Pesti Hírnök, 1865. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1865-04-03 / 76. szám
Hatodik évfolyam 76. szám. PESTI 1 *0 /A/WWVWWWA/'A/’MAAA/'JVWVU'A/WW ATvVWWVVVWWV'AAA/VV/'AAO | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás- írál vagy postán mindennapi megküldéssel: egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre 15 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- 1 napos előfizetést. | ^ ^W\AA/\AAAAAAA/'JWWV»A/'JVA/\AAAA/,JVJVWVVVVVVWVV‘A/WWW'Af'>A/0 POLITIKAI NAPILAP. Hétfő, ápril 3-án, 1 HÍRNÖK ATJ\S'Af\/V'AAf\S'Af'j\rJ\rj\f'y\/\A/WWWV\AA/VVWWWW\A/\A/W\/\/W\A/‘^ | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir- hrdetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | Szerkesztősén és kiadó-hivatal: | I a hímző- és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, | I * a 2-dik emeleten. ^ wVWVVWWWWWWWV.A/WWWVWWWWVWVWWWWWWAA/WV’ ó Hazai közűgyek. A koronázás. Oh dicső koronánk! Törvényünk ereje! Melylyel fénylett minden igaz Urunk Feje, Mindég gondot viselt reád a kegyes Ég, Megtért mindég veled a kívánt üdvözség. Nem báb a korona, szegény nyavalyások! Nem gézengúz zsidság e szesi rendi! .Hások. Kötés kezdett lenni Király és ég között, Mikor a sokaság Városba költözött, Hogy egy Főtől függjön, s éljen bátorságban. Megítsa vagyonját szabad társaságban , Már akkor a kötés meghitt tartósságra, Erőt Koronától vett állandóságra. * TM * Zálog a korona: mely inti Királyát Hogy határán kivül ne vigye dagályát. Zálog a Korona: mely hódolt népekben Állandó hivséget nevel a szivekben. Függelék-vers Korányinak „De sacra Corona H.“ című munkájában. Pest, april 3. Az idézett versek, melyekkel a mekleg hazafius kebel s az alkotmányos érzület, az ország jogainak csodáján világos öntudatát tanúsítva, 1790-ben a hazatérő magyar szent koronát üdvözlő, önkénytelenül eszünkbe jutottak , midőn azon megdöbbentően téves magyarázatot hallottuk, mely a magyar királyi koronázás értelméről, a ministeri karszékből, a bécsi birodalmi tanács alsóházához a múlt pénteken intéztetett. Eme ministeri szavak, amint azok lapunk legközelebbi számában is a bécsi hiteles közlések után idézve vannak, m oly értelmet látszanak adni a magyar királyi koronázásnak, mintha ez a királyi hatalom gyakorlatának törvényességéhez pusztán szertartási járulék lenne. Mi, sem azt nem hihetjük, mintha a kormányon levő bécsi államférfiak körében a magyar államjogról kellőalapos ismeret hiányoznék, sem attól nem tartunk, hogy Magyarország s a magyar nemzet bármily körülmények közt hajlandó lenne valaha lemondani azon legsarkalatosb jogáról, mely, midőn alkotmányos létének garantiáját minden következő Fejedelem trónraléptével megújítja, s egyszersmind a királyi hatalom gyakorlatára a törvényszerviség pecsétjét üti fel. Tökéletesen igaza van ugyan államminiszer úrnak, hogy Urunk Ő Felségében minden leyális mag.,. a királyi trón jogos tulajdonosának, s e . István király törvényes örökösének, tehát királyának hódol , mert a magyar és osztrák trónöröklés 1687. és 1723. évi szabályozása óta erre nézve semmi tévedés s alapos véleményszétágazás nem lehet, ’s maga a magyar koronázási diploma a még meg nem született trónörököst is már előre magyar királyoknak (futuri neo-coronandi Reges) nevezi. Ezt a 61-diki pesti országgyűlésen csak is azok voltak képesek elfeledni, kik a quintessentiáját alkoták éppen azon liberálisnak (lucus a non lucendo) nevezett centralista töredéknek, mely csakugyan múlt pénteken a birodalmi tanácsban a ministeri sympathiákról is biztosíttatni való szerencsés. Kétségbe vonhatlan továbbá, miszerint a magyar királyi trónörökös, mihelyt a megürült királyi széket elfoglalja, jogosan gyakorolja azonnal a koronázás előtt is az alkotmánynyal öszhangzó kormányzási hatalmat, s jogosan követeli a jobbágyi hit engedelmességet alattvalóitól. Az 1790. III. t. c. ugyanis ott, hol, az uj király koronáztatásának határidejét megszabja, kimondja egyszersmind: „Salvis tamen intermedio tempore omnibus juribus haereditarii Regis, quae ad publicam, constitutionique conformem Regni administrationem pertinent, salvis non minus eidem Regi debitis homagialis fidei obligationibus.“ De ugyanazon t. c. azonnal hozzá teszi, hogy azonban szabadalmakat (például a magyar közjog jótéteményeiben részesülhető rangot) egyedül a törvényesen koronázott király adhat; (privilegiorum nihileminus collatione imposterum quoque penes solam legitime coronatam Majestatem permansura.) — valamint az ir 90. 12. t. c. azt is határozottan kimondja, miszerint a törvények hozatalának vagy eltörlésének hatalmát is közösen az országgyűléssel a törvényesen koronázott Király osztja meg. (Leges ferendi, abrogandi, inturpretandi Potestatem in Regno hoc Hungáriae Partibusque annexis, legitime coronato Principi et 8S. et 00. Regni ad Comitia confluentibus communem esse.) A koronázás tehát e szerint magára az Uralkodóra nézve sem csupa formalitás vagy csak kegyeleti szertartás, mert éppen s egyedül csak e törvényes cselekvés folytán jut a Fejedelem hazánkban királyi s országlási hatalmának teljességéhez, mint ezt az üdvözült gróf Cziráky Antal is azon koszorús közjogi munkájában, melyet V. Ferdinánd király felhívása folytán irt, hódolatteljesen bizonyítja. „Si non lám ad auspicandum, (mondja a koszorús iró cicerói irályával,) quam legibus etpactis mutuis conformiterprosequendum Imperium inomisse requirebant leges, utCoronatio ritu lop*«, lLattb--------*/ J *■•-■*/ ‘ ' propugnari vix pete st, quam quod haereditario Regi, — praemissis Regiae Potestatis attributes reliquis inconcusse licet permanentibus — exercitium omnis plenitudinisRegiae Potestatis per actum legitimae Coronationis omni sui parte accesserit. Alque isto omnino sensu Comitia supremam potestatem de lege Regni, solis legitime c o r on a t i s Regibns competere dicunt. (1741. 4. et 5.)“ Éppen oly érdekes, mint apodicticus e részben a trón egyik legbuzgóbb hívének, Virozsil Antal kir. tanácsos és nyugd. egyetemi tanár és rector ítélete, melyet e pont felett azon kitűnő munkájában mond, mely Budán 1863 -54-ben, tehát a Bachrendszer korában nyomatott ki. „Undejam evidens est (úgymond): inaugurationem hanc regiam in Hungária non esse mer am solennitatem Religionis, aut rítus a v i t i, aut in a r b i t r i o Principis aut populi positam, séd actum publicum, legibus fundamentals us ad plenitudiriem Majestatis civilis obtinendam et exercendam requisitum, quo nexus publicus inter Regem et Status, qui juxta Trip. I. 4. et 9. nullius nisi Principis legitime coronati subsunt imperio et potestati, olene perficitur et consummatur; quidquid nonn u 111 »-b . . . .... . . «nostn patrii ignari, exteri potissnnum senpe^,^ ;n contrar;um ac|ferant.“ *) *) Nem tartóztathatjuk magazon sorokat is, melyeket a német mívelts?gVi?t.?miránus, tehát sem magyar, sem katholikus szempontból el nem fogott kedélyes tudósunk Schwartner Márton , erre vonatkozólag statistikája közjogi részében irt : „Durch seine Geburt wird also der jedesmalige regierende Erzherzog von Österreich zugleich König von Ungern; aber nach demselben Staats-Grundgesetze, welches mit der Geburt das Recht der Tronfolge verband (Art. 1. 2. 1723.), ist noch in Ungern die C r ö n u n g jedes regierenden Königs, u. z. höchstens 6 Monat nach dem Antritt seiner Regierung (Art. 3. 1791.) durchaus nothweudjg. _ Es sind aber drei feierliche Handlungen, als eben so viele Theile, welche das Wesen der ungesehen Königs-Crönung ausmachen, denen jede gesetzmässig und gleich nothwendig ist, welche zusammen genommen nicht weniger als 1 e er e s Ceremoniel sind, und über welche, so wie sie im Gesetze vorgeschrieben sind, nur Leichtsinn undUnwissenheit spotten kann. Sie sind folgende: 1) Die Ausfertigung des Inaugural- Diploms. 2) Der eigentliche Crönungsact. Egy szóval tehát a magyar király megkoronázása nem puszta kegyeleti szertartás, hanem az összes és egyetemes magyar királyi országlási hatalomnak teljesen törvényszerű gyakorlatához nélkülözhetetlen, s a sarkalatos törvények által elengedhetlenné tett essentiális kiegészítő része, előzménye, s hogy úgy mondjuk, régi tim allója az öröklött királyi trónnal járó egyetemes jogok teljes birtokba s alkalmazásba vételének. S Magyarország olyannyira fontosnak, sőt eldöntőnek tartotta mindig e sarkalatos törvényét, hogy szükségesnek látta azt, még a trónörökösödést szabályozó törvényekkel is szétválhatlanul összekötni, azokba bele zárni. Ugyanis már a fiág örökösödésének elfogadásakor az 1687.II. t. c. világosan igy foglalja egybe a trónöröklést a koronázással: „Quod a modo in posterum neminem alium quam suae Caesareae et Regiae Majestatis propriis ex lumbis descendentium masculorum haeredum primogenitum in perpetuum pro legitimo suo Rege et Domino sint habituri, et erga semper toties, quo ti es eiusmodi Inauguratio suscipienda érit, praemittendain p r a e i nsertorum articulorum diplomat icorum acceptationem, seu regiam assecurationem, deponendumque superinde Jiiraiiientum in e a, qua a Majoribus suis praestitum est, forma diaetaliter intra hocRegnum Hungáriáé rite coronaturi.“ uono&ATV revffytig* rhUi iftéVj&sstérű koronázás szükségét a közös trónörökléssel ismét ugyanazon törvénynyel állapítja meg az 1723. I. 4. §-ban: „Ut haeres AugustaeDomusAustriacae... eodem successionis pro his et futuris quibuscunque casibus haereditario jure etiam pro infallibili Rege Hungáriáé, Partiumque Regnorum et Provinciarum eidem adnexarum aeque indivisibiliter intelligendarum habeatur, et c o r onetur.“ Semmi sincs, a mi által loyális magyar ember dynastikus érzelmeit hazája iránti hűségével s az ország jogai tiszteletével bensőbb összhangzásba, világosb kifejezéssel hozhatná, mint midőn féltékenyen őrzi, s határozott bátorsággal védi ama sarkalatos törvényeket, melyek, mint kiválólag a koronázásra vonatkozók is, egyfelől a trónnak és Fejedelemnek legitimitását, másfelől pedig a magyar szent korona eltörölhetlen önálló felségi jogait, s Magyarország törvényes autonómiáját, a monarchia kapcsai között, együttlegesen, s az emberiség határai közt örök időkre biztosítni valónak az ősök által szerződésileg megállapítva. Úgy látszik, azon pénteki nyilatkozat szerint, melyre e cikk vonatkozik, mintha némelyek Bécsben a magyar király inauguratiója alatt csupán az egyházi felkenés kegyeletes szertartását értenék, s —iintha felednék, hogy ama királyi inaugura"f**ok még két lényeges mellőzhetik ! 1926 * "..koronázási diploma kibocsátása, s az uttnépw, melylyel Urunk Királyunk magát az orséggyűlés s a népek szine előtt, Isten szabad ege alatt, a korona és nemzet sarkalatos jogainak megtartására kötelezi S nem is egyedül a magyar nemzet az Európában, mely a királyi eskü szentségéhez ragaszkodik. Angliában is, valahányszor a trón megürül, a trónörökös a koronázás alkalmával ünnepélyes esküvel biztosítja Nagybritanniát sarkalatos törvényeinek s az idők által 3) Der unter freiem Himmel, wegen Handhabung der Gesetze und Privilegien zu leistende cörperliche Eid „...u die grösste und erhabenste aller Feierlichkeiten — teszi alább hozzá Schwartner — den König auf öffentlichem Markte seinem Volke Recht und Gerechtigkeit, laut, mit gegen Himmel gehobener Hand versprechen zu lassen,“ megszentelt ősi szokásainak sértetlen megtartása iránt. Meglehet, hogy a mai angoloknak rendesen eszükbe sem jut ezen eskü fontossága, mert hiszen Anglia nem lát veszélyt, mely szabadságait s alkotmányát akár belül, akár kívül az ország határain megrendítéssel, eltörléssel vagy csonkításokkal fenyegetni képes lenne. Szerencsénkre, a magyar nemzet örömére legyen mondva azonban, hogy bármily téveszmék uralkodnának is ez ország határain kivül a koronázás közjogi értékéről.— Az, kit e szentügy legközelebbről érdekel, Szent István apostoli koronájának örököse, felséges Urunk és Királyunk, a koronázás törvényes horderejének, s kétoldalú döntő súlyának legbensőbb öntudatával bir, s e magasztos postulatum teljesíthetését a legmélyebben szivén viseli. "Urunk Ő Felsége ugyanis, azonnal a Bachrendszer provisoriumának megszüntetése után, s az octoberi diploma által helyreállított történeti jogalap nyomán, 1861-dik évi február ll-kéről szóló királyi meghívó levelében törvényszerű következetességgel koronázási országgyűlést hirdetett, mint amelynek átalában nevezik törvényeink azon országgyűlést, hol a trónörökös, akár a trón megürülése , akár még atyja életében, a közjogi sarkalatos feltételek megújítása mellett megkoronázandó, farasztous a javak,lyekkel a királyi meghívás formuláztatott, hogy t. i.m. é. oct. 20-kán kiadott elhatározásaink folytán, úgymond, Magyarország alkotmányos törvényei értelmében leendő királyi felavatásunkra, és ünnepélyes megkoronáztatásunkra, nemkülönben királyi hitlevelünknek az országos Rendek és képviselőknek való átadása végett, továbbá az 1608. koronázás előtti 3. t. c. értelmében eszközlendő nádorválasztásra, és a végett, hogy az ország boldogságának nevelésére s a közjó gyarapítására kívánt többféle nagyfontosságú törvényes intézkedésekről stb. atyai szívünk kivonata szerint tanácskozhassunk, sat.“ Mellőzve ezúttal az okok rostálását, melyek e koronázási országgyűlés sikertelen feloszlását, a pártvezérek politikai ügyességének kevés dicsőségével, s hazánk és a monarchia kiszámíthatlan kárával okozták , s csak arra figyelmeztetjük a bécsi államférfiakat s birodalmi tanácsot, miszerint a közös Fejedelem legjobban tudja, mi a magyar király? s azért is a kellő hangsúlyozással emeli ki a királyi meghívó levélben a koronázási diplomát, mint a koronázás egyik lényeges és mellőzhetlen kiegészítő részét. És csakugyan a koronázási hitlevél a magyar nemzetre nézve még fontosabb , mint azelőtt normális időkben — sőt a februári intézmény „ ... m , nem csak legfontosb közjogi biztosítóivá hazánk autonómiájának, hanem az egyetlen egyenlitősé’KL.S. fe”forSSG «fferentiik ki- Azon sarkalatos jogeelveket az Urunk Ó Felsége ffiCTfe’vTpdei által kibocsátott koronázási hitlevelek, a királyi Utódokat is kötelezöleg, Magyarország számára a birodalmi egység megsértése nélkül biztosítottanak, kénytelen maga a monarchia, kénytelenek az örökös tartományok alkalmazkodni ezentúl is az alkotmányos szervezésben, mert semmi igazolható ok nincs reá, hogy bármily alkotmányos forma a monarchia számára Szent István koronája felségi jogainak rovására, s Magyarország törvényes autonómiájának s alkotmányos joggyakorlatának eshetőleges kiforgatásával terveztessék. Az, amit a koronázási hitlevél biztosít, magasan s elérhetlenül áll a revideálandó