Pesti Műsor, 1982. november (31. évfolyam, 44-47. szám)
1982-11-03 / 44. szám
I 1982. 44. SZÁM XI. 3—10. A PM és az IRB kívánságműsora S II I I* ■ I I I I I .... I I. a gyerekeknek - fiataloknak - felnőtteknek Szovjet filmek fesztiválja it Régesrég tudjuk: ez a november elejiünnepi bemutató sorozat a Moszfilm, a Lenfilm és a köztársasági stúdiók termésének javát vonultatja fel a magyar közönség előtt.Se szeri, se száma azoknak a már klasszikus rangot szerzett alkotásoknak, a Szállnak alárváktól a Ballada a katonáról-ig, amelyek éppen november 7. jegyében kerültek mozijaink műsorára — s ez természetesen így van az idén is. Mostanában azonban egyre kíváncsibban figyelünk azokra a belső, nagyon is nyomon követhető változásokra, amik a szovjet filmgyártásban lejátszódnak. Persze nem mi fedeztük, fedezzük fel ezt elsősorban. Maguk az ottani szakemberek, a Stúdióvezetőktől a színészekig, forgatókönyvírókig már nemegyszer szóba hozták, s egyre magától értetődőbben veszi tudomásul az ottani nézőtábor is: a szovjet filmnek a korábbi mítoszteremtő, a történelem emelkedett pillanatait kleső, megörökítő szerepe mintha átalakulóban volna__ Egyre kevesebb film szól a tegnapról, a hírneves hadvezérről, parasztfelkelőről, vagy éppen a Nagy Honvédő Háború egyik-másik nevezetes csatájáról — és mind több a hétköznapi valóságról, a mai moszkvai vagy alma-atai emberek ügyes-bajos dolgairól, a mindennap megélt szerelmekről, kiábrándulásokról, munkahelyi gondokról. Hogy mindezt mi eredményezte? Soksok okra hivatkozhatnánk, talán és min t kívánságszelvény a 67. oldalon. Tartalomjegyzék a 96. oldalon, denekelőtt arra, hogy a jelenben gondolkodást kért, keresi a közönség sok milliós tábora... Kézzelfoghatóan és szemünk láttára valósul meg a nagy átalakulás, amely a szovjet filmesek régi erényei mellé újabbakat sorakoztat fel. Ez igen érdekes számunkra annál is inkább.zen az új produkciók konfliktusai a mi mai életünk konfliktusai is. Az idei szovjet filmsereg, szemléje — kínálatával — mindenképpen a fenti gondolatok igazolására szolgál, hiszen akár Poplavszkaja, akár Gubenko, akár Tolomasz Okejev vagy a grúz Mecselidzse filmjeit nézzük meg, szinte sugárzik belőlük az aktualitás, a mához szólni akarás. Viktor Gresz tegnapi kalandozó alkotása sem egyszerűen egy hajdanvolt pétervári kisiskolás szorongásainak, álmokba menekülő fantáziálásának meséje, hanem konkrét példázat önmagunk megtalálásának örök lehetőségéről, vagy éppen a tanulás fontosságáról. Persze, ez a seregszemle nemcsak a premiersorozat filmjeinek vizsgálódáslehetőségét adja, hanem mindenekelőtt kellemes találkozás újból a régi, nagyra becsült kedvencekkel és természetesen ismerkedés is a fesztiválra érkező vendégekkel, új nevekkel, új tehetségekkel, új filmekkel, vagyis az évfordulóhoz illően — igazi ünnep. mem .1 ____________________