Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-01 / 200. szám

pedig a kaszárnya átengedése által esetleg reá háramló beszállásolási terhekre nézve az országos alapból kármentesítendő lészen. A fent említett 50.000 forintnyi előlegnek utalványozására, mint halljuk, a pénzügyminiszérium már megis lett keresve, hogy ennek folytán az építkezés azonnal megkezdethetvén, a kitűzött háromhavi határidő alatt tökéletesen be is fejeztethessék. Az építési költségek egész összege a jóváhagyott építési tervet kiegészítő részletes költségvetés elkészítése és szabályszerű átvizsgálása után fog utalványoztatni. (Az államminister programjához.) Drr. Costa, laibachi polgármester, ki gr. Belcredi államministernek múlt hó 26 dikán nyujtá át a laibachi községtanács hódolati feliratát, ez audientiáról a következő értesítést bocsájtja nyilvánosságra :-----------Éppen most térvén vissza gr. Belcredi államminiszertől, igen kegyes fogadtatásom első hatása alatt irom e sorokat, hogy ő excja legjelentékenyebb nyilatkozatait minél előbb köztudomásra hozzam. Ő excja igen szívesen fogadá a bizalmi feliratot s megbízott, hogy fejezném ki köszönetét a tekintetes laibachi községtanácsnak. Gróf Belcredi hangsúlyoztatá, hogy ŐFelségének határzott akarata, az autonómiát valósággá emelni. S Ő Felsége legmagasb szándoklatainak valósításában az államminiszer a község teljes szabadságát, annak egész terjedelmében tekinti az egészséges szabad állami kifejlődés egyedüli alapjának. A fölülről való építés mindig elhibázott. Ennek valósítására azonban idő kell, s a rögtöni átalakítást annál kevésbé lehet várni, mert sokszorosan hiányoznak a szabad község elemei t. i. az életképes kerületi képviselet, mint az Csehországban már életbe lépett. Az új szervezetet továbbá nagy elővigyázattal és solid alapon kell megtestesíteni, mert az államminiszer jól tudja, hogy sok ellensége van, különösen bizonyos körökben, kik lesik az alkalmat, hogy az autonómiát dugába döntsék. Ő excja biztosított arról, hogy hű marad hivatásához, s Ő Felsége megbízatását következetesen fogja végrehajtani. Ami pedig azon kérelmet illeti, hogy a helyi rendőrségi szolgálat a városi községre ruháztassék át, ő excja megígérte, hogy e kérdést szorgos megfontolás alá veti. A Bécsi lapok nagy zajt csapnak Kaiserfeldnek egy pettaui lakoma alkalmával mondott áldomásáról, melyben a Lajthán túli jogfolytonosságot hangsulyoztatá. Kaiserfeld a többi között igy szólt : „A magyar nemzet, melytől a bírod, tanács a célzott oorokat elfordítá, mindent el fog követni, hogy hasonló sorsot tőlünk elmellőzzön, ha komolyan gondolnának erre. Belcredi államminiszer eddig semmit sem tett, ami jogsértésnek lenne tekinthető. A febr. alkotmányt csak a birod. tanácscsal megegyezésben lehet megváltoztatni.“ — E szavakat,melyekre minden esetre lehetne némi megjegyzéseket tenni, a bécsi centralisták majd természetesen ismét a kedvek szerinti világításban fognak törekedni feltüntetni. A közelebbi napok majd meghozzák a bővebb magyarázatot s addig is a szíriai autonomisták táborából figyelmet érdemel egy hang a tegnapi „Wanderer“-ben, mely határzottan megjegyzi, hogy a legújabb eseményekben mélyebben látó politikusok nem látnak hátrálást a Lajthán túli alkotmányosságra nézve. * Merts a kedv. tanácsos, mint a lapok írják, azért nyugdíjaztatott volna oly hirtelen, mert gyanakodtak reá, hogy ő juttató a „Politikának ama közleményt, mely a horvát tótországi főispánoknak a választásokra engedélyezett 17,000 írtról szólt. A „Politik“ e hírt határozottan alaptalannak nyilvánítja. — Pécsről a „Népnevelők Kalauza“ jelenti . Múlt hó 27-én, mint székesegyházunk fölszentelése évfordulati napján ritka fényű ünnepélynek valánk szemtanúi. — Ugyanis a fényes segédlet mellett önmaga, kegyes püspökünk által tartott szent mise után a püspöki lakban a ft. káptalan, a pécsvárosi papság sek. Nagy József polgárnagy jelenlétében nyujtatott át a pesti királyi egyetem hittani kara küldöttei, tek. s ft. Laubhaimer Ferenc dékán s tek. és ft. Dulánszky Nándor egyetemi hittanár urak által a kitűnő fénynyel kiállított és meghozott hittudori oklevél önmagának, Girk György pécsi püspök urnák. A díszes okmány átadását a töncímzett dékán urnák igen szép latin beszéde előzte meg, melyben a kitüntetett félszázados úm. hittudornak érdemei meghatólag soroltattak elő. A többi között megemlíttetett, miszerint ő amaga már 1845- ben, tehát éppen 50 év előtt nyerte el a hittudori babért, míg már 1832-ben a pesti egyetem hittani kara által bekebelezett tagnak választatott meg. A dékán ur által lelkesen elmondott beszéd után történt meg szívből fakadt ilyenek között a kedves oklevél átadása, mire önmaga szive áradozó örömében, velős és nagy igazságokat kifejezett szavak nyilvánítása közben monda köszönetét a pesti magyar egyetem, ennek hittani kara- s az oklevelet átnyújtó küldötteknek. — Délben szép számú vendégkoszoru jelenlétében mélt. Daróczy Zsigmond pápai praelatus és püspökhelyettes ur a st. pécsi káptalan nevében üdvözlé önmlgát, mit tek. Laubhaimer urnak egy igen szép áldomása előzött meg, melyben kijelenté, miszerint évkönyveik szerint ő nmlga az első a pécsi püspökök sorában, a magyarhoni papság közül pedig jelenleg önmga a bibornok-áldornagy és a kassai nm. püspök után ő a harmadik, ki ily félszázados hittudori oklevél által tiszteltetik meg. — így folyt le a szép ünnepély, mely után mi is fölkiáltunk: Ad multos annos! *** Liszt Ferenc holnap szombaton vesz búcsút Pestről. Egyelőre Szegszárdra utazik b. Augusz látogatására, hová b. Bülow, Bülowné s Reményi E. kisérik. Néhány napi ottmulatása után Liszt visszatér a fővárosba, de itt meg nem állva folytatja útját Velencén át Rómába.(Gyászhir) Kis-rhédei gróf Rhédei Klára, maga, gyermekei, vejei, menye és unokái, u. m. b. Radák Mária, férje Bernát Albert, gyermekei: Anna, Mária, Berta, Béla , b. Radák Kata, férje Antos diános, gyermekei : Klára, István, János, György, Ádám, Béla , néhai b. Radák Anna, férje ifj. gr. Teleky Domonkos, gyermekei : Anna, József, Póli ; b. Radák Ádám, neje gr. Lázár Olga és minden rokonok nevében bánatos szívvel tudatja, hogy szeretett férje, az illetők apja, ipja, nagyapja m.bényei báró Radák István 83 évre terjedett élete folyó hó 27-én, a lenyugvó nappal együtt leáldozott. „Késő vénségedben térsz a te koporsódba, mint a learatott búza vitetik az ő ideje korán." (Job. 5. 26.) E szép ígéret valósult az idvezültben, a ki mint mivelt lelkű, nemes szivü, őszinte és egyenes ember-barát zajtalanul munkált övéi boldogitására, a jótételben keresvén és találván élte örömét. A hosszú életnek hosszú volt alkonya, csendes estéje, s egy édes elszenderedés a vége. Harminchárom éves boldog házasságát megáldotta az égszerető és tisztelő gyermekekkel, és öregségét megkoronázta szép reményű unokák vidám seregével ; mindezek sírva állják most körül ravatalát, s kegyelettel őrzendik emlékét a gyöngéd férjének, az önmegtagadó édes atyának és szeretetteljes jó nagyatyának. Hűlt tetemei folyó hó 29-én d. u. 4 órakor, piacsori házától, rövid ima után indíttatnak útnak Mikeszászára a családi sírboltba leendő elhelyezés végett, ahol is a végső tisztelet September 1én d. e. 11 órakor fog megadatni. Nyugodjanak csendesen ! Kolozsvártt, aug. 28. 1865. (Figyelmeztetés.) Az orsz. magyar gazdasági egyesület t. c. tagjaihoz. Az orsz. magyar gazdasági egyesület igaz. választmánya f. évi sept. 18-án délelőtti 10 órakor a „Köztelken“ fogja tartani rendes havi ülését. Pesten, 1865. aug. 31. Elnöki megbízásból: Morócz István, egyesületi titkár. *** (Schey bankár.) Pénzügyi körökben sokat beszélnek a hírről, hogy Schey bécsi bankár Ausztriát egészen el akarja hagyni s Párisban szándékozik letelepedni. A bécsi Opernringen levő palotáját is el fogná adni s megvételre már több ajánlat tétetett. Az átköltözési szándékot a hg Eszterházy-catastrophával hozzák összeköttetésbe. *** (A helybeli távirdahivatal) t. c. hivatalnokait nagyobb pontosságra kérjük. Eltekintve attól, hogy a hozzánk küldött táviratokban az Írás néha alig olvasható, a tegnapi bécsi táviratból néhány szó a tollba maradt, miért is egy egész érthetetlen mondatot el kellett hagynunk. Annál sajnosabb, mert mint tapasztaljuk, a német lapok e táviratot hibátlanul vették. *** Spalatoban a lakosság a cholera miatti félelmében múlt szombaton nagy tömegben gyűlt össze, és meg akarta akadályozni, hogy a Levanteből éppen megérkezett „Bosporus“ gőzösről valamely utas kiszállhasson. A lakosság annyira fel volt izgulva, hogy még a hajóra ment bizottmányt sem akarta hagyni visszatérni s csak miután megígérték, hogy a Spalatóba való utasok s holmijaik a lázáretben kifognak füstöltetni, egyebeknek pedig nem engedtetik meg a kiszállás, csak akkor nyugodtak meg némileg. A kifüstölés csakugyan meg is történt, másnap pedig a hatóság falragaszok által csöndre inté a lakosságot , miután a megkívántató rendszabályok a cholera becsempészése ellen úgyis meg vannak téve. *** (Boldog Amerika!) New Yorkból m. hó 18-dikáról írják, hogy a pénzügyminiszer, miután az állampénztárak telve vannak, az b/10 kölcsön novemberben lejáró szelvényű előlegezve már most akarja beváltani. (Köszönetnyilvánítás.) Gyomorgörcsökben és hányási rohamokban 7 hónapon át súlyosan beteg levén, Bonn az Sándor Csanádi püspök , mag a saját költségén Karlsbadba küldött, hol a világhirü gyógyforrásnál most a hatodik héten egészségemet ismét teljesen visszanyertem. Jegyezze fel ő maga őrangyala e nemes tettét, melyért legmélyebb köszönetemet fejezem ki, az örök élet könyvébe s az egész csanádmegyei főtiszt, clerűs az iránta ily atyai gonddal nemesen cselekvő püspök nagyszivüségét viszonozza határtalan papi odaadás, szolgálati hűség s engedelmesség által ! Karlsbad, aug. 30. 1865. Olasz János, csanádmegyei lelkész s német-csernyai plebános Zsombolya mellett a Bánságban. NEMZETI SZÍNHÁZ. Ma sept. 1-én adatik : „A csacskai ők.“ Vigjáték 3 flv. POLITIKAI HELYZET. Pest, sept. 1. Bajor diplomatikus körök oly részleteket emlegetnek a gasteini conventióról a melyek ha valósulnának, ez utóbbi mindenesetre megszűnnék Poroszországra nézve oly rózsaszínben feltűnni. Azt mondják ugyanis, miszerint az I. cikk kikötése, hogy tudniillik az elkülönített administratio „mindkét hatalom jogai tartamának praejudiciuma nélkül, az összes hercegségekre nézve léptettessék életbe“ csak Salzburgban formuláztatott, és Bismark elleni erős küzdelemmel vitetett keresztül. Ezen kikötés lehetségessé tenné Ausztriának, miszerint Poroszországot akadályozza, nehogy egészen házilag rendezkedjék be Schleswigben. Bismark csak azért egyezett abba egy részről, mert nem volt képes azon indokoknak ellentmondani, melyek szerint ily kikötésre szükség volt, ha a condomuium fogalmát nem akarták maga az új intézmény által megsemmisíteni , — másrészről mert Ausztria egyúttal elvállalta azon kötelezettséget, hogy — elismervén a most stipulált állalapot hosszú időre való tarthatlanságát, a definitívum iránt egész határozottsággal folytatandja a tárgyalásokat. A kilátásba helyezett definitív megoldás alapja, külön titkos egyesség (nem szerződésbe) foglaltatott. Ezen végleges megoldás kiinduló pontja a hercegségek feloszthatlansága, mire már a conventioban is fordíttatott tekintet, a hercegségeknek a vámegyletbe, tehát Schleswignek a Bundba leendő és kilátásba helyezett belépése által. A „Voss. Zing.“ hallomás után azt írja, mikép a porosz kormány és az oldenburgi nagyherceg között katonai conventio fog köttetni, mégpedig — amint mondják — azon az alapon, melyet a berlini kabinet az Elbe hercegségek jövendőbeli hadseregét illetőleg követel. Ezen conventio szerint az oldenburgi hadsereg egészen porosz administratio alá fogna adatni, sőt a porosz kötelezettségek alatt is állna, mit Poroszország a schleswig-holsteini csapatokra nézve is követelt Ha ezen utóbbi kilátás vasulna, és később még az Elbe-hercegségek seregei is beolvasztatnának, a porosz hadsereg csaknem egy egész hadtesttel szaporodnék, és e contigensek valószínűleg is mint ily hadtest szerveztetnének. Azonban a szabad rendelkezési jog ezen contigensek fölött mindig csak feltételesen illetné Poroszországot, miután az említett összes csapatok, kivéve a Schleswigből állítottakat, a szövetségi hadi alkotmány szerint a tizedik német szövetségi hadtesthez tartoznak, tehát alkalmaztatásukra, sőt részben organizatiójukra nézve is a szövetség határozata alá tartoznának. Egyébiránt váljon a porosz hadi alkotmány, és az ennek megfelelő Landwehr-kötelezettség az említett esetben szintén életbe fog-e léptetni a hercegségekben, az még eddig kétségesnek látszik. Ami az Ausztria által Poroszországnak átengedett Lauenburgot illeti, ez most természetesen a porosz hadseregbe fogja beszolgáltatni illetékét. Mint curiosumot, de csakis mint ilyet említjük fel a következő combinatiót, amely egy párisi diplomata salonjában látott napvilágot. Szerinte Ausztria annak idejében az augustenburgi hercegnek pénzbeli kárpótlás mellett engedné át Holsteint, Poroszország beleegyezésével, a mely Kielt, Rendeburgot, a vasutakat s távírdákat fogná megtartani. Poroszország Schleswiget az oldenburgi nagyhercegnek adván át, és magának csak Düppelt s Alsent tartván meg mint erődített pontokat, Észak-Schleswiget Dánia birtokába bocsátaná. Ha mindjárt semmi valószínűség sincs is ezen conjecturában mégis jellemző arra nézve , mily nézetben van a párisi világ Poroszország politikája iránt. Párisban folyvást a belügyek állítólag alapos reformjáról szóló hírekkel foglalkoznak. Azt hiszik mikép a császár kedves politikai meglepetésben fogja részesíteni Franciaországot. Ide látszik különösen a „La Liberté“ célozni,fennen hirdetvén: mikép III. Napóleon legalább részben fel fogja rakni „az épületre (alkotmány-épületre) a tetőt!* Vederemo! NÉMETORSZÁG. A berlini „Staatsarchiv“ közzéteszi a porosz királynak a fejedelmi gyűlésre vonatkozó sajátkezű feljegyzéseit. E nevezetes okmányt ő felsége 1863-ban Gasteinban szerkesztette, s tartalma következő : P. M. „A német szövetség reformját illetőleg hozzám ő felsége a császár által intézett előterjesztések folytán, szóbelileg tett megjegyzéseimet most írásban foglalom, fentartva a nekem átnyújtott emlékirat azonnali felderítését. 1. A német szövetségi viszonyok reformjának szükségességére vonatkozó előterjesztéshez feltétlenül csatlakozom. 2. A szándéklat ellenben, hogy e végett már f. hó 16-ra a majnai Frankfurtba fejedelmi congressus hivassák egybe, egyrészt már magában véve, másrészt a határidő rövidsége miatt aggodalmasnak tűnik fel, amivel az illető fejedelmek e nagy horderejű lépésre nem készülhetnek el kellőleg, s mert ha ez a határnap elhalasztása által lehetségessé tétetnék is/ b) igen merész lépés, hogy a fejedelmek maguk közt oly tárgy felett tanácskozzanak, mely minden tekintetben érett megfontolást igényel, minő, tapasztalás szerint, hasonlóan összealakított gyűlésben a munkaképesség hiánya miatt lehetetlennek látszik. Azért jobbnak vélem, hogy előbb a 17. szövetségi szavazattal bíró államok miniszerei gyűlnének egybe előleges tanácskozás végett, kik e kérdést ügyletszerűleg előkészítenék, mire aztán munkálatuk az egybehívandó fejedelmek által szentesíttethetnék. 3) Küldöttek egybehívása a már fennálló rendi gyűlésekből, számos szövetségi állam kamaráinak jelen összealakítása mellett veszélyes, mivel az innen származó képviselők, kik hony határozó szavazattal bírnak, a parlamentben soha sem elégszenek meg tanácskozási szavazattal , hanem szükségkép más attribútumok elnyerésére kellene törekedniük, úgy hogy az egyetértés már eleve is hiányoznék. Ha ellenben valamennyi szövetségi államra nézve egyenlő, s lényegben conservativ választási rendszer állíttatnék fel, kilátás nyitnék egy conservativ parlamentre, mely a kormányok erősítését, nem pedig azok megbénítását tűzné ki feladatául, s melyet nem csupán tanácskozási, hanem annál terjedelmesebb jogokkal is lehetne felruházni. 4) Egy két szavazatból álló végrehajtási directórium állása, azon oknál fogva, mivel ehhez Ausztria s Poroszország 3 szavazattal járulna, nagy nehézségekkel leend egybekapcsolva, anélkül hogy az annyira szükséges, gyors s egyértelmű közreműködést biztosítaná. A directorium összeállítása lényegesen feltételeztetik az annak adandó attribútumok terjedelméről s minél nagyobb leend e directorium hatalmi köre, annál nehezebb lesz az abban részt nem vevő államok megegyezését kinyerni. Végre érvül ily készületlen s elhamarkodott fejedelmi congressus ellen még fontolóra kell vétetnem, minő benyomást szülne, ha ez eredmény nélkül, talán nagyobb egyenetlenségben oszolnék fel, mint amilyenben egybegyült. A bécsi congressus óta nem létezett hasonló egyesülés. E készület tehát nagy feltűnést s vérmes reményeket ébresztene, s azért szükséges, hogy biztos eredményt is ígérjen, mire ismét az ezen eredményt biztosító előkészület nélkülözhetlen. Minél magasabbra csigáztatik a várakozás ily rendkívüli intézkedés által, annál könynyebb leend a forradalomnak az eredményt, mint ki nem elégítőt feltüntetni, s az uralkodókat személyesen felelősökké tenni érte. Gastein, 1863-dik augustus 3-dikán.“ , ANGOLORSZÁG, London, aug. 24. Ca■ nadából, hová Grant tábornok az angol lapok által annyira rejtélyesnek tartott útját intézte, hiteles tudósítások érkeznek azon nyilatkozatok felett, miket az Unió e fővezére a mexicói kérdés tekintetében hallatott. A tábornok igen rosz szónok, s minden nyilvános fogadtatás alkalmával határozottan vonakodott a tiszteletére egybegyűltek előtt szót emelni. Magán körökben ellenben sokkal kevésbé tartózkodó, miről Quebeckben sok befolyásos egyéniség adhatna tanúságot. A „Toronto Globe“ szerint, Grant tábornok ottani tartózkodása alatt himeretlenül kimondotta, miszerint azért állított fel 100,000 főnyi figyelőhadat a Rio Grande partján , mivel a franciák végre mégis kényszerülve lesznek Mexicót elhagyni, jó szerivel, vagy ha nem, más módon. Az okok, melyekkel a tábornok e nyilatkozatait támogatja, meglepőleg hasonlítanak a rio grandei hadsereg parancsnokának , Sheridan tábornoknak nézeteihez, miket ez a new-yorki kivándorlókhoz írt levelében kifejtett. „A jelen helyzet Mexicoban — mondja Grant — csak a délállami lázadás következménye, ez tehát nem tekintethetik előbb teljesen legyűjzöttnek, míg ott az idegen unalom meg nem döntetik, s a mexicói nép szabadságát és saját kormányát vissza nem nyeri.“ Mi Angolország állását az Unióhoz illeti, Grant tábornok ez irányban a legbarátságosabban nyilatkozott. Az Egyesült államok — mondá — őszintén óhajtják a béke fentartását Angolországgal, s csak ha a britt kormány Mexico tekintetében Franciaországgal szövetkeznék, szenvedne szükségkép változást a helyzet. Azalatt a Rio Grandenél seregleszállítások történtek, de az Unió ottani hadereje még mindig igen jelentékeny. Állítják, mikép az elbocsátott katonái közül sokan átkelnek a folyón, és Juarezhez csatlakoznak , sőt francia lapok nyíltan vádolják az amerikai kormányt, hogy Mexico határán csak azért eszközöltette a leszállítást, mert az átlépésre hajlóknak alkalmat akart nyújtani , ezen szándékuk kivitelére. Mi Johnson elnököt illeti, ő a Monroetan híve, s erről a francia kormány most már értesülve van, a köztársaság első tisztviselőjének egészségi állapota azonban fájdalom, annyira ingadozó, miszerint már azon gyanú is keletkezett, hogy a párt, mely Lincoln meggyilkoltatását s az Unió fővezetőinek lemészároltatását előkészítő,lassan ható mérget adott be az elnöknek. Folytonos betegeskedése mindenesetre gátlólag hat a kormány tevékenységére. Itt feltűnt, hogy ugyanazon időben, midőn Brestben és Cherbourgban a hajóhad-ünnepélyek tartanak, a két ország uralkodó családai külföldön utaznak! Napóleon Lajos minden cselekményének nem csupán két, hanem több oldala van. Lehet, hogy egyszer mint magánzó óhajtott Svájban mulatni, vagy talán azt gondolta, miszerint esetlegesen annyira közeledhetik a német monarchiákhoz, hogy az összejövetel elkerülhetlenné válik. Mások szerint az angol királynő ellen akart demonstrálni az által, hogy ő is elutazott. Demonstratiónak tartják továbbá, hogy a walesi herceg nem anyja kíséretében, hanem csak később érkezett Németországba. Valaki ma azon kérdést teszi a lapokban: miért akarják a távirati sodronyt éppen a tenger kellő közepéből kihalászni? Nincs-e annak két vége, melynek egyike Velenciában van? Mért nem rántják tehát onnan be a sodronyt ? OLASZORSZÁG. Rómából Írják folyó hó 23-ról : Hogy mily távol vagyunk a Piemonttali tárgyalások újból leendő megkezdésétől, azt mindazon erőszakos rendszabályok is bizonyítják, melyek a clerus ellen átalában, főleg pedig a szerzetek ellen Olaszország valamennyi részében alkalmazásban vétetnek.Az olasz lapok azt mondják,mikép éppen ez az átmeneti korszak a Romávali kibékülésre.A kormány tudniillik azért siet a szerzetek eltörlésével és az egyházi javak elfoglalásával, hogy annál biztosabb kilátással kezdje meg ismét a Rómávali tárgyalásokat, mert ez esetben ama kérdés már nem vétethetik többé discussio alá. — Ez újabb jele volna azon „bona fides“-nek, melylyel Piemont kezdet óta bocsátkozott a tárgyalásokba. Azonban a florenci kormány még más rendszabályokról is gondoskodik, hogy a szentszékre nyomást gyakoroljon. Terra di Lavorában nem rég proclamatiot tett közzé a főnök, melyben 10,000 lira dit igértetik annak, aki Albanisi, Fusco, Guerra, Pace és Gravina briganti főnökök valamelyikét elfogja. Ezen felhívás folytán most a kormány oltalma alatt fegyveres csapatok alakulnak, mégpedig nem annyira a 10,000 líra elnyerése végett, mint inkább azért, hogy a római területre csapjanak át, és itt repressáliákat gyakoroljanak azon oltalomért, melyben a pápai kormány az úgynevezett olasz reactionariusokat részesítette, ámbár a csendőrök gyakori csatája a brigantikkal eléggé igazolt, miszerint a pápai kormány ez utóbbiakat nem csak nem védelmezte, sőt üldözte. Mindenki, aki a fölőbb említett csapatokba lép, naponkint 6, carlin fizetést húz. Eddig 50 ifjú állt be, kik két részre oszolva bizonyos Gaspare és Lapre vezérlete alatt működnek. Civitavechiaban 1860 óta egy munkás század létezett, melyet az itteni kormány piemonti szökevényekből alakított, kik azon évben nagy számmal jelentkeztek főleg az annectált római tartományokból, és pápai szolgálatba akartak lépni.Miután a kormány ezen embereket humanitási tekintetekből nem akarta visszaküldeni, de nem is helyezett bennök mint szökevényekben annyi bizalmat, hogy seregébe oszsza, Civitavecciaban munkás századot szervezett belőlök, és munkákra alkalmazta; olyanokat,kik már hosszabb idő óta dolgoztak s jó viselet által tüntették ki magukat, haza bocsátván. Ezen utóbbi intézkedés folytán most már csak néhányan voltak Civitavecchiaban, és ezek összeesküdtek, fölebbvalóik fegyvereit tudniillik hatalmukba akarták keríteni, kitörni, s a Campagneba szökni , ahol rabló-bandákká alakultak volna ; a hatóság azonban eleve értesült az összeesküvők tervéről, és megtette a kellő intézkedéseket, hogy az füstbe menjen. Csak kettőnek sikerült közülök elillanni, de néhány nap előtt ezeket is elfogták Corneo közelében a csendőrök. FRANCIAORSZÁG, Páris, aug. 26. Ha a császár utóbbi időkben követett magatartását jellemezni akarnék, azt kellene mondanunk, hogy időzik.