Pesti Hírlap, 1937. február (59. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
2 amely idő alatt Németország visszanyerte nagyságát, hatalmát és tekintélyét, a marxista barbarizmus ellen harcoló nemzeti Spanyolország nevében lelkes szerencsekívánataimat és szívélyes üdvözletemet küldöm azzal az óhajjal, hogy a nagy német birodalom a horogkereszt dicsőséges jegyében és az Ön lángeszű vezetése alatt elérje halhatatlan hivatásának célját. Franco tábornok:“ Hitler vezér táviratilag szívélyes szavakban köszönte meg az üdvözletét. A spanyol polgárháború hadszínterén a rossz időjárás miatt minden harci tevékenységről,Totel Párizs, febr. 1. A spanyol harcterekről érkező jelentések nemzeti és köztársasági forrásból egyaránt megállapítják, hogy a rendkívül rossz időjárás miatt minden harci tevékenység szünetel. Még olyan frontszakaszon is, ahol — mint például a madridi egyetemi negyedben és a Monteloaparkban — az ellenséges állások alig néhány méterre vannak egymástól, napok óta teljes csend uralkodik. A nemzeti főhadiszállás közlése szerint Madrid körül még az idő megjavulása esetén is csak napok, sőt esetleg hetek múlva kezdődhetnek meg a nagyobb hadmozdulatok. A köztársasági kormány jelentései főleg azt hangsúlyozzák, hogy a kormánycsapatok ez idő szerint Malaga védelmére fektetik a fősúlyt és semmi körülmények között sem engedik át ezt a fontos délspanyolországi kikötőt a felkelőknek. Cabiliero Largo szerint a helyzet a népfront előnyére megjavult Valencia, febr. 1. A képviselőház az alkotmány értelmében hétfőn délután egybeült a városházán, amely az országgyűlés ideiglenes székhelye. Barrio elnök fél ötkor nyitotta meg az ülést mintegy száz képviselő jelenlétében; ezek kizárólag a többségi párthoz tartoznak. Caballero Largo felolvasta a kormány törvényjavaslatát, amely törvényerővel ruházza fel a december 1. óta kiadott rendeleteket. A javaslatra kimondták a sürgősséget és kézfelemeléssel meg is szavazták. — Örülök, hogy közölhetem önökkel — folytatta a miniszterelnök—, hogy a külső helyzet előnyünkre megjavult. Senki sem kételkedik többé győzelmünkben, még azok sem, akik inkább a felkelőkhöz vonzódtak. Szükséges azonban, hogy nyarsan elérjük ezt a győzelmet, amelyben az első perctől kezdve hittünk. Hogy ezt elérhessük, a kormány iránti bizalom nem lehet platói. Feltétlenül szükséges, hogy mindenki kivétel nélkül elismerje a kormány tekintélyét. Senkitől sem kivámmsmsnxmmnammsmmmmammmmmmmnmammmmmmmm Hófúvás írta Csathó Kálmán Az Alföldről igyekeztem hazafelé vadászat után. Nem akartak elengedni, mert nagy hó volt, két napja esett és a szél szünet nélkül hordta, kavarta, valóságos torlaszokat emelve belőle. Nekem azonban reggelre Pesten kellett lennem, hát délután öt órakor mégis csak nekivágtam a húszklométeres szánkózásnak, hogy elérjem az esti vonatot. A házigazdám még akkor is le akart beszélni az utazásról, mikor már a szánkón ültem. — Istenkísértés! — mondta és megkérdezte a kocsistól: — Hólapát van, Péter? — Kettő! — felelte Péter a báránybőrsipka alól, mire, bevallom, meghökkentem. Kettő? Talán bizony az egyiket nekem szánták? — Aztán vigyázon ám, Péter! El ne tévedjenek! — Tessen csak idebizni! Gyi! Eleinte nagyon szép volt. A lovak könnyen gyúrták a havat, a csengők vígan csilingeltek és a szánkó repült. Puskin Anyeginja, Tolsztoj Prosztov Nikolája és Jókai Baradlay Ödönje jártak az eszemben. Hanem aztán szembefordultunk a széllel és akkor már nem gondoltam, csak arra, hogy hogyan védekezzem a szemembe, számba csapódó hó ellen. Hogy lát ez a Péter ilyenkor? De Péter látott. Jobbra fordult, megint jobbra és újra jobbra. Ez egy kicsit furcsa volt, mert úgy éreztem, közbenjárunk, de amikor megkérdeztem, csak azt felelte: — Tessen csak idebizni! Jól megyünk! Na, aztán belekerültünk egy fuvatos helyre, ahol háromszor is ki kellett ásni a szánkót és ekkor megtanultam, hogy a másik lapát mire való. Arra, hogy a tenyeremen hólyagok nőjjenek tőle! — Mennyire vagyunk még? — kérdeztem. — Ez lehet a fele útja! Már akkor mentünk vagy két órát. Szépen vagyunk, gondoltam. Hiszen akkor lekésem a vonatról! Éppenszólni akartam, hogy ha lehet, menjünk egy kissé gyorsabban, mikor hirtelen mintha hátrarántották volna alattam a szánkót, reccsenést hallottam, Péter eltűnt előlem és ahogy ösztönösen meg akartam kapaszkodni, nem találtam csak levegőt. Közben megláttam, hogy valami nagy, tömör fehérség zuhan rám felülről feltarthatatlanul. És a következő pillanatban fejjel estem egy nagy hókupacba. Mikor kikecmeregtem, Péter éppen úgy, mint én, a szeméből-szájából törülgette a havat és káromkodott: — A lovak!... Hogy a ... A szán törött rúddal, mélyen befúródva egy hófúvásba, ott szomorkodott előttünk. A felhérc le volt törve, a lovak azzal, meg a rúd letört végével elvágtattak az éjszakába. — Hiszen nem mentek azok messze! — vélte Péter. — Meglelem én őket a nyomukon! Tessen csak addig kiásni a szánkót! Elballagott a lovak nyomán, én pedig nekiálltam a munkának. Jó félórát kínlódtam, de nem igen értem el egyebet, csak, hogy a tenyerem egészen feltört. Péter azonban még mindig nem érkezett meg. Felálltam az ülésre és beletúrtam a szemem a sötétségbe, de nem láttam semmit. A kavargó hó, mint valami függöny, eltakart mindent. — Na, ez szép dolog lesz, ha itt kell töltenem az éjszakát, ebben a hóban, hidegben, az Isten szabad ege alatt! Körülnéztem és ekkor a másik oldalon megláttam valami távoli fényt. — Lámpa! Ablak! Emberi lakás! ígéret földje! Elhatároztam, hogy nekivágok az útnak gyalog, de ekkor leprüszkölést hallottam a hátam mögött. Péter megérkezett a szökevényekkel. — Micsoda világosság az? — kérdeztem. — Tanya! — felelte Péter. — Kié? — Nem tudom! — felelte vállat vonva. — Nem vagyok ismerős errefelé! Nagyot nyeltem, de nem szóltam. Minek is? Mondtam, hogy pedig azt hittem, minden fűszálat ismer a környéken? Azt mondtam inkább: — Hát fogjunk be valahogy, aztán gyerünk oda, ahol az a világosság látszik! Jó időbe telt, amíg az összefoltozott készséggel odaértünk. Alvó istállók, egy magtár meg egy góré mellett haladtunk el, aztán megálltunk egy földszintes lakóház előtt, aminek egyik torVatikánvéros, febr. 1. A pápa ismét megkezdte időszakos kihallgatásait. Az éjszakát jól töltötte. A Szentatya fogadta Pacelli bíboros-államtitkárt és több más személyiséget, köztük a vatikáni rádióállomás igazgatóját. Az igazgató tájékoztatta a pápát azokról az előkészületekről amelyeket a Szentatya legközelebbi rádiószózatának közvetítése céljából tesznek. A pápa ebben a rádiószózatában apostoli áldását adja a manilai eucharisztikus kongresszus működésére. A pápa még szombaton fogadta a spanyolországi Santander város püspökét, akinek csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült a vörös csapatok kezén levő városból elmenekülni. A pápa Olaszország királynéjának és Abesszínia, császárnéjának az aranyrózsát adományozta. Ez a legnagyobb kitüntetés, amelyet a pápa koronás főknek adományozhat. Vatikáni hivatalos körökben cáfolják azt a hírt, hogy egy ismert angol orvost hívtak sürgősen a pápa betegágyához, nácablakában kormosüvegű fali petróleumlámpa égett. Péter nem törődve az ugatva előrerohanó négy kuvasszal, bezörgetett, de mert senki nem mozdult ismételt zörgetésre sem, lenyomta a kilincset. Engedett. Kinyitotta az ajtót. — Tessen bemenni — mondta. — Úgy hallom, mulatnak odabe?! A tornácra lépve rádiószót és hangos beszédet hallottam egyik ajtón keresztül. Kopogtattam, aztán beléptem. Földig álló füstben és borszagban vagy tíz férfi ült egy nagy ebédlőasztal körül, az asztalfőn egyetlen hölgy. A sarokban egy csapzotthajú fiú ült egy leánnyal. Az asztal végéről vadászruhás, hirtelenszőke, csinos fiatalember kelt fel és elém jött. Bemutatkoztam és pár szóval elmondtam, hogy mi járatban vagyok. — Ó, kérem! Isten hozta nálam!... Tessék helyet foglalni! — Ide mellém! — szólt a hölgy helyet mutatva maga mellett. Sorra kezeltem mindenkivel, aztán leültem őnagysága mellé. Harmincnégy-harmincötéves, fekete, sovány, izgága mozgású, csontosarcú hölgy volt, erősen rúzsozott szájjal és estélyi ruhában, ami kissé furcsán hatott ebben a környezetben, ahol az urak mind vadászosan voltak öltözve. Nem volt szép, csak a szeme volt gyönyörű és valami különös, izgatott tűzben égett. Szórakozottan hallgatta az első mondataimat, egyre a vele szemben ülő háziúrra pillantgatva, majd hirtelen a szavamba vágott a mondat közepén: — Örülök, hogy idejött, mert maga elfogulatlan úriember és meg fogja ezeknek itt mondani, igazam van-e, mikor azt mondom, hogy egy magányos fiatalember ilyen helyen, ahol minden lépését tudják, nem tarthat fiatal nőcselédet! Egy barnabajuszu úr hátradőlt a székén és kedvetlenül sóhajtott: — Helyben vagyunk! Kezdődik! Elölről! — De, nagyságos asszony, kérem! Irénke! — szólt a házigazda. — Nem illik! — kiáltotta Irénke nagyságos asszony a hangját felemelve és nagyobb nyomaték kedvéért az asztalra ütve. — Én elhiszem, hogy ártatlan dolog! Ha,’nem hinném, nem ülnék itt! ... De meg kell mondanom, hogy ez alávaló és piszok tempó!... Na! Most tudja! PESTI HÍRLAP 1937. február 2-. " nem, hogy változtassa meg nézeteit és mondjon le addig vallott felfogásáról de kérem a pártokat és szakszervezeteket, kössenek fegyverszünetet és egyesüljenek valamennyien azzal az egyetlen céllal, hogy megnyerjük a háborút. Kijelentem, hogy azok, akik a kormánynak ellenállnak, vagy akadályokat gördítenek működése elé, lázadók, még ha öntudatlanul is. Ha a háborút megnyertük, akkor ismét visszanyerjük szabadságunkat, hogy Spanyolország azt az utat választhassa, amit akar. Mint Azana elnök is megállapította, Spanyolország nem tulajdonképeni polgárháború van, hanem váziós háború. A függetlenségéért küzd az orsz. Ki merné azt mondani, hogy mi, nemzetköziek... nem vagyunk hazafiak, mivel a nemzeti területi sértetlenséget akarjuk megvédeni a külföldi behatolás ellen. Szent szövetségre van szükség a különböző pártok közt, hogy a legrövidebb idő alatt elérjük a győzelmet. Megvédelmezi-e Anglia Csehországot megtámadtatás esetén? A német egyenjogúság és francia-török megegyezés az angol alsóház interpellációs ülésén Siondora, febr. 1. Az alsóházban a munkáspárti Adams képviselő megkérdezte a külügyminisztert, hajlandó-e Európa békéjének biztosítása céljából kijelenteni, hogy az anyai kormány Csehország területi épségének és mostani politikai függetlenségének bárminő megsértését barátságtalan cselekedetnek tekintené. Edén külügyminiszter: Utalok arra a válaszra, amelyet múlt év május 27-én adtam egy hasonló kérdésre.Eden külügyminiszter annak idején ugyancsak Adams képviselő kérdésére így válaszolt: „Ami Csehszlovákiát illeti, az angol kormánynak az a politikája, amely a népszövetségi alapokmányhoz való lojális ragaszkodásból következik Adams. A miniszter úr bizonyára tudja, hogy azóta némi idő telt el s haderőnk megerősödött. Kérdem tehát, vájjon az interpellációmra adandó igenlő válasz az alapokmányból származó kötelezettségeink növelését jelentené-e? Ramsay konzervatív képviselő itt közbeszól. Hajlandó-e a külügyminiszter arra emlékeztetni harcias pacifistáinkat, hogy a Népszövetség... (A szóló viharos közbeszólások miatt nem fejezhette be kérdését.) Eden: Megfelelőbbnek tartom az én elhatározásomat, mint a képviselő úrét. Májusban adott válaszom továbbra is érvényes. Adams: Vájjon nem akadályozhatná-e meg egy erre vonatkozó különleges biztosíték a netaláni háborút, mielőtt az kitörne. Eden: A képviselő úrnak szabatosabban kellene beszélnie. Ifjabb Henderson Artur kérdezte a külügyminisztert, hogy,.miután Németország elnyerte az egyenjogúságot, amelynek hiánya a leszerelési értekezlet elhagyására késztette, várjon meghívja-e Anglia a német kormányt, hogy vegyen ismét részt a leszerelési értekezlet műnádijóban. Eden: Semmit sem üdvözölnék olyan örömmel, mintha Németország ismét résztvenne a leszerelési értekezleten. Eden külügyminiszter ezután Noel Baker képviselő kérdéseire röviden ismertette az alexandrettei francia-török vita elintézését és így folytatta: " Ez a rendkívül kielégítő elrendezés jórészt mind a két fél békülékeny szellemének és államférfiai bölcsességének, valamint Sandler svéd külügyminiszter előadói ügyességének köszönhető. Tekintettel az ügy nehézségeire, sok biztatást meríthetünk abból a tényből, hogy sikerül a Népszövetség vezetése alatt és segítségével s az alapokmány szellemében olyan megoldást találni, amelyet mindkét fél elfogadhatónak tartott. A pápa ismét megkezdte kihallgatásait