Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-16 / 212. szám

Hatodik évfolyam 212. szám. PESTI Q/V/'n/WW\A/\A/\A/WW A/\A/VYAArj\/V\/\Ar/U y\Mi|fVAA/VV'y\AA/W'Ar/W\. AT\/ L; Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás | | sál vagy postán mindennapi megküldéssel : | •| egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | ~ 5 frt, — minden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | | napos előfizetést. | U>.Ar^AAAAAAAA/WWWWWVVWWWWWWWV/WWWWVWWVVV’ 7VW POLITIKAI Szombat, September 16-án 1865 HÍRNÖK. NAPILAP ^Vva/w\aa/v/vv\/va/w\a/\a/ww\a/\/\/\aa/vvv'a/\a/*' W '/v/vvvvvwvvwxr ./) | Hirdetések öthasábos petit sorért egyszerű hir-^ |detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: | ^a himző-és kalap-utca sarkán l sősz. alatt, | | a 2-dik emeleten. &WWJVVVAWJWW(AA/JWWUWWMW/WJVWVWVWJWVAI^ Előfizetési felhívás pesti hírnök politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre............................................ 5 frt Félévre.......................................................10 frt Egész évre ..............................................20 frt auszt.ért. Előfizetés minden hé 1-től elfogadtatik Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, csupán a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, a hímző- és kalap-utca szegletén, 1-ső szám, 2-dik emelet, 14-dik ajtósz. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyérz. Pest, sept. 16. * Mint axiómát s a magyar államjog elvét állította fel e l... a szőnyegen forgó közjogi kérdések helyes megoldására, s a differentiákt törvényszerű kiegyenlítésére nézve, hogy a magyar szent korona felségi jogai minden irányban respectáltassanak, s ennek folytán Szent István birodalmának területén mindazon kincstári s pénzügyi közdolgok is, melyek 48 előtt a nm. magyar királyi kamara fogalmas hatásköre alá tartoztak, — mielőbb a központi hatalom ressortjából, hová azok a Bach-rendszer alatt öszpontosítás végett terettettek, ismét kiválasztassanak , s igy elkülönítve , a magyar korona közvetlen legitim felügyelete s parancsai alá helyeztessenek. Kimondottuk már továbbá azt is, hogy a magyar törvényes autonómia fogalma szerint Szent István koronája területén, nem lehet semmi néma néven nevezendő országos ügy, mely itt a magyar királyon kívül bármily más cim vagy auctoritás nevében kezeltethetnék jogosan. Bármikép állapittassék meg a birodalmi közös ügyek legfontosbikának , a birodalmi pénzügynek kezelése, — a magyar szent korona felségi jogainak s függetlenségének fogalmából következik, hogy nemcsak a korona saját javai, s Magyarország belköltségvetésére vonatkozó bevételi s kiadási rovatok kezelendők kizárólag a király nevében, hanem mindazon pénzek is , melyek országgyűlési megállapodás folytán, a birodalmi közös kiadások és költségek fedezésére , a központi pénztárba Bécsbe szolgáltatandók lesznek. Egyszóval, az országlásnak nincs oly ága, mely a magyar koronát s Magyarország autonóm kormányát a magyar földön a pragmatica sanctió szellemében törvényesen meg nem illetné, s melynek önálló gyakorlata a monarchia egységével s nagyhatalmi állásával öszszeütközésbe jöhetne. Minden ellenkező centralistikus okoskodással s követelésekkel mi egyszerűen a történetet, több mint háromszáz esztendő tényleges állapotját és eredményét állítjuk szembe. A magyar korona s Magyarország financiáit (kivéve a házi adót a közalapítványokat) a felséges Habsburgház uralkodása alatt is az ausztriaitól mindig elkülönzött királyi kincstár kezelte, mely I. Ferdinándtól kezdve 1848-ig, a korona által kiszabott instructiók mellett, de egyszersmind országos törvények által biztosított függetlenséggel, „a magyar királyi kamara“ neve alatt, mint hazánk egyik legfőbb coordinált dicasteriuma állott fenn. Mind a roppant társadalmi átalakulás azonban, melyet a 48 diki alkotmányos mozgalmak előidéztek, mind az ezen átalakulás kíséretében következett események, a kormányzati zavarok, a monarchia korábbi financiális súlegyegyenét megingatták, s a pénzszükségét oly magasra feszítették, hogy annak fedezhetése végett ma már a közjövedelemnek sokkal bővebb, és különfélébb forrásaira szorulunk, mint amelyekről a magyar királyi kamara 48 ig rendelkezett. De e körülmény sem lehetetlenné, sem feleslegessé nem teszi azt, hogy a magyar korona területén a financiák úgy mint azelőtt a király nevében s a törvények szellemében ismét elkülönzötten kezeltessenek, s a monarchia közös szükségeire szállítandó jövedelemrész a korona közvetlen oltalma alá helyeztetvén, a pénzügy jelen visszonyaihoz képest reformált, s a korona javainak gondviselésére törvényesen hivatott autonóm kamara ismét reconstituáltassék. Mária Theresia dicső királynénk korában is volt már egy pillanat, midőn a folytonosan csak az öszpontositásra törekvő osztrák államférfiak már azon pontra juttattták dolgainkat, hogy a magyar királyi kamara, a bécsi udvari közönséges kincstárba olvasztassék be. Az éber szellemű gróf Grassalkovics Antalnak, akkori magyar főkincstárnoknak sikerült azonban e legmélyebb titokban készülő csapást, a királynő alapos informatiója Utal idejekorán elhárítni; s minthogy éppen ez esetről szólunk, a hazai történelemnek vélünk szolgálatot tenni, midőn alább az idézett kincstárnok s méltó emlékezetű hazánkfia kérdéses feliratát az arra érkezett válaszszal együtt mint történeti adatot a nyilvánosságra hozzuk. Ugyanezen csapást azonban a 48-diki események folytán hazánkról elhárítani nem tudtuk, A három százados kincstári autonómia után Schwarzenberg és Bach politikájának csakugyan sikerült a törvényesen önnálló magyar kamarát a bécsi financministériumba beolvasztani. Az újabb elkülönítés, habár az a törvényes kiegyenlítésre elkerülhetetlen, a centrális adó alapján történt s fennálló pénzügyi szervezés következtében nagy, habár éppen nem legyőzhetetlen nehézségekkel fog járni. Erre nem szükség egyéb, mint a magyar és osztrák kormányférfiak közt azon elvnek feltétlen elismerése és komoly méltánylása, miszerint a kiegyenlítés első postulátuma az, hogy a magyar korona felségi joga sértetlenül visszaállítandó azon állapotba, melyben az 48 előtt a pragmatica sanctió alapján, a monarchia irányában, a birodalom központi kormányzatának s nagyhatalmi állásának legkisebb csorbítása nélkül gyakoroltatott. S örömmel halljuk, hogy a tárgyalások ez ügyben is a kormány kebelében kedvező s megnyugtató siker kilátásával folynak. S a mennyiben a „P. L.“ mai száma táviratilag jelenti, hogy Felséges Urunk a derék gróf Cziráky János e excját legföbb kincstárnokává kinevezni méltóztatott, de legmagasb kinevezést máskép magyarázni alig tudnak, mint annak bizonyos jeléül, hogy az ősi kir. kamara helyreállítása már inthesi el is fogadtatott. Ezt, ha a dologban tévedés nincs, kétségtelenül a concessiók egyik legnagyobbikának tekinthetjük, melyek Urunk Királyunk kiegyenlítési komoly és nagyszivű szándékát tanúsítják. A Fejedelemnek, még az országgyűlést is megelőző hasonló atyai határozataival szemben bátran jósolhatjuk viszont a magyar nemzetnek fiai feltétlen bizalmát, lelkesültségét, s áldozatkész legforróbb háláját. Magyarország törvényes kielégítésében rejlik a monarchia szerencsés regenerációjának titka és kezessége. A mohácsi gyásznap emléke aug. 29-én. Tudjuk, mennyire fáj némely akár egyeseket, akár a hont ért gyászesemények felemlítése ; a régi sebeknek mintegy új felszaggatása ez, de hiszem, fekszik abban bizonyos jótékonyan ható ir is, és jóllehet a költőként „akaratunk ellen is ököllé vál markunk“ — a nyomom, hazánkat vészbedöntő kézcsókolóra emlékezvén, de midőn a hosszú borúból derű lett, s egy derék nemzet újra felküzdé magát azon nemzetek közé, melyet szomszéd népei tisztelnek, mely létét más nemzetektől nem koldulja — akkor az ily gyászesemények felemlítésében egy magasztos lelki öröm diadalát élvezzük. A mohácsi gyász emlékének örökítőjét Király József volt pécsi püspökben tiszteljük. Talán nem lesz untató e derék magyar püspöknek alapító okmányát szorul szóra egész eredetiségében ideigtatni, melyet 1825-iki julius 17-kén kora 89-ik évében ekkép fogalmazott: A mohácsi veszedelemre emlékeztető ájtatosságnak alkotmánya: „Mi alább írattak tudtára adjuk mindeneknek a kiknek illik e levelünknek rendiben , hogy mi azon most is keserves emlékezetű mohácsi térséget, a mely mai napig mohácsi veszedelem mezejének neveztetik, keserves könyhullajtással több ízben megjárván, és se azon szerencséik a csatának, mely által 1526-ik esztendőben nyakavágó kér. sz. János napján, mely állandóan 29 dik augustusban esik, a pogány dühösséggel bíró Törökség édes hazánkat nem csak szeretett és örök emlékezetet érdemlő királyától Lajostól életének legvirágzóbb 25-ik esztendejében keservesen megfosztotta, hanem azon kivül dicső nemzetünknek legnevezetesebb Eleit, virágját, és azon hires bajnokit, a kik ennek előtte a pogány Töröknek parancsoló és fenyitő urai voltak, egy szerencsétlen ütközet által tulajdon kiöntött véreikből készíttetett vérpatakba a szörnyű csatahelyen elesett két megyés püspökkel együtt eltemette. Sem pedig azon nagy Isteni kegyelemnek, mely által idöjártával megsegítetvén a pogány iga alól 1687-ik esztendőben szerencsésen kiszabadítottunk, legkisebb emlékeztető jelét sehol sem találván, külömb külömbféle gondolatokra vetemedtünk. Melyek végtére a Szent Lélek Ur Istennek sugallatából töprenkedő szivünket arra bírták, hogy ugyanazon szomorú emlékezetű véres csata helyen, a melyen az emberi nemzetért szenvedő Isten-embernek tiszteletére a mohácsi mostani Kálváriahegy építette vagyon, egy olyatén emlékeztető, engesztelő, békéltető, hálaadó és minden lelki és testi jövendőbeli veszedelmektől oltalmazó, örökösen fentmaradandó ájtatosság alkottasson, melynek hathatos szentsége által nemcsak azok, a mi dicső Eleink és vitéz Nemzetünknek bajnoki, a kik ezen térséget piros vérökkel valaha megfestették, mentül előbb a keresztényi vitézség által megérdemlett koszos rujokat a kegyelmes Istentől az egekben elnyerhessék, hanem az ő hátramaradott uno- kái is az ö dicsőséges Eletök nyomdokinak példás követésére hathatós ösztönt nyerhes- s senek. — Mi pedig mindnyájan több századok elfolyása alatt dicsőségesen virágzó nemzeti alkotmányunknak állapotában a Magya- Irók Nagyasszonyának, az Istenembert szülő Sseplőtelen Szűznek hathatós esedezése által [ minden ellenünk törekedő ellenségeinknek s gonosz szándékjai ellen is kegyesen megoltalmaztassunk“. Ezen nagylelkű magyar püspöknek jeles alapítványa — (ezer kétszáz ezüst forint) , — folytán tartatott meg tehát ez idén is a legszebb, a legépületesb ájtatosság, mely- nek egy némely körülményei különösen ki■ emelendők. A kedvező szép napon már kora reggel hullámzott a mindenfelől, a vészi kápolnához sereglett népsokaság , és miután reggeli 8 órakor az első szentmise, utánna a horvát, kilenc órakor mondott szentmise végeztével a német szent beszéd, a közbeeső szent mesékkel bevégeztetett volna, tíz órakor roppant népsokaság jelenlétében int. dr. Szeredy József pécsi lyceumi tanár lépett a szószékre, ki is egy remekül kidolgozott jeles magyar beszédben ecsetelte az 1526. aug. 29-dikén a mohácsi téren történt gyászeseménynek okait, — mesterileg lekövetkeztetvén ezekből a gyógyszereket is, melyekkel napi bajainkon segíthetnénk. A remek beszédre hangos „Isten fizesse meg“-gel mondott köszönetét a hallgató közönség. S most következett a fényes szertartású segédlettel végzett fömise, mely alatt nyolc pécsi zenekedvelő úr remekül énekelte azon négy hangra készült mise-éneket, — melynek dallamát ez alkalomra a szép irályáról ismeretes fötisztelendö Garay Alajos ur szerzette — melynek hangjegyekrel tevésére pályázat hirdettetett, és a melynek tiz pályázó közül a fötisztelendö Szauter Antal igazgató-tanár által öt aranynyal jutalmazott pályadijat Puks Ferenc pécsi jeles orgonász, még fiatal művész nyerte. Az ájtatosság fényes a naphoz illő volt. — A mi különösen feltűnt, — a népvegyület! S azért szives köszönetet szavazunk azon fötisztelendő szomszéd plébános uraknak— kik ez ünnepélyre németajkú levélkét évenkint figyelmeztetni szokták — erre kérnék a többi lelkész urakat is, mert vajmi jól esik látni, midőn thento rokonaink százankint gyújtják s égetik viaszgyertyáikat az elhunytakért, — de az alapítónak sz. szándéka szerint a célból: „hogy az ájtatosság hathatós szentsége által, nemcsak azok a mi dicső eleink és nemzetünknek vitéz bajnoki, a kik ezen térséget pirosvérekkel valaha megfestették, mentői előbb a keresztényi vitézség által megérdemlett koszorusokat a kegyelmes Istentől elnyerhessék, hanem az ö hátramaradott unokái is az ö dicsőséges Elejök nyomdokinak példás követésére hathatós ösztönt nyerhessenek“ — számosan még szent gyónásaikat is végzék! — így van ez rendin barátim! összetartás teszi a nemzetet nagygyá. „Szép szó a Haza bár, nyelv fűzi csak össze szülöttit, van Haza nélküle, — nincs nélküle nemzeti lét“ — mondá egykor Helmeczynk. Igen öreg, öleld a más ajkú, de a hont szerető szomszédidat, — értesítsd őt az ily nemzeti ünnepélyekről, — ismertesd meg hona iránti kötelmeit, hadd érezze , miszerint a hol szenved az egész test, közös ott minden egyes tagok közt a fájdalom. — Ezután következett a helybeli ft. prépost urnál az ötven teritékü barátság fűszerezte fényes ebéd, — mely alatt ugyanő Cicero eme szavaiból: „Non magig vituperandus est proditor patriae , quam communis utilitatis aut salutis desertor propter suam utilitatem aut salutem“ kiindulva, először is a hazáját hőn szerető, eme magasztos ünnepély örökítöjének dicsőült hamvaira emelt üdvpoharat. — Áldás poraidra te derék, te még 89-dik évedben is honod iránt ennyire lelkesülni tudó magyar aggastyán, kinek egyedül köszönhetjük, hogy 40 évek után jelenen is a legszebb érzelmektől lelkesülve hagyhatók el a mohácsi gyásztért. B. K. Mimiéi pallé mozgalmak Miskolc, sept. 13. Borsod tegnap ünnepet ült, melybn osztatlanul részt vettek mindazon elemek, melyeket a politikai élet oly sokszoros hullámzásai a nyilvánosságból már néhány év óta visszavonulásra birtak. B. Vay Miklós főispánunk 6 excja tarta tegnap bevonulását Miskolcra, s mondhatom, hogy ama közbizalom és szeretet, melylyel mindenkit excja iránt viseltetik, nagyon előkészíték útját. Ő excia kineveztetését oly zálognak tekintettük, mely egy jobb, nyugalmasb jövőt köt le hozzánk. A provisorium sok mindenfélére megtanított, lehitté a tulvérmesek kábaságát, s midőn most újra az alkotmányos élet sorompói kezdenek megnyílni, nálunk is túlnyomó többségben van ama párt, mely férfias komolysággal tekintve a fejlődő események elé, ezzel egyszersmind összekapcsol oly nagy polgári erényeket, melyeket a hazafias szellem és elfogulatlanság diétái. Kissé különös a jelenség, hogy e pillanatban, nagyon kevesek kivételével, az egész nemzet a kormány mellett áll s mi, kik már meg voltunk szokva az oppositióhoz, most egy nagy tömegbe sorakozva, minden lépten nyomon előmozdítani igyekszünk a kormány intenzióit. Ez egy teljesen alkotmányosan érett nemzet hitvallásának országra szóló nyilatkozata, oly történeti mozzanat, melyet fennen hangoztathatunk.