Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)
1865-01-09 / 6. szám
Hatodik évfolyam 6. szám. PESTI fr~ ......—~t~-— ..... Előfizetési feltételek : helyben házhozhordással vagy postán mindennapi megküldéssel : egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hónapos előfizetést ét____________--------------------------------& POLITIKAI Hétfő, január 9-én, 1865. gfc- ----------M HÍRNÖK.I Hirdetések áthatóbos petit sorért egyszerű hirdetésnél fikr.bélyegdíj 30krjával szémíttatnak. Szerkesztőség és kisdó-fivstsl: a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. Ift........................ ........... Előfizetési hirdetés Pesti Hírnök című politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.........................................5 frt Félévre...............................................10. Egész évre.........................................20 „ auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik HF Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben l’esten, csupán a „Festi Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK kiadóhivatala. Hazai közügyek. Bécs, jan. 8. ” Azt hisszük, hazafias örömmel értesíthetjük e lapok tisztelt olvasóit, hogy azon baljóslatok, melyeket különösen az utóbbi időben némely lapok oly sokféle változatosságban a törvénykezési reformok híréhez kötöttek, nem fognak valósulni. őszintén bevalljuk, hogy mi ,kik egyfelől hazai törvénykezésünk számos hiányait s azok orvoslásának szükségességét belátni soha sem vonakodtunk, úgy más részről mindenkor meg lévén győződve, hogy a magyar kormányférfiak Magyarország sarkalatos törvényeit épp úgy tisztelik, mint az 1861. november 5-diki 1. f. leiratot, mely a kiegyenlítés alapjául a törvényes útnak megtartását világos és félreérthetetlen szavakban kegyelmesen biztosítja, — meggyőződve továbbá arról, hogy a kormány, nehéz hivatásának öntudatában, a közérzületet szintúgy, mint a politikai viszonyokat s a haza érdekeit egyaránt számba veszi, d e meggyőződés mellett alig is adhattunk volna olyan kósza híreknek komolyan hitelt, hogy hazai törvénykezésünk javítására vonatkozólag, azon elvileges megállapodások, melyekről a nyár folytán e lapok is említést tevének, s azon tervek, melyek ezek alapján állítólag készíttettek, aorogálás útján s a törvényhozás beleegyezését megelőzőleg csakugyan életbe léptettessenek. E részbeni újabb tudakozódásaink s értesüléseink nyomán már azt hisszük, egész biztossággal nyilváníthatjuk is, hogy az aggályok valóban megszűnhetnek, mert semmi olyan törvénykezési átalakító szervezkedések, a melyek létesítése az országgyűlés közreműködését kívánja, ennek beleegyezése mellőztével — oktrojálás utján — ez idő szerint keresztül vitetni nem csak nem fognak,de amennyire mi tudjuk és hisszük, — ennek előtte sem szándékoltattak, s hogy a mennyiben a magyar kormány előrelátó hazafias gondoskodásából, oly javaslatok , melyek hazai érdekekből igazságszolgáltatási állapotaink javítását célozzák, csakugyan készíttettek volna , azok annyiban a mutatkozó jelek valószínűsége szerint a közel kilátásban levő országgyűlés mielőbbi elhatározása elé kegyelmes kir. előadások alakjában fognak terjesztetni. Mi ezen közelségben látszó magyar országgyűlés idejét illeti, e tekintetben is talán tájékozhatjuk magunkat, ha valószínűséget engedünk a mai „österr. Zeitung“ budai levelezője azon, úgy látszik nem minden alap nélküli állításának , mely szerint az országgyűlés már a nyár folytán működnék. Ezen feltevés mellett az országgyűlés megnyílására a nyár elején lehetne számítni. Kapcsolatban ezen örvendetes hírrel, talán azon másik hírt is felemlíthetjük, melynélfogva a horvát országgyűlés — még a magyarországi előtt — már a közelgő tavasz elejére egybehivatnék. *) Okunk van bizodalommal hinni, s talán megadja a jó ég, hogy e hírekben nem csalatkozunk ! Pest, január 8. A bécsi „Presse“ január 16-ki számában egy pesti levél jelent meg, mely fővárosunk köreiben részint meglepetést, részint megütközést okozott. A levél igy hangzik : „A Magyarországban eszközlendő (új) törvénykezési szervezésre vonatkozó terv még mindig a császári kabinetben (?) fekszik s végleges elintézésnek néz eléje. Vajon ez egészen a magyar udvari cancellária szellemében fog-e eszközöltetni ? most újból kétségessé vált. Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország kibékéltetésének reménye, már e tervezet rendszabálya által is, messze távolba szoríttatott. Hírlik, hogy a cancellár ezen, az erdélyi (?) cancellária által tervezett s a magyar által elfogadott oorogálási terv célszerű voltának legyőzésére, Eötvös és Ürményi urak hozzájáruló nyilatkozataira hivatkozott. (Óhóh!) Eötvös, — mint tudva van — Deák legközelebbi barátainak sorába tartozik, de kissé nagyon is nyulékony politikája valamely helyen könnyen megszakadhat, hogy másutt ismét egybetoldassék. Kétségtelen , miszerint, ha Eötvös valóban megegyezett volna e tervben, nehéz lesz reá nézve e lépését politikai barátai előtt igazolni. Egészen másként áll a dolog Ürményivel. A magyar mágnások azon csekély (!) töredéke, mely gróf Apponyi zászlója alatt jelenleg Bécsben agitál s melynek Ürményi visszhang , ja, minden hazafisága mellett, nem oly igen távoli áll ami elvektől, melyek az octrogált törvénykezési újraszervezésnek alapul szolgálnak. !?) És ha mindjárt az ó-conservativek pártja ellenszegülne is minden oly rendszabálynak, mely Magyarország politikai autonómiáját veszélyeztethetné, úgy másrészt annál inkább hajlik olyan kérdésekhez, melyek absolutistico-oligarchicus (!?) célzatoknak nyitnak tért. (De ez már egészen érthetetlen okoskodás. szerk.) Ez azon urak hagyományos történelmi (!) álláspontja, melytől ők, dacára minden kanyarulatoknak, soha, de soha sem fognak eltérni. Nem éppen valószínűtlen tehát, hogy Ürményi a szervezési terv alapvonalait, — amennyiben azokat a cancellár vele közölte, — elfogadta. Egyébiránt az egész csak puszta hit, és lehetséges, hogy valamint Eötvös, úgy Ürmény is, midőn az ocrogálási tervhez járulnak, egészen más, Zichy gróf politikai intenzioitól messze elütő célt követnek. Hogy az e-conservativek most váratlanul, mint közvetítők lépnek fel a nélkül, hogy *) Minthogy a kiegyenlítés vagy is transacts kétoldalú actus ; s minthogy a biztos, kielégítő, s valódi transactiónak egyik alapfeltételét Magyarország sarkalatos törvényeinek, a a magyar szent korona törvényes önállásának s jogainak biztosítása képezi; s minthogy végre a magyar szent korona jogai közt a korona territoriális integritása első helyen áll: magából értetődik, hogy a kiegyenlítés végett legelsőben is arra kell módot nyújtani, hogy Magyarország a társországokkal, a korona közvetítése mellett, kiegyezkedhessék. D E végre célszerűbb leendne a magyar és horvát országgyűlést ugyanazon egy időben hívni egybe. Mert ha a horvát országgyűlés csak azért nyittatnék meg előbb, hogy ott a februári intézményre nézve, Magyarország nélkül, s a korona integritásának rovására , lehessen , mint Erdélyben , egyoldalú egyezkedést létrehozni, akkor a differentiák csak még inkább összebonyolíttatnának , és oly maximáknak szereztetnék győzelem , melyek sem a korona, sem a monarchia, sem a népek állandó érdekeivel nem lennének összhangzásbahozhatók. Szerk. más támponttal bírnának saját vágyaiknál, az ezen urak politikai állását tekintve, egyátalán nem okozhat meglepetést. (Mindegyre finomabb !) Ap po ny i gróf igen rosszul ismeri az országban uralgó hangulatot, ha azon reményben él, hogy valaha több barátokkal fog bírni mint jelenleg. (Annyi igaz, hogy nem tanácsos az ősi alkotmány felforgatóiban bízni , vagy azokkal solidaritásba lépni, vagy azoknak hibáit mentegetni.) Annyi igaz, hogy e pesti levélben éppen oly nagy a praesumtio, mint a confusio, s a bécsi „Debatte“ méltán fakad ama közlés felett azon szavakra : „So etwas kann nur ein completter Narr schreiben!“ — Mert nem tekintve azt, hogy mint a „D.“ helyesen megjegyzi, már két mágnás országbiró éppen az octrejárások feletti differentia miatt lépett le, ellenben dato sed non concesso, hogy a magyar conservativ aristocratiának oligarchkus céljai lennének, szeretnék tudni, váljon minő összefüggés lehetne ezek közt, s a törvénykezésnek tervezett bureaucratikus szervezése között? S váljon minő érdeke lenne a magyar lordoknak az absolutismus mellett küzdeni, mely legelsőben is a mágnásokat fosztaná meg azon eminens jogoktól, melyekkel őket az ősi magyar alkotmány felruházza ? A „Debatte“ szükségesnek tartja Ürményinket a „Presse“ pesti levelezőjének gyanúsítása ellen azon incidens elbeszélésével is védni, s hogy Ürményi ő maga, azon alkalommal, midőn a nemzeti színház ügyében vezetvén küldöttségett Bécsbe, a főcancellár ő excjánál tisztelgett, s határozottan minden petrojálás ellen nyilatkozott, s melegen ajánlá, hogy az a tervezetet mint kir. propositiót terjessze az országgyűlés elé. Mi még tovább megyünk, s még azt sem hisszük, hogy Ürmény valamely törvénykezési tervezetet, oly szerkezettel, aminőt hirlelnek, s amely a korona jogainak sérelmével, az ősi nemzeti független institutió alapjait forgatná fel, — alkalmasnak ajánlott volna arra, hogy mint kb. propositio terjesztessék elő. Ürményit ily politikai tévedés ellen bizonyosan nem csak törvényes érzelme s conservatív iránya, hanem a családi kegyelet is biztosít , mint akinek nagyatyja, a nagy emlékezetű Ürményi József, a „magyar közjog“ egyik legalaposabb kézikönyvét írta, tehát nem csak ismerte az ősi institutiók értékét és összefüggését, de azokat, mint kir. személynök, 1790-ben a Rendek táblájának élén lelkesen védte is, s nevezetesen a kir. Curia teljes rehabilitátióját sürgeté, melynek utóbb, mint Magyarország főbírája, egyik dísze volt. De még báró Eötvös József úrról is nehéz volna velünk elhitetni, hogy ő a tervezett octrojálásokat helyeselte volna. — Mert habár azon ministeri bureaucratikus ciablonnal,amely a nemes bárónak, eddigi doctrinái szerint, mint mi fel fogjuk, ideálja, — oly független institutiók, mint a magyar királyi Curia, s a municipiumok törvénykezési önkormányzata, össze nem férnek, mind a mellett azt,hogy a báró úr az petrojálást jelenleg helyeselje, már csak azért sem hisszük, mert ha ő ily desorganisatióra hajlandó is, azt bizonyosan inkább saját pártja hivatalba juttatására fogná fentartani. A „Debatte“ sürgeti, hogy az e kérdésben a „Presse“ levelezője által gyanúsított hazafiak nyilatkozzanak, s különösen Eötvös báró arra nézve tartja ezt szükségesnek, kinek autoritására, úgymond, az államministériumhoz közelebb álló körökben, kivált az újabb dátumú rendszabályokra vonatkozólag, ismét és ismét hivatkoznak. Mi sem kételkedünk ily nyilatkozatok bekövetkezésén, mert habár a félhivatalos „General Correspondent“ tegnapi száma a „Presse“ suspicióit már défavouírozza, mind a mellett hathatós okok vannak, hogy nagyobb megnyugtatásul az érdeklett egyéniségek, ne hagyják magukat csupán offíciose védni. A fenforgó tárgy kiegészítéséül azonban nem mellőzhetjük azon jegyzetet ideigtatni, melylyel a a „Presse“ mai száma a „G. C.“ cáfolatát kíséri: „Minthogy úgymond, félhivatalos lapjainknak csak igen kedves lehetne, az új törvénykezési szervezésre nézve egy Eötvös és ITV tantiai helyeslésére hivatkozhatni, — fel kell tennünk, hogy a General Correspondent előtt legújabban, a tekintet azon pártokra, melyekhez a nevezett urak tartoznak, t. i. a liberális és conservativ, minden egyéb tekintetet fölülmúl, s hogy neki mindenek előtt fődolog, ama pártok fejeiről az apostasia minden gyanúját távól tartani. Ily körülmények közt a „Gén. Correspondenz“-nek csak fájdalmasan eshetik, hogy a magyar törvénykezési octrojálás szándékáról, s az e végre kidolgozott projectumról tett állításainkat dementirozni ma sem képes, sőt ellenkezőleg dementijének szerkezete szerint azt inkább bizonyítja.“ . ' ‘‘ ! A „Presse“ egy kisérő vezércikkében eme dementi folytán megjegyzi még, hogy igen örvend, — nevezetesen a „Garantien der Macht und Einheit Österreichs“ szerzőjével, báró Eötvös József úrral, ugyanazon téren találkozhatni. Őszintén szólva azonban, mi az ősi magyar alkotmányos autonómia s törvényes nemzeti hegemónia garantiáit ezen a találkozási téren feltalálhatni nem hisszük. '_■ [ ,8 f.T dr<rt<i>ii‘7fTÖTíöt JÍib-G sA t 1 ■ vilíi:: i-ik-.r ki >’ mii,"' i< -. ét _ 1 ■ r I i* i i 1 -y I I Pest, január 9. © A „H o n“ tegnapi számában egy bécsi eredeti levél igyekszik a magyar közönséget a törvénykezési reformok petrojálására nézve nem csak megnyugtatni, hanem egyszersmind kilátást nyújtani a magyar országgyűlés mielőbbi egybehívására. Ami akérdéses oetrojálásokat illeti, arra nézve biztos adatokkal bírunk, hogy a múlt hét közepén, s akkor, midőn a „Presse“ táviratai javában mystificálták az országot, nem csak még legfelsőbb határozat nem létezett, de még a ministeri tanács sem nyilatkozott véglegesen, aminek okául az állíttatik, hogy az államtanács a szervezés tervében a kelletinél tovább ment, ugyanis nem elégedett meg azon határokkal, miket a június 8-diki legfeleirat kitűzött, s melyeket akkor a miniszeri tanács is elfogadott, hanem az átalakítást, mint halljuk, odáig kívánta kiterjeszteni, a mi az „Őst. Zeit.“ által közelebb oly makacsul védetett, s a mit a miniszerek egyik része a priori ellenzett. E pótjavaslaton, mely oly nagy resensust okozott az odrog-ellenes körökben Lajtán innen és Lajtán túl, akadt fel leginkább ez ügy, s gerjesztett nagyobb figyelmet az egyetemes tervezet kritikus természetére. Meglehet, sőt valószínű, hogy e kérdés volt azon csütörtöki miniszertanács egyik tárgya, melyről vegyes rovatunkban a bécsi hít emlékezik. Ezen petrojálási kérdésre nézve a bécsi „Debatte“ tegnapi száma már egy további phasist jelez a következő figyelmet érdemlő tudósításban : „Mint értesülünk, ő Felsége a magyar igazságügyi szervezet felett ma előterjesztést tétetett. Az ügyet a legjobb szándék és lelkiismerettel vitattuk, mig a kormánykörök foglalkoztak vele. A vitatást ismét meg fogjuk kezdeni, a mint Ő Felségének e tárgyat ismét felelős kezekre bizni méltóztatik. A mint azoban a legkegyelmesebb Úr közvetlenül foglalkozik e kérdéssel, az minden oly befolyás alól elmozdíttatott , mely nem áll a pártok felett ,s a Felség iránti hódolat azt parancsolja nekünk, hogy e mozzanat alatt minden fejtegetést szüntessünk meg. Az Uralkodó előtt a küzdők kardjaikat hüvelyeikbe bocsátják s meghajtják a zászlókat. Bizalomteljes szívvel és tiszteletteljes hallgatással várjuk felséges Fejedelmünk legkegyelmesebb határzatát.“ Úgy látszik azonban, hogy mi már e kérdésnek, legfelsőbb helyen Urunk királyunk részéről kedvezőleg történt eldöntéséről is értesíthetjük a magyar közönséget, mert mint a lapunk élén olvasható bécsi levelünk Írja,— a magyar kormány részéről a közel nyáron idegtörténendő országgyűlés előtt, minden petrojálási szándék Tégkép félretétetett. ______ __