Pesti Izé, 1947 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-05 / 1. szám

KÉM TüZÖ EiZiiM EHN1! 15.*áa: §tt251» AeJ®rtár* L kép­­‘történik Szilveszter előtt egy kU kávé­házban. fiatalember beszéltjei.) TIBOR: Hol szilveszterezel? P­ÉTER: Meghívlak Annusékhoz, de félek elmenni. Ugyanis kérlek, én szeretek a adni és azért nem merek vidám társá­igr« járni, mert nem tudok hazar­enni idejében. Tudod, a háziak milyenek! Halálosan meg vannak sértve, ha az ember hajnali négy órakor otthagyja a mulatságot. TIBOR: Nem értetek. Nincsen benned annyi energia, hogy »számén !? J­ÉZER: Nncs. Próbáltam én már mindenféle trükköt. Egyik legnagyszerűbb trükköm, odatelefonáltatom­ magamnak, hogy a nagypapám súlyosan megbetegedett . JIBCR: Nem szabad a betegséggel viccelni! PrvlEB: A nagypapám 1601 ben halt meg. Nem árthatok zseki. Szóval ez a telefontrükk egy darabig sikerült, de újab­­b­an ravasz háziasszonyok ki­kapcsolják a telefont. Másik re­­xo.tk trükröm a hirtelen rosszullét. TIBOR: Elájulsz? PEITER: Megjátszom. De ez sem jó, mert minden társa­ságban akad orvas, aki magán­y­aít és utána pláne nem engednek haza. TIBOR: Angolosan nem szoktál távozni? PÉTER: Nehéz. Bezárják az ajtókat, mint ahogy hajdaná­ban vidéken eldugták a kocsi kerekeit. Meg aztán értsd meg öregem, gyenge fer­em vagyok, aki nehezen szánja el magát arra, hogy otthagyjon egy kedves társaságot... TIBOR: Már idehallgass. Adok neked egy drögbeoső tanú­­t esni. Valamikor én is hajnalig maradtam társaságban, de­­mióta felfedeztem nagyszerű, világraszóló találmányomat, éjfél előtt rohanok haza aludni. PÉTER: Mondd el gyorsan, mi az? TIBOR: Van neked valami szűk cipőd odahaza? Hát ha nincs, akkor csiná­lass. Megéri. Olyan szűk cipőt vegyél fel szilveszterre és minden meghívásra, amiben a csillagokat látod. Légy nyugodt, éjfél előtt boldogan fogsz hazarohanni. Kipróbál­­sünt A szűk cipőmnek köszönhetem a nyugalmamat és, az ifjú vágómat! PÉT­R: Hálásan köszönöm. Van egy szörnyű szűk cipőm, azt fogom szí­nészárkor felvenni és majd újévkor elmesélem neked az éjszaka történetét... 6. kép (Történik újév délutánján) TIBOR: Na mi volt öregem, bevált a trükköm? PÉTER: Remekül! A cipő úgy szorított, hogy taxin men­tem a vendéglátó házba. Legszívesebben már tíz órakor haza­­alette­m volna, olyan fájdalmaim voltak. Tán­colt­am is, de mondhatom szörnyű volt! Végre éjfél előtt elszántam­ magam, hozattam egy taxit és hazarohantam ... TIBOR (diadalmasan): Na látod! PÉTER: ... hazarohantam, felvettem egy másik cipőt, visszamentem és reggelig szórakoztam... Két ■ ^ Regényíró otthon Azzal kezdem az újévet, hogy megírom házasságom történetét. — Nem ró nincs benne cselekmény! Saálve^ssftesi Ec&kosi&a €3 eiéie-hh /flWk­áfaan fen :sKTilli'*i' /To ty * !t,. .1S 4kteo­­g'% m« t — Ebéd u­tán ne felejtse el a fehéret’ felszolgálni. I ''FII©® a mai* Saaexraoszt ! Ejij :tagyvágó megkérdezi ti kollégáját: — Utazik holnap l­écsbe, Fejessy úr? | ■— (Nem­ tehetem. Egyelőre tilos marhákat szállítani ! Misé híre.I ...__«... ..i»--. mmémbémMé JÁRT-E EMMA A |­ILOSBAN? NOlYaiO 7 ¥ 3S3113d03W F­assting úrnak tetszik Emma, Zsánere a kis liba . És az! mondja a mamának! Elviszi a moziba. Ó borzalom, rövidzárlat, Mily sötét, na de ilyet! Ám Emmácska egy cseppet sem Fél és még mást sem ijed. De az utcán főzni kezdi. — Emmám, édes angyalom, Jöjjön el a lakásomra És nézze meg, hogy fakorai ■M* Pasmag úr és a kis Emma tpj Ép elhagyja a szobát — Pasmag úron és Emmán Is Sajt* van a térikabát, ^ Könnyű Kelét Sáncba vinni, U De Emmácska nem Kata­n’ 0 És azt kérdi, hogy mi less, ha Ezt megtudja a mama? g®B5) Pasmag úr, mint hö gavallér Iffl Kezet csókol kedvesen, M Sr Emma pedig sarkon fofcsrí És elvájjaak csentfesen» Képünkön már Emma nem fél, [ Mért is félne, amikor sS Pasmag ár oly kedves ember, Édes, akár a cukor. Otthon aztán Grimyékná! Kitört a nagy galiba­­— Honnan tudta az anyja, hogy Nem voltak a moziba’? 'X .«¦$■­. fieif lesz niacely i ~é$jps**h­éjom ntefj^wtetett €9 es S&825›Br&$é& I Greenwich, 1917, nyolc I perccel tizenkettő után.­­ A csillagvizsgáló épületében Mr. Linkoln, a világhírű fő­­távcsiövezető fogad. Személye­sen. Kezet rázunk. — Itt vannak? — kérdem ! suttogva. — Mindenki — simogatja­­ meg szakállát a tudós. A nagy kupolacsarnokban­­ valóban már 244 fegyvergyá­ros nyüzsög, a világ minden tájáról. A csarnok egyébként teljes sz­lveszteri díszben. A karzatokon nők, gyermekek, filozófusok. Pontban éjfélkor kialudtak a lámpák és Mr. Linkoln fel­lépett legnagyobb távcsövének talapzatára. Szót kért. — Uraim! Utoljára szólí­tom­­ fel Önöket, hogy mond­janak le a háborús haszon­ról. Bejelentem, hogy tagui is mindegy. Az Ipecacuana üstökös uteáa van Földünk felé, még az éj­jel eléri és ripnyol­ara tör bennünket. Nem volna illő, ha az Önök megtérése nélkül fröccsennének szét az Űrben. Gondoljanak arra: Megszámlálhatatlan évmilliár­dok szükségesek ahhoz, hogy miég egyszer ilyen szépen összejöjjenek, ha ugyan egyáltalán. Tehát rajta uraim. Nyolc percünk van még. Ha valaki netán ké­telkednék, vessen egy pillan­tást ebbe a csőbe és győződ­jék meg személyesen a hely­zet komolyságáról. Dermedt csönd. Az idő rö­vidségére való tekintettel csak a három legna­­n­agy­obb üzem tulajdonosa né­zett bele a táv­csőbe.­ Utána sír­­va fakadtak és megesküdtek sa­ját zsebükre. So­ha többé nem gyártanak fegy­vert. Erre, mint adott jelre, álta­lános zsibongás kezdődött. Úgyis vége a világnak. Franco és a gö­rög király egy­más dugájába _____ Gandhi megevett egy hagymás rostélyost, meg­­ivott rá egy pohár szamorod­nit. Éppen a szalvétáért nyúlt, amikor — durr! — megjelent az üstökös és Földünket fel­robbantotta. Most atomjaira bontva, mint kozmikus asemét szállong az űrben. Csupán né­hány nagyobb meteor ma­radt belőle, különösen ke­mény tárgyak, államférfiak feje stlí. Olyan igaz, mint a tö­hb. És az év is jól kezdődik! L GURRIT dőllek. B. a. E. K. a konyhában . — De Mariskám .. J Elég volt. Csupa rúzs lettem. MSJ TYAI&OiMÉ B1A :n I 7" ^ens wtaFgjííled magad, B15fe3... Elrúgni a parti? papa« , csal? !... Most büntetésből egész nap nem állhatsz sarokba! E heti számunkból, aki leg­alább egy keresztrejtvényt he­lyesen megfejt, résztvesz a­ jutalomsorsolásban­. Díjaink: 5 pipereesosufig, 5 tábla «8», kaládé, 5 szép kön­yv, 5X$ mozijegy és 5 üveg csemege­bor. Beküldési határidő: január 8. A megfejtéseket és a nyer­tesek névsorát II. évf. 3. szá­munkban közöljük. És m­i­t kapott? — Mit kaptál karácsonyig Mancika? — Egy hajasbabát, konyhai edényeket, ruhát cipőt és kess­­tyűt. — És Jancsika? — Hintn’pont, kockajátékos, kisvasutat és bimdácskát. — És anyuka? — Egy nercbundát arany karkötőt, briliáns gyűrűt és Nylon harisnyát. — Na és apuka! — Apukának kivasalták e nadrágját.

Next