Pesti Hírnök, 1865. június (6. évfolyam, 125-147. szám)
1865-06-30 / 147. szám
Hatodik évfolyam 147. szám. PESTI cyv ArArAf'AfA/'AAjyyv'ArAA/x/'A/'A/'AA/VW j\/'j\rjV'A/ArAfJV'j\f'/v'JVJ\r ,v vT) 5 . ^ ^ Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordás ! ;» sál vagy postán mindennapi megküldéssel : .. £ egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre ^ 1 5 frt. — ?Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- ^ 5 napos előfizetést. z | | U'AhA/,Af.A/V&J\fÁrAAAA/\fArJ\rAA/\/\ArArArArArArAA/\/'ArArArA/w r Péntek, junius 30-án 1865. POLITIKAI HÍRNÖK NAPILAP. ^Hirdetések öthasábos petitsorért egyszerű hir-fédetésnél G kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ 1 Szerkesztősésfét kiadóhivatal: § | a hímző-és kalap-utca sarkán lsősz. alatt, ^ 1 a 2 dik emeleten. § (^MMAtATArMAl'AJ'AJ'TAAt'AAAl'AAJVAI'NW'M'S-'MATASATAS AT AJ Előfizetési felhívás a PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt. Félévre...............................................10 frt Egész évre..........................................20 frtauszt. ért. Előfizetés minden hót,és elfogadtatik.Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Bécs, junius 28. if E lapok t. olvasói táviratilag már értesülvék azon nagy horderejű s az átalakulás jellemét magánhordó változások eddigi eredményéről , melyek a közkormányzat körében meglepőnek látszólag ugyan, de a dolgok természetéből folyólag történtek. Székhelyi Majláth György ur magy. kir. udv. főcancellárnak van kinevezve. Esküttjét tegnap délben Ő Felsége kezeibe letette s ma délelőtt 10 órakor a magy. k. udv. kancellária személyzetét fogadta, mely alkalommal Korizmics Antal udv. tanácsos és cimz. püspök ur ő meg a következő beszéddel üdvözölte e nagyméltóságát: „Nagyméltóságu nagyar kir. udv. kancellár ur, kegyelmes urunk! Ő cs. kir. Apostoli Felsége legk. Urunk legf. elhatározása folytán, magyar kir. udv. kancellárnak kineveztetvén excellentiád, a magyarországi közigazgatási ügyek élére egy boldog emlékű és valóban országos érdemdús atyának fénylő nevét hozza magával ; a fény mellett, a mely a névhez járul, halántékát még saját szolgálatai és bokros érdemei összegéből fűzött koszorú fonja körül. Láttuk Excitádal Baranya megyében a megyei hivatalos pályát megfutni, s ismét hallottuk az országos követet az országgyűlés termeiben; tapasztaltuk továbbá mint az ország bölcs tanácsadóját , a magy. kir. helytartótanács élén, mindenütt lankadatlan buzgalommal, odaadással a Felséges Fejedelemhez, odaadással a haza és ország szolgálatában. Sokkal fölülmúlják Extrád érdemei előadási tehetségemet; legyen elég mondva annyi — hogy Extiád neve máris a történet lapjain ragyog. Bizton hiszszük, miszerint Extiádnak — Felséges Urunk és Királyunk legkegy. várakozásának és a haza közóhajainak megfelelve — sikerülni fog a közjogi kérdéseket a közhaza érdekében szerencsésen megoldani. Áldja meg az ég és vezérelje Extrádat mindenkor szerencsésen ! Engedje meg azt, hogy Felséges Urunk legkegyelmesb Királyunk várakozásainak s a haza óhajainak eleget tehessen; minket pedig mint ezen főmért, magy. kir. udv. kancellária alázatos személyzetét méltóztassék Excitád állandó kegyeire mindenkor érdemesítni, a kik Extiádnak egy szívvel s lélekkel kívánjuk : Az Úr Isten tartsa meg! Éljen!“ (Harsány átalános éljenzés.) Ezen üdvözlő beszédre ő excitája Majláth Gy. főkancellár ur ő nagyméltósága körülbelül következőleg válaszolt: „Ezen üdvözletét, melynek méltóságod szavai megható tolmácslói valának, részrehajlatlan örömmel veszem. Midőn ő cs. és apost. kir. Felségének legk. Urunknak határozott parancsa nyomán, tisztelt elődöm lemondása által megürült ezen díszes, de a jelen körülmények között kettőzött súlyú állást elfoglaltam, teszem ezt szerény tehetségeim nyomasztó érzetében, azon erős hit által támogatva miként a cél, melyet Ő Felsége a legközelebbi ünnepélyes alkalommal kijelenteni méltóztatottt, s melynek valósításáról meggyőződésem szerint a haza, és közvetve a birodalom jóllétének maradandó biztosítása függ, — egyedül akként sikeresíthető, ha minden honpolgár azon körben, melyben hatnia adatott, önmegtagadással, sőt önfeláldozással, minden esetben pedig terhetlen erélylyel közreműködik. Ezen cél irányábani törekvésemet úgy hiszem , reményem támogatni fogja a femért, magyar kir. üdv. kancellária, támogatni megkettőztetett szorgalommal, támogatni ismereteivel és tapasztalatainak gazdag árával, támogatni nem csak a kötelesség rideg érzetével, hanem azon odaadással, melyet a pillanat komolysága, sőt azon lelkesedéssel is, melyet a cél magasztos volta igényel!“ E nemes szavak után , melyek a személyzet keblében erős viszhangra találva élénk éljenzéssel fogadtattak, a másodfőcancellár Privitzer István ur ő nagyméltósága mutatta be a személyzetet s ennek főbb tagjait, melynek történte után aztán főkancellár úr ő excitája a nagy teremből hivatalos szobájába vonult vissza, hivatalos működését megkezdendő. Az itteni lapok által a birodalmi kormány körébeni személyváltozásokra vonatkozólag hozott különböző hírek, ez órákban még nem látszanak bírni elfogadható alapossággal, legalább úgy halljuk, hogy még el fog telni néhány nap, amíg e részben megállapodások leendnek. Pest, jan. 30. Örömmel olvastuk a „Pesti Napló“ tegnapi számának élén megjelent bécsi levélben a következő sorokat : „Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, miszerint bár kétségtelen, hogy a legújabb változások közvetlenül Ő Felsége önálló elhatározásából származnak, ezen örvendetes elhatározás előidézésében mégis tetemes része volt gróf Eszterházy Móric tárca nélküli ministernek, ki hónapok óta az ügyletek részleteitől és minden párttusától távol maradt ugyan, de éppen ezért, és nem kevésbbé a viszonyok higgadt államférfiúi felfogásáért a felség bizalmát vívta ki magának, s azon eltökélést idézte elő, miszerint az eddigi kísérletek nem fognak bizonyos határon túl folytattatni, melynek elérése után a rendszer gyökeres módosítása nem fogna többé elhalasztatni. A nemes gróf (Eszterházy Móric) soha nem volt barátja a bureaucratiai centralis atónak, s ha bár nem teszi magáévá a magyar liberálisok programmját, mégis régen magáévá tette azt, aminek minden magyar programaiban meg kell lenni, akár a conservativ, akár a szabadelvű (tán helyesebben ellenzéki) pártté legyen az. Míg centralista részről azt állították, hogy az „octoberi“ férfiak rontottak el mindent, s hogy a „február“ legalább részben tette jóvá a kárt, — addig Eszterházy gróf és a kik vele tartottak, éppen ellenkezőleg azon nézeten voltak és vannak, hogy az octoberi mű üdvös tovább fejlesztését éppen a februári események, és az akkor kibocsátott rendelvények érvényesítésére alkalmazót eszközök hátráltattták, sőt végre teljesen lehetetlenné tették. A nemes gróf (Eszterházy Móric) által előhozott érvek, kellett hogy még nagyobb súlyt nyerjenek, midőn a birodalmi tanács tárgyalásaiból kiderült, hogy azon rendszer, mely hazánkban oly kevés rokonszenvre talált, nem csak a birodalom pénzügyi bajain nem képes segíteni, de még pol tikai tekintetben is a Lajtán inneni (t. i. az osztrák) népeket sem bírja kielégíteni.“ Midőn tehát mi a „Pesti Naplónak“ ezen mind az oktoberi kezdeményzésre vonatkozó leyális nyilatkozatát, mint gr. Eszterházy Móric érdemei iránt tanúsított méltányos és részrehajlatlan elismerését collegiális elégtétellel registráljuk , ahhoz részünkről nem adhatunk egyebet, mint azon biztosítást, hogy meggyőződésünk szerint, Urunk Királyunk felséges személyén kivül nem tudunk senkit, ki Magyarországnak s a magyar nemzetnek ez idő szerint melegebb, s egyszersmind hathatósb barátja, s közhálára érdemes, közbenjárója volna, mint gróf Eszterházy Móric minister úr hazánkfia. Nem kevesebb örömmel tapasztaljuk a lovagias elismerést és bizalmat , melyet a „Pesti Napló“ az uj főcancellár személye, Majláth György e excja iránt nyilvánít. S mi bizton hiszszük, hogy e bizalom, mind hazánk, mind a birodalom szempontjából minden méltányos igények irányában az eredmény által teljesen igazolva leend, ha az uj főkancellár a nemzet részéről azon támogatásban részesül, mely szükséges arra, hogy viszont ő is a felséges Urunk részéről kiérdemelt legmagasb bizalmat a haza és birodalom számára termékenynyé tehesse. Az igaz, hogy a bécsi journalistika azon része,még az alkotmányosságnak is csak annyi értéket tulajdonít, amennyiben az a Bachrendszer unificáló törekvéseit valósítni, — a magyar szent koronát s Magyarországot egy közös birodalmi organismusba beolvasztani képes, — az uj cancellári kinevezést, s az azzal szükségkép összefüggő teljes rendszerváltozás előjelét megdöbbenve s észrevehető keserűséggel fogadta. Hogy a magyar közönség lássa, mily kevéssé őszinték voltak a bécsi centralista lapok legutóbbi barátságos contestatióik, szükségesnek tartottuk lapszemlénkben egész terjedelmükben közölni nyilatkozataikat, melyekre ragadtaták magukat, mihelyt a legújabb, s a törvényes kiegyenlítésnek kedvező változásokról értesültek. Legepésebb az „Ostdeutsche Post,“ mely centralistikus ingerültségében egészen az izgatásig megy, s nem titkolja, hogy nagy öröme lenne, ha a békés és törvényes megoldást, habár Ausztria vesztével is, nemzetiségi harcok és bonyodalmak akadályozhatnák. Ez a centralisták hazafiasága és testvérisége. Szerencsére e fanatismus csak azon önző doctrinair fractiókra szorítkozik, melyek a Bach rendszert alkotmányos köntösben megkedvelteim s örökíteni óhajtották volna, s melyek az uj rendszerváltozás fölytán szerencsétlen ideáljukkal egyszersmind befolyásukat s tán érezhetőbb érdekek monopóliumát is veszélyeztetve, megingatva érzik. Az ausztriai népek már elég érettek arra, hogy a szemfényvesztést a valóságtól megkülönböztetni tudják, és a történetből ismerik, hogy azon alkotmányos szabadság, melyet Magyarország három századnál tovább az osztrák örökös tartományok mellett élvezett, sokkal reálisabb és olcsóbb volt, mint a minőtök a februári intézmény mellett élvezhetni szerencsések voltak. Azért is nem kételkedünk, hogy bármit írjanak is a bécsi centralista lapok, a lajtántúli országok népei bizonyosan nem csak teljes bizalommal, hanem lelkesedéssel is fogadták azon változások hírét, melyek a birodalom alkotmányos átalakítását magyar irányban sejtetik, — mert egyedül ezen irány az, mely anélkül, hogy mint a februári charta alkalmazása, a korona összetartó felségi jogainak hadat szenne, — a népeknek igazán megadja a polgári szabadság érezhető gyakorlatát, s egyszersmind lehetővé teszi, hogy a költséges bureaucratiai hálózat elhárítása folytán, az önkormányzat elve és formái által Ausztria a financiális bukás örvényétől megmentessék. LAPSZEMLE Pest, június 30. I. Az „Ostdeutsche Post“ a legújabb változások által előidézett helyzetre nézve múlt szerdai számában így nyilatkozik: „ Egy éjen át a politikai helyzet tökéletesen megváltozott , Schmerling ministériuma nincs többé. Azt mondjuk : egy éjen át, mivel tegnapelőtt még a miniszerek maguk sem tudták, mit hozand a jövő nap. Mindaz után, mit hallunk, gróf Zichy Hermann magyar udv. cancellárnak és gróf Nádasdy Erdély ősz cancellárjának utolsó vasárnapon úgy kéz alatt értésükre adatott, hogy elbocsáttatásukat kérjék, s miután ez magától érthetőleg azonnal megtörtént, Mensdorff gróf külügyminister által ellenjegyzett császári kézirat által Majláth György volt tárnok magyar udvari cancellárrá neveztetett ki. En- nek következtében Rajner főherceg ös. fensége azon legalázatosb kérelmét intézte Felségéhez, hogy nekie bizonytalan időre szabadságot adni méltóztatnék, mely kérése teljesíttetett is. S ma már Rajner főherceg ő fensége szabadsággal el is utazott. Ezen esemény további következménye vola, hogy Schmerling államminister és báró Liechtenfels, az államtanács elnöke elbocsáttatásukat beadták; e ).,dát követtek báró Mecsery rendőrségi, Lasset közigazgatási, Plener pénzügyi, Hein lovag igazságügy- és Frankovác hadügvminister is. Ő Felsége ezen elbocsátatási folyamodványokat elfogadni méltóztatott, úgy hogy az eddigi ministeriumból még csak gróf Mensdorff külügyminister és báró Burger tengerészeti minister maradtak valósággal hivatalban. Mindazonáltal a lelépő összes ministerek Ő Felségének a császárnak kívánságára az ügyeket mindaddig vezetendik, mig utódaik véglegesen kineveztetnek. Ilyeneket első sorban említtetnek Bec red i gróf (jelenleg helytartó Prágában) mint jövendő államminister. Kétségbe vonják ugyan, hogy ez hajlandó lenne, ezen magas állomást a jelen viszonyok közt közvetlenül elfoglalni, mindazonáltal azon legfelsőbb meghagyás alól, hogy az államministérium vezetését elvállalja, aligha visszavonhatja magát. A rendőrségi ministérium önálló főnököt nem kapna, hanem az államministérium egyik osztályát képezné, valamint a tengerészeti ministérium is a hadügyministériummal egyesíttetnék, melynek jövendőbeli főnökéül, hír szerint Hauslab altábornagy említtetik. A pénzügyministériumot illetőleg tárgyalások vannak folyamatban Dessewffy gróffal, második sorban Holzgethan úr, a pénzügyministerium jelenlegi alállamtitkára említtetetik; az igazságügyi ministerium állomására egy előttünk ismeretlen név említtetik, jóllehet többrészről arról is volt szó, hogy ezen állomás a jelenlegi stájerországi főállamügyész és képviselő Waser lovag által töltetnék be. Kereskedelmi ministerül a Triestben levő Beckeur említtetik. Az államtanács elnökévé Rechberg gróf előbbi külügyminister lenne kijelölve. Mindezen kineveztetések jelenleg még csak a sejtelem korszakában léteznek, miután ő Felsége ma este néhány napra Ischble utazott s visszatéréséig a dolgok függőben maradnak. Midőn közelebbről ezen nagy esemény jelentőségét az összbirodalomra nézve tekintetbe vesszük, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy mi annak rendkívüli horderejét s következményeinek beláthatlan sorozatát, melyet kebelében rejt, e pillanatban legkevésbé sem vagyunk képesek áttekinteni s megítélni. Mindenekelőtt azon tény, hogy a februári alkotmányra szövetkezett (engaght) udvari cancellár Zichy Herman gróf elbocsáttatott s helyébe a magyar ó-conservativ párt vezéreinek egyike Majláth úr neveztetett ki, annak jelenségéül tekintendő, hogy a februári alkotmányra, szelíden szólva, módosítások várnak, s a magyar ügyek túlnyomólag, és pedig az ó-conservativek auspiciuma alatt, az alkotmánykérdés előterére lépnek. Dessewffy grófnak pénzügyministerré leendő eshetőleges kineveztetése ez irányzatot még világosabban kijelölné. Az uj helyzet megítélésére azonban a legelhatározottabban azon körülmény szolgálna, hogy, mint több oldalról állíttatik, a magyar, erdély és horvát három udvari áti