Pesti Hírnök, 1865. május (6. évfolyam, 99-124. szám)

1865-05-23 / 118. szám

Hatodik évfolyam 118. szám. PESTI QÁi'ASSV'JV'JV'SV'JV'JV'.'V'Sd'JVVy/'JV'AS'A/'JV'SJ AA/yWW A/WArt/VVWt/W Vt/') • Előfizetési felté­telek: helyben házhozhordás­ | ’5 sál vagy postán mindennapi megküldé­ssel: ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre £ | 5 frt. ;— Minden hónap ertől elfogadunk 3 hó-­­ napos előfizetést. | CwjWVMMJV,JV'lMJV'JVSJ‘sAfJVJKWJV'JV'f'SJV'ArSVVV'­l\rAfV\r'ArA/\/V\N& Kedd, május 23-án 1865 POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. ^VUWWJV'JV/v\ arA/,A/'/­/\Ar/VAAy'Ary\/W A/'/'/AT A/WWW’A/' A/'AAA/'JV ^ ^Hirdetések öthasábos petitsorért egyszeri| iiir-| £detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ ^ Szerkesztőség és kiadó­hivatal: | |a himző-és kalap-utca sarkán 1-ső sz. alatt, s | a 2-dik emeleten. | jd -Mi ( $ o AtJV^JVJVJWVJVJVWJV' JVUV WMWJVJVJVJ\AATJVVVJVW.JMJ Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra, Előfizetési feltételek: Negyedévre ........ 5 frt. Félévre...............................................IO frt. Egész évre..........................................SIO frt. auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik. |^* Előfizethetni: Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, csupán a „Pesti Hirnök“ kia­dó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szeg­letén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Pest, máj. 23. Vajha szeretett Urunk Kirá­lyunk, bárcsak néhány napra is, mielőbb boldogítná Magyarország testvér-fővárosát atyai látogatásával, s óhajtott alkalmat nyúj­tana megvigasztalt hazánknak, közvetlenül kitüntetni fiai örömét, hit ragaszkodását, s hódolata őszinteségét italában, különösen pe­dig legforróbb háláját azon személyes királyi figyelemért, melyet mint lapunk tegnapi száma hirdeté,­­j­ akadémiánk megajándé­kozása, által, a magyar nemzet legdrágább kincse, bölcsőjének egyetlen emléke, s létének és jövőjének életfeltétele, édes anya­nyelve iránt ismét tanúsítani méltóztatott! E magasztos gondoskodás újabb fényes igazolása a hazánkban uralkodó, s napról napra erősbülő azon közérzületnek, hogy a magyar nemzet egyedül s kizárólag Szent Ist­ván Apostoli Utódja, megkoronázandó királya felséges személyébe fektetheti bizalmát. Egyedül a Fejedelem az, kinek nem le­het egyéb érdeke és célja, mint népeinek va­lódi boldogsága; é­s egyedül a magyar ki­rály az, ki a jelen sajnos állami bonyodal­mak közt nem csak a közvetítés döntő fiatal mával bir, de egyszersmind az egyetlen, ki előítélet és részrehajlás nélkül fel tud emel­kedni annak elismerésére, hogy Szent Ist­ván birodalmát, ősi törvényes alapjaira s határai közé visszavezetni, s a pragmatica sanctio ágazatai szerint megnyugtatni annyit tesz, mint az ausztriai birodalmat régi törvé­nyes fundamentumán megszilárdítani. Államférfiak a Lajta két oldalán vezé­relhetők különböző jó és rosz indulatok, s jo­gos és jogtalan érdekek által, s vetélkedhet­nek egymással akár uralomért, akár dicsős­­ségért; de az ausztriai Császár nem le­het a magyar Királyra féltékeny. A megszilárdult bizalom és törvényesség karjain újabban emelkedő fénye­s öregbedő tekintélye az Árpádok dicső trón­jának — szálka lehet ugyan egy csoport törpe államtudós szemében, kiknek százados sikertelen kísérletekre fektetett számítása, reménye, és ambitiója, a történeti fejlődés igé­nyeinek örök logikáján, ha Isten akarja, ez­úttal ismét meghiusuland; — de az államtu­dósok kudarcát könnyen el fogja feledtetni az átalános öröm és közlelkesedés a felett, hogy annyi botlás, izgága és félreértés után valahára ismét Ausztria népei közt a régi testvéri béke, nyugalom és összetartás, a kö­zös gyarapodtatás eme nélkülözhetetlen felté­tele helyreállt. A közös Fejedelem, egyenlő hűséggel a dicső Elődeiről reá háromlott tartozások iránt, minden irányban igazságot szolgáltatva, s az alkotmányos monarchia kettős gyeplüjét hatalmas kezeivel a törvények biztos és vilá­gos nyomain vezetve és igazgatva, a közös trónnak valódibb támaszát , s a birodalmi egységnek s összetartozásnak erősb és tar­­tósb kapcsait nyerendi a helyreállított közbi­zalomban, a megnyert szivekben, a jogok biztonságának megnyugtató öntudatában, s a testvéri közremunkálás és jogtisztelet kölcsö­nös szükségének érzetében, mint a mit a kény­szer eszközeinek anyagi súlya positive, s az egymással szembe szállított érdekek megosz­­latása és versenyzése negative nyújtani képes. S ha egykoron, dicső Mária There­­z­i­a korában, a monarchia egységének rövid­sége, s tekintélyének lealacsonyítása nélkül elegendő lehetett a magyar király s magyar hadsereg cime alatt majdnem egész Európa fegyveres irigységé­vel s támadásával diadalmasan megütközni, — csak szolgai hízelgés, vagy hálátlan buta kajánság, s egyéb igazolhatatlan érdek állít­hatja, hogy Sz. István koronájának az ausz­­tria császárságban el kell enyészni, s hogy az egyenjogúság, melynek törvényei alapján s kikötése mellett az önálló ma­gyar királyság az örökös osztrák tartományokkal közös Uralkodó alatt szétbonthatatlan monarchiává felépült, s ma már s ezentúl, s éppen az alkotmányos­ság ürügyénél fogva tarthatatlan lenne. S itt méltán kérdhetjük ellenfeleinktől, hogy ha a szerződésekben gyökerező ősi alkotmány Magyarország ősi jogainak ele­gendő garantiát szolgáltatni nem képes, h­a tartósságnak s jogbiztonságnak minő zálogát tekinthetnek bármily új alkotmányban , ki­vált ha az nem az érdeklett felek érdekében s önkénytes hozzájárulásával állapíttatnék meg, hanem egyoldalú érdekben s irányban, mesterséges eszközökkel , vagy éppen erő­szakkal tolatnék fel a másik egyen­jogú félre? E részben azonban nincs okunk ag­gódni. Meg lehet mindenki hazánkban győződ­ve arról, hogy Szent István királyi Utódja ugyan­azon féltékenységgel és lelkiis­meretességgel őrzi Apostoli koronájá­nak s magyarországi népeinek jogait és érdekeit, melylyel az örökös tartományok s egyéb birodalmi részek javát megóvni csá­­s­zári szent kötelességének ismeri. Bizonyosan senki sem képes a monar­chia egységét, a magyar szent ko­rona önállóságával s integritásá­val szemközt oly világosan és Őszintén distingválni, s egymással a pragmatica sanc­­tió értelmében kiegyeztetni, mint felséges Urunk, a k­ö­z­ö­s Fejedelem, ki ugyanazon egy személyben, európailag elismert közjogi megkülönböztetéssel, egyszersmind ausz­triai Császár és Magyarország Királya. Néma közös Fejedelmen múlik tehát, hogy hazánk a létező bonyodalmakból azon szilárd autonomikus közjogi állapotra kibontakozhassék, a­mely azt ősi sarkalatos és megszeghetlen törvények s királyi hitleve­lek szerint illeti. A Fejedelem, mint a soraink élén idézett legújabb kegyelméből is látni, minden lépten tanúsítja királyi indulatait, s kiváló előszere­tetét a magyar nemzet iránt. De ha azt akarjuk, hogy a közös Fe­jedelem, a fenforgó differentiákban, M­a­g­arország érdekében tüzetesen s hatá­lyosan interveniáljon, — akkor azon politikai eljárást, melyet az o c t­o­b­e r­i di­ploma óta követtünk, gyökeresen meg kell változtatnunk. A helyett, hogy egyedül a nemzet ősi jogainak védelmére szorítkozva, a Fejedelmet mielőbb teljes királyi hatalmának tör­vényes gyakorolhatása végett megkoronáz­­tatni, a koronázod magyar király személyé­ben az ország autonómiáját megtestesíteni, ez­által a centralistikus törekvések elébe áthág­hatatlan torlaszt emelni igyekeztünk volna, visszaesve a fatális 48-diki idiosyncrasiába, s a már megadott jogok practikus biztosítását mellőzve. — a korona hatalmának megosztása felett ereszkedtünk ildo­mosnak nem nevezhető veszélyes civódásba. Mert a tractatusok é­­­­­r­e, a jogcon­­tinuitás ürügye alatt, a 48-diki magyar ministerium helyreállításának köve­telését, mint conditio sine qua non előzményt feltázni, annyit tesz, mint e korona szövetsé­gének s támogatásának megnyerése helyett a Fejedelmet elidegeníteni; annyit tesz, mint az ősi jogok védelme helyett a korona hatalmá­nak szenni hadat; annyit tesz, mint a diadal­mas félnek a békekötés főpontjául azon con­­cessiót diktálni, melyből a háború 17 év előtt keletkezett. Azért is részünkről megdöbbentünk, mi­dőn a „Debatte“ által közlött programaiban, annyi meggondolási idő után ismét mint a kiegyenlítés legelső postulátumát felállítva olvastuk a ministeri kérdést. Szerencsére a „Pesti Napló“ mai száma, alább következő lapszemlénk szerint a „De­batte“ közlésében csak tényleges egyéni né­zeteket, nem pedig megállapított pár­t­pro­­grammot ismer el. S ezen szerencsés körülmény emeli azon reményünket, hogy az, mit a kérdéses pro­­gramm­ ezen része iránt mondandók vagyunk, nem fog minden hatás nélkül elenyészni, és intézetünknek a tek. akadémia által vá­lasztandó hasonlóan négy tagjából állana. „Fogadja egyébiránt a tek. akadémia szívesen azon kitűnő és őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel lenni meg nem szünök, Sz.-Mihályon, május 20-kán 1865. alázatos szolgája, gróf Dessewffy Emil elnök.“ Az akadémia jelen volt tagjai általános lelkes éljenzéssel fogadták e megörvendeztető elnöki jelentést s az abban foglalt indítványt azonnal egy­értel­müleg határozattá emelték. E szerint ő cs. kir. ap. Felsége legma­­gasb trónjánál az elnökök vezetése alatt négy igazgató s ugyanannyi akadémiai tagból álló küldöttség fogja tolmácsolni a magyar tud.­akadémia legmélyebb háláját. Az igazgató tagokat az elnökség fogja felhívni, az akadé­mia részéről pedig azonnal megválasztatott a küldöttség négy tagja, kik következők : K­o­­r­i­z­m­i­c­s László és L­ó­n­y­a­y Meny­hért tiszteleti. Zsoldos Ignác rendes, P­a­u­e­r János lev. tag, székesfehérvári ka­­ nonok. .áoniiljilíT*!* in itRvtujm fon KÖZINTÉZETEK ÉS TÁRSULATOK. A m­agy. tud. Akadémia philosop. törv. és történettudományi osztályai tegnapi hétfői ülése kezdetén az alelnök, báró Eötvös Jó­zef úr az elnök, gr. Dessewffy Emil úr követ­kező levelét nyújta be: „Tekintetes Akadémia! Sietek egy ör­vendetes hír közlésével, melyet legszíveseb­ben személyesen adtam volna elő, ha egész­ségi állapotom még egy pár hétig nem szab­ná elém a faluzást. „A császári első hadsegéd , nagymélt. gróf Crenneville hozzám intézett közleménye szerint, méltóztatott ö cs. és apóst, királyi Felsége a legmagasabb oltalma alatt álló m. tudom. akadémia palotája építésére, 15,000 (tizenöt ezer) forintot magánpéztárából leg­kegyelmesebben adományozni és egyszer­smind megengedni, hogy ezen összeg egy ré­sze az elnök belátásához képest, egy kísér­leti vegyműhely célszerű felszerelésére is fordíttathassék. „Az idők és hazámfiai kedvezése nekem engedték azon szerencsét, hogy sok ilynemű jelentést tehettem e tisztelt testületnek, — azonban érezni fogja bizonyosan a tek. aka­démia velem együtt, hogy ma teszem a leg­­örvendetesebbet, legfontosabbat és legnagyobb jelentőségűt. „A fejedelmi kegyelem ezen intézet irá­nyában tanúsított nyilvánulása által mindnyá­junkban ébresztett érzéseknek hű tolmácsa vélek lenni, a midőn azt a javaslatot teszem, hogy legmélyebb hálánkat egy küldöttség vigye meg e cs. kir. Felsége uralkodói szé­kéhez, mely az elnökök vezetése mellett, álta­­­­luk felkérendő négy igazgató-tanácsi tagból A hazafias öröm és dynasticus hódolat e kifeje­zése után az osztályülés áttért a rendes tárgyakra és pedig ezúttal két értekezés, mindkettő történeti tárgyú, olvastatott fel. Az egyik Szilágyi Istváné, Drágfi János , törvénytelen fia, Gáspárról és Verbóczi özvegyéről­­ szólt, ezt Nagy Iván olvasta fel. A másik, Hajnik Imre n.-váradi jogakadé­­miai tanártól az 1621-diki n.-szombati gyűlést és Po­zsony meghódolását Ferdinandnak tárgyazta; felol­vasta Pauler Tivadar r. tag. A titkári közlemények az akadémia házi ügyei­re vonatkoztak. A jövő heti ülésben a Nádasdy-pá­­lyázat eredménye fog bejelentetni. L­APSZEMLE, Pest, máj. 23. A „Pesti Napló“ mai számában ezt írja : Az „Ost-Deutsche Post“ 136-dik számában szól a „Debatte“-nak azon három cikkéről, melyek­ben a magyar kérdés megoldásának módja volt fejte­getve, s melyeket a „Pesti Napló“ is közölt volt a harmadik cikk híján, figyelmeztetvén az olvasót ezen jól írt és helyes cikkekre. Az „Ost-Deutsche Post“ nevezett számában a „Debatte“ ama cikkei „állítólagos programm“-nak mondatnak, s a „programm“ szó ruháztatik rájuk elejétől végig. Az „O. D. P.“ azt bizonyítgatja, hogy a „Debatte“-ban megjelent cikksorozat nem lehet a magyar felirati párt programmja. Politikai pártprogrammnak csak azt lehet ne­vezni, mit a párt előleges tanácskozás után megálla­pított és formulázott. De Magyarországban a felirati párt 1861 óta soha együtt nem tanácskozott, s a teen­dőkre nézve semmit meg nem állapított, semmit nem formulázott, egy szóval semmi programmot nem ké­szített, s országgyűlésig nem is fog készíthetni. A „Debatte“ szerkesztője, Ludasy úr, e hónap elején Pesten lévén, meglátogatta Deákot és a fel­irati pártnak több tagjait. Társalgás közben, mely többnyire a birodalomnak s Magyarországnak köz­dolgairól folyt, Ludasy ur kérdéseire, mind Deák mind azon elvbarátai, kiket Ludasy ur meglátogatott őszintén és minden tartózkodás nélkül elmondották a fenforgó lényegesebb tárgyakra nézve saját egyé­ni nézeteiket, mert sem kedvünk sem okunk titko­lózni és politikai meggyőződésünket rejtegetni. E nézetek a teendőket illetőleg csak körvona­lazások voltak. Ludasy úr azok lényegét helyesen fogta fel, s a „Debatte“ 125., 126. és 127-ik számai­ban híven adta elő. Nem nevezte ő e nézeteket párt­programmnak, hanem a valósággal egyezőleg, úgy mondotta el azokat, mint a liberális párt itteni tábo­rában hallottakat. Deák azon főeszméket s elveket, mik a „De­batte“ említett három cikkében foglaltatnak, már hó­napok óta gyakran elmondotta magántársalgás köz­ben barátainak és ismerőseinek, meg olyanoknak is, kik nem ugyan azon politikai párthoz tartoztak. Gyakran fejtegette, mennyire alaptalan s igazságtalan azon ellenvetés, melyet sokan Magyarországnak al­kotmányos önállása ellen felhoznak, mintha tudniillik­­ ez a birodalom biztosságát veszélyeztethetné. Szólott­­ azon módról is, melylyel, éppen a sanctio pragmati-

Next