Pesti Izé, 1946 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1946-11-17 / 1. szám
o o o oo o o o o o o o o o o o o 43 30 o o o o o o 40 o o o zc Ha kitekint az éjszakába Gondol-e arra nagy mód„ Miért nyávognak ogy veszettül A háztetőn a macskák? S míg ön merengve álmodozna Az illatos tavaszról — Kémény körül mért kergetőznek A kis cica s a kandúr? ó, asszonyom, ha ön kiváncsi, Megmondom ima önneki A vágy ad itt most szerenádot A jéghideg közönynek. Kegyednek nem tetszik a nóta? Pedig hát megbocsássa, Minden zenénél szebb a kandúr lázas, vad nyávogása. A kis cicának, látja tetszik, Lassan már hajt a szóra.. Ó, nagyszerű szerelmi himnusz, Ó, macska-pásztoróra!ó asszonyom, hát tudja-e, hogy Minekünk mit jelent ez? Ez annak a nagy úrnak ujja, Ki mindent jól berendez. Ó, ne ütődjön meg tehát egy könyörgő vallomáson S hallgassa meg irgalmas szívvel Az én bús nyávogásom. © o Impertinencia !— És mit csinálsz, ha igent mondok? MEGNYUGTATÓ! . Mért lógatja úgy az orrát, Acsai úr? — Minden okom megvan rá. Imádom a tojást és az orvos eltiltott tőle, mert epekövem van. — Örüljön neki, maga szerencsétlen. Hiszen most úgyse lehet tojást kapni. — Most nem. De tavaszra megint lesz majd és akkor hiányozni fog. — Akkor sincs oka búsulni. Hisz ezzel az epebajjal maga nem éri meg a tavaszt! mmümmmmüümmmmmm Új betűrejtvény A rejtvényszerkesztő új feladványon töri a fejét Némi töprengés után a következő rejtvényt találja ki A, A, B, C, D, E, É, F, G, H, J, J, K, L, M, S, O, Ö, P, Q, f, S, T, U, Ü, V, W, X, V. L Ha a fenti betűket helyesen rakjuk össze — bármellyik betű többezerszer is használható —, a világ leggyönyörűbb regényét komponálhatjuk meg. Tessék megpróbálni. 1. díj a Nobel-díj. ésr Biztos, mint az atombomba Hallotta Péter, már egé, ezen Törökbálintig mehetünk a HÉV-vel — Maucika, azzal a hévvel, ami engem fűt, én sokkal tovább is el tudnék menni magával. KÜLÖNBEN RENDES NŐ... Térj: Szent Isteni. Es te itthon heversz, az mikor a községiben krumplit osztanak!?. KÁLMÁN JENŐ* A GOMBOS CIPŐ Végre teljesedésbe ment életem egyik legszebb álma! Igaz, hogy ezt az álmot kissé régen álmodtam, azt hiszem 1908-ban. De lehet, hogy egy-két évvel előbb. Istenem, sóhajtottam akkoriban, ha nekem valaha egy pár gomboscipőm volna? Álmaim beteljesülése nyilván azért késett harmincegynéhány esztendeig, mert kívánságomat olyan valakihez adresszáltam, akinek pontos címe mai napig is ismeretlen. De a magyar posta közismert szívóssága végezetül is megtalálta a címzettjét. És íme most itt a csomag, amelyet Zsiga bácsi küldött Amerikából és benne a sokszor megálmodott gomboscipő. Szinte magam előtt látom Zsiga bácsit csomagolás közben, amint jóságosan így szól: Küldjék el ezt is! Én már úgyse viselem, de odaát még megteszi a gyereknek . . . A gombos cipő sértetlenül meg is érkezett. Tudniillik az úton nem érte semmiféle külsérelera. Ami apróbb hiba volt rajta, azt még odaát szerezte Amerikában. De ne legyünk kicsinyesek: a talp, a sarok és a felsőbőr állapotát leszámítva, a cipő olyan kitűnően állt a Lábamon, mintha a newwyorki suszter egyenesen rólam vett volna mértéket. Mindössze egy kis hibája volt, alapjában lényegtelen hiba, jelen körülmények között mégis döntő, nem tudtam begombolni. Zsiga bátyám nem mellékelt hozzá cipőgarabolót Sebaj, gomboltam, illetve gondoltam, majd veszek egyet, úgyis van egy mozgó kávéházi árus, aki mindennap tizenhatszor megkínál cipőfűzővel, törhetetlen fésűvel zsebkéssel és fogpiszkálóval és akitől még soha nem vettem semmit, milyen kellemesen lesz meglepve, ha ezúttal én fordulok hozzá e szavakkal:• Adjon nekem egy cipőgombolót! Be kell vallanom hogy nem volt kellemesen meglepve. Sőt olyan mérgesen nézett rám, mintha legalábbis torpedórombolót kértem volna tőle. Né- | mán elfordult és egy másik !] espressó-vendég orra alá tarkí totta barna és fekete cipőfűzői- i knek kifogyhatatlan készletét, jj Ebből mindjárt sejtettem, hogy a cipőgomboló manapság nem is egy kurrens cikk, de azért nem adtam föl a reményt. Beállítot. || tam egy cipőüzletbe és az elő-j! siető kereskedővel közöltem | kívánságomat. Meglepetve né. || tett rám. — Minek kell uraságodnak | cipőgomboló? — Minek? — mondtam dü-íj hősen. — Tortát akarok, vele | szeletelni! — Azért —felelte ő—, mert | az utolsó pár gomboscipőt 196- ban szortíroztuk ki a raktár- hól. De — tette hozzá némi jó gondolkodás után — ha tényleg is cipőgombolásra van szüksége, próbálkozzék meg egy cipőkellék-kereskedésben. A cipőkellék-kereskedésben úgy néztek rám, mint valami őskori leletre. — Nem, mondták gúnyos sajnálkozással, ilyesmit ma már nem tartanak. De azért ne tessék végkép feladni a reményt. Az emberi találékonyság minden téren hihetetlen. Boldogult nagymamám előadásai nyomán emlékszem például, hogy ha nem volt kéznél cipőgomboló, hajfűvel helyettesítették. Oh, én szamár, hogy erre nem gondoltam mindjárt. Rohantam egy fodrászüzletbe és vettem egy tucat hajtűt. Sajnos, ma már a hajtű ,sem a régi. Nem kemény drótból készítik, hanem valami hajszálvékony anyagból, ami az első is komoly erőpróbára összetörik. Most súlyos dilemma előtt állok. Vagy keresek a cipőhöz egy nőt, aki még régimódi acéldrótból való hajtűt használ, vagy odaajándékozom a gomboscipőt a Nemzeti Múzeumnak. Azt hiszem, az utóbbi mellett fogok dönteni. B B B IA B I» B B B B GARANCIA — Becsületes ember az * Lopósi? — Nnm ... — Szóval nem becsülő, fos? — Mindenesetre figyelmem, tellek, hogyha kezet fogsz vele, számold meg utána az ujjaidat, hogy megvan, nak-e? // -lista, óh!.. Tyt az árgyélusát! Mi volt maga azelőtt? — Bolhacirkuszom volt, kérem... Most nézhetik a fűmet — Ugye nem baj, ha nem egymás mellett van a két hely? NINCS ITT SEMMI BAJ ■ Szóval hajlandó kiadni ezt a szobát társbérletbe* ■ Igen, de gyerekek nélkül • Nem tesz semmit. Mi majd hozunk magunkkal... JÓLNEVELT FIATALEMBER ..ia, — Bácsi kérem, szabadi