Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)
1865-01-13 / 10. szám
gainak épp oly kevéssé praejudical , mint Ausztria véleménye szerint az oldenburgi nagyherceg jogának, ha a birtokaim átruháztatnék Frigyes hercegre. Ha valósul ezen versio, az oldenburgi nagyherceg nem csekély zavarban lehet, mert más részről azt írják, hogy az oldenburgi nagyherceg, nem tartván elégségesnek és kimerítőnek, az Oroszországtól kapott átengedési okmányt, ezt visszaküldte Pétervárra, de helyette nem kapott mást, és igy jelenleg a nagyhercegnek semmi átengedési okmány nincs kezei közt a schleswig-holsteini örökösödési jogokra vonatkozólag. Az oldenburgi nagyhercegről lévén szó, megemlítjük azon versiót is, hogy Oroszország hirtelen megváltoztatta magatartását Poroszországra vonatkozólag. Eddig inkább támogatta, mint ellenezte a második német nagyhatalomnak túlterjeszkedési törekvéseit. Az utóbbi napokban azonban mind Berlinben mind Bécsben határozottan rászalta ezen törekvéseket. Hir szerint Sándor cár fennakarja tartani az oldenburgi nagyherceg ígéretére tett jogátruházást, csak azt kivonja, hogy a nagyherceg ezen jogot aztán a nagyherceg cedálja Keresztély királynak. (?) Egyébiránt Berlinből is írják, hogy Bismark úr az utóbbi időben többeknek kijelentette volna, hogy ő felhagyott minden annektálási gondolatokkal. Csakhogy az ilyen nyilatkozatokra nem sokat lehet adni, mert ha a porosz kormány csakugyan elejtette bekeblezési terveit, nem lehet belátni, hogy miért vonakodik mégis elfogánni a schleswig-holsteini kérdés megoldásának Ausztria által javasolt módozatát. Poroszország, úgy látszik, hogy csak időt akar nyerni. A táviró jelenti, hogy a porosz országgyűlést a király személyesen megnyitandja holnap. Mindenki nagyobb feszültséggel néz eléje, mint valaha a porosz országgyűlés idei ülésszakának, mert ezúttal ki fog tűnni, váljon az alkotmányosság mély gyökeret vert-e már Poroszországban, avagy a Schleswigben tett katonai vívmányok ellensúlyozták a porosz nemzet törekvését az önkormányzatra, mely erkölcsileg és anyagilag legméltóbb célja napjainknak. AUSZTRIA, Bécs, jan. 12. A közelebbi napok legfontosabb eseménye mindenesetre gr. Vrinta indítványa s ennek a birod. tanácsbeli alsóházi pénzügyi bizottmány általi egyhangú elfogadtatása. Ez indítvány abban központosul, hogy a ministeriumnak az 1865-dik évre előterjesztett állami költségvetés, még mielőtt vitatás alá vétetnék, adnéáék vissza s attól uj költségvetés megállapítása kivántassék, mely a kiadások megfelelő leszállítása által az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítsa. — E határozatra a bizottmányban jelen levő Peter pénzügyminiszer kinyilatkoztató, hogy mint az összkormány tagja minden mnegjegyzéstől tartózkodnia kell, de e határozatot a miniszeri tanácscsal tudatni fogja. Erre ismét gr. Y r i n ts indítványára az határoztatok, hogy az elfogadtatott resolutio a ház elnökének közbenjárása által az összministeriummal s annak elnöke, Rainer főherceggel közlendő. Érdekes, hogy a határozattal szemben mily álláspontot foglal el a kormány. Egy bécsi lap azt jelenti, hogy a tegnap e részben tartatott miniszertanácsban e felett kedvező nyilatkozatok történtek. A rlotschafter“ mai száma átalában helyeslő színezettel ír róla, de kiemelendőnek tartja, hogy ez egész eljárás nem parlamentáris. A parlament — úgymond— elfogadja a ministerium előterjesztését megvitatásra, a parlament egy bizottmánya pedig visszautasítja. „Így tehát — kiált fel — a parlamentben egy másik parlament van.“ Pest, jan. 13. Bécsből távírják, hogy — s az fentebbi soraink kiegészítéséül szolgál — hogy gr. Yrvits a pénzügyi bizottmány legutóbbi ülésében a 65-diki s 66-diki költségvetésből egyúttal 30 millió letörlését fogja indítványozni, egyszersmind azonban azt is, hogy a birod. tanács fogadja el a kettős budget tárgyaltatását. NÉMETORSZÁG. A sokféle programunknál, melyek eddigelé a hercegségek kérdésének megoldása végett felmerültek, némi szándékossággal mindig egy tényező hagyatott számításon kivül, mely végre teljesen meg sem ignoráltathatik, és annál tettlegesebben fogja magát érvényesíteni, minél inkább veti le maga a kérdés, a tisztán német jelleget. E tényező a külföld. Nem hiányoznak ugyan jelek, melyek bizonyítják, hogy több kabinet nagy érdekkel követi az ügy menetét, és hajlandónak látszik befolyni a vitába, mihelyest ez reá nézve kedvező fordulatot veend, de határozott lépés csak legújabban, és pedig Pétervárról történt, mely éppen úgy intésnek mint óvásnak vehető, és a hercegségek kérdését, mint látszik, európai szempontból akarja felfogni. Mint a „D. A. Ztg.“ értesül, a pétervári kabinetnek Bécsben és Berlinben tett közleményei szerint, Oroszország mindaddig lemond minden beavatkozásról a kérdés megoldásába, míg e megoldás kiindulási pontul, e vagy ama jogot választja ; ha ellenben a politika bírna döntő súlylyal, akkor Oroszország is kényszerülne a végleges elhatározásnál egy részt a maga számára venni igénybe, és úgy hiszi, hogy más hatalmasságok is, hasonló indokoktól vezéreltetve, minden oly megoldást elleneznének, mely nem előre jóváhagyott definitívum alapján eszközöltetnék. E közlemény bírálatánál különben nem szabad tekinteten kívül hagynunk, hogy a „D. A. Zig“ nem kedvez a porosz törekvéseknek, és óhajtásait gyakran tények gyanánt nézi. ANGOLORSZÁG Buxton or Maidstone képviselője az alsóházban, választói előtt oda nyilatkozott, hogy véleménye szerint hamarjában nem nyílik kilátás parlamenti reformkísérletre. A múltkor említett különböző apró reformtervek szerzői nem tudtak egymás között megegyezni, a „valódi liberálisok“ a gyökeres reform barátai, pedig az ügyet jelenleg teljesen reménytelennek tekintik. Bright-nek birminghami beszédét a „Times“, „Post“ és „Daily Telegraph“ taglalják. A „Times“ sajnálja, hogy Bright még mindig nem tudott az államférfi álláspontjára vergődni, és csak egyes osztály, a kereskedőség képviselőjének tekinti magát. A „Post“ figyelmezteti őt, hogy Angolország nem Carthago, és nem akar Carthagoként elveszni, hogy nagy nemzetek gazdagokká lettek, de nem lettek gazdagság által nagyokká sat. A „Daily Telegraph“, tudomás szerint, nem tartozik Bright bámulóihoz. De ami több jelentőséggel bír e lapok okoskodásainál, az a „Daily News“ és „Star“ hallgatása. Sir George Bowyer, dundalk-i képviselő, a buzgó katholikus, ki csak legközelebb érkezett haza Rómából, levelet intézett a „Times ”-hez, melyben bebizonyítani igyekszik, hogy az angol sajtóban annyira megtámadott encyclica, lényeges összhangzásban áll az anglican egyház 39 hittételeivel, név szerint, mi az ahhoz csatolt 80 tétel kárhoztatását illeti. A „Times“ tagadja ez állítást, megismeri, hogy az angol államegyház a rómaival sok lényeges pontokban megyez (valódi anglicanusok, mint tudva van, egyházi intézményeiket nem protestantismusnak, hanem a tulajdonképpeni katholicismusnak nevezik) , de egyúttal felhozza, hogy az episcopalismus más hitűek irányában sokkal türelmesebbek) a pápaságnál, s sem a keresztény sectákat, sem a pogányokat egyenesen nem adja át a pokolnak. Igazat mondva sem az egyik, sem a másik angol secta története nem büszkélkedhetik módfeletti türelmességgel, de egyátalán véve semmiféle secta sem. OLASZORSZÁG. A Nápolyban megjelenő „Conciliatore“ című lap azzal vádolta Andrea bibornokot, hogy mindjárt megérkezése után Nápolyba meglátogatta Humbert herceget. Az említett bibornok ennek folytán nyílt levelet intézett a „Conciliatore“ című lap szerkesztőségéhez, mely így hangzik: „A római udvar nem oly nyomorú és nyers, mint hiszik, mindig szem előtt tartja hagyományos előnyeinek, óvatosságának, udvariasságának és engesztelékeny szellemének hírét. Ha önnek ítélete szerint nekem nem illet Humbert koronaherceg ő kir. fenségénél látogatást tenni, azt mégis tudnia kell önnek, hogy IX. Pius pápa, különbséget tudván tenni az ügy és ügy közt, dacára az olasz kormány és az apostoli szószék közt létező vallásdiplomatiai viszálynak, nem vonakodott kegyesen elfogadni kereszt-gyermekének , savoyai Mária Piának Victor Emánuel király leányának hozzá intézett levelét, mely jelenté a hercegnő egybekelését a portugalli királylyal. Ezen levél, ha nem csalódom, az alamizsna-osztó-mester által nyujtatott át, és ő Szentsége nem csak hogy válaszolt ezen levélre, hanem gazdag ajándékot is küldött a hercegnőnek, — nem is említve egy másik fényes vonását IX. Pius gyöngédségének, ki, tanúsítandó köszönetét, azultánnak egy pompás ajándékért, csupán e célból rendkívüli követet küldött Stambulba, értékes viszon-ajándékokkal. Ha tehát a pápa az udvariasság eme nyilvánulatait a hercegnő és az ottomán birodalom népe iránt öszegyeztethetőknek találta, lelkiismeretével és méltóságával, miért nem hittem volna én azt, hogy nekem is szabad látogatást tennem Humbert hercegnől, azon Carlo Alberto király unokájánál, kinek emléke igen becses előttem, és a ki 1841-ben, midőn Svájcba mentem, mint nuncius, nagy szeretetreméltósággal fogadott. Ha tehát az írástudók és pharizeusok ezen látogatásomat botrányosnak tekintenék, én csak azon botrányt ismételtem volna, melyet IX. Pius az egész kath. világ szemeláttára tett, már pedig e feltevés képtelenség. Ha ön tanulmányozta volna korunk történetét, akkor tartózkodott volna felhozni I. Napóleon korszakákából a vörös és fekete bíbornokok példáját, minthogy ez oly kevéssé illik a dolgok jelen állásához, quantum distant aera lupinis. Felszólítom önt, hogy ezen levelet a törvény rendeleténél fogva, mint cáfolatát az ön lapjának 356. számában megjelent cikknek azonnal közölje, s kijelentem, hogy jövőben semmi szót nem vesztegetek ez ügyben, minthogy nem szokásom hírlapi polémiába bocsátkozni, megemlékezvén azon igazságról, hogy nem minden ember használja becsületesen eszét és nyelvét. Nápoly, dec. 28. 1864. Girolamo Cardinale d’Andrea.“ — Nápolyból írják, hogy a sz. Januarius-rend tagjai, Humbert herceget, midőn ez egy templomukban tartott ünnepélyes Te Deum-ra megjelent, barátságtalanul fogadták. Habár az említett rendi tagok értesítve voltak a herceg megérkezéséről, mégis elmulaszták őt a szokásos szertartással a templom ajtajánál fogadni, és nyugodtan énekeltek tovább a templomban. A herceg mint látszik, nem találta ezt feltűnőnek. Lassú léptekkel, és egyedül a főoltárig ment, s ott letérdelt. „Si vuol pazienza“ mondta volna később szánalmas vállvonítással. ■— A milánói német újságban ez olvasható : „Úgy látszik, hogy az elrendelt hadsereg-leszállítás az ágyús lovak egy részének eladásával már megkezdődött. Oly lovak , melyek 800 frankba kerültek, 150 frankért adattak el. Ausztria sokat összevásárolt volna. Ha jelenleg ilyen lovakat kellene vásárolni, 1000 frankot kellene érettek fizetni. FRANCIAORSZÁG, Páris, jun. 7. (Napóleon herceg s Eugenia császárnő.) Mint Algír egykori ministere, az uralkodóház tagja, Napoleon herceg a császári tanácsban nem újonc ugyan, többé, de jelenlegi összetételében, a cabinet a herceget szerdán látta legelőször körében. Mondják, hogy az Algír újjászervezésére vonatkozó kérdés, mely felett ő, mint e gyarmat egykori ministere terjedelmes tanulmányozásokat tett, hozta őt legelőször ismét közel az aktív politikához, mert igen óhajtaná nevét összeköttetésben látni a kilátásban levő reformokkal is, melyek óvatos és fokonként keresztül vitt decentralisatio szellemében fognak létesíttetni. A senatusban, mindkét kérdésben, a kormányszónok szerepét viendi. De vele egyúttal egy másik magas állású személyiség is lép újólag előtérbe, mert újév óta Eugenia császárnő a legélénkebben részt vesz a kormányügyekben, melyektől szintén hosszabb ideig maradt távol. A császárné s a herceg, külsőleg a legszívélyesebb viszonyban állnak egymással, s mindkét részről azon őszinte, óhajtás nyilvánul, a jó egyetértést továbbra is fentartani. De az általuk képviselt politikai elemek sokkal eltérőbbek egymástól, s az akarat mindkét részről sokkal erősebb, semhogy az összeütközés sokáig elmaradhatna. Saját barátai, kik nem rég még anynyira sürgették, most mérsékletre és önuralomra intik a herceget, mert, mint mondják, Eugenia császárné befolyása a császárra, nem volt soha hathatósabb, mint jelenben. Napóleon herceg alelnökké történt kineveztetése alkalmából, jan. 6-án nagy díszebédet adott. A tuilleriákban az ülésszak alatt 6 „bals párás“ és 2 álarcos táncvigalom fog tartatni; a császár továbbá azon óhajtást fejezte ki, hogy a ministerek stb. lehetőleg fényes estélyek által támogassák a pangó üzletet. St. Germain külvárosban ellenben, a pápa szorongatott állapota miatt, valamennyi falon zárva marad. A cambrai érsek volt az első főpap, ki a közoktatási minister köriratára válaszolt. Meg kell vallanunk, hogy e válasz ellen kevés kifogást lehet tenni. Először igaz, hogy ezen eltiltás jelenben, midőn a sajtó oly nagy szerepet játszik, csekély jelentőséggel bír; és igaz az is, mit a jámbor pásztor válaszában mond : „Sem a kormány, sem más földi hatalom a püspököket nem akadályoztathatja abban, hogy kötelességöket teljesítsék, s lelkiismeretük hívó szavát követve, megyék híveivel közöljék a sz. atya utasításait.“ Éppen mert hasonló meggyőződésben vagyunk, nem tartjuk politikailag helyesnek a francia kormány eljárását. Ez tévútra vezettette magát a főpapok közt találkozó diplomaták által, és ezek most kevésbé őszinte sajnálkozással fogják Rómába jelenteni, hogy kezeik meg vannak kötve, anélkül, hogy ez által a kormánynak buzgóbb híveivé váltak volna. — Napóleon hercegnek alelnökké kineveztetése, a titkos tanácsba uj életet lehelt, s a herceg pártja fenhangon hirdeti, hogy most a liberalismus korszaka tűnt fel. Jó lesz azonban e vérmes reményeket cum grano salis fogadni. Ha Napoleon herceg a faltörő szerepét vállalja el, úgy e chinai fal mögött, melynek ledöntésére őt hivatottnak mondják, oly férfi áll, ki magát cselekményeiben olykor a szükségesség által igen, de soha egyes ember nézeteitől vezéreltetni nem hagyja. — A „France“ jelenti , hogy a titkos tanács Napóleon herceg elnöklete alatt ülést fog tartani, melynek tárgyát a decentralisatiora vonatkozó törvényjavaslat fogja képezni. Az egyesített ministerisz titkos tanácsnak múlt ülésében a császárné is részt vett. Ugyan e lap továbbá egészen hiteles forrásból jelenti, hogy a kamarák megnyitása február 13-ra határoztatok. — A „Gazette de Franca“.nem mellőzheti azon megjegyzést, hogy a Párisban tartózkodó képviselők közül egysem jelent meg az újévi tisztelgésnél a tuileriákban. LENGYELORSZÁG. (Nem létezik többé Lengyelország ?! A „Gazette war.“ Varsóból íratja magának , hogy az ottani lapok „Dziennik Wars.“ és „Diewnik Wars.“ meghazudtolják a hírt , mintha Lengyelhen a többi Oroszországba volna kebelezve. Ezen két hivatalos lap ellen a hírhedt Katkov nagy lármát csap a „Mosk. Wiedow“-ban, azt állítván : „A térképen nem létezik többé Lengyelország, minthogy tökéletes bekebeleztetése már bevégzett tény.“ —A lengyelországi püspököknek az encyclica említése, vagy kihirdetése pásztorleveleikben, a legszigorúbban megtiltatott , dacára annak, hogy a félhivatalos lapok folyvást beszélnek róla. AMERIKA. New-York. dec.28. Nagy feltűnést okoz Foote Henrik beszéde a separatista congressusban, mely, ha hű képét adja a Richmondban követett politikának, valóban nagy jelentőséggel is bír. Ebben Foote legelőször a pénzügyi felterjesztésről szól, s annak elvezetéséből a legkártékonyabb következtetéseket vonja a délre nézve. „Mi az örvény szélén állunk“ —mond szónok, — „pénzügyi helyzetünk veszélyes bonyolultságban van. A külföldi ügyeink rész kezeltetése folytán többé nem bízik bennünk. Magában az országban a törvényhozási intézmények egész sorozata szentesítetett, mely a népszabadságnak, s az államok jogainak vesztére kell hogy szolgáljon. Más hasonló intézmények most készíttetnek elő, s ha elfogadtatnának, oly megrázkódtatásokat fognak a déli szövetség területén előidézni, melyek által az összes kormányrendszer kérdésbe jó. — A congressus önmagát fosztja meg így minden csak némileg is jelentékeny jogoktól, és menthetlen katonai zsarnokságot idéz fel , milyet a világ még nem látott. E ház politikája oda látszik irányulni, hogy az elégedetlenséget fegyveres erővel irtsa ki. Tíz nap múlva a megvitatás szabadsága nem létezene többé e testületben, és hasonló eszközök által fog a sajtószabadság is a legközelebbi jövőben elnyomatni.“ A szónok most egy tekintet vet a dél katonai helyzetének kétségbeejtő voltára, azután folytatja : „Hasonló körülmények közt nem mondhatni célszerű eljárásnak ha ily hathatós pénzügyi előterjesztvénynek, akadályokat gördítenek útjába. Vajon most van-e idő visszautasítást emlegetni? Ez-e a kedvező időpont oly indítvány elvetésére, mely becsületteljes békére irányul ? Így gondolkoznak sokan — talán a többség e házban; én nem. A dolgok e menete itt és másutt arra kötelez, hogy elváljak e testülettől. Én szabad ember és szabad emberek képviselője vagyok, és nem értek hozzá, láncokkal terhelten törvényhozási tevékenységet kifejteni. Nem akarok többé felelős lenni oly rendszabályokért, melyek e testület titkos üléseiben határoztatnak el, melyeket lelkem utál, s eszem elitél. Vissza fogok vonulni magányomba, s ha oda is elhatol az elnyomók keze, úgy idegen LEGÚJABB. — Frigyes Károly herceg már tegnap este volt Bécsbe érkezendő.E korábban megérkezése, mint Bécsből távirják,— a porosz belpolitika tekinteteiből történik. Poroszország kész a lobogó-kérdésben engedékenységre. — Mensdorff grófnak álláspontja a schleswig-holsteini kérdésben a következő volna : Vagy bebizonyítja Poroszország, hogy magának vannak örökösödési igényei a hercegségekre, s ezek tehát Poroszországnak jutnak, mely esetben amaz igények fejtegetése, mely a berlini szakministériumok által történni fogna, felesleges, minthogy minden úgyis Poroszország kezeibe jut. Vagy egy másik ismertetik el jogosultnak az örökösödésre (Ausztria felfogása szerint ez az augustenburgi herceg), mely esetben azt trónra kell emelni, mielőtt Poroszországnak netalán concessiókat tehetne, annyival inkább minthogy a jövendőbeli herceg sem tehet a Schleswig holsteini Rendek kikérdezése és jóváhagyása nélkül oly engedményeket, melyek az ország önállóságát, vagy életérdekeit érintik. Mindenek előtt szükséges tehát megállapodni a jövendőbeli uralkodó személye iránt. Ez a diplomatiai helyzet azon percben , miutjn Frigyes Károly porosz herceg Bécsbe érkezik. Hogy nyolc nap múlva mivé alakul ezen helyzet, azt, mint látszik, még magában a ministertanácsban sem tudják. ♦ —A belga püspökök a jövő héten összejönnek Brüsselben, hogy megállapítsák azon commentárt , melyet pásztorleveleikben az encyclicához csatolni fognak. — A belga lapnak párisi levelezői constatkrozzák, hogy az ottani irányadó körökben biztosan hiszik az európai béke fentartását, és azon reményt táplálják magukban, hogy a trónbeszéd ezt igazolni fogja, és a hadsereg leszállítására, mint már megkezdett tényről fog szólni. — A Napóleon császár betegségéről szárnyalt hírek legújabb párisi táviratok szerint nem valósulnak ; a császár a legjobb egészségben elnököl a miniszertanácsban , és audientiákat osztogat. — Alaptalan azon tudósítás , hogy a tuileriák kabinetje az e n c y c 1i c á ra vonatkozólag körjegyzéket intézett volna Franciaország diplomatiai képviselőihez. Az első püspök, ki Baroche francia igazságügyminister tudvalevő közszak ellen kikelt, a moulinsi püspök volt. Vizkereszt napján székesegyházában hitszónoklatot tartott a néphez, aztán felolvasá az egész encyclicát, fentartván magának alkalmilag visszatérni a pápa által elvetett tévtanok ártalmasságára, és a jubilaeum elrendelésére. — Párisból távsürgönyzik a bécsi „Pressernek, hogy a poitiersi püspök eljárása"folytán a kormány az ellenszegülő főpapokat az államtanács elé akarja idézni, és őket fizetteik felfüggesztéseivel fenyegetni — Morny herceg és Napóleon herceg közt heves antagonismus tört ki az utóbbinak a titkos tanács elnökévé történt kinevezése miatt ; Morny maga remélé ezen állomást elnyerhetni. — Krisztina királynő igen aggasztónak találja a dolgok állását Spanyolországban. „Én, — így szólt volna — igen fekete színben látom Spanyolország jövőjét !”. Ez az ország átalános helyzetére vonatkozik , mely gyors léptekkel rohan a forradalom örvényébe. — A pétervári dán követ, Plessen Otto báró, ki a múlt vasárnap reggel Badenből Berlinbe érkezett, s ott Bismark♦ földre indulok keresni azon boldogságot és szabadságot, melyet hazámban tőlem megtagadnak.“ TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK Pária, jan. 11. Ribeira, Mexicoba küldött spanyol követ, átutazott London felé, honnan 16-án Bonnefonds-al St. Nazairbe megy. Ujabb mexicói kölcsönről beszélnek. — Holnap Metternich hy estélyén D ro u y n meg fog jelenni. A „Constitutionnel“ cikke, melyet az ellenkező püspökök ellen intézett, nagy zajtűrőit s megtorló intézkedések előpostájának tekintik Drezda, jan. 11. A mai „Dresdner Journ közzé teszi a szövetséggyűlés dec. 5-ei határozatára vonatkozó levelezést, mely Szászország és Poroszország közt folyt. Páris, jan. 11. A „Sport“ megerősíti, hogy a montenegrói fejedelem leányának keresztanyja a francia császárné,keresztapja a szerb fejedelem lesz. Páris, jan. 11. A „Moniteur“ meghazudtolja, hogy a tervezett algíri reformok miatt nézetkülönbség léteznék.— A chaillesi lelkész felolvasta a pápai bullát. A moulins-i püspököt szigorúan megfedezték. A lyoni papság közt a gallicanismusra nézve kedvező mozgalom van.