Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-09 / 231. szám

­­gyűlési képviselők választását intéző megyei közpon­ti bizottmány elnökségét ez időszerint a tényleges megyei első alispán gyakorolhassa. Mely indítvány közmegnyugvással s egész teljében elfogadtatván , a főispáni helytartó­k méltósága és a megyei bizott­mány hozzájárulásával a következő határozat alakult: 8/16 Bár az 1848 ki­r. t. cikkben említett köz­ponti választmányban elnökösködő megyei alispán alatt csak választott alispán értethetik, és igy a jelen provisorium alatti megyének alispánját mint nem vá­lasztott, hanem kinevezett alispánt a központi választ­mányban elnökség a fennidézett törvények szellemé­ben nem illethetné; de miután a megye azon meg­győződésben, miszerint az ő­felsége által visszaállí­­tatni szándékolt alkotmányosság a legközelebbi hon­­gyűlésen a jövőre biztosítva teljes virágzásban fejlend ki, 1­0 cs. k. ap. Felségének ama legmagasabb hatá­rozatában, hogy a megyék jelen provisorius helyze­te az országgyűlés ez iránti rendelkezéséig minden te­kintetben fentartassék. Ő Felsége és a jelen kormány­férfiak iránti bizalomból megnyugszik, és ez idősze­­rint megnyugszik abban is, mikép a központi vá­lasztmányban az elnökséget a mostani tényleges alis­pán gyakorolja. 11. Ezek után főispáni helytartó úr indítványára az összes bizottmány hozzájárulásával a központi vá­lasztmány tagjai megválasztottak. 12. Ezek után Hamar Pál első alispán úr, mint a központi választmány elnöke ezen választmányt a jelen bizottmányi ülés befejeztéveli azonnali tanács­kozásra felhiván, az elnök s az újonnan megválasz­tott választmányi tagok az 1848-dik V. t. c. 11. §. rendelete szerinti esküt ünnepélyesen letették. 13. Mi­után gróf Forgách Ágost főispáni hely­tartó ur ő maga a megye közönségétől e következő szavakkal von búcsút: Fogadják legforróbb köszönetemet a hazafias készségért, melylyel itt megjelentek, közreműködtek, és engemet támogatni szívesek voltak. Négyévi nélkülözés után ma először jöttünk össze e teremben; mikor fogunk itt ismét találkozni, az a­ hazánk felett őrködő Gondviselés titkai közé tartozik. Csak azt tudom, hogy mindenki forrón óhajtja, miszerint szerencsések lehessünk minél ha­marabb és aztán minél többször itt összejöhetni. Minekelőtte a gyűlést bezárnám és hazatér­nénk, engedjék meg, hogy nyilvánítsam ama közkí­vánatot, melyet mindenkinek homlokáról mintegy leolvasok . Köztünk vannak itt bizonyosan ama férfiak, kiket a közbirodalom a jövő hengyűlésre megválasz­­tana. Nyilatkoztassuk ki hangosan óhajunkat, misze­rint oda működjenek, hogy a teremnek ajtjn a közön­ségnek minél hamarabb ismét megnyíljanak. Hozzák meg a kibékülés ohiságát­­ és jogaink diadal­ko­szorúját ! Hálás köszönetemet ismételve, bezárom e gyűlést, a magyar ama mindennapi imájával, hogy a Mindenható Isten szeretett Urunkat s Királyunkat sokáig éltesse — Éljen ! — Főispáni helytartó ur ő mlgának eme lelkes búcsúszava , az összes megyei közönség szivében hálás elismerő viszhangra találván, a jelenlevők, a kiknek az elmúlt 4 év alatt többszörösen alkalmuk nyílt tapasztalni ő mlgának azon mély belátását, melylyel a legnehezebb természetű politikai kérdé­sekbe oly könnyedén behat; kiknek alkalmuk volt tapasztalni ö mlgának fáradhatlan szorgalmát, mely csüggedést nem ismer, s mely szünetben fáradozva, de soha ki nem fáradva a kötelesség teljesítése érze­tében találja legfőbb jutalmát: — most miután a kö­telmeket, melyeket a megye bizalma rájuk szabott leróvták, midőn édes övéik körébe azon öntudattal távozának, hogy érett politikai higgadtsággal s államférfim tapintattal a törvényhozásra vezető utat kiegyenlítették, hogy a testvériség zászló­ja és béke olajága biztos kitűzésével a közeli kedves viszontlátásra tért nyitniok sikerült. a főis­­páni helytartó ur ő méltóságát, ki a bizottmányi ta­nácskozások alatt is a megyei szerkezet, önkormány­zatunk e védbástyája iránt a legélénkebb ragaszko­dást és rokonszenvet tanúsított, szivük mélyéből sok­szorosan éltették. Ezek ekkénti elintézésével a bizottmány szét­oszlott. Jegyzette: Kruplanicz Kálmán, főjegyző, Pest, oct. 9. A követválasztási mozgalmak a fővárosban tegnapelőtt s tegnap nagy élénkséggel folytak. A sort ezúttal a Lipótváros nyitá meg, hol múlt szom­baton este az Europa-vendéglőben tartott értekezletet Ráth Károly ügyvéd tekintélyes pártja. Ráth az értekezletre Nyiry József vezérlete alatti küldött­ség által hivatott meg, s párthívei között megjelen­vén, a legzajobb éljenzéssel fogadtatott. Ezután előter­­jeszté politikai programmját, mely szint­én nagy tet­szésre talált. Miután az értekezleten gyorsíró is volt jelen, e beszédről valószínüleg közelebb bővebb érte­sítést hozhatunk. A beszéd után bizottmány alakítta­tott, mely e párt érdekében megteszi az illető elő­munkálatokat. A belvárosban képviselői s választói tegnap vasárnap d. e. 11 óra tájban gyűltek össze a város­háza nagy tanácstermében s innen tömeges küldött­ségben indultak Deák lakására az „Angol királynő“ szállodába, őt a belváros képviselőségének elfogadá­sára felhivandók. E küldöttségben a belváros legte­kintélyesb lakóit láttuk összecsoportosodva. A szónok Holovics Boldizsár volt, ki méltó szavakban tolmácsolta a belváros bizalmát. Deák rövideden felelt. Köszönetet mondott a feléje fordult bizalomért, politikai elvei s nézetei — folytatja — ismeretesek, s ha ezeket Pest belvárosi kerülete a magáéinak fo­gadván, ez alapon öt képviselőül választja , köteles­sége a választást elfogadni. „Nem ifjú erővel lépek e térre, — szólt továbbá — melyen már több ízben működtem, mindig őszinte tiszta szándékkal, de fáj­dalom, gyakran nem az óhajtott sikerrel. Tiszta szán­dék, őszinte jó akarat most sem hiányzanak nálam, de érzem, hogy erőm parányi a feladat nagyságához képest. A siker Isten kezében van,­­ tőle kérünk és reménylünk áldást törekvéseinkre !“ Végül köszönetét ismétlé. A küldöttség több ízben megéljenezte sza­vait s ezek után visszavonult. A Lipótvárosban tegnap d. u. 4 órakor gyűltek össze az „István főherceg“ szállodában minda­zok, kik b. Kemény Zsigmondot, vagy vala­mely kereskedőt tűztek ki jelöltnek. A szállo­da terme telided teli volt. Az értekezlet elnökéül Burián János úr indít­ványára Tóth Lőrinc úr kéretett fel, ki azt el is fogadá. Először Ledniczky Mihály úr szólalt fel, ki a múlt lipótvárosi választó-értekezletből ki volt küldve, hogy tudakolná meg, váljon le. Kemény Zsigmond elfogadja e a jelöltséget. Szóló felhozza, hogy a tegnapi értekezletre, melyet Ráth Károly úr pártja tartott, nem volt meghiva s constatorizza egy­szersmind, hogy ez értekezlet egyedül Ráth pártjá­nak magán conferentiája volt. A­mi a múltkor az Euró­­pa-szállodában tartott értekezletnek megbízatását il­leti, mielőtt erre áttérne, néhány szót kell mondania a Lipótváros kereskedő-jelöltjeiről. Úgy tudja, hogy két kereskedő neve forgott közszájon : Manó István és V­e­c­s­e­y Sándor ur­a­­ké. Manó István úr nem szándékozik föllépni, Vecsey úr pedig az elnökséget b. Keménynek engedi át. Ve­­csei úr különben az összejövetelen jelen volt, s az ér­tekezletek folyamában önmaga is előterjeszté ebbeli nézeteit." B. Kemény Zsigmond — folytatja Ledniczky — határozottan kinyilatkoztató, hogy ő neki is az a véleménye, hogy a Lipótváros mindenekelőtt k­e-­ reskedőt küldjön az országgyűlésre. S csak azon esetre, ha a lipótvárosi választók nem találná­nak oly mind az illető szakban képzett, mind hazafias s egy szóval oly kereskedőt, kiben a többség megbíz­hatnék, b. Kemény csak azon esetre fogja hazafias kötelességének ismerni, hogy polgártársai bizalma­s felhívásának eleget tegyen. Közben hangsúlyoztatván, hogy a Lipótváros ha csak lehet, kereskedőt válasszon, Vécsey Sándor szólalt fel. Igen szép és sokszorosan megéljenezett elő­adásban kiemeli, hogy a választók ne legyenek túl­ságos aggodalomban a miatt, ha a Lipótvárosból nem fog kereskedő küldetni, ha egyáltalában az ország­gyűlésen a kereskedői elem nem lesz oly számmal képviselve, mint azt az ebbeli érdekek kívánatossá teszik. Hiszi, hogy valamint más országokban, úgy nálunk is a törvényhozás az illető szakkérdésekre külön szakférfiakból álló bizottmányokat fog fölkérni véleményezésre, s ez után a szakférfiaknak, kik a törvényhozásban nem folyhatnak be, elég működési tér marad majd nyitva. (Vécsey úr, mint látszik, el­feledő hozzá­tenni, hogy ez nem tettleges, ha­nem legföljebb csak véleményező közreműkö­­dés lesz a törvényhozás ügyeiben.) S miután a mi személyét illeti, b. Kemény Zsigmond mellett nevét nem is akarja combinatióba hozatni, a föntebbi okokból ő is b. Kemény pártjához csatlakozik. Az elnök, Tóth Lőrinc ismételve felszólíta a jelenvoltakat, nincs-e valakinek valami megjegyez­ni valója, nehogy később a­ netaláni elhirtelenkedés miatt felszólalások történjenek, de miután mindenki a legzajosabban éltető Keményt, Vécsey S. Burián, Szenes és Emmerling urak azonnal küldöttségképen bízattak meg, hogy b. Keményt az értekezlet határ­­zatáról értesítsék, s a nemes bárót a megjelenésre meghívják. B. Ke­m­é­n­y néhány perc múlva a küldöttség meghívása folytán megjelent s a legzajosabb éltetés­sel fogadtatott. Tóth Lőrinc üdvözlő meleg szavakkal, mint a jelenlevő lipótvárosi választók követjelöltét. B. Ke­mény Zsigmond erre megkö­szönvén polgártársai szíves bizalmát, avval kezdi szavait, hogy mielőtt maga mellett beszélne, maga ellen kell szólnia. Az 1847-diki pozsonyi országgyűlésnek — úgymond — örök időkre ható cselekménye az volt, hogy a rendi törvényhozás helyére, a szabad képvise­letit ültető, a „szabad föld“ és „szabad kéz“ volt jelszava, s midőn ezt proclamálta, a nemzetcsalád mindazon fontos tényezőinek akart a törvényhozás­ban közreműködést biztosítani, melyek eddigelé ab­ból ki voltak zárva. S mégis, ha végig tekintünk ama nevek során, melyek jelenleg is mind követ-jelölteket hangoztat­nak, alig van egy is, a­melynek viselője a rendi al­kotmány útján is az országgyűlésre el nem juthatott volna. A legközelebbi országgyűlés bizonyára első­sorban alkotmányozó s koronázó lesz, s igy a közjog nagy kérdéseivel fog foglalkozni, de másod­sorban az ő tiszte lesz magánjogi s ezzel a legszorosban össze­rokonodott kereskedelmi, ipar- s egyéb ilynemű ügyeink rendezése. Ezek oly tekintetek, melyeket nem szabad szem elől tévesztenünk. De sőt az országgyűlésen első­sorban elő­forduló tárgyak között, minek a közös ügyek, ott van például a vám­kérdés, melyet némely részről a közösség rubricája alá foglalnak. Mily bonyolult ez ügy! Az örökös tartományoktól elválasztó vámsorom­pókat magunk szüntettük meg s ha el is fogadnák a vám közösségét, el szabad-e azt felednünk, hogy a Zoll- Verein egyéb országai bizonyos ügyeket , melyekre nézve ezt érdekeik parancsolták, e nagy kereskedel­mi s ipar­szövetségből külön kiválasztottak. Mily állást foglal el majd mindezzel szemközt Magyaror­szág ? Ez is oly kérdés, melyhez nem táblabírói tu­domány, hanem a kereskedelmi s ipar­érdekek pon­tos ismerete, egyszóval szakképzett férfiú kell. Ott van egy magyar kereskedelmi törvény megállapítása s egyszóval az erre vonatkozó ügyek beláthatatlan sorozata. Szóló ezek nyomán ismét hangsúlyoztatja, hogy a Lipótváros a képviselői állomásra alkalmas, hazafias kereskedőt válaszszon követének, mire Tóth Lőrinc viszonozza, hogy az értekezle­ten ez már mind szóba került s csak mind­ennek megfontolása után küldetett ki a meghivó bizottmány. Kemény újabban zajosan megéljeneztetett, s ezután kinyilatkoztató, hogy kötelességének ismeri a meghivatást elfogadni. Mi politikai programmját il­leti, ott a „Pesti Napló.“ Más kezességet választói­nak nem nyújthat s azt feltételül ki is köti magának, hogy azon esetben, ha pártja netán az országgyűlé­sen oly lépéseket tenne, melyeket követni meggyőző­désével ellenkeznék, vagy ha evvel együtt oly állás­pontot foglalna el, mely választói nézeteinek nem fe­­lelne meg, mandátumát leteszi s uj választás alá veti magát. Ez ünnepély­es ígérete zajos tetszésre talált s a jelenlevők nagy lelkesedés mellett kisérték vissza a Frohner-szállodába. Elöl vitetett nemz. zászló e felirattal: „Éljen l. Kemény Zsigmond, a Lipótváros követe,m­a körül Kecskeméty cigánybandája húzta a Rákóczit, s foly­tonos éljenzés között vonult a menet az „István fő­hercegéből a Béla-­s nádorutcán át a Frobner elé. Itt b. Keményt néhányan vállaikra emelték, kö­­rülhordozták az utcán, s mig az éljenek a legzajosban felhangzottak, kalapok, kendők lobogtattak. Kemény elbúcsúzván választóitól, azok zene között visszatér­tek az „István főherceg“-be, azonnal bizottmányt alakítottak s ma már consolidált Kemény-párt áll a Ráth-párttal szemközt. Szintoly, de sőt sokkal zajosb jelenetek történ­tek a Józsefvárosban. Ott, mint tudva van, neve­zetesen két párt áll egymással szemközt, a Szentki­rályi és Szilágyi Virgilé. Érkövy pártja, mint hallat­szik, fusióra gondol. Mindkét párt most is nagyon tevékeny, jelvé­nyül Szentkirályiék fehér, a Szilágyisták zöld tollat hordanak, az alkalmi gúnyos versek s lelkesítő költe­mények csa­k úgy záporként hullnak s a kölcsö­nös capacitatió nagyban foly. Szentkirályi nagy s imponáló pártja, (mintegy 3000-en), tegnap reggel a lovardás helyisé­gekben gyűlt össze. A korelnök,­fj. D­é­r­y Mihály ród­us-kórházbeli plébános előadta a pártbeli bizott­mány eddigi munkálatai eredményét, melyeket Sehe­­del szeszgyárnok tolmácsolt németül. Szentki­rályit Merényi Henrik mutatá be a gyülekezet­nek, mely követjelöltet a legzajosb éltetéssel foga­dá. Szentkirályi Mór ezután lelkes ha­zafias beszédet tartott, melyben kiadott programmjára hivatkozott s ezen roppant éljenzéssel fogadott fel­kiáltással végzett : „É­l­j­e­n a K i­r­á l­y !“ — E szép beszédet közelebb hozni fogjuk. Beszéd után Szent­királyit választói tömegesen, nagy éljenzés között kisérték lakására. Az utcák merre a menet vonult, zsúfoltig tele voltak, az ablakokból nők lobogtattak kendőket, tapsoltak s a legátalánosb volt az öröm és lelkesedés. Az értekezletben 60 tagból álló nagy bizott­mány választatott, mely d. u. 4 órakor Sinkovics pol­gárnál gyűlt össze s itt elnökül, miután ft. Déry kor­elnök e megtiszteltetést nem akarta elfogadni S­c­h­u­s­­t­e­r Jánost, alelnökül Merényi Henriket, jegyzőül C­z­i­g­­­e­r Nándort, a szűkebb választmány tagjaiul Ács Lajos, Bauer Ferenc, Buzay Károlyt, Déry Mi­hály, Grund Ágoston, Ferency János, Kalmár István, Kölber Károly, Barber Henrik, Szigethi Mihály, Thorm Pilis, Molnár Andor, dr. Szabó Alajos, Sinko­vics Mihály , Schedel Károly, Mihalovics József, Voigt Vilmos, Morbitzer Mátyás, Wenhard János s Skála, póttagokul Sinkovics János és Schwab György urakat választá meg. Szilágyi Virgil délután egyik józsef­városi korcsmában mondta el híveinek glossáit. A Szilágyi által képviselt irány eléggé ismeretes. Újat tegnap sem mondott, s ki akadna fel az ő olyféle ki­töréseiben, minőt pl. tegnap is hallottunk, hogy „nincs közös ügy ?“ Pártja nagy zaj között lakására kisérte, a magyar- s hatvani-utca sarkán levő házba, hol Szi­lágyi az erkélyen megjelent, „egy a népből“ tartott hozzá beszédet, mire nehány szót válaszolt. Evvel a tegnapi felette zajos nap utolsó követválasztási moz­galma véget ért.­­ A pestmegyei 61-diki bizottmány tagjai ma reggeli 10 órára a városi lövöldébe magán­érte­kezletre hivatván meg, roppant számmal megjelen­tek, elnökül választván felkiáltással Nyáry Pál urat, ki is előadván azt, hogy a bizottmány holnapi napra a követválasztási központi választmány alakí­tása végett a kormány által egybehivatott, s hogy kí­vánatos ez ügyet illetőleg a követendő eljárásra nézve előlegesen megállapodni, egy részről azért, hogy az alkotmányosság és törvényesség lehetőleg meg­­óvassék , más részről azonban, miután maga a kormány is az alkotmány helyreállítására törek­szik, ennek eszközlését nehezíteni nem lenne ildo­mos, s praesoldál minden részletezéstől, s személyes tekintetektől, valamint attól is, hogy a jelenlegi főis­pánok nem a törvényes határok közt működnek, s kineveztetésük sem a 48-diki törvények által kiszab­­­bott contra-signatura mellett történt, s magára a sző­­­­nyegen forgó kérdésre nézve a következő indítványo­kat tette :1­1- et. Azon esetre , ha a bizo­tmányi tagok­­ egyenként meg nem hivattak volna, óvástétel mellett­­ nyugodjék meg a bizottmány, biztosítván ezáltal min­den egyesnek törvényes jogát; 2- ét. Ha elérhető nem lenne, hogy az összes elvonult 61-diki alkotmányos tisztikar ezen gyűlésre restituáltassék, s nyugodjék meg a bizottmány ab­­­ban , hogy a központi választmány tagjait megvá­­l­­asztja, s ez uttóbbiakat felhatalmazza, hogy keblük­ből maguk válasszák elnöküket, melléjük adatván az alkotmányos tisztviselők sorából a törvényes bi­zonyság. Gróf Ráday Gedeon és Szentkirályi M­óric urak azon felszólalása egyhangúlag helye­­­­seltetett, hogy e két indítvány az értekezletben szint­úgy mint a holnapi ülésen minden discussió nélkül fogadtassák el. Ezek folytán megállapíttatott a központi választ­mány tagjainak jegyzéke, s kimondatott, hogy a vá­lasztó kerületek 61-diki felosztása tartassák meg, — s végre kimondatott,­ hogy a választmány tagjainak napidijai s hivatalos költségei Pestmegyének az al­kotmányos időkből fenmaradt s közel 20 ezer forintra menő saját pénzéből fedeztessenek. — Az indítvá­nyok megtételével a bizottmányi ülésben Nyáry P­á­l kerestetett meg, a jegyzőkönyv elkészítésére T­a­n­á­r­k­y Gedeon. — Veszprémből vettük ama nagyérdekü be­szédet, melylyel b. F­i­á­t­h Ferenc főispán a megyei bizottmányi ülést e ha­t­ dikén megnyitá. Azonban ezt is, mint számtalan egyéb érdekes tudósítást, hely­­i időszűke miatt közelebbi alkalmakra vagyunk kénytelenek halasztani. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Heckenast Gusztáv könyvkiadó hi­­vatalából megjelentek : Das Staats-Recht des Königreichs Ungarn, vom Standpunc­e der Geschichte und der vom Beginn des Reiches bis zum Jahre 1848 bestandenen Landes­verfassung,dargestellt von dr. Anton v. V­­­r­o­z­sil, k. k. Hofrath, jud. Rector und Professor der Rechts­philosophie und des ungarischen Staatsrechts an der kön. ung. Universität von Pest etc. — Első kö­tet, 362. lap. Az egész munka i. é. november vé­géig három kötetben teljesen megjelenik, s ára 7 frt 50 kr. leend. Egyes kötetek nem adatnak el. A tar­talom utáni első lapon ajánlatképen e szót találjuk : „A Hazának“, alatta Kisfaludy Sándortól : „Kiki ál­dozzon , a mivel tud“, — ugyan e lap má­sik felén Schiller Telijéből az emelkedett idézetet: „Au’s Vaterland, an’s theure schliess’ dich an, Das halte fest mit deinem ganzen Herzen“ .... A tulajdonképeni munka előtt előszókép szerzőnek „az igazságosság magas eszméjéről s a tudomány befolyásából ennek az államba való valósításáról“ tartott felolvasása foglaltatik, melylyel a bécsi egye­temen magyar közjogi előadásait megnyitá. Weber Györgynek „a világtörténet­­tankönyvéből“ megjelent a tiz és tizenegyedik füzet, melylyel a második kötet be van fejezve. Egy egy füzet előfizetési ára 40 kr. ujp. „Kis Nemzeti Múzeum“, első füzet: A m­a­­gyar dalnok. Legszebb nemzeti dalok, ro­máncok, balladák és egyéb szavalásra alkalmas köl­temények gyűjteménye. E cím alatt Heckenast a ma­gyar közönség, s különösen a serdülő ifjúság s a ke­vésbé vagyonos osztályok számára oly kötetek soro­zatát indítja meg, mely idővel nemcsak nemzeti iro­dalmunknak, hanem a külföldi jelesb­irók legkedvel­tebb s legjobb művei gyűjteményét magában fogla­landja, így a második kötet Kisfaludy Károly váloga­tott legjobb s legnépszerűbb munkáit fogja tartalmaz­ni. Egy-egy kötet ára csak 50 kr. Az első kötet 24 ívből áll. Számtani péld­a­tár. Gyűjtötte Corzan- Avendano Gábor, a pesti kir. k­­ath. főgymnasiumnál a mennyiség- és természettan rendes tanára. Második és harmadik füzet. A második törzs számokkali műté­teket, a harmadik arányokat s aránylatokat tartalmaz. Egy-egy füzet ára 50 kr. Tegnapelőtti lapunkhoz volt mellékelve az aláí­rási megrendelés a magy. országgyűlési törvényeknek magyar nyelve­­ kiadására. Oly nagy horderejű vál­lalkozás, melyet olvasóink előtt fölösleges lenne bő­vebben részletezni. Természetesen más kérdés az, hogy vállalkozó Geguss urnak mint sikerült e rop­pant nehézségekkel járó munka, mely elöl a magyar akadémia, habár Corpus Jurisunk lefordíttatását ko­rábban határzatilag kimondotta, még mindig hátrál. Geguss urnak ily jó akarata és buzgalma azonban mindenesetre figyelmet érdemel.­­ A fordítás 200- nál több évre fog terjedni, aláírási ár a jelentkezők

Next