Pesti Hírlap, 1936. április (58. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-01 / 76. szám
BUDAPEST, 1936. LVIII. ÉVFOLYAM, 76. (18.914) SZÁM, HERDA, ÁPRILIS 1. Előfizetési árat: Egy hónapra 1 pengő, negyedévenként 10 pengő 80 fillér. Egyes példányszámára (pályaudvarokon is) 10 fillér,vasárnaponként 32 ttv., a Pesti Hírlap Vasárnapja nélkül 12 fillérPesti Hírlap Szerkesztőség: Vilmos császár-ut 78. Telefon: 122—95. — Főkiadók: Vilmos császár-ut 78. Tel. mint a szerkesztőségnél. Erzsébet körút 1 Tel: 552—96. A fiókok jegyzékét az apróhirdetések élén közöljük AZ EURÓPAI VÁLSÁG ÉS MAGYARORSZÁG SORSA. Eckhardt Tibor hozzászólása a Pesti Hírlap akciójához. A Pesti Hírlap március 21-ike óta öszszesen öt cikkben kifejtette a magyar nyilvánosság előtt a magyar kérdés lényegét. Három részre tagolta a képtelen trianoni rendezés során született új nemzetközi problémákat, ezek: a magyar kisebbségek, országunk biztonsága és a jelenlegi magyar határok revíziójának a kérdése. Köszönetemet akarom kifejezni ezekért a cikkekért, melyek valóságos akciót jelentenek. Ez a kezdeményezés nem maradhat visszhang és következmények nélkül. Meg kell hogy mozgassák a kormányt, de állandó tevékenységre kell hogy késztessék az egész magyar társadalmat és az ezes politikai pártot is. A magyar nemzeti fitika kormányoktól és pártoktól írgta, állandó és mgingathatatlan vonalai rajzódnak ki ezekbel a cikkekből. Mai hozzászólásom indoka éppen az, hogy szeretnék r..tágítani a másfél évtized óta sorozatot rá jelentkező válságok összefüggésére s az európai hanyatlás legfőbb okára, hogy azután helyesen tudjunk következtetni a jövőre. Az európai élet lélektanilag zsákutcába jutott. Minden nép érzi a hajt az elakadást. Minden járókelő világosan tudja, hogy mit kellene csinálni, a vezető politikusok mégsem tudnak segíteni, hanem tehetetlenül toporzékolnak, egymást vádolják a bajokért s egyre inkább eltorlaszolják oktalan cselekedeteikkel a kivezető utat. A nemzetek kivétel nélkül békét akarnak, Németország és Franciaország nem áll egymással szemben és semmit sem követel egymástól! Mégis állandóan a legélesebb konfliktusok zavarják meg a két ország közvéleményét, nyugtalanságot, bizalmatlanságot terjesztenek, sőt újabban már háborús veszélyt is jelentenek egész Európának. Mi az oka ennek a képtelen állapotnak? Lehetetlen fel nem ismerni a valóságot. Két rendszer áll egymással szemben, Európa megszervezésének két különböző módszere. Franciaország és Németország között nincs reális érdekellentét, de tovább folyik 1918 óta a még el nem döntött küzdelem Clemenceau és Wilson elnök között. Wilson azt akarta, hogy ne legyen se győző, se legyőzött. Ő őszinte kibékülést akart és utána becsületes együttműködést. Clemenceau caudiumi igába akarta hajtani legyőzött áldozatait és olyan bilincseket akart a szolgasorba döntött legyőzöttekre rakni, hogy egyoldalú fölénye örökéletű és megingathatatlan legyen. Megfizethetetlen jóvátételekkel gazdaságilag elvérteleníteni, teljes lefegyverzéssel, az aléltságig elgyengíteni s ezenfelül egy nagykoalicióval állandó terror alatt tartani agyőzötteket; ez maradt mai napig a legtöbb francia politikus ideálja. Wilson elnök a népek önrendelkezési jogáért szállott síkra, szabad népek önkéntes megegyezését óhajtotta, Clemenceau teljes megadásra és akcióképtelenségre akarta kárhoztatni háborús ellenfeleit. A világ nyomorúságára, Clemenceau vasakarata győzött s ez a vasmarok fojtogatja változatlanul a mai Európát. Magyarország csonka testét még mindig préseli az immár államszövetséggé merevedett kisantant. Németországgal szemben pedig az egyetemes biztonság jelszavával leplezve, most folyik még kíméletlenebből a bekerítési politika. Clemenceau szellemi utóda, Barthou, elindította az európai meredeken az orosz szövetség lavináját, mely immár gördül lefelé a lejtőn, konsternálva minden jó európait. A baloldali Lloyd George is bevallja, hogy ha a szovjetvezéreknek sikerül leverniük Németországot, akkor a romokat a kommunizmus veszi birtokába. És mit jelentene az orosz veszély a védtelen 9 milliós Magyarországra, mely az orosz erők felvonulási területe lenne, ha az orosz-francia szövetség valaha alkalmazásra kerülne? Merénylet ez a szövetség egész Európa ellen, mert a pánszláv befolyás térhódítása a Duna—Tisza-völgyében felbontaná az európai politikai egyensúlyt, a kommunizmus elterjedése pedig a keresztény civilizációt és erkölcsi világrendünket seperné el. Az ellentét a két nagy halott: Wilson és Clemenceau között soha oly nagy nem volt, mint ma s a döntés már nem is késhetik sokáig. * Nem hiszem, hogy Clemenceau politikai hagyatéka magára Franciaországra üdvösnek bizonyult volna. Ellenkezőleg, azt látom, hogy a francia érdekekre káros események mind ebből az elfogult és hibás beidegzettségből fakadtak. A különféle német dinasztiák elkergetése nem a militarizmust ölte meg a Német Birodalomban, hanem a centralizmust, a hallatlanul gyors és eredményes erőkifejtésre képes német egységet készítette elő. Az Osztrák-Magyar Monarchia esztelen szétrobbantása atomizálta a Dunavölgyét és tágra nyitotta a dunai kaput a pángermán terjeszkedés előtt. Magyarország oktalan feldarabolása szétzúzta azt a sziklát, mely a berlin— bagdadi útvonalon a német terjeszkedést századokon keresztül a saját vére hullatásával mindig megállította. A fojtogató kisantant-rendszer, a politikai, gazdasági és katonai blokád, mely másfél évtizeden át Magyarországra, de Ausztriára is ránehezedett, a Német Birodalomhoz való csatlakozás felé terelte az osztrák népet, mely természetes dunavölgyi keretéből kitaszítva, tartós boldogulást másutt nem találhat. Az orosz-francia és az orosz,cseh szerződés a francia félelmet pillanatnyilag talán enyhítheti, Franciaország európai helyzetét azonban csak károsan befolyásolja. Európai szempontból üdvös tevékenységet Franciaország csak a nyugati két szomszéd nagyhatalommal való együttműködésben, a stresai arcvonalban fejthet ki. Az orosz szövetség azonban aggasztja Lengyelországot, fokozza Anglia rezerváltságát és minden erkölcsi jogot megad Németországnak arra, hogy ezzel a szövetségi rendszerrel szemben a maga ellenszövetségi rendszerét kiépítse. Ez a szövetség Ausztria helyzetét is aláássa, mert ha a viszonyok kiéleződnek, Ausztria a germán és orosz erők mérkőzése során másítva, mint a testvér Nétországhoz nem csatlakozhatik. De felborítja e szövetség, cseh-orosz elágazása révén az egyetlen lehetséges politikai alapot is, melyen a dunavölgyi utódállamok élete elfogadhatóan szabályozható lenne. E kis népek számára nincs más megoldás, mint az önálló dunavölgyi gondolat kihangsúlyozása, függetlenítésük az orosz és német erők befolyása alól egyaránt s egy új autonóm dunavölgyi rendszer megalapozása, mely igazságos kompromisszumokon felépítve, a dunavölgyi népek megbéküléséhez, együttműködéséhez és életképes újjászervezéséhez vezetne el. Ezt a megoldást kizárja a cseh-orosz szerződés, mely a dunavölgyi együttműködés egyik nélkülözhetetlen faktorát orosz járószalagra fűzi s ezzel arra kényszeríti a létében fenyegetett Ausztriát és Magyarországot, hogy az orosz veszedelemmel szemben ott keressen támasztékot, ahol azt éppen találni lehet. Az orosz szerződéssel a francia politika kijátszotta utolsó kártyáját és kikényszerítette azt a német lépést, melyet visszacsinálni többé nem lehet. Európa konsternálva nézi ezt a veszélyes játékot, Franciaország pedig valósággal háborog. Nem a német szerződésszegés miatt, hanem, mert megrémíti annak a rendszernek a megingása, melyre a háború utáni Franciaország a maga életét ráépítette. Afranciákat — írja a napokban Lloyd George — nem zavarja egy szerződés egyoldalú megszegése mindaddig, amíg Franciaország szegi meg, csak akkor lesznek hisztérikusakká, ha Németország is követni akarja őket és kétoldalúvá akarja tenni a versaillesi szerződés megszegését«. Hozzátehetjük, hogy ugyanez áll a trianoni és a kisebbségi szerződések megszegésére is, hiszen 1934 augusztusában e sorok írója maga tapasztalta Genfben, mily élesen utasítja vissza Franciaország az aláírt kisebbségi szerződések megtartására irányuló legszerényebb magyar figyelmeztetést is. »Az angol józan ész nem tudja megérteni, hogy vad ra trió