Pesti Hírlap, 1935. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

935. január 1., kedd, PESTI HÍRLAP . Véres banditatámadás a Kereskedelmi Bank Szabadság-téri fiókjában. A bankrablók agyonlőtték a pénztárost és egy kifutót. — Két bank­tisztviselőt és egy pénzbeszedőt súlyosan megsebesítettek, majd gép­kocsin elmenekültek. — A lopott autót Kelenföldön megtalálták. —­­Az egész ország csendőrsége és rendőrsége keresi a megszökött banditákat. Az utóbbi esztendőkben több vakmerő revolve­­­­res bankrablást követtek el, illetve kíséreltek meg a­­ fővárosban. A bankrablók jobbára gépkocsin, álarc­ban robogtak a kiszemelt pénzintézet elé és többiz­­ben sikerült is ugyancsak gépkocsin elmenekülniük. Szilveszter napjának délelőttjén még a korábbi bank­rablásoknál és revolveres támadásoknál is vakme­rőbb bűncselekmény történt és még­hozzá ismét a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Szabadság­ tér 16. számú házban levő fiókintézetében, ahol — mint em­lékezetes — az 1931 októberében rögtönítélő bírósági ítélettel kivégzett Ondi Sándor és társai próbáltak revolveres bankrablást elkövetni. Ezúttal tragikusan végződött a bankrablók támadása. A két revolveres bandita két embert megölt, lelőtte a bank főpénztá­rosát, Jójárt Gézát és Benyák József kifutó fiát, aki a pénzintézet egyik ügyfelének megbízásából tartóz­kodott a bank helyiségében. A banditák revolver­golyói még három nagyon súlyos sebesülést is okoz­tak: megsebesítettek két bankhivatalnokot és egy pénzbeszedőt, aki ügyeinek elintézésére várakozott a teremben. Az egyik ügyfél revolvert rántott és rá­lőtt a banditákra, a vészcsengők is megszólaltak, mire a banditák a reájuk várakozó gépkocsin elmene­kültek Revolversortoz: két halott! Hétfőn délelőtt tíz óra tájban már forgalmas volt a Szabadság-tér és a környéke. A tőzsdepalotában gyülekeztek a tőzsdebizományosok és sokan mentek a Szabadság-tér 16. számú házban levő Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókimézetébe is. Az élénk forga­lomban nem keltett feltűnést, hogy a Vécsey­ utca és a Szabadság-tér sarkán, szemben a pénzintézettel, egy gépkocsi állott meg, amelyből két férfi, ugrott, ki. Az egyik körülbelül 180 centiméter magas bőrkabá­tos fiatalember, a másik szürke ruhát viselt és az előbbinél valamivel alacsonyabb termetű. A két fiatalember feltűnés njelkül lépett be a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ■ fiókintézetének helyiségébe, ahol ebben az időtájban nyolc tisztvi­selő és hét ügyfél tartó­­kodott. A bank­ néhány­ ablaka a Szabadság­ térre nyílik, de a helyiségek a Vécsey­­utcai oldalon húzódnak. Hosszú pult választja el a tisztviselőket a közönség részére fenntartott vára­kozó helytől, a pénztárfülke a Szabadság­ tér felé eső sarokban áll ablak közelében és mindegyik oldal­ról rács zárja körül. Ebben a pénztárfülkében ült Jójárt Géza, a fiókintézet 54 éves pénztárosa. Egy elegáns, fekete télikabátot viselő férfi állott a pénz­tárfülke előtt, vitéz Szalay Miklós, az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője, aki az év utolsó napján néhány csekk ellenében a Liga tisztviselőinek fizetését vette föl. A főpénztáros átadta az ezer pen­gőt vitéz Szalay Miklósnak száz pengős bankjegyek­ben. A főkönyvelő ekkor kérte a főpénztárost, hogy a pénz egy részéért adjon neki tíz pengős bankjegye­ket, Jójárt Géza visszavette a pénzt­, a páncélszek­rényhez lépett és kicserélte a bankjegyeket. Éppen átadta a főkönyvelőnek a bankjegykötegeket, ami­kor a bankhelyiség üvegablakokkal ellátott bejáratán át belépett két fiatalember, akik az előbb ugrottak ki a gépkocsiból, amely a Vécsey­ utcában megállt. A két fiatalember a legnagyobb nyugalomban közele­dett a pénztárfülke felé, majd­ az egyik így kiáltott a munkájukba mélyedt hivatalnokok felé: — Senki se mozduljon, különben hulla lesz! Alig hangzott el a kiállás, az előreszegetett re­volverek máris eldördültek. Rémület dermesztette meg a tisztviselőket. Akadt, aki a hátsó udvarra sza­ladt, volt, aki az asztal alá bújt, legtöbbjük azonban derm­edten állt és megdöbbenésében azt sem tudta, hogy mit tegyen. Vitéz Szalay Miklós ebben a pillanatban zsebébe gyűrte a pénzt, hátsó zsebéből előrántotta revolverét és kétszer a banditák felé lőtt. Az egyik bandita ugyanekkor Jójárt Géza föpénztárosra célzott és lőtt. A golyó a föpénztáros testébe fúródott. Ezután ráve­tette magát a pénztár asztalára, hogy beugorjon a fülkébe, ugyanekkor a másik bandita össze-vissza lö­völdözött a helyiségben. Egymásután sortűzszerűen hangzottak el a re­­volverdörb­ülések, pattogtak a golyók, pánik vett erőt a helyiségben tartózkodó tisztviselőkön és ügyfeleken, egy hivatalnok azonban megszólaltatta a vészcsengő­ket. Az Ondi-féle revolveres bankrablás óta ugyanis a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatósága a bankhelyiségben riasztó szirénákat szereltetett fel, amelyek az utcákon és a kapu alatt is megszólaltak. A sorozatos lövések megsebesítettek három em­bert, vérbeborulva zuhant a terem padlójára két hi­vatalnok és egy pénzbeszedő. Az egyik hivatalnok ki­nyitotta az egyik ablakot, hogy segítségért kiáltson, Jójárt főpénztáros véresen támolygott a nyitott ab­lak felé, kibukott rajta az utcára, összeesett a köve­zeten, ahol rögtön meghalt. Elmenekülnek a banditák. Vitéz Szalay Miklós revolverlövései és a riasztó­készülékek éles hangja megijesztették a bankrabló­kat és a nagy zűrzavarban a döbbenten összevissza szaladgáló hivatalnokok és ügyfelek csoportján át­vágva magukat, máris kint termettek az utcán. Mire a Szabadság-téri rendőrőrszem a gyilkos rablótámadás helyszínére sietett, a két bandita a vá­rakozó gépkocsin már elmenekült. Nyomban értesítették a főkapitányságot és a mentőket és mire a kerületi rendőrtisztviselők meg­érkeztek, majd a mentők és a főkapitányság gépko­csija odarobogott, már óriási tömeg vette körül a pénzintézet környékét. Rendőri készültséget kellett hívni a rendőrlaktanyából és aztán a közönséget visszaszorították a Vécsey­ utcából, meg a Szabad­ság-térnek a bank felé eső részéről. Megérkezett a főkapitányságról dr. Laky Lajos rendőrfőtanácsos detektívfőnök, dr. Szrubida Dezső rendőrtanácsos, a sérülési csoport vezetője és dr. Vissy József rendőrkapitány, a gyilkossági ügyek előadója és a detektívek egész serege. Jelentették ek­kor a rendőrfőtisztviselőknek, hogy a bank Szabad­ság­ téri­ oldalán elhúzódó járdán holtan fekszik Jó­járt Géza főpénztáros. Az egyik bandita, aki a pénz­tárfülke ablakát leszakította, hogy beugorhasson a fülkébe­, lőtte le a főpénztárost, ajú­a,nyitott ablakon át akart mérs­eküllii. """“"‘V" A bankpénztáros végzete. ‘ A mentőorvos megállapította, hogy a szerencsét­len­­főpénztárost a golyó a száján találta és aztán a koponyába fúródott. Jójárt Géza kezének utolsó gör­csös szorításával bankjegyeket szorongatott, a halott ujját közt ott a megmentett pénz, amelyért meghalt. Halálra sebesülten is csak az volt a gondja, hogy igyekezzék megmenteni a reábízott pénzt. Jójárt Géza most harmadszor került szembe re­volver­es bankrablókkal és ez a harmadszori találko­zás lett a végzete. Évtizedek óta állott a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank alkalmazásában a lelkiis­meretes tisztviselő, aki a háború előtt a bank újpesti fiókjában teljesített szolgálatot. 1913-ban revolveres rablómerényletet követtek el a bankfiókban, a bandi­ták rálőttek a tisztviselőkre és csak hajszálon múlott, hogy Jójárt Géza is nem vesztette életét. A füle mel­lett süvített el a golyó és megmenekülése emlékére magyarosította meg a nevét Jójártra. Ezután a Kereskedelmi Bank Szabadság téri fiók­jába helyezték át és itt élte át az Ondi-féle rablótá­madást 1931 októberében. Ez is revolveres rablótá­madás volt, de ekkor a banditák nem sütötték rá a fegyvert. Az utóbbi időben rossz sejtelmei voltak Jó­járt Gézának, ismerőseinek többször említette, hogy úgy érzi, egyszer mégis csak áldozatául fog esni a bankrablók támadásainak. Itt említjük meg, hogy a szerencsétlenül járt Jójárt Géza főpénztárost a Pesti­ Magyar Kereskedelmi Bank az Angol Elemi Biztosító rt.-nál tízezer pengőre biztosította baleset ellen, ezt az összeget hátramaradottat kapják meg. Fölismerik a másik halottat. Megérkezett a gyilkos rablótámadás színhelyére dr. Dóra Sándor főkapitányhelyettes, a bűnügyi osz­tály vezetője, Török János rendőrfőparancsnok, majd dr. Ferenczy Tibor főkapitány is megjelent a helyszíni szemlén, amelyen a rendőri bizottság igyekezett meg­állapítani, hogyan történt a gyilkos merénylet. A jelen voltak azonban annyira megrémültek, hogy nem tudtak pontos személyleírást adni a banditák­ról, sőt a szemtanuk vallomásaiból a támadás leját­szódását is nehéz volt fölépíteni, mert a legtöbben azt sem tudták pontosan megmondani, hogy hány bandita követte el a bűncselekményt. A bizottság elsősorban azt igyekezett tisztázni, hogy ki az a halott fiatalember, aki­ a bank ajtaja előtt feküdt vértsen. Hosszabb ideig azt hitték, hogy a támadókhoz tartozott, mert senki sem ismerte, he aztán kiderült, hogy a szerencsétlen fiatalember is áldozat. Megállapították, hogy a lelőtt fiatalember Benyák József húszéves kifutó, aki a Hajós­ utca 15. számú házban lakott. A vérbeborult fiatalem­bert há­­rom revolvergolyó érte, az egyik a hálába, a másik a gyomrába fúródott, a harmadik pedig a szívét járta át. A helyszíni szemlén jelentkezett Heiner Károly részvénytársasági igazgató, aki a kifutóját kereste. Mikor fölemelték a halottról a barna papírt, amely­­lyel letakarták, megdöbbenve kiáltott fel: — Szent Isten, ez az én kifutóm! Ezután elmondotta, hogy Benyák az ő vállala­­tának alkalmazottja és hétfőn délelőtt tíz óra táj­­ban a vállalat egyik tisztviselője elküldte a Szabad­­ság­ téri bankfiókba, hogy részére nyolcvan pengőt vegyen fel­ takarékbetétjéből. A szerencsétlen Benyák József­­az ügyfelek között várakozott, hogy elintéz­hesse a reábízott dolgot, amikor a revg­ne­rgolyók­ ‘Megölték­ ' '­ ‘ Már megérkezett a halottszállító kocsi, kiemel­­ték a bádoggal bélelt fekete koporsókat, amikor egy szakállas, nagybajuszú, kopottruhás férfi igyekezett sírva a banképület elé és jajveszékelve kiáltozta: — Istenem, Istenem, az én fiam fekszik ott, en­­gedjenek hozzá! Sírva mondta el, hogy munkanélküli hadirok­kant, a fiú autószerelő mesterséget tanult, csak nyolc hete van keresete, de most sem mint szerelő, hanem mint kifutó dolgozott. Mindig haza adta a bérét, na­gyon rendes fiú volt. Mikor reggel elment hazulról, még azt mondta: „Délre hazajövök ebédre!“ A nyo­morgó szülők a szerencsétlenül járt Benyák József­ben remélték egyetlen támaszukat. Mindenkit meg­rendített a zokogó apa, de éppen nagy fájdalmára való tekintettel távoltartják fiának véres holttestétől, amelyet ekkor már el is helyeztek a koporsóban. A rendőri bizottság intézkedésére a gyilkos támadás két áldozatának holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. A három súlyos sebesült. Míg a rendőrtisztviselők és a detektívek meg­kezdték a helyszíni szemlét, a mentők dr. Husszwurm főorvos vezetésével a sebesülteket látták el. A legsú­lyosabban sebesült meg dr. Both Imre 27 éves ügy­védjelölt, banktisztviselő, aki a Légrády Károly­ utca 9 számú házban lakik. Édesapja, dr. Both Mór szö­vetkezeti igazgató Szolnokon lakik. A fiatal tisztvi­selő csak szombaton tért vissza Szolnokról karácso­nyi szabadságáról. A bal csípőjén érte egy revolver­­golyó. A mentők a Fasor-szanatóriumba vitték. Itt dr. Ádám Lajos orvostanár a déli órákban megope­rálta. A golyó Both beleit több helyen átfúrta. A hosszú ideig tartó műtét után is életveszélyes az álla­pota, mert sérülései rendkívül súlyosak. Értesítették édesapját, aki gépkocsin el is indult Budapestre, fia betegágyához. Megsebesült a pénzintézet másik tisztviselője is, a 39 éves Wirth Frigyes, akit a balcombján ért a raj (Felvételeink a Képes Pesti Hírlapban.) 3 M’URDIÓJól MINDEN ORION RÁDIÓKERESKEDŐNÉL KAPHATÓ

Next