Pesti Hírnök, 1865. október (6. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-25 / 245. szám

Hatodik évfolyam 245. szám. PESTI CWW AJ'JXf'jy'y\/>/VW‘AT..AAA/VVkAAA/VVVAAA/' iAAAAAAA/'AT'AAAAA/'A/'A/'A/'ATiQ | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordás-| - • k sál vagy postán mindennapi megküldéssel : | | egész évre 20 frt.; félévre 10 frt; negyedévre | | 5 frt. — Minden hónap 1-től elfogadunk 3 hókk napos előfizetést. | DjUJVMWVJWU’MW^JWWWV^AAWWlMnflíWA/WyUWVWVMvJ POLITIKAI NAPILAP. Szerda, October 25-én 1865. HÍRNÖK WWWWW,va,AA/WV/WW'AA/AA/W./VVA/WWWWWWAA/VW'/WVV',/) | Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-ív. etetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ | Szerkesztőségi és kiadóhivatal: | ^ a Lipót utca 20-dik szám alatt 1 • földszint. * (V JV.A/W,AAn/WA/W.ft/\AArt/WWV\/WW./W,1/WW\/\AA/WWWWWWV\AA/\B Előfizetési felhirtts PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre...................................... 5 frt Félévre................................................10 frt Egész évre..........................................20 frt auszt. ért. Előfizetés minden hót,ét elfogadtatik VP* Előfizethetni: Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich G. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Bécs, octnbi 24. © Mély hálával tapasztalhatja minden elfogulatlan hazánkfia azon fejedelmi bizalmat, melylyel Urunk Királyunk, nagyszivü engedményeinek méltó viszonzá- saul, a magyar nemzet józan és lovagias ma- I gaiailasara s na«uo2o,„iwa mni„u*» AnwQ. j fosán számol, s melynek fejében ő Felsége minden irányban szilárd következetességgel intézkedik azon elvek szellemében, melyeknek alapján a korona magyar tanácsosai jelen állásukat elfoglalák. Méltó szemrehányás érné egykor nemzetünket, ha az e királyi gondoskodást annyi rendkívüli nehézség elhárításában minden kitelhető erővel nem gyámolítaná, s ha abnormis viszonyokból született vágyainkat nem tudnák a practikus lehetőség azon határáig mérsékelni, melyen belöl nemzeti existentiánk a történet tanulsága szerint még kilső biztosítékot talál, de a melyen túl a monarchia közös boldogulhatásinak feltételei véget érnek. Kétségkivül azon eredmény sikerétől függ minden , melylyel Magyarország és a monarchia közt az államjogi viszonyok rendeztetni fognak, s a rendezés sikere ismét azon mértékben lesz szerencsésnek mondható, melyben körülé a tények elfogulatlan számbavétele, a kölcsönös méltányosság és áldozatkészség, s az erő, jog és érdekek illusiómentes arányosítása szerepelni fognak. Ezen stádium tehát az , hol a magyar törvényhozók államférfim belátása, hazaszeretete, tapintata, s lojalitása alkalmat nyer legelsőben nyilvánulni. Mert habár a transactio szerencsés sikere az egyetemes monarchia európai állására s belső nyugalmának megszilárdítására nézve eldöntő mozzanat, mégis gyakorlatilag véve hazánkra nézve sokkal fontosabb mint az örökös tartományokra, — minthogy csak is e transactio által készülik képesek Magyarország ősi törvényes autonómiáját, úgy, a mint azt 48-ig birtuk, azon hatalom-complexusból emancipálni, melybe az a 48 diki forradalom alkalmából Bécsben centralizáltatott. Osztrák oldalon bizonyosan annál nagyobb készséggel s engedékenységgel s annál kevesebb nehézséggel fogunk találkozni, minél őszintébben elismerjük az államjogi solidaritást, s minél méltányosabb arányban nyilvánítjuk mi is viszont készségünket, osztozni a monarchia közös szükségeiben s érdekeiben. Azért is csak bámulni tudjuk, midőn itt egy némely parlagi hazánkfia politikai hitvallását olvassuk, ki a kézzel fogható tényekkel szemközt oly feszes dictatori modorban beszél, mintha mi intra dominium volnánk, s mintha kizárólag tőlünk függne egészen kedvünk szerint szabni a transactio feltételeit i s ezeknek mértékét, — holott nem kellene I feledni, miszerint extra dominium állunk,— | s arra néézve, hogy a transactio sikerüljön, mi az I örökös tartományoknál sokkal érzékenyebben vagyunk érdekelve, mert acél és feladat, s h°gy ne csak azt szerezzük vissza ősi * autonómiánkból, a mi mindig kétségtelen mienk volt, hanem hogy arra is törvényes és döntő befolyást nyerjünk, a mi eddig a mi rovásunkra is századokon keresztül a mi befolyásunk és hozzájárulásunk nélkül végeztetett. A legközelebbi magyar országgyűlésen , tehát az államférfiúi ítélőtehetség, tapintat és ildomosság sikeres, és jótékonyabb szerepet van hivatva játszani, mint akár a száraz jurisprudentia, akár a mértéktelen I követelések vagy reeriminációk rendszere. E szerint azonban a követválasztási mozgalmak iránya is el lenne hibázva hazánkban, ha az ismét a Gldiki térre csábítatná magát, határozati pártá alakulását s eljáradat - indokolta,— a februári intézmény fel-, függesztése, s a beolvasztási törekvés veszlyének elhárítása által teljesen meg- ,szlut. Sőt a királyi bizalom annyira ment, hogy az államjogi viszonyok uj rendezése közül az első szót az magyar nemzetnek engedte. Ennyi fejedelmi engedékenységgel s jósággal szemben nemcsak a 61 diki határozati párt programjának ma már semmi értelme nincsen, — de még maga a 61 diki országgyűlési felirat sem maradhat, úgy, a mint az a 61 diki határozati párt segélyével s nyomása alatt megszavaztatott,— a közelebbi országgyűlés kiinduló pontja. Csak tévedésekbe hozná tehát a választó közönséget az, ki most politikai programjának ajánlásául ama feliratra hivatkoznék, s ebből igyekeznék bebizonyítani solidaritását Deák Ferenc elveivel. Azon pillanatban, midőn a februári intézmény felfüggeszteték, megszűnt azon szembeállított követelés jogosultsága is, hogy a 48-diki törvények azon része, mely a monarchia közös ügyeinek s államjogi viszonyainak rendezésével szoros összefüggésben van, — törvényes revisió előtt, helyreállíttassék. Az 1848. IIl-dik törvénycikk sorsa s eventualis átalakítása tehát szükségkép függőben marad mindaddig, mig egyfelől az államjogi differentiákt kölcsönös megnyugtatással megoldatnak, s míg másfelől a megyei rendszer kérdése oly módon szabályoztatok vagy eldöntetett, hogy az ország nagy többsége által sértetlenül fentartani óhajtott municipális önkormányzat a felelős kormány elvével végrehajthatólag öszhangzásban legyen. Addig is nagy helytelenséget követnek el azok, kik nyugtalanul fészkelődve, az elméket folyvást oly hírek terjesztésével biztatják, aminőket a hivatalos „General Correspondent“ mai számában a kormány szükségesnek lát megcáfolni. Magyarország üdvössége nem egykét uralomra vágyónak ministeri címében, hanem az ország törvényes autonómiája visszaszerzésében és biztosításában fekszik. A formák, melyek közt a nemzet ezen autonómiát gyakorolni kívánja, csak annyi fontossággal bírnak, amennyiben az ország ősi institúcióival, a korona többi részeinek autonomikus igényeivel, és a birodalmi közös ügyek biztonságával kiegyeztethetők. Ha követekül országszerte oly férfiak választatnak, kik mind értelmiségük, mind jellemük s erkölcsi tulajdonaik folytán a jelen döntő pillanatban hivatásuk magaslatára emelkedni képesek, s kik Deák Ferencnek nem csak nevével takaróznak, hogy aztán azzal túlzó szélsőség gyanánt szembeszállhassanak, vagy őt ha lehet, számuk súlyával ismét az egyezkedési fonal megszakításáig tolhassák, és ha egyszóval az országgyűlési követválasztások azon békülékeny szellemben történnek, mely a transactio, vagy is kölcsönös, méltányos engedékenység fogalmát kifejezi, s ha a leendő törvényhozók lovagiassága s államférfiui mérséklete megfelelend azon bizalomteljes nagyszivüségnek,melylyel a Király, törvényes érzelmei jeléül, felénk atyai jobbját nyujtja, akkor áldott leend közelebbi országgyűlésünk eredménye. s Ezen eredményért tehát a felelősség nem a kormányra, mely az útból minden lehető nehézséget elhárított, hanem azokra sulyosodik, kiknek vezetése vagy befolyása alatt a követválasztások történnek. Pest, oct. 25. (A bécsi öreg „Presse“ mystificatiója a magyar ministerium kinevezésével.) A „Presse“ tegnapi számában egy f. hó 23-dikáról kelt pesti távirattal lepte meg a világot, mely szerint a legutóbbi ministertanácsan a magyar ministerium engedélyeztetett. Gr. Belcredi— folytatja a távirat — engedett s ennek folytán Strossmayer püspök meghivattatása is abbahagyatott. E természetesen alaptalan koholmányokról a „Gen. Correspondenz“ tegnapi száma igy szól : A mai „Presse“ egy pesti távirata jelentést tartalmaz azon nagy fontosságú határozatokról, melyek a miniszertanács utolsó ülésében állítólagosan hozattak- Föltéve, hogy az e táviratban érintett nagy fontosságú kérdések valóban a tegnap megtartott miniszertanács értekezletének tárgyai voltak, a kormányügyek jelen vezetői által e tekintetben ismételve adott próbák után mégis alig hihető, miszerint az e felett hozott határozatok híre már ugyanaz nap annyira elterjedt volna, hogy Pestről már tegnap visszaérkezhetett volna a „Pressé“ hez. Eltekintve ettől, a leghatározottabban állíthatjuk, miszerint az egész közlemény teljesen alaptalan, s ennélfogva az ahhoz csatolt következtetések is merőben helytelenek. Mi különösen az érintett táviratban felhozott azon megjegyzést illeti, hogy a jelentett, de miként már fölül mondatott, valóságban nem létező határozatok folytán Strossmayer püspöknek a horvát cancellári tisztségre leendő meghivása is visszavonatott, melyhez, mivel a kormány szándékában fekszik, a „Presse“ még más helyen is szükségesnek találja ragaszkodni — úgy az említett lapot ismételve biztosíthatjuk, hogy e meghivás mérvadó körökben egyáltalán nem szolgált az értekezlet tárgyául. „Nem tudjuk, úgy van, vagy csak úgy teszik , mintha Erdélyben igen sokan volnának, kik a helyzetet azon komolysággal nem tekintenék, mint az valósággal tekintendő.“ „A magyar elem nem látszik eléggé tekintetbe venni, hogy a most választandó képviselőknek nem csak az a feladata, hogy az uniót még egyszer kikiáltsák , hanem egyszersmind az, hogy azt a szászokkal és románokkal is elfogadtassák. A követjelölés sem a mérsékelt románokra, sem a polgári osztályzatok rétegeire nincs kellő figyelemmel, s különösen azon elem fog hiányozni, mely a magyar elemet a románnal és szászszal összesimulásba hozhatja. — A középosztály a megyében szerénykedik, s ha a városokra nem tolul, a polgári elemet ismét háttérbe nem szorítják, a középosztály meglehetősen hiányozni fog. S ha ez igy lesz, komoly megfontolást igényel, kifejlike azon bizalom, mely a szivekről a hidegség kérgét leolvasztja, mely Erdély különböző uton járt nemzeteit ismét egymás közelébe vezérli. — Csak helyesen idomult test tehet rendes szolgálatot.“ „A román elemet sem vádolhatjuk, mintha nagy politikai tapintatra tett volna szert. Folyvást numericus erejére támaszkodik. Erőt szeretne vetni a mérlegbe, melynek másik serpenyőjébe a magyar elem jelenleg békülékenységét vezette. Congressussal akar fellépni, önmagában keresi azt, minek egy részét a társnemzetekkeli érintkezésben kellene keresnie és feltalálnia. Egyénei mint hirlapjai a közlékenykedéstől visszahúzódtak. Nem számítanak arra, hogy csak bizalom szül bizalmat. — Sőt hogy sem magukban, sem a társnemzetekben nem helyeznek bizalmat, mutatja az, hogy miként a bécsi lapok írják, kieszközlék, miszerint a kormány kinyilatkoztatá, hogy az uniót fordrozni nincs szándékában, s az oly uniót, mely a román nemzet érdekeinek Hr^Yná.-tfUg'rugói» Ő Felségest fg«g$aI' °rB'í!*ssyUl " ' ^ „A szász elem legmesszebb megy önfeledésében. Nem veszi tekintetbe, hogy geographiailag a német elemtől szárföldre van elszakadva, hogy numerusbeli súlyára nem támaszkodhatik, hogy a magyar királyok és fejedelmektől kapott kiváltságai, jogai, illetőleg ősi alkotmánya nagy részét maga alól kiadta. Vezérszerepet akar játszani, midőn tudnia kellene, hogy csak a vezérelhet, ki nem vezettetik, csak az támaszkodhatik valakire, kire a másik fél szintén biztosan támaszkodhatik.“ „Az egyik nem akar meghajolni a század előtt, melyben él,a másik nem a korona előtt. Az egyik múltjára,a másik jelenére, a harmadik jövőjére építi álmait. Hiányzik a pont, hol nézeteik , vágyaik mintegy gyupontban kellene, hogy találkozzanak.És mégis országot akarnak képezni. Mindenik lupremutiát akar, s mégis Gleichberechtigungot pengetnek. Az érdekek ezerfelé divergálnak, s mégis uniót akarunk. „A haza földjefeloszlik magyarok, székelyek, szászok földére, román kapitányságokra, a háromnemzetnek háromféle institutiója van, a magyar föld csak nemest ismert, a szász tiltakozott, hogy közüle valakit megnemesítsenek, a székelyföld minden fia oly nemesnek tartá magát, kinek nemeslevélre se vala szüksége, —az ily heterogén elemekből álló föld, egyszer három nemzet kis országa, együtt pedig egy ország, mely tagja a magyar koronának, s e korona utján tagja egy birodalomnak.— Ennyi jogviszonyt, kiegyenlíteni, még pedig ingerült kedély állapot, féltékenykedés közt kiegyenlíteni, az erdélyi országgyűlésen kiegyenlíteni, hol a törvényhozói nyugalom egyelőre hiányzani fog, — rövid időn egyenlitni ki, a midőn a kibékülés maga heteket, hónapokat venne igénybe, — oly nagy kísérlet, melyre szédelegve kell reágondolnunk.“ ERDÉLYI ÜGYEK. Pest, oct. 25. A helyzet felett a kolozsvári „Korunk“ múlt vasárnapi számában programm-cikkeket kezdett meg, melyek elsejéből kiemeljük a következő jellemző sorokat: Municipalis mozgalmak. * Putnok, oct. 18. _ Gömörmegye putnoki kerületében Hevessy Bertalan képviselőjelölt, ki mint említék 1861-ben a jelöltséget nem fogadta el, most politikai nézeteit a következő pontokban foglalja egybe: 1. Az alkotmány értelmében kivánom, hogy a magyar király uralkodása alatt, a szent István király koronájához tartozott országok területe épségben tartassák meg u. m. Erdély, Horváth, Szlavón országok, Fiume és a határőrvidék unió által egyesítve, csatoltassanak vissza. 2. A Magyarországban lakozó külön ajku nemzetiségek a magyar nemzettel jogokban s teherviselésben egyenlők legyenek, anyanyelvüket területeikben közdolgaikban is használhassák — az or-