Pesti Hírnök, 1865. január (6. évfolyam, 5-25. szám)

1865-01-09 / 6. szám

Hatodik évfolyam 6. szám. PESTI fr~ ......—~t~-— ..... Előfizetési feltételek : helyben házhozhordás­­sal vagy postán mindennapi megküldéssel : egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó­napos előfizetést ét____________--------------------------------& POLITIKAI Hétfő, január 9-én, 1865. gfc- ----------M HÍRNÖK.­I Hirdetések áthatóbos petit sorért egyszerű hir­detésnél fikr.­bélyegdíj 30krjával szémíttatnak. Szerkesztőség és kisdó-fivstsl: a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, a 2-dik emeleten. Ift..................­...... ........... Előfizetési hirdetés Pesti Hírnök című­ politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.........................................5 frt Félévre...............................................10. Egész évre.........................................20 „ auszt. ért. Előfizetés minden h­ó 1-től elfogadtatik HF Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, hely­ben l’esten, csupán a „Festi Hírnök“ kia­dó hivatalában, a h­ímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK kiadó­hivatala. Hazai közügyek. B­é­c­s, jan. 8. ” Azt hisszük, hazafias örömmel értesít­hetjük e lapok tisztelt olvasóit, hogy azon baljóslatok, melyeket különösen az utóbbi időben némely lapok oly sokféle változatos­ságban a törvénykezési reformok híréhez kö­töttek, nem fognak valósulni. őszintén bevalljuk, hogy mi ,­kik egy­felől hazai törvénykezésünk számos hiányait s azok orvoslásának szükségességét belátni soha sem vonakodtunk, úgy más részről min­denkor meg lévén győződve, hogy a magyar kormányférfiak Magyarország sarkalatos tör­vényeit épp úgy tisztelik, mint az 1861. no­vember 5-diki 1. f. leiratot, mely a kiegyen­lítés alapjául a törvényes útnak megtartását világos és félreérthetetlen szavakban kegyel­mesen biztosítja, — meggyőződve továbbá arról, hogy a kormány, nehéz hiva­tásának öntudatában, a közér­zületet szintúgy, m­int a politikai viszonyo­kat s a haza érdekeit egyaránt számba veszi, d­ e meggyőződés mellett alig is adhattunk volna olyan kósza híreknek komolyan hitelt, hogy hazai törvénykezésünk javítására vonat­kozólag, azon elvileges megállapodások, me­lyekről a nyár folytán e lapok is említést te­vének, s azon tervek, melyek ezek alapján ál­lítólag készíttettek, ao­rogálás útján s a törvényhozás beleegyezését megelőző­leg csakugyan életbe léptettessenek. E részbeni újabb tudakozódásaink s ér­tesüléseink nyomán már azt hisszük, egész biztossággal nyilváníthatjuk is, hogy az aggályok valóban megszűnhetnek, mert semmi olyan törvénykezési átalakító szervezkedések, a melyek létesítése az országgyűlés közremű­ködését kívánja, ennek beleegyezése mellőzté­­vel — oktrojálás utján — ez idő szerint keresz­tül vitetni nem csak nem fognak,de amennyi­re mi tudjuk és hisszük, — ennek előtte sem szándékoltattak, s hogy a mennyiben a ma­gyar kormány előrelátó hazafias gondoskodá­sából, oly javaslatok , melyek hazai érdekek­ből igazságszolgáltatási állapotaink javítását célozzák,­­ csakugyan készíttettek volna , azok annyiban a mutatkozó jelek valószínű­­sége szerint a közel kilátásban levő országgyűlés mielőbbi elhatározása elé kegyelmes kir. előadások alakjában fognak terjesztetni. Mi ezen közelségben látszó magyar or­szággyűlés idejét illeti, e tekintetben is talán tájékozhatjuk magunkat, ha valószínű­séget engedünk a mai „österr. Zeitung“ bu­dai levelezője azon, úgy látszik nem minden alap nélküli állításának , mely szerint az or­­szággyűlés már a nyár folytán mű­­k­ö­d­n­é­k. Ezen feltevés mellett az ország­­gyűlés megnyílására a nyár elején le­hetne számítni. Kapcsolatban ezen örvendetes hírrel, talán azon másik hírt is felemlíthetjük, mely­­nélfogva a horvát országgyűlés — még a magyarországi előtt — már a közelgő tavasz elejére egybehivat­­­nék. *) Okunk van bizodalommal hinni, s talán megadja a jó ég, hogy e hírekben nem csa­latkozunk ! Pest, január 8. A bécsi „Presse“ január 16-ki számában egy pesti levél jelent meg, mely fővárosunk köreiben részint meglepetést, részint megütközést okozott. A levél igy hangzik : „A Mag­yarországban eszközlendő (új) t­ö­r­­­vénykezési szervezésre vonatkozó terv még mindig a császári kabinetben (?) fekszik s végleges elintézésnek néz eléje. Va­jon ez egészen a magyar udvari can­­cellária szellemében fog-e eszközöltetni ? most újból kétségessé vált. Annyi azonban bizonyos, hogy Magyarország kibékéltetésének reménye, már e tervezet rendsza­bálya által is, messze távolba szorít­­tatott. Hírlik, hogy a cancellár ezen, az erdélyi (?) cancellária által tervezett s a magyar által elfoga­dott oo­rogálási terv célszerű voltának le­győzésére, Eötvös és Ürményi urak hoz­­záj­áruló nyilatkozataira hivatkozott. (Óh­óh!) Eötvös, — mint tudva van — Deák legközelebbi­­­ barátainak sorába tartozik, de kissé nagyon is ny­ulék­ony politikája valamely helyen könnyen megszakadhat, hogy másutt ismét egybetoldassék. Kétségtelen , mi­szerint, ha E­ötvös valóban megegyezett volna e tervben, nehéz lesz reá nézve e lépését politikai barátai előtt igazolni. Egészen másként áll a dolog Ü­r­m­é­n­y­i­­v­e­l. A magyar mágnások azon csekély (!) töredéke, mely gróf A­p­p­o­n­y­i zászlója alatt jelenleg­­ Bécsben agitál s melynek Ürményi visszhang­ , ja, minden hazafisága mellett, nem oly igen távol­i áll ami elvektől, melyek az octrogált törvényke­zési újraszervezésnek alapul szolgálnak. !?) És ha mindjárt az ó-conservativek pártja ellenszegülne is minden oly rendszabálynak, mely Magyarország politikai autonómiáját veszélyeztethetné, úgy más­részt annál inkább hajlik olyan kérdésekhez, me­lyek absolutistic­o-o­ligarchicus (!?) célzatoknak nyitnak tért.­­ (De ez már egészen érthetetlen okoskodás. s­z­e­r­k.) Ez azon urak hagyományos­ történelmi (!) ál­láspontja, melytől ők, dacára minden kanyarula­toknak, soha, de soha sem fognak eltérni. Nem éppen valószínűtlen tehát, hogy Ü­r­­ményi a szervezési terv alapvonalait, — a­mennyiben azokat a cancellár vele közölte, — el­fogadta. Egyébiránt az egész csak puszta hit, és lehet­séges, hogy valamint Eötvös, úgy Ü­r­m­é­­n­y­­ is, midőn az oc­rogálási tervhez járulnak, egészen más, Zichy gróf politikai intenzioitól messze elütő célt követnek. Hogy az e-conservativek most váratlanul, mint közvetítők lépnek fel a nélkül, hogy *) Minthogy a kiegyenlítés vagy is transa­cts kétoldalú actus ; s minthogy a biztos, kielégítő, s valódi transactiónak egyik alap­­feltételét Magyarország sarkalatos törvényeinek, a a magyar szent korona törvényes ön­­állásának s jogainak biztosítása képezi; s mint­hogy végre a magyar szent korona jogai közt a korona territoriális integritása első helyen áll: magából értetődik, hogy a kiegyenlítés végett legelsőben is arra kell módot nyújtani, hogy Magyarország a társországok­kal, a korona közvetítése mel­le­tt, kiegyezkedhessék. D E végre célszerűbb leendne a magyar és horvát országgyűlést ugyanazon egy időben hívni egybe. Mert ha a horvát országgyűlés csak azért nyittatnék meg előbb, hogy ott a februári intézményre néz­ve, Magyarország nélkül, s a korona integritásának rovására , lehessen , mint Erdélyben , egyol­dalú egyezkedést létre­hozni, akkor a differen­­tiák csak még inkább összebonyolíttatnának , és oly maximáknak szereztetnék győzelem , melyek sem a korona, sem a monarchia, sem a népek ál­landó érdekeivel nem lennének összhangzásba­­hoz­hatók. Szerk. más támponttal bírnának saját vágyaiknál, az ezen urak politikai állását tekintve, egyátalán nem okozhat meglepetést. (Mindegyre­ finomabb !) A­p p­o n­y i gróf igen rosszul ismeri az ország­ban uralgó hangulatot, ha azon reményben él, hogy valaha több barátokkal fog bírni mint jelenleg. (Annyi igaz, hogy nem tanácsos az ősi alkotmány felforgatóiban bízni , vagy azokkal solidaritásba lépni, vagy azoknak hibáit mentegetni.) Annyi igaz, hogy e pesti levélben éppen oly nagy a praesumtio, mint a confusio, s a bécsi „De­batte“ méltán fakad ama közlés felett azon szavak­ra : „So etwas kann nur ein completter Narr schrei­ben!“ — Mert nem tekintve azt, hogy mint a „D.“ helyesen megjegyzi, már két mágnás­ ország­­b­i­r­ó éppen az o­c­t­r­e­j­á­r­á­s­o­k feletti dif­ferentia miatt lépett le, ellenben dato sed non con­­cesso, hogy a magyar conservativ aristocratiának oligarchk­us céljai lennének, szeretnék tudni, vál­jon minő összefüggés lehetne ezek közt, s a tör­vénykezésnek tervezett bureaucratikus szervezése között? S váljon minő érdeke lenne a magyar lordok­nak az absolutismus mellett küzdeni, mely legelsőben is a mágnásokat fosztaná meg azon eminens jogoktól, melyekkel őket az ősi magyar al­kotmány felruházza ? A „Debatte“ szükségesnek tartja Ürm­é­­n­y­i­n­k­e­t a „Presse“ pesti levelezőjének gya­núsítása ellen azon incidens elbeszélésével is védni, s hogy Ürményi ő maga, azon alkalommal, mi­­­­dőn a nemzeti színház ügyében vezetvén küldöttsé­­gett Bécsbe, a főcancellár ő excjánál tisztelgett, s határozottan minden petrojálás ellen nyilatkozott, s melegen ajánlá, hogy az a tervezetet mint kir. propositiót terjessze az országgyűlés elé. Mi még tovább megyünk, s még azt sem hisszük, hogy Ü­r­m­é­n­y­­ valamely tör­vénykezési tervezetet, oly szerkezettel, a­minőt hir­­lelnek, s a­mely a korona jogainak sérelmével, az ősi nemzeti független institutió alapjait forgatná fel, — a­l­k­a­l­m­a­s­n­a­k ajánlott volna arra, hogy mint kb­. propositio terjesztessék elő. Ü­r­m­é­n­y­i­t ily politikai tévedés ellen bi­zonyosan nem csak törvényes érzelme s conservatív iránya, hanem a családi kegyelet is biztosít , mint a­kinek nagyatyja, a nagy emlékezetű Ü­r­­ményi József, a „magyar közjog“ egyik legalaposabb kézi­könyvét írta, tehát nem csak is­merte az ősi institutiók értékét és összefüggését, de azokat, mint kir. s­z­e­m­é­l­y­n­ö­k, 1790-ben a Rendek táblájának élén lelkesen védte is, s neve­zetesen a kir. Curia teljes rehabilitátióját sürgeté, melynek utóbb, mint Magyarország fő­bírája, egyik dísze volt. De még báró Eötvös József úrról is ne­héz volna velünk elhitetni, hogy ő a tervezett octrojálásokat helyeselte volna. — Mert habár azon ministeri bureaucratikus c­iablonnal,amely a nemes bárónak, eddigi doctrinái szerint, mint mi fel fog­juk, ideálja, — oly független institutiók, mint a magyar királyi Curia, s a municipiumok törvénykezési ön­­kormányzata, össze nem férnek,­­ mind a mellett azt,hogy a báró úr az petrojálást jelenleg helyeselje, már csak azért sem hisszük, mert ha ő ily desorganisatióra hajlandó is, azt bizonyosan inkább saját pártja hivatalba jut­tatására fogná fen­tartani. A „Debatte“ sürgeti, hogy az e kérdésben a „Presse“ levelezője által gyanúsított hazafiak nyi­latkozzanak, s különösen Eötvös báró arra nézve tartja ezt szükségesnek, kinek autori­tására, úgymond, az államministériumhoz köze­lebb álló körökben, kivált az újabb dátumú rend­szabályokra vonatkozólag, ismét és ismét hivat­koznak. Mi sem kételkedünk ily nyilatkozatok bekö­vetkezésén, mert habár a félhivatalos „General Correspondent“ tegnapi száma a „Presse“ suspicióit már défavouírozza, mind a mellett hathatós okok vannak, hogy nagyobb megnyugtatásul az érdeklett egyéniségek, ne hagyják magukat csupán offíciose védni. A fenforgó tárgy kiegészítéséül azonban nem mellőzhetjük azon jegyzetet ide­igtatni, melylyel a a „Presse“ mai száma a „G. C.“ cáfolatát kíséri: „Minthogy úgymond, félhivatalos lapjaink­nak csak igen kedves lehetne, az új törvénykezési szervezésre nézve egy Eötvös és IT­V ta­n­ti­a­i helyeslésére hivatkozhatni, — fel kell tennünk, hogy a General Correspondent előtt legújabban, a tekintet azon pártokra, melyekhez a nevezett urak tartoznak, t. i. a liberális és conservativ, minden egyéb tekintetet fölülmúl, s hogy neki mindenek előtt fődolog, ama pártok fejeiről az apostasia minden gyanúját távól tartani. Ily körülmények közt a „Gén. Correspondenz“-nek csak fájdalmasan eshetik, hogy a magyar törvénykezési octrojálás szándékáról, s az e végre kidolgozott projectumról tett állításainkat dementirozni ma sem képes, sőt ellenkezőleg dementijének szerkezete szerint azt inkább bizonyítja.“ . ' ‘‘ ! A „Presse“ egy kisérő vezércikkében eme dementi folytán megjegyzi még, hogy igen örvend, — nevezetesen a „Garantien der Macht und Ein­heit Österreichs“ szerzőjével, báró Eötvös Jó­­z­s­e­f úrral, ugyanazon téren talál­kozhatni. Őszintén szólva azonban, mi az ősi magyar alkotmányos autonómia s törvényes nemzeti hege­mónia garantiáit ezen a találkozási téren feltalálhatni nem hisszük. '_■ [ ,8 f.T dr<rt<i>ii‘7fTÖTíöt JÍib-G sA t 1 ■ vilíi:: i-ik-.r ki >’ mii,"' i< -. ét _ 1 ■ r I i* i i 1 -y I I Pest, január 9. © A „H o n“ tegnapi számában egy bécsi eredeti levél igyekszik a magyar közönséget a törvénykezési reformok petro­jálás­ára nézve nem csak megnyugtatni, hanem egyszersmind kilátást nyújtani a magyar or­szággyűlés mielőbbi egybehívá­­s­á­r­a. A­mi a­­kérdéses oetrojálásokat illeti,­ arra nézve biztos adatokkal bírunk, hogy a múlt hét közepén, s akkor, midőn a „Presse“ táviratai javá­ban mystificálták az országot,­­ nem csak még legfelsőbb határozat nem létezett, de még a minis­­teri tanács sem nyilatkozott véglegesen, a­minek okául az állíttatik, hogy az államtanács a szerve­zés tervében a kelletinél tovább ment, ugyan­is nem elégedett meg azon határokkal, miket a június 8-diki legfe­leirat kitűzött, s melyeket akkor a miniszeri tanács is elfogadott, hanem az átalakí­tást, mint halljuk, odáig kívánta kiterjeszteni, a mi az „Őst. Zeit.“ által közelebb oly makacsul védetett, s a mit a miniszerek egyik része a priori ellenzett. E pótjavaslaton, mely oly nagy resensust okozott az od­rog-ellenes körökben Lajtán innen és Lajtán túl, akadt fel leginkább ez ügy, s ger­jesztett nagyobb figyelmet az egyetemes tervezet kritikus természetére. Meglehet, sőt valószínű, hogy e kérdés volt azon csütörtöki miniszertanács egyik tár­gya, melyről vegyes rovatunkban a bécsi hít emlékezik. Ezen petrojálási kérdésre nézve a bécsi „De­batte“ tegnapi száma már­­ egy további phasist jelez a következő figyelmet érdemlő tudósításban : „Mint értesülünk, ő Felsége a magyar igazságügyi szervezet felett ma előterjesztést téte­tett. Az ügyet a legjobb szándék és lelkiismeret­tel vitattuk, mig a kormánykörök foglalkoztak vele. A vitatást ismét meg fogjuk kezdeni, a mint Ő Felségének e tárgyat ismét felelős kezekre­ bizni méltóztatik. A mint azoban a legkegyelmesebb Úr közvet­lenül foglalkozik e kérdéssel, az minden oly befo­lyás alól elmozdíttatott , mely­ nem áll a pár­tok felett ,s a Felség iránti hódolat azt paran­csolja nekünk, hogy e mozzanat alatt minden fejte­getést szüntessünk meg. Az Uralkodó előtt a küzdők kardjaikat hüve­lyeikbe bocsátják s meghajtják a zászlókat. Bizalomteljes szívvel és tiszteletteljes hallga­tással várjuk felséges Fejedelmünk legkegyelmesebb határ­zatát.“ Úgy látszik azonban, hogy mi már e kérdés­nek, legfelsőbb helyen­ Urunk ki­rályunk részéről kedvezőleg történt eldöntéséről is értesíthetjük a magyar közönséget, mert mint a lapunk élén ol­vasható bécsi levelünk Írja,— a magyar kormány részéről a közel nyáron idegtörténendő országgyű­lés előtt, minden petrojálási szándék Tégkép félretétetett. ______ __

Next