatóság alatt álló Korea fővárosában, Szöulban, a felháborodott japánok lemészároltak 140 kínait, 118-at súlyosan megsebesítettek, 50 ezret világgá üldöztek. Szeptember első napjaiban Mandzsúriában meggyilkolták Nakamura japáni kapitányt. Ugyanakkor kínai bandák támadást intéztek a mandzsúriai vonat japán része ellen. Japán hirtelen cselekedett: pár nap alatt megszállta Mukdent és az év hátralevő részében elfoglalta egész Mandzsúriát. Azután úgy látta, elérkezett az ideje, hogy letörje a bojkottot és nyomatékot adjon a sanghai japán kereskedelmi kamara követeléseinek. Hadihajóival fölvonult Sanghai elé, bombázta, elfoglalta a város nagy részét. Előőrsnek kiküldött torpedó-naszádjaival ma már az ország belsejébe menekülő északi kínai kormány székhelyét, Nankingot, löveti. Mi Japán hadicélja? 1924-ben Japánban megalakult az úgynevezett „Nagy Ázsiai Társaság.“ A társaság célja: az egész sárgafaj egyesítése és megvédelmezése; a „Keleti PESTI HÍRLAP 1932. f .Tímár 2., tedd.