Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-27 / 221. szám

Hatodik évfolyam 221. szám. PESTI J'j -/V,/VtAÁA/\nAA/\A/\A/W\A/W\/\AA/V\AA/\AAA/i/\AA/WWVVVWV/W\AAA/W'AÍ'<f) z , I | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordas-| \ sál vagy postán mindennapi megküldéssel : ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | 5­5 frt. — i'M Inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | napos előfizetést. | t/1éVJV’éWV\MA/WJWWV,éWW\AAAAféWWWV'JVW'/W\/'éVWWW'/'/Af'v!) POLITIKAI Szerda, September 27-én 1865. HÍRNÖK NAPILAP. t^JWJV'JVJVJVM.A/'JV'ArATSJ'A/W'JV'A/WSSS'J'JV' AT J\TJVAT A.rATAT AT ATS) I Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1­e­detésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ | Szerkesztőség és kiadó­hivatal: s­­íző- és kalap-utca sarkán l-sősz. alatt, | C a 2-dik emeleten. ^ Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.............................................. 10 frt Egész évre..............................................Sí© frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik I­T* Előfizethetni. Vi­déken minden kir. postahivatalnál, h­e­l­y­­ben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kia­dó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich Gr. újságkiadó­ hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó­ hivatala. Hazai közügyek. Pest, sept. 27. éf. Megelőző cikkeinkben kifejtettük azon modalitásokat, melyek szerint mi az erdé­lyi és horvát kérdés megoldását, éppen oly méltányosan s megnyugtatólag, mint a közjogi igényeket, kielégítőleg tartósan elin­­tézhetőnek, s ez­által hazánk egyik legsarka­latobb alapjogát, a magyar »aknt koro­na integritását biztonságba helyezettnek tartjuk. Ezen az uton a magyar ország­gyűlés az alaptörvények szellemében kiegészíttetvén,­­ megkísértjük ezen alkotmányozó gyűlés feladatának legfőbb momentumait, s azon logikai egymásutánt röviden egybefoglalni, melyet az a mi pro­­grammunk szerint az elébe tűzött kiegyenlí­tési processusban követni hivatva van. E feladat szerintünk két fő részre oszlik. Az egyik, és pedig azon rész, mely leg­elsőben tárgyalás alá veendő, — hazánk ál­­lamjogi viszonyainak a monarchia irányá­ban való alkotmányos elrendezése. A másik rész, mely ezt követi, Magyar­­ország megingatott alkotmányos belszerveze­­tének végleges megállapítása. E kettős feladat szoros összefüggésben van egymással, a­mennyiben az érintett állam­jogi viszonyok, vagyis világosan szólva a bi­rodalmi közös ügyek minéműségének s kezelési formájának bölcs és igazsá­gos elintézésében, s a központi hatalom tör­vényes jogkörének körülírásában egyszer­smind saját önkormányzatunk, institutióink, s nyugodt alkotmányos életünk törvényes élve­zetének egyik lényeges kezességét biztosítjuk. Ide vonatkozólag, a September 20 diki fejedelmi nyilatkozvány azon pontja, mely az o­c­t­o­b­e­r­i diplomát s a februári pátenst, királyi propositió alak­jában a magyar országgyűlés elé terjeszten­­dőnek határozza, nem is jelent egyebet, mint azt, hogy azon alapeszmére nézve, melynél fogva a közös Uralkodó, népeinek s or­szágainak , a központi hatalom gya­korlatára is aránylagos mértékben alkotmá­nyos befolyást óhajtván engedni, — a magyar országgyűlés, szemközt a fennidézett octoberi diplomával s februári intézménynyel, mind a közös ügyek minéműségére s határaira, mind a közös elintézés formájára nézve, érett meg­fontolás és higgadt megvitatás folytán, oly módosítványt hozzon a koronának javas­latba, mely a pragmatica sanctió szellemében, mind a Fejedelmet (különösen az orszá­­gos hatásra s a monarchia egyetemes érdekei­re s hatalmi állására nézve) teljesen meg­nyugtatni, mind Magyarország törvényes kü­lönállása és sarkalatos jogai birtokának sér­tetlenségéért kezeskedni képes legyen. Nem lehet célunk itt e kérdés részletes taglalásába bocsátkoznunk; erre majd az or­szággyűlési tárgyalás elég bő alkalmat fog szolgáltatni. Most elegendőnek tartjuk e pontra nézve tájékozásul csak azt jegyezni meg, hogy valamint az összes monarchia al­kotmányos kormányzása semmi alapos indo­kul nem szolgálhat arra, hogy a magyar szent korona, s a magyar király, elévülhe­tetlen felségi jogait csorbitatni engedje, vagy Magyarország csak egy hajszálnyit is autonómiája azon mértékéből feláldoz­zon, melyet sarkalatos törvényeihez képest 1848 előtt a közös trón alatt a monarchia összetartozásának s nagyhatalmi tekintélyé­nek kockáztatása nélkül birt, — úgy viszont a birodalmi közös ügyek valódi határaira nézve, hazánkat illetőleg, helyes adatokat és irányadást nem azon állapotok nyújthatják, melyek a Schwarzenberg- és Bachrendszer alatt erőszakosan alakultak,­­ hanem e ha­tárok méltányos és kifogástalan megállapít­­h­atása végett vissza kell térni azon törvé­nyes viszonyokra, melyek három évszázados együttlét folytán, autonómiánk s különállásunk mellett, a közös trón országlási szükségeit, a központi hatalom körét, s mind azt, a mi va­lódi birodalmi közös ügynek tekinthető,— történetileg s gyakorlati exigentia alakjában kifejtette. A monarchia egysége, mint azt a prag­matica sanctió szerint értenünk kell, semmikép sem követeli azt, hogy e közjogi határok, Ma­gyarország törvényes autonómiájának rövid­ségével, az örökös tartományok alkotmányos­ságának ürügye alatt tágíttassanak. Urunk Királyunk legújabb kegyelmes határozványai, Szent István koronájának jo­gai s hazánk ősi alkotmánya iránt oly kegye­letes tiszteletet tanúsítanak, miszerint azon biztos reménynek örvendhetünk előre is, hogy a közös ügyekre nézve, az országgyűlési tárgyalások, a korona és nemzet közt, köl­csönösen megnyugtató kiegyezésre fognak vezetni, annál is inkább, minthogy a magyar­­országi népek, csakhogy a nagyszivű Fejede­lem atyai indulatait s királyi bizalmát viszo­nozhassák, kivált a birodalmi financiák ren­­dezhetése végett minden kitelhető áldozatokra el vannak készülve.­­ És semmit sem fognak a Lajtán túl is természetesebbnek találni, mint azt, hogy a közös ügyek közös elintézésének formájára nézve Magyarország szigorúan azon elvekhez fog ragaszkodni, melyeket neki a magyar ko­rona egyenjogúsága, s királyának sérthetet­len felségi joga elébe szab, s mely elvek szel­lemében hazánk, a korona minden részeivel, egyesülten, a közös ügyek elintézésére alkot­mányos befolyását a p­a­ri­tás alapján veszi igénybe, de egyszersmind tiltakozik eme kö­zösen intézkedő testületnek oly parlamentáris formája ellen, mely nem csak a paritás elvének megsemmisítésére, hanem centralisatióra is, s alkotmányos önállásunk kijátszására, ezen­­fölül pedig újabb szüntelen összeütközésekre a koronával vezetne. Ezen kölcsönös államjogi viszonyok szerencsés befejezése után következik csak alkotmányos belszervezetünk kér­dése. Erről nézetünket a közelebbi számban, Zsedényi Eduard választói között magyar, német és tót nyelven kö­vetkező nyilatkozatot osztatott szét : Nyilatkozat. Ügyeink jelen nevezetes fordulási korszakában felhlva érzem magamat hazánk jövő sorsára nézve döntő erővel bíró alapelvek iránt, irányomat a s­z­e­­pes-szombathely-poprádi kerület választói­nak tudomására vinni, kiknek bizodalmát, mint kép­viselő-jelölt, k­ikérni bátorkodom. Nem célom mind­azon tárgyakat vizsgálat alá venni, melyek oly mél­tán vonják magukra a közérdekeltséget, csak az or­szágos kiegyenlítés következő pontokban foglalt alap­jaira nézve meggyőződésemet kimondani: 1) A magyar korona históriai állását, integri­tását, s a magyar országgyűlésnek azon hatáskörét biztosítani, mely viszont amaz­á­lást és integritást biztosítja. 2) Az országgyűlési értekezletek megkezdésére szükséges az országgyűlésnek az 1848. 5. és 7-dik törvénycikkei szerinti kiegészítése, ez megtörténvén, azon alkotmányos térre kell lépni, melyen az óhaj­tott kiegyenlítésre minden erőnket fordíthatjuk. 3) Ezen tért az 1848-diki törvények jelölik ki, melyek mindaddig jogérvényesek, m­ig azokat a ko­rona és nemzet egyesült akar­aja meg nem változ­tatja. 4) Az 1848-dik törvények revisiója magában foglalja az egész államjogi viszály megoldását, Ma­gyarország és a többi örökös tartományok közt, ma­gában a közös ügyek kérdését, mely a pragmatica sanctió szerint megoldandó. 5) Független és felelős magyar kor­mányt k­ivánok, mint az egység, rend és oly központosítás orgánumát, mely ha­zánknak az egyesítő erők végszálait ösz­­szetartja, de mely alatt nem oly insti­­tutiót értek, mely elfojthatná a megyék és városok municipalis jogait, és igy az 1848.16. t. cikk szerint az alkotmá­ny­o­s­s­á­g ezen védbástyáinak a közsza­badsággal öszhangzásba hozatalát kí­vánom. Végtére — bár különösnek látszik ugyan, mi­után a születési privilégiumoknak soha védője nem voltam, de mindennemű mendemondák megszünteté­se végett — kijelentem, hogy törvényeink által min­den hontársainknak kivívott egyenlőség jogait fenn akarom tartani. Tátrafüreden, sept. 22. 1865. Zsedényi Eduárd, csendbiztos t.­r Paczolay Imre, maga elöl, utána Diószegi Tádé és Hubbner Lipót. 3. A csendbizto­sok után jönnek a megyének 12 lovas pandúrjai ket­tesével. 4. A lovas pandúrok után jön a megyei lovas bandérium kettesével és községenkint, hol sem egy­mással felvegyülni sem pedig egymást előzni nem szabad. 5. A lovas bandérium után fog következni a főispán­­ kegyelmessége kocsija. 6. A főispáni kocsi után jönnek a kiséretkép kirendelt megyei tisztvise­lők kocsijai. 7. Ezeket követendik a kisérethez csat­lakozó kocsik, melyek közt semmiféle köznép szeke­reik nem lehetnek. 8. Miután ö excia 26-án Kékkő­ből reggeli 7-ik órában megindul, az őt váró dísz­ki­séret a zsélyi országúton már reggeli 7-ik órában tö­kéletes rendben a fentirt módor és renddel készen álljon, hogy ö exciájának megérkeztével nyomban in­dulhassanak, ennélfogva 9. a Zsély mellett összesí­­tendő kíséret f. h. 25-én északára Zsélyben legyen, mely ha ott meg ne férne, a közel községekben elren­dezendő, s jókor reggel Zsélyhez parancsolandó. 10. Zsélyben való rendelkezéssel és az ottani rend fentar­­tá­sval Folkusházy Ferenc szbi­ó ur bizatik meg, ki szinte 25-én d. u. már ott leend, s ott fog hálni, segít­ségére lesznek az ott levő megyei csendbiztosok. 11. A csendbiztosoknak és lovas pandúroknak Zsélybe, a gyalog pandúroknak pedig B.-Gyarmatra f. hó 25-ik napjának éjszakára való megrendelése Paczolay Imre csendbiztosra bizatik. 12. A lovas bandérium legalább­­ 200 lovasból fog állani, melyből felét a szécsenyi já­rás, másik felét a kékkői járás fogja kiteremteni, oly hozzátétellel, hogy az átalján mutatkozó örömteljes részvét mellett a fentebbi szám felett akár mennyi lehet. Ezeknek kiállítása a szécsenyi járásból Alsó- és F. Ladány, Halászi, Endrefalva, Karancsság, Ri­­móc, Surány, Terény és Szanda községekből tervez­tetnek, az illető szolgabiráknak erélyességére bízat­ván a csinos legénység és lovak választása. — A­­ kékkői járás illetékének kiállítása a járás főszol­­gabirájára bizatik. 13. A lovas bandérium öltözete gyolcs ing és gatya és színes (vörös) mellény, pörge kalap legyen árvaleány hajjal ékesítve, és mi­vel történhetnek, hogy mindenki árvaleány hajjal el­látva nem volna, rendelkező szbk­ó úr eleve intézked­jen, hogy az összes kiséret számára készen legyenek szép zöld fenyű-galyak, színeikkel is szép reménye­ket jelezek. 14. A bandérium községenként fog lova­golni egymás után, s minden községi bandériumnak legyen egy szekere, melyen magoknak a banderisták élelmet és netalán éjszakára szükséges ruházatot hoz­zanak, ezen szekerek semmi szín alatt a kíséretbe nem vegyülhetnek, és igy az úttól távol tartassanak. 15. A tisztelgő községi elöljáróságok B.-Gyarmaton fognak tisztelegni, hol is községenként a templomtól a megyeházáig jobbra s balra felállitandók lesznek, minden község a maga nemzeti zászlójával, s arra ki­nyomandó községnevével. 16. A vármegyeháza előtt közvetlen a bemenetelnél egy oldalon a megyei haj­dúk, más oldalon a megyei gyalog pandúrok sort ké­­pezendnek. 17. B.­Gyarmaton a fetebbi pontok iránti rendelkezéssel és a rend fentartásával Farkas Ferenc szbiró bizatik meg. 17. Miután kinézésbe téte­tett, hogy az Ipolyon újonnan épített nagy hid akkoráig elkészülend, főszbiró Peller János ur intézkedend, mi­szerint főispánjunk­­ excelljának B.-Gyarmatra való bevonulásáig az uj hid elzárattasson, s annak használa­ta örömmel üdvözlött főispánunk által megnyittattasson feltételezem B.-Gyarmat város örömteljes részvétéről, hogy e hid kiékesítéséről gondoskodand, ez intézke­désről azonban az illető hídépítő vállalkozó azonnal értesíttessék. 19. A kísérő vonalnak B.-Gyarmatra megérkeztével a r. kath. templom előtt­i exoláját hozó kocsi meg fog állani, hol is e kegyelmessége, mint a szentegyház patrónusa, a tisztviselőség és je­lenlevő úri vendégekkel a templomba menve, az ottan tartandó „veni sancte“ után gyalog a megyeházába fog menni, ennélfogva a megyei összes tisztviselőség e kegyelmességét a templomban fogja várni, ez alatt a lovas bandérium ás többi lovasság az után két ol­dalt sort képezve bevárja, mig a templomból a me­gyeházába menend főispánunk, Farkas Ferenc szki­ó ur és csendbiztos urak folytonosan ott fognak őrköd­ni a rend felett, hol figyelmezzenek, hogy a lovasok által a községi tisztelgők háttérbe ne szoríttassanak, hanem a lovasok sorának megszakadtával a községi tisztelgők következzenek. 20-o1.­0 exolája a megye­házába érkezve, kis időre visszavonuland szobájába, mialatt a megyei közönség a nagy termet elfoglaland­­ja, hol időjártával , excra megjelenve, a fömirgy m. kir. udv. kancelláriának a megye közönségéhez szóló kegyes intézménye a megyei főjegyző ur által fel fog olvastatni, ezt követendi a közönségnek üdvözlete, s s ezután üdvözlendi ö kegyelmességét a jelenlegi tisz­­ tunieipalis mozgalmak: .Nógrádból sept. 25. Gróf Forgách Antal nógrádmegyei főispán ő exéjának f. hó 26-dikára kitűzött főispáni székfoglalására a következő intézkedések tétettek : Folyó hó 25 én éjszakára megyei m. alispán Somoskeöy János, főszbitó Pellet János urak — ez utóbbi egy esküttnek magához vételével Kékkőbe menendenek, honnan 26-án ő excellentiáját Zsélyig egyéb tisztelgő kiséret nélkül kisérendik. Zsélybe fog összesíttetni a főispáni kiséret,mely ottani minden sza­valások vagy fogadások­ nélkül következő renddel ki­­sérendi a kegyelmességét: 1-e1. Elöl fog lovagolni a megye két huszárja, a vonatot mintegy 50 lépéssel mindig megelőzendő. 2. A megyei huszárokat fogják követni a megyei 3

Next