Pesti Hírnök, 1865. augusztus (6. évfolyam, 174-199. szám)

1865-08-01 / 174. szám

utazott, és feltűnő melegséggel lépett az o­l­­denburgi nagyherceg candidaturája mellett a sorompóba. Porosz befolyások e tekintetben aligha vannak a játékban, mert Gortschakoff herceg határozottan tiltakozott azon föltevés ellen, mintha az általa sürgetett candidatura irá­t Poroszországgal előlegesen megegye­zett volna, és az csak az annexio átmeneti stádiuma gyanánt tekintethetnék, utalván egy­részt a nagyherceg egyéniségére, másrészt a mögötte álló Oroszország azon kézzelfogható érdekére, melynélfogva az Elbe északi olda­lán önálló és souverain állam alakítását óhajtja. Egyébiránt még mindig felvilágosításra vár, miért burkolódznak a porosz oldenburgi tárgyalások oly absolut titokba, és mily okai lehetnek Poroszországnak, melyeknél fogva az oldenburgi igényeket oly határozott előny­ben részesíti, ha azok nem képeznek lépcső­ket, melyeken saját céljaihoz remél eljut­hatni. Van-e boldogabb ország, mint új Italia? Alig ismerte el Spanyolország, és már egy német állam siet hasonló kitüntetésben részesítni, még­pedig Szász-Weimar, a­mely,­­ valószínűleg hogy Európa békéje meg ne háboríttas­sák, — szükségesnek tart­ja ezen elismerést. Olaszország elismerése Weimar részé­ről befejezett tény. A „Weim­. Zung.“ két cikkben kísérti meg ezen elhatározást nemcsak kereskedelmi, hanem politikai álláspontból is igazolni. Kiemeli, mi kép a népek önelhatározási jogának el kell ismertetnie, és hogy itt Olasz­ország irányában nem az 1815-diki szerződé­sek legitimitási elveinek s szellemének kell mérvadóknak lenniök. Továbbá megjegyzi a hivatalos lap, hogy az Olaszország és Ausztria közötti háború Velencéért sokkal inkább elkerültethetik a két nép kereskedelem-politikai benső viszo­nya, mint Olaszország el nem ismerése által. Ha nincs is kifogásunk az ellen , hogy­­ Weimar a népek önelhatározási jogáért lel­kesül, mindamellett azt hisszük, mikép Ausz­triának még más eszköz is van kezeiben, melylyel az Olaszországgal a háborút eltávo­líthatja , mert t. i. Olaszországnak szintén elég oka van a harcot kerülni , miután ez Weimar minden erkölcsi támogatása mel­­­­lett is végzetszerűen üthetne ki részére. I ANGOLORSZÁG, London, jul. 25. A vá­lasztások már befejeztettek. A 658 "képviselő közt 367 liberális, és 290 conservativ, vagy liberal- con­­servativ van. Dumbarthonshireben mindkét jelölt egyenlő számú szavazatokat nyert, s így az ottani választást eddig sem egyik sem másik fél nem tekint­heti nyereségnek. Hardy, kit az oxfordi egye­tem Gladstone ellenében megválasztott, azonfelül Leominster részéről is megválasztatott. A liberálisok összesen 24 ülést nyertek a parla­mentben. A „Standard“ a bevégzett választásokból azon facit­ot vonja, hogy a liberális párt szám szerint 50—60 szavazattal múlja fölül ugyan a 300 szavazat felett rendelkező conservativeket, ez utóbbiak ellen­ben azon előnynek örvendenek, hogy pártjuk tömö­rebb, s határozottabb elemekből áll mint az előbbi parlamentekben, hol legalább 20 tag névlegesen a conservativ elveket vallotta, de határozó szavazások­nál mindig a kormány pártjára állt. A „Standard“ azonfelül reménye, hogy a választások megsemmisí­tése folytán szükségessé válandó utóválasztások a conservativek számát fogják szaporítani, s végre azon nehézségekre is számít, melyet a kormánynak radicális szövetségesei okozandnak. OLASZORSZÁG: F­i­o­r­e­n­c­b­ő­l Írják kf. hó 25-dikéről: De V­i­11­a­t­a ezredes ügye még min­dig a napi beszéd tárgyát képezi; a lapok nem egy kedvezőtlen tényt említenek fel reá vonatkozólag. De V­i­1­1­a­t­a ezredes azzal vádoltatik, hogy A­s­p­r­o­m­o­n­t­e­n­é­l több szökevényt minden kihallgatás nélkül lövetett agyon. B­e­r­n­i­c­i hajdani tiszt és az aspromontei foglyok egyike bizonyítja a felhozott té­nyeket, s azt ígéri, mikép legközelebb kimerítő jelen­tést teend e tárgyban közzé. Többi közt ezt mondja: „Hogy de V­i­t­­­a­t­a csak­nem három évig járhatott büntetlenül ide-oda, csak annak tulajdonítható, mert azok, kik a nemes halottak nevében egyedül lettek volna képesek e sötét bűntényt felfedezni, el voltak fogva.“ — C­e n­e s­i­n­i szemtanú , a­ki az­nap szintén főbe lövetendő volt, bizonyítja, miszerint de V­j­r­­­a t­a a hullák elégetését parancsolta meg, mire nézve bizonyítékokat is ígér felhozni, de V­il­la t a az „Avanguardia“ szerint határozottan tagad­ja, hogy egy szökevényt ütött volna, és csak azt is­meri el, miként olyanféle mozdulatott tön, mintha üt­ni akarna, midőn a delinquens nem vette ki szájából a szivart, de V­i­r­j­a­t­a egyetlen elfogadható ment­sége az, miszerint rendelete volt, hogy valamennyi szökevényt lövessen főbe, kik a csata alatt vagy után fogattak el. De ha valósággal létezett is ezen rende­let, ezt az ezredes túllépte, mert a T r­a s e 1­1 i csapa­tok, melyekhez azon szökevények tartoztak nem vet­tek részt a harcban, hanem önként tették le a fegy­vert. Továbbá azon rendelet meghagyta, hogy habár csak a látszat kedvéért is, haditörvényszék állíttassék fel, mit de Villata szintén elmulasztott tenni. — Mindezen napról napra szaporodó bizonyítékok való­színűleg felébresztendik fel­őbb helyen azon meggyő­­zést, mikép a közvélemény ezen ügy agyonhallgatá­­sát nem fogja eltűrni. — Róma mióta a pápa Caste­l-G a n d o 1- f o b a ment csaknem egészen kihalt, a tekintetek most mind­ezen utóbbi helyre irányozvák, valamint a Vatican látogatóinak léptei is. A nápolyi királyi család A­­­ban­ob­an időz, körülbelül negyedórás tá­­­­volságra Castel-Gandolfotól, a király és királyné az Altieri- villában. T­r­a­p­a­n­i gróf a St. Paolo apát­ságban laknak, csinos de szerény szállásokban , és gyakran megjelennek Castel-Gandolfoban. — A Florenc és Róma közötti tárgya­ások­­ megújításáról — az utóbbi helyről kelt tudósítások­­ szerint szó sincs Az egész hir csak játék volt, hogy­­ afaitaccomplis hallgatag elismerése ki ne erősza­­­­koltassék, melynek fejében kevésbe kerülő, de nem­­ is sokat érő ígéretek tétettek volna. OROSZORSZÁG, Péter­vár, júl. 22. Az „Invalide“ a cserkeszek újabb felkelési kísérletéről­­ szól Tsetsnia tartományban,mely azonban reájuk néz­­­­ve szerencsétlen kimenetelű volt. A felkelők vezére , Tas­a, ki iman-nak adta ki magát, az oroszoknak ki­szolgáltatott. A párisi „Francéinak írják fővárosunkból, hogy f. hó 24 -én , mely napon a gyászidő az el­­­­hunyt nagyhercegért letelik, az uj koronaörökös fel-­­ eskettetése fog véghezmenni, s hogy ez alkalommal , átalános amnestia kihirdetését várják. Varsóban egy fogságban levő szakács vallomá­sai következtében ismét számos elfogatások történ­tek. A küszöbön álló újoncozás átalános rémülést okoz az országban ; számos fiatal ember nem lévén ■ képes a 400 ezüst rubel­ váltságdíjt lefizetni, a hatá­­­­ron át törekszik menekülni. AMERIKA: Quebeckből jul. 13-ról érkező hí­rek szerint M­o­n­c­k lordhoz fontos sürgönyek ér­keztek, minélfogva haladéktalanul egybe fogja hívni a canadai parlamentet. C. A. Seward, az Egye­sült­ államok ideiglenes altitkára oda megérkezett, s értekezett a lorddal.­­ Későbbi hírek szerint a ca­nadai parlament augustus 8 ra fog egybehivatni ; a kormány állítólag nem fog pénzt kérni a várerődítvé­­nyekre.­­ A „Richmond Whig“ a főporkoláb paran­csára lefoglaltatott, mivel hevesen s illetlen kifejezé­sekben támadta meg az elnök amnestia-proclamatió­ját, s főleg a 20,000 dollár vagyonnal biró felkelőkre vonatkozó záradékát.­­ A Havannába menekült Breckenridge tábornok onnan f. hó 7-én St. Thomason át Európába indult. N­e­w­ Y­o­r­k, júl. 12. A bostoni abolitionis­­ták bizottmánya feliratában tiltakozik az ellen, hogy a Délnek régi autonómiája feltétlenül f elhamarkodott módon visszaadassék, kifejtvén, miszerint az egykori rabszolga-államok katonai megszállása addig meg nem szünhetik, míg a fehérek és négerek közti vi­szony szilárd alapon rendezve nem leend. A Dél lakossága most mindenekelőtt a locális hatalom visz­­szanyerése után törekszik,s e cél elérése végett kész­nek mutatkozik mindent aláírni, de egyszer a hata­lom birtokába visszahelyeztetve, törvényhozói tevé­kenységét arra használná föl, hogy a legyőzetésére fel­vett államadósság tekintetében minden solidaritást visszautasítson, s a felszabadított négereket a köz­­ügyekre való befolyástól véglegesen és mindenkorra kirekeszsze, mi egyértelmű lenne a szabadság s az emancipáltak érdekeinek feáldozásával. Ily kimene­tel sikeres meggátlása végett, mely a háború legfőbb vivmányát meghiúsítaná, a négereknek a fehér lakos­ságéhoz hasonló feltétlen szavazási jog adandó, mie­lőtt az elszakadt államok teljes felszabadításáról s azoknak az Unióba leendő felvételéről lehetne szó.­­ A washingtoni Ford-színházban Lincoln meggyilkoltatása színhelyén f. hó 10 re előadás volt hirdetve , de a hadügyminister tilalommal lépett köz­be, s a színházat bezáratta. TÁVIRATI TUDÓSÍTÁSOK. P­á­r­i­s, júl. 30. Lavalette a községi választásra vonatkozó jelentéssel Plombiéresbe uta­zott. A császár brüsseli útja elmaradt. Noha a császár roszullétéről szóló hírt a „Mo­niteur“ meghazudtolja, mindamellett is való az. N­e­­laton és más orvosok Plombiéresben vannak, a d­olerin-roham okozta, hogy betiltották a fürdést a császárnak. A walesi ág csak úgy jön el, ha a ter­vezett látogatás idején a királynő Angliában lesz. A cherbourgi hajóünnepélyre mindkét fél hi­atalos be­szédekre készül. Pár­is, jul. 30. Metternich herceg holnap 3 havi szabadságidőre Johannisbergbe utazik Itt M­ü­­linen gróf fogja helyettesíteni. D r­o­u­i­n de L h­u­y­s Bourgogneba megy , hol augustus 15-ig marad. U­t­­­6 a kedden érkezik ide. London, jul. 31. A távirati huzal lesülyesz­­tésénél támadt hiba elmellőztetett. Az elkülönzés s folytonosság teljesen helyreállott. A „GreatEastern“ vasárnap estétől táviratozza, hogy 700 mértföldnyi huzal sülyesztetett el, s a hajó 650 mértföldre terjedő utat tett meg. Pétervár, jul. 31. A „Russ. Invalide“ jelen­ti, hogy T­s­c­h­e­r­n­a­j­e­w tábornok jun. 28-kán ér­kezett Taschkendbe. Vesztesége 25 halottra s 88 sebesültre terjedt. Taschkend elfoglalása csak ideig­lenesnek mondatik. Madrid, jul. 30. M­o­n helyébe I­s­t­u­­ri­z­ot nevezik ki. Mercier francia követ, mert az olasz királyság elismerése kivívásában és a kereskedelmi szerződés megkötésében érdemeket szerzett, a becsületrend nagy keresztjét nyerte. Sok pap van bevádolva a népizgatás miatt. London, júl. 30. Az óceáni táviróhá­­zalt valami baj érte, a Great Eastern és Valencia közt megszakadt a közlekedés. Tegnapig 700 mért­földnyi fonalat raktak le. A hajóünnepélyre Ausztriából „Friedrich“ gőzcorvett, „Elisabeth“ jelző gőzös és „Ragusa“ ágyunaszádot várják. Berlin, jul. 30. A würtembergi király érkezését Gasteinba bejelenték. Berlin, jul. 30. Az osztrák kormány nem­­csak helyeselte Halbhuber báró tiltakozását (May és Frese ügyében), hanem egyszersmind tu­­ható itten, hogy kivonja porosz parancs­nokság alól az osztrák csapatokat, ha Poroszország tovább is egyoldalú eljárást követ. Brüssel, júl. 30. Az „Independance“-nak jelentik Madridból, hogy S­e­v­i­l­­­á­ban a papság az újítások ellen beszél. A kormányzótörvényszék elé idéztettek — nem engedelmeskedtek. Madridban és másutt is izgató predicatiók tartatnak. Hire jár, hogy Charlotte mexikói császárné közelebbről látogatóba jön Brü­sselbe. Nigra sürgönyt hozott, melyben tagadólag válaszol a florenci kabinet azon feltételekre, melyeket Ausztria az olasz királyság elismeréséért kitűzött. W­a­r­e­w­s­k­i le akarja tenni a senatori méltóságot. Lipcse, jul. 30. B­e­u s­t­b. minister ma délben itt München fe­lé átutazott. Itt bizonyosnak állítják, hogy Salzburgban uralkodók találkozása lesz. Altona, jeti. 31. May szabadonbocsáttatására még folyvást nincs kilátás, s dacára annak, hogy Halbhuber báró a panaszttevő küldöttségeknek segélyét ígérte, az Ausztria iránti bizalom, mely tu­lajdonképpeni oka volt az augustenburgi párt erélyes fellépésének, tetemesen megingattatott. Berlin, júl. 31. Vilmos király Gasteint augustus közepén hagyja el. Ekkor Manteuffel tábornok veszi át a főparancsnokságot a­ hercegségek­­ben, hogy ott az annedtálási rendszabályokat fogana­tosítja. Időközben H a 1 b h u b r báró lelépését vár­ják, miután az egyetértés a nagyhatalmak közt állító­lag biztosítva van. A négy uralkodónak gasteini ösz­­szejövetele kétségbe vonatik. S E G IT J A B B. — Rothschild báró, — miként tudva van, Pl­euer ellenes , az új pénzügyi igaz­gatást tanácscsal és tettel készül támogatni. Rothschild báró köztudomás szerint na­gyon van érdekelve a függőben levő opera­­tióknál, minélfogva támogatása az új pénz­ügyigazgatás helyzetét lényegesen könnyít­heti. (P. Ll.) — Berlinben folyvást arról beszél­nek, hogy az ausztriai császár, porosz, bajor, szász és würtembergi király még e nyár folytán Salzburgban fognak találkozni, — a részletek azonban még nem hozattak köztu­domásra. — A kölni városi képviselők collegiu­­mának utóbbi napokban tartott gyűlése igen izgatott volt. Bachem főpolgármester ön­kényes eljárása ellen a legélesebb panaszok emeltettek, míg végre azon határozat hozatott, hogy vád intéztessék ellene a kormányhoz. — Holsteintau a legközelebbi esemé­nyek folytán, miként előre lehetett látni, igen nagyon felizgattalak a kedélyek. A porosz tervek ellen szóval és írásban fellépett M a­y szerkesztő elfogatásánál még nagyobb megle­petést okozott, a hivatalos lapok szerint porosz fensőbbség alatt álló területről való porosz dr. Frese kiutasítása, a­mely csak oly ér­tesítéseken alapult, miszerint jelenléte a porosz kormány céljaira nézve nem kedvező. Ezen értesítések csupán azon sejtelmek­re szorítkoznak, hogy Frese néhány éles levelet írt Holsteinből. Frese egyébiránt óvást tett az országkormánynál , egyelőre azonban félrevonult a Zedlitz urasága alá tartozó területről.­­ A „Spener’sche Zing“-nak távirják Bécsből . Hitelesen állítják, mikép a bécsi és párisi diplomatia közt Ausztriának Olaszor­szághoz­ közeledése kérdésében tanács­ozá­sok kezdettek, és folytattatnak. — A „Börsenhalle“ bécsi levelezője ke­zesekedik azon hírért, mely szerint Bécs és Páris között Olaszország s Ausztria egymás­­hozi közeledését tárgyaló értekezletek foly­tak, és hogy Ausztria nem válaszolt Francia­­ország illető nyilatkozatára tagadólag.­­ Az „Independ.“ florenci levelezője az Ausztria és Olaszország közötti közele­désre nézve megfordítja a dolgot, és azt mondja, hogy most Ausztria óhajtja a kibé­külést, míg Olaszország visszautasítja azt.(a) Azon nagy előnyök , — úgymond — mely­lyekkel ily kibékülés Olaszországra nézve össze volna kötve, el nem tagadhatók ugyan, azonban Olaszország mint forradalmi hata­lom nem alkudozhatik Ausztriával, ha ez Ve­lence birtokában marad. — (Az „Ind.“ leve­lezője önmagát ámítja, azt állítván, hogy Ausz­tria annyira sóvárog az Olaszországgali jobb viszony után.) — Victor Emanuel augustus ele­jétől October végéig Valdieriben fog időz­ni, a­hová ugyanazon időszak alatt több ma­gas állású vendégeket is várnak, u. m. Klo­­tilda hercegnőt két gyermekével, valameny­­nyi királyi herceget, és a portugalli királynét, Victor Emanuel másodszülött leányát is. Váljon Napóleon szintén megjelenik-e­­a családi körben, ez a körülményektől, és ma­gasabb engedelemtől függ. — Most már bizonyosnak tekinthető,­­ hogy a turini parlament augustus 19-dikén fog bezáratni, mely ünnepélyen a király sze­mélyesen is jelen leend. — Montebello herceg a francia c­a­­patok parancsnoka Rómában, Plombi­eres­be hivatott. — A porosz követ Londonban szabad­ságra megy, és Palmerston azon biztosí­tását viszi magával, hogy Anglia nem szán­dékozik a „non interventio“ elvétől eltávozni. — Lipót belga király egészségi ál­lapota javulásnak indult, és ha nem fordul ismét roszabbra , ő felsége Ostendebe fog utazni. — Madridból jelentik: az „Iruene Bat“ dementirozza azon hírt, mintha a bas­k­i tartományban 40,000 darab egyenruhát találtak volna. Ugyanazon lap átalában nem tart a tartományokban előfordulandó nyugta­lanságoktól. A „Courier des Etats Unis“ írja, hogy a juaristák erkölcsi támaszszal bírnak az Egyesült­ államokban, és bizonyos Solidaritás létezik a mexicói republikánusok sarwashing­­toni kormány között, mely nélkül Miksa császár már régóta békével bírná a 111. N­a­­p­o­l­e­o­n által meghódított országot. 100.000 ember koncentrálását Texasban, és H a 11­e­ck tábornoknak san franciscoi katonai kormány­zóvá történt kinevezését , ezen k­iob-hírek legsúlyosbikának tekintik. E­versio még a párisi börzét is megriasztotta, azonban a „Messager France Americain“ megcáfolja a félebbi közleményt, különösen pedig a „World“ azon állítását, mintha a washingtoni kormány ellenszegülne az ausztriai vagy francia új sere­gek Mexicóba leendő szállításának.­­ Johnson nem igen volt szerencsés a kormányzók megválasztásában. A dél caro­­linai kormányzó többi közt kinyilatkoztatta, hogy bámulja a déliek hazaszeretetét, vitéz­ségét és a forradalom megbukását nem tulaj­donítja másnak, mint a szívósság hiányának. „Lealacsonyíttatásunkat — úgymond — és azt, mikép megint az Unióba kell lépnünk, senki seha sajnálja jobban mint én.“ — A „Liverpool Daily Post“ írja, hogy Palmerston csakugyan kilép az új parla­ment összeülése előtt a cabinetből, mely eset­ben a közóhhajtás szerint Gladstone volna első ministerré kinevezendő. Ez azonban nem hajlandó ezen állomást elfoglalni, és azt hiszi, hogy oly cabinet, melynek élén Granville gróf, Russell vagy Clarendon áll, jobb szolgálatokat tehet a hazának, semmint, h­a ő lépne fel, ezért inkább mint eddig, kincstári cancellár akar maradni, és az alsó házban ezentúl is pártjának vezére leend. — Egy r­ó­m­a­i magánlevél demonti­rozza a Nápolyban élő d’ Andrea bíbornok — több lap által felemlített — kegyvesz­tesét. *— A spanyol királyné augustus 3 dikán érkezik meg St. Sebastianban, Guipuzcoa fővárosában, mit abból is gyanítanak, mert a számára Párisban vásárolt bútoroknak a mondott napig St. Sebastianban kell lenniök. NEMZETGAZDASÁGI MOZGALMAK. Pest, aug. 1. Az eperfa ültetés­e és selyemtermelés érde­kében kitűzött jutalom dijakról szóló 1861-diki helyt, tanácsi intézvényt emlékeztetésül tegnap újra kezdvén közölni, ma ez intézvény végét adjuk, mely igy hangzik: B. A kitűnő módon űzött selyemtenyésztésre vonatkozólag. Ezen, összesen 2000 db aranyban kitűzött ösz­töndíjak, nevezetesen 1000, egy 500, egy 300, kettő pedig 100—100 aranynyal, szintén 6 évi időszakra, t. i. az 1861. évtől kezdve, 1866. évig bezárólag fel­mutatott eredményekre szólván,hasonlóan csak 1866- ban lesznek kiosztandók. A versenyzési feltételek következők: 1) A száz-száz db aranyból álló két jutalomra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után összesen 8 mázsa gubó; 2) a 300 dara­b aranyra a selyemtenyésztési üz­let legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után össze­sen 24 mázsa gubó; 3) az 500 darab aranyra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi összes termés után 70 má­zsa gubó; és 4) az 1000 aranyra az üzlet legkisebbike ugyan­csak 6 évi összes termés után 140 mázsa gubó; meg­­jegyeztetvén e helyütt, hogy a 100 és 300 aranyra csak saját tenyésztésű gubókkal lehetene versenyez­­ni, ellenben az 500 és 1000 darab aranyból álló ju­talmakra azon selyemtenyésztők is versenyezhetnek, a­kik a kivánt gubó-mennyiséget részint saját ter­mesztéssel, részint a falu- vagy környékbeli nép által tenyésztett és beváltott gubókkal állítják ki. 5) Azon tenyésztők, a­kiknek a gubó beváltás­sal összekötött saját filandiájuk van, a jutalmazásnál a többi körülmények egyenlősége mellett, elsőséggel birandanak. 6) A versenyzők az 1861—66 ik évi időszak alatt a selyemtenyésztésben nyert eredményeket az illető állandó bizottmány bélyegtelen bizonyítványá­val tartoznak igazolni, kimutatván évről-évre a saját tenyésztéssel előállított , valamint a falu- vagy környékbeli nép által tenyésztett, s név szerint: kik­től s mi áron beváltott gubó-mennyiséget. 7) A selyem­ipar fejlődésének figyelemmel kí­­sérhetése végett ezenkívül a versenyzők a mennyiségb •n

Next