Pesti Hírnök, 1865. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-25 / 46. szám

9-er Ezen Szabályok szigorú megtartásáért az illető törvényszéki elnökök felelősökké tétetvén, ezeknek különös kötelességükben fog állani, a kir. ítélőtáblához fölterjesztendő minden iratcsomót a kisérő j­elentés aláírásakor gondosan átvizsgálni, s a netalán tapasztalandó hiányok rögtöni kipótlását jelen rendelet szabványai szerint eszközöltetni.“ HORVÁTORSZÁGI ÜGYEK. Zágráb, febr. 20. Miután az értekezletek, melyek az udv. can­­cellár, a bán s a főispánok között az egész múlt héten át folytattattak, tegnapelőtt véget értek, az udv. cancellár a ma reggeli vonattal Bécsbe uta­zott. Sokan a vasúti indóházba kisérték, hol szives zsi­­ókkal búcsúztak el tőle. Az udv. cancellár tegnap a kiállítási bizottmányi fogadó s annak kész segélyét ígérte meg netán más közérdekű vállalathoz is.­­ A zágrábi keresdelmi ka­mara bizottmányának , melyet az udv. cancel­lár szintén tegnap fogadott, a horvát vasút-kér­­désben meglehetősen világosan értésére adá, hogy e kérdésben éppen nincs Zágráb ellen, de nincs társaság, mely Zágrábra s egyszersmind az egész országra nézve politikai-hadászati szempontból fon­tos vasút kiépítésére vállalkoznék,s hogy ehhez még a bíródó tanács garantiája is szükséges. A horvát leszámítolási bankot illetőleg oda nyilatkozott az udv. cancellár, hogy annak engedélyeztetése csak­hamar leérkezik. Bé­c­s, febr. 21. A horvát udv. cancelláriában ma, kebelbéli ülés tartatott, melyen a tegnap Zágrábból megér­kezett Mazuranich udv. cancellár elnökölt. Dr. Spun udv. titkár is, ki az udv. cancellárt Zágrábba kisérte, részt vett az ülésben. Az értekez­let tárgyát az uj választási rendszabály képezte s a báni értekezlet dolgozatán teendő változtatások munkába vétettek. Ezen kívül az országgyűlést illetőleg több közigazgatási tárgy is szóba került. Mart. 10 dike felé az udv. cancellár ismét Zág­rábba utazik, hogy mint hírlik, a választásokat illetőleg több intézkedést személyesen megtegyen. Az udv. cancellár úr legutóbbi utazása eredményei­vel igen megelégedettnek látszik. Zágráb, febr. 20. A báni értekezlet ha­­tárzata a mágnások egyéni szavazatát illetőleg az országban éppen nem talált jó fogadtatásra. A hor­vát nép nem emelkedett még azon magaslatra, melyen az eddigi választási rendszabály nem tör­vényes változtatásában semmi különöst sem látnak.­­Ellenkezőleg csak az országgyűlés tehet ily változtatásokat s arról is mindenki meg van győződve, hogy a mág­nások ellenkezés nélkül megnyugodtak volna a­ törvényesen létesült határzatban. Az ország ro­­konszenvével a mágnások mellett áll, mert ezek a régi jó idők s a történeti hagyományokra emlékezve , a Magyarországgal való unió ismétt helyreállítására töreksze­nek. Ez alkalommal azt is megjegyzem , hogy a hat tótországi mágnás,kik kezdetben akadályozva voltak, utólagosan nyilatkoztatták ki megegyezé­süket az Ő Felségéhez intézett felirattal. (D­e.) VEGYESEK. Pest, febr. 25. *** A Bécsben f. hó 22-dikén tartatott udvari bál, az udv. szokás szerint 8 órakor kezdődött. 9 órakor a báli vendégek, majdnem mind, már jelen voltak, összes számuk 1260-ra mehetett. Ott voltak a Bécsben levő főhercegek, főhercegnők, ministe­rek, udv. cancellárok, a diplomatiai testület, a tá­bornoki kar, tisztek sat. A sok rendi disztel, több­nyire ragyogó gyémántokból, fényes látványt nyúj­tott. A fény és pompa, Őfelségeik, a császár és császárné megjelentekor, a tetőpontot érte el. Ó Felségeik kevéssel 9 óra előtt léptek a terembe, mi­után a főudvarmester a pálcával háromszor jelenté a felségek közeledését. A császárné az ifjúság, szép­ség s­zellemtől ragyogva, ÓFelsége a császár karján jelent meg. A császárné viola szinü ruhát viselt,haján pompás diadém friss jácintokból. A höl­gyeknél a világos ruhák s a hajban friss virágok,ca­­m­eliák és jácintok voltak túlnyomók. A felsé­gek, mindenütt szívesen üdvözölve s többeket meg­szólítva , haladtak át a termeken s emelvényen foglaltak helyet, honnan a füzér-táncot nézték, mig a többi magas s legmagasb uraságok a tánc örömeit élvezték. A felségek, hajnali 1 óráig időztek a bá­lon, s eltávozásuk után ez is véget ért. A zenét ír t r a u s s udv. főzeneigazgató igazgató.­­ Mint halljuk a magyar érzületéről ismert E­d 1 pozsonyi kereskedő s ha, más hat pozsonyi kath. kereskedő-társsal egyesülten, 180 b irtot ajánl­­tak fel a pozsonyi koronázási templomban készíten­dő ablakfestményre. A karlovitzi congressus­­nak e hó 9-én tartatott üléséről a mai „G. Corr.“­­ben hosszabb jelentés van előttünk, melyből azon­ban ezennel csak azt említhetjük fel, hogy a püs­pökök és klastromok javadalmaztatásának kérdése, miután az ebbeli munkálatok nem tökéletesek, a bizottmánynak adatott át. A rendszeresített káplá­nok intézménye szótöbbséggel fogadtatott el, s az erről szóló vitában a plébános s káplán közötti vi­szony igen részletesen tárgyaltatott. Zágrábból, ehó 20-dik­áról írják í­gy a bálon, melyet a bán az udv. cancellár tisz­teletére adott, Mazuranich úr hosszabban társalgott Heilenbach báróval. A minden esetre igen érdekes társalgás részleteiről mi sem hatott a nyilvánosságba. Tartalmára azonban kö­vetkeztethetni lehet abból, hogy K. Heilenbach a társalgás befejezte után, így nyilatkozott ismerő­seihez : , A közelebbi országgyűlésen vitáról nem lehet szó, hanem csak megszavazásról. A compro­­missumok lehetetlenek ! “ (Ez aztán baj lenne.) *** A posta tegnap óta ismét rendesen jön kezünkhöz. Tegnap az államvasúttársulat pesti főügynökségétől következő tudósítást vettünk: „A pozsony-bécsi vonalon az akadályok el vannak há­rítva, miért is a közlekedés Bécsig ismét lehetővé van téve. A cegléd-szegedi vonalon is az akadályok elmellőztettek s a forgalom Szegedig megnyílt. A szeged-temesvári vonal azonban még el van torla­szolva. A tiszai vasútvonalon, a vett tudósítások szerint, valószínűleg holnap szintén megnyílhat a forgalom. Az elmaradt bécsi személy­­vonatok ma megérkeztek, a gyorsvonat is megjön Bécsből. Pest , febr. 24. Este. Jars, állomási főnök.* *** (Az akadémia első ülése palotájában) f. é. ápril 24-dikére van kitűzve. Addig az akadémia eddigi helyiségeiből, hol 30 éven át ülésezett, min­denestől átköltözik saját palotájába. — Szepesházy Antal, első osztá­lyú lovassági kapitánya nyugállapotban, tiszt, őrna­gyi ranggal tüntettetett ki. Azon hitt, hogy Deák meglátogatta Al­­mássyt, egy bécsi lap alaptalannak nyilatkoztatja ki. Deák szeretett unokaöcscse, Nedeczky állapo­tán, ki szintén az elitéltek között van, a lehetőleg akart lendíteni s e célból meglátogatta Neu­wirth tá­bornokot, ki Deák óhaját teljesítő is. Később Deák meglátogatta Nedeczkyt. (A f. hó 22-diki nagy vihar) folytán, Pestre érkezett hírek szerint, Titel és Sziszek kö­zött 11 gabnával megterhelt szállító hajó elsülyedt. E hajók,­­ mint a „P. B.“ írja, az első magyar bszt. társulatnál voltak biztosítva. *** (A pest-budai dalárda) által jeligéjének megzenésítésére kitűzött pályadíjt, a tegnapelőtt este tartott próbán Z­i­m­a­y nyerte el. **.. (A magyar gazdasszonyok egylete) által hamvazó szerdán a nemz. színházban sorsjátékkal egybekötött akadémiára, a jótékony célra való te­kintettel , ő Eminentiájának, a herceg-primásnak engedélye már leérkezett. Ez előadásra , mely ki­tűnő műkedvelők szives részvétele folytán különö­sen érdekes lesz, a helyárak következőleg álla­píttattak meg : páholy a földszinten s első emele­ten 20 frt, miért a vevő 8 sorsjegyet is kap. Pá­holy a 2-dik emeleten 12 frt. (ehhez 6 sorsjegy jár) ; erkélyszék 5 frt (3 sorsjeg­­gyel; földszinti zártszék 2 frt 50 kr. (2 sorsjegy­gyel) ; földszinti bemenet 1 frt 20 kr (1 sorsjegygyel). A páholy- s zártszék-bérlők felkéretnek , a helyek megtartása iránti óhajaikat vasárnap e hó 26-dika délig az egylet elnöknője, Damjanich asszonynál (Papnö­velde­ utca 1. sz.) tudatni. —s.— (Petróleum-égés Pesten.) Tegnap dél­után 3 óra tájban Mendl J. helyiségeiben, a király­utca 18. sz. alatt tűz volt, mely, mint halljuk, kö­vetkezőleg keletkezett. A petróleumot tartalmazó bádog­edények alatti szalma, eddig ki nem tudott V/L fvl J iA­­’In Jt-( n 4-thrr un nCfr,1^r od An JT L *5 _ dogját szétolvasztá­s a benne levő petróleum égni kezdett, egyszersmind több árut, s egyéb készle­­t elhamvasztván. A petróleumot vízzel nem igen le­hetett oltani, hanem lúg, valamint homokkal csak­hamar sikerült a tűznek véget vetni Szerencse,hogy a többi petróleum-készlet meg nem gyulladt. Ma e kereskedésben már minden rendben van s a bolt is­mét megnyittatott. „** (Ziska utolsó ivadékának sirirata.) Báró Staudach Adolf úrtól értesítést vettünk, mely­ben a Szluha grófné, Ziska utolsó ivadéka,­­ a báró ur és nagyanyja siriratáról egyik legutóbbi szá­munkban foglalt közlemény némi pontja helyre­­igazittatik. A tárgy érdekességénél fogva adjuk most e siriratot eredeti nyelvén, a mint azt a báró úr szives velünk közleni. A grátzi sz. Péter­­sírkertben levő síremléken ugyanis e felirat van: „Hier ruhet in Gottesfrieden Klemen­­ tine Gräfin Szluha von Iklad, geboren Freyfrau Zisska von Trotzenau, geboren zu Prag 16. Febr. 1762. gest. hier (t. i. Grátzon) 16. März 1847 « — Alább : „Mit Ihr endete im katholischen Glauben, in weiblicher Milde und Demuth der Stamm des titanischen Hussiten-Feldherrn Johann Zisska von Trotznow.“ -— „Liebend ehret ihr An­denken die Tochter Klementine Gr. Braida, und ihre Enkel Eugen und Stefanie Gr. Braida.“ — Itt van a gr. Szluha és b Zisska-cimer. A sírkő kör­irata : „Seelig sind die in dem Herrn sterben, sie ruhen von ihrer Arbeit aus, und ihre Werke folgen ihnen nach.“ — Ez szóról szóra a sírkő fel­irata. *** (Múlt január hóban) Pesten a hagymáz­járvány tetőpontját érte el , a közkórházban a hagymázban szenvedő betegek száma 30%val volt, a halandóság 15%, váltóláz alig jött kezelés alá. Összesen 5052 betegségi eset mutattatott ki; a gyógyulási arány átalánosan 48%, a halálozási 8,4%-ra rúgott. Meghalt összesen 527, és pedig 288 fi­­s 239 nőnemű. Született 551, és pedig 308 fi- és 243 leánygyermek; törvénytelen ezek közül 214, tehát ez utóbbiak 38,8% aránynyal. Házasult 113 pár. A pesti sz. Rókus közkórházban a hagy­mázban szenvedő betegek létszáma e hét folytán 172 és 189 között váltakozott; a gyógyulási arány 24,2%, a halálozási 4,1% volt. Tegnap a közkór­házban összesen 847 beteg volt ápolás alatt.­­A Dante-ünnepélyekre­ a florenci muni­­cipali­ás 350,000 frankot határzott. (Az egyetemi dalárda­ tegnap tarta ez idényben első dalestélyét a Liciniusban. s Blondin szédelgés folytán megbukott.) A nálunk is ismert Blondin bukott — de nem a kö­télről, hanem a párisi börzén, hol roszul speculált. Mint írják, össel magtakarított pénze oda van. (Az Aetna kitörései) e hó 13-dika s 14-ke közötti éjjel rendkívüli szép és nagyszerű látványt nyújtottak. Szemtanuk beszélik, hogy úgy látszott, mintha az egész hegy lángokban állana. A dörre­nések a legnagyobb, alig percenként félbeszakított ágyu­tüzeléshez hasonlítottak. Ugyanazon éjjel a Stromboli is füst-­s tűzoszlopokat hányt fel, míg a yeriYW a Tulcánszerű jelen­ségek megapgittak. A már sok év óta létező nézet, hogy az Aetna­s Vezúv között összeköttetés van, miért is a két tűzhányó hegy erős kitörései csak gyéren fordulnak elő egy időben, ez által legalább látszólagosan, újabb bizo­nyítékot nyert. *% (Sand George a csehekről.) Podlipska Zsófia cseh írónő lefordítá cseh nyelvre Sand G. „Consuelo“-ját s azt megküldötte a szerzőnőnek. Sand erre f. hó 4-dikéről levelet irt Podlipskanak, melyben a többi között e sorok fordulnak elő: „Meg vagyok győződve, hogy a cseh nemzet, mely­nek oly drámai és lelkesítő múltja van, nagy nem­zet s mindig az fog maradni.“ *** (Szabadalom különös találmányra.) Egy bécsi gépész szabadalmat kért és nyert oly eljárás­ra és gépre, melylyel kisebb épületeket sérületle­­nül tud egyik helyről a másikra áttenni.­­­ Stelzig Ignác Alfonz áldozár, a bécsi „Volksfreund“ főszerkesztője, rövid, 8 napi beteg­ség után, tegnapelőtt élte 42-dik évében elhunyt. Stelzig szélesb körökben, mint igen művett egyéni­ség volt ismeretes, korábban sok évet töltött Ame­rikában, mint missionarius. *** (III. Napóleon császár „Julius Cäsar“-já­­ról), minden titkolódzás dacára, több részlet jut szemes újdondászok és kiváncsi hirlap-olvasók­ tudomására, így már tudjuk,hogy a mű négy részre terjed, az előszó négy oldalnyi, 1862. márt. 20-ról van keltezve s a császár által aláírva. Az első mondat körülbelül ily értelmű: „A történeti igaz­ságnak oly szentnek kellene lennie, mint a vallás­nak, mert ez tanít az igazság iránti szeretet s az elnyomatás iránti gyűlöletre.“ . . Ezután a császári szerző a nagy események feletti nézeteit fejtegeti, melyek nem rögtön támadnak, hanem oly okokból keletkeznek, mik egyedül határozzák meg hord­erejüket. Ez okok között az első helyet a nagy fér­fiak foglalják el, kikben a Gondviselés a tetteket­­ mintegy megtestesíti. Ha aztán a nagy szellemek­­ meghatározták már rendszerüket, ez, mint a hibáz­­s f­atlan ész terménye mintegy maga a sors által adatik át az emberiségnek, mely felett uralkodásra van hivatva. Ezért nem használ semmit, ha a nagy férfiak cselekedetei ellenében akadályozólag akar­nak fellépni. Magának a halálnak sincs hatalma fe­lettük, mert eszméik, befolyásuk a világesemények menetére, túl­éli azokat. Nyomjátok el Cäsart, Augustus fogja követni , Nero­s Caligula majd megboszulja. Napóleont és dynastiáját Sz. Ilonán akarták eltemetni. De Európának (? ?) 40 éves szenvedése után ismét feltámad a császárság, hogy ismét gyakorolja előbbi befolyását a világ esemé­nyeinek menetére. De a szünet folytán, melyet a napóleoni rendszer szenvedett, kifejlődése nehezebb s több akadálylyal jár. . . A három első részben Napóleon azon terve foglaltatik , hogy a társa­dalmat, melyre Cäsar határzólag hatott, különféle rétegében tanulmányozza. Csak ezután következik a nagy jellem részletezése, mely mintegy en­geliet tün­­tettetik elő. Julius Caesar születése és gyermek­kora , résztvétele Catilina összeesküvésében. . . ebből áll az első kötet, mely Cäsarnak a gal­­liai proconsulates elfogadásával ér véget. Cäsar jelleme egyátalában nemesen van előtüntve. Cicero hiú , Cato kevésbé értelmes , ki szi­gorú rendszerrel ragaszkodik elveihez.A mű alakja tökéletesen művészi, a tudományosság nagyszerű, a wh­­" wojilnnw Th­o ~ ,1 Z. — 6 "'CTO i­l-hftl all Aim­den rész számozott fejezetekre oszlik. A francia kia­dási cím lapján ez áll egyszerűn: „Vie de J. Cäsar.“ Alább: „Imprimerie Impériale.“ *** (Abdul Aziz szultán) a keleti irodalmi társaságnak évenkint 100,000 piasztert engedélye­zett, hogy ez összegen a különféle európai nyel­vekből a legjobb munkák átfordíttassanak. Nemzeti színház. Ma febr. 25-én adatik : „Bánk bán.“ Opera 3 flv. » Szathmárból, febr. 17. (S u u m c u i q u e.) Midőn ezek előtt — nem nagyon régen — a megjelenendő „Bécsi Hír­adó“ programmját olvastuk, szívből örültünk, nem csupán a magyar lapok numericus szaporodására gondolva , hanem mert hittük, hogy mennél több közvetítő politikai orgánum lépend föl innét és túl a Lajtán, áthidalóul a magyar ügy kiegyen­lítésében : — a múltak tévedései annál könnyebben rectifikálódnak , — a félreértések hamarább el­enyésznek, — s a kibékülés kormány és nemzet között mindnyájunk óhajtására valahára megtör­ténik. A legkisebb mozzanatot is kedvező auspici­­umnak vévén : még a név is kecsegtetőleg hatott reánk a múltak visszagondolásánál. Csalódtunk! A név az ugyan, de a hang nem a „régi“ ! nem gr. Dessewffy Aurélé! — Olajág helyett tövis­koszorút hozott számunkra a „Bécsi Híradó.“ — Hogy másfél hónapos tollharcáról elead­ást ne írjunk: egy kis polemiaszerű vitatko­­zás — közte és a „Pesti Hírnök“ között — csatta­nósan kiábrándított bennünket édes reménységünk­ből. Számításunk fáján csalt. Nem szándékunk sem a „P. H“-t encomiu­­mokkal elárasztani, Sem a „B. H.“-t prostitutiókkal illetni; nem ! mert ezt — sit venia verbo — még magukban a fecsegő „zug-lapok“-ban is indignatió­­val vettük, vesszük és vennénk , hanem utaljuk a tisztelt olvasót az illető lapokban megjelent idevá­gó cikkekre , és fájón fog meggyőződni a „Bécsi Híradó“nak nem lovagias eljárásáról. A fiatal cimbora, úgy látszik még nagyon sangvinicus , — a tisztes „patriarchális“ s alkot­mány­biztosító korszakot könnyedén fitymálja,— a régi megülepedett alapot mint hasznavehetetlen léhaságokat szanaszét szeretné szórni, s építeni akar — —- — drasticus stylben----------egy gör­be pizai tornyot — — a levegőben! Ne haragudjék reánk tisztelt szerkesztő úr Bécsben! Mi nem vagyunk „gróf“-ok , tőlünk nem veheti a magasból lenézésnek a szót , hanem mint lapjának egyszerű olvasója mégis meztele­nül kimondjuk , hogy Bécsből simább toll­vonásokat vártunk. ----------S ha ez tovább .S így megyen, megsúgjuk önnek a közsejtelmet, hogy kezdő lapja vagy embryójában vész el, vagy biztonsága enyhében ingyen lappá kell hasavoná­­lódnia. — Ha nekünk nem hiszen ma, ám tessék várni : a közeljövő meg fogja mutatni, rosz prófé­ták voltunk-e ? Erre nem kell agitálás , önmaga készíti elő lapjának erkölcsi és anyagi jövőjét. Nem vonjuk mi kétségbe K. A. úr talentu­mát, lehet, hanem úgy járt,mint a gyenge gyomor, mely mohón többet szedett be az étkekből, mintsem a mennyit megemészteni bitt volna. Innét a csömör. — Ugyan vegye elő kérjük, remarquirozza még egyszer azokat , a miket a „P. H.“ — „I. T.“ — és ,.R.“-nak számára itt ott lapjában írogatott , és ha hideg megfontolás után sem bírná átlátni önnön hibáját, mondhatnók arrogan­­tiáját, akkor, barátilag tanácsoljuk, tegye le a tollat, és ne keserítse a becsületes magyar ember­nek szívét még egy második oly hitvány irkával, mint a minőt hazánk egyik legpéldásb mágnása, az országosan magas tiszteletben álló gróf B. J.­­ I amagához intézve, lapjába bigyesztett. — Higgye el nekünk, hogy ha ön eddig soha semmit sem irt volna is,­e néhány sorban kivül-belől, testestül lelkestül felismertette magát az olvasó­közönséggel. Persze előre bocsátja a „Bécsi Híradó“ szer­kesztője , hogy a „quod licet stub­is“ egyenesen a „Pesti Hírnök“ szerkesztőjének szólt, és senki másnak. De már minő oktalan beszéd ez a c­i­vi­li­s a­l­t XIX. században oly férfiú ellenében, ki­nek ön sem vonta kétségbe sem hazafiaságát, sem publicistái rangját? s ha ön a kimondott szavakat saját interpretatioja szerint komolyan akarná má­sokkal elhitetni, akkor vagy a „P. H.“ összes d­v. közönségét tartja igen simplex­nek, vagy pe­dig .........no, nem mondjuk ki: tertium non datur. Ha ön férfiasan bevallja vala hibáját, még hagyján , —­s menthető ; de igy , tekintélyes ellenfeléről másodszor is ily frivol könnyedséggel nyilatkozni : saját lapja közönsége tör pálcát ön felett. *) Úgymond tovább K. A. úr (a „P. H.“ szer­kesztőjére) : „Ily eljárás más epithetont érdemel; ilyenre nagyon szelíd szó a —• „stub­is.“ — Mennyi lenézés, mennyi darócos neveletlenség e nehány szóban ! Főkép ha utána olvassuk, miket alább in­téz a fentisztelt nemes grófhoz: „vagy csak gróf­nak — úgymond, — s nagyméltóságunak szabad érzékenynek, büszkének, könnyen sérthetőnek len­ni ?“ Valóban . .­akartalan is pirulással fordul el a még nem érdek­lett is az ily fenhéjázó hangtól, s bár magyar lapok hasábjain soha­se találkoznánk ily nyegleséggel. Mivelt és alkotmányos ember ismerheti tar­tozását a socialis téren a haza országnagyjai, kivált “’v J^11-------- a te v eKoju_y fái - fiak irányában, mint a kivel K. A. ur mérkőzni akar. Kétségkívül törvényes igénye van tiszteletre alkotmányos országban az országnagy­­nak. De K. A. urnak is — bár köre kisebb amazé­­nál, kijut a becsülés, ha azt illőn betöltendi. — Ne­künk sincs nagy címünk, rangunk s urodalmunk; de azért a kölcsönös méltánylást — intra limites rectt et aequi — adjuk és mindenki számára érdeme sze­rint követeljük. Communismusról ne álmodozzunk—• az irigység daemona mások vagyontöbbleténél ne szállja meg lelkünket — nagyobbak soha ne akarjunk látszani mint a minek valóság­gal vagyunk. Kicsiny az, a­ki magát érdemetle­­nül feltolja, — ellenben elég nagy mindenkor az, a­ki üdvös munkássága mellett magát szeré­nyen megalázza. Ezek u­tán már nem di­vatos, de a társadalmi együttlétet egyedül lehetővé tevő maximái az életbölcseségnek. No de meglehet, hogy az ily abstract leckék a „B. Híradó“ szerkesztőjének nem igen tetszenek. — Tehát ezennel leteszszük a tollat, és semmiféle elvek fejtegetésébe csupán azért nem bocsátkozunk , ne­hogy ránk foghassa a részrehajlás vádját. — Ennyivel tartoztunk : az irodalom, — min magunk, — s K. A. úr irányában. „Amicus Plato , amicus Aristoteles , séd omnium magis arnica ver i t a s.“ Tiszaháti. POLITIKAI HELYZET. Pest, febr. 25. A törvényhozó testület elé terjesztett sárga könyv új világot derít Francia­­ország olasz politikájára, valamint a septem­­beri conventióra is. Tartalma közt van az utóbbira vonatko­­zó jegyzékek sorában Drouyn m. c. Oc­tober 28-dikán kelt, és a turini francia követ­hez intézett sürgönye is, melyet eddig még nem ismertünk, ámbár talán a legfontosabb politikai okmány e tárgyban. E sürgönyre a N­i­g­r­a által jegyzék alakban kihirdetett, és a conventio létrejöt­tének történelmét ecsetelő közlemény szól­ .) E lapok szerkesztője egyedül saját öntuda­tában s meggyőződésében s elvrokonainak helyes­lésében keresi mind cselekvésének finor mértékét, mind megnyugvását bár­mily támadás ellenében. Szerk.

Next