Pesti Műsor, 1983. április (32. évfolyam, 14-17. szám)
1983-04-06 / 14. szám
„Egy pillanat s kész az idő egésze" • Két héttel a bemutató előtt, emlékpróba a Thália Színház színpadán. Az évszázadnál hosszabb ez a nap című, Csingiz Ajtmatov regényből készült drámát próbálják a színészek. Még nincsenek jelmezek, fényeffektusok, de már van zene, vannak jól felépített jelenetek és nem utolsósorban felkészült művészek, akik kifogástalan szövegtudással jelenítik meg Ajtmatov lírai világát. A napjainkban játszódó történetben megelevenedik múlt és jövő, költői szépségű kirgiz és kazah mondák keverednek a jövő század látomásával. Kazangap temetésére gyülekeznek a Sárga homoki Förgeteges kitérőállomás lakói, hogy utolsó útjára, Ana-Bejitbe, a najmánok ősi temetőjébe kísérjék az elhunytat. Csakhogy az Anyai Nyugvóhelyet időközben tiltott zónává nyilvánították: a drótkerítés mögött rakétakilövő állomás működik. Az irányítóközpont hangja a színpadon természetesen ötvöződik a Dönenbál-madár legendájával. Kazimir Károly, az előadás rendezője a zsöllye második sorából figyel. Időnként feláll, hátrább megy, a nézőtér több pontjáról is szemügyre veszi az alakuló darabot. Néha helyére tesz egy-egy hangsúlyt, gesztust, ám a próbát nem állítja le, instrukcióit a végére tartogatja. • A próbafolyamatnak ebben a periódusában nehéz bármit is mondani azon kívül, ami a színpadon is látható — hárítja el Kazimir Károly az újságírói faggatózást. — Hogy érthető legyen a mondanivalóm, ahhoz az olvasónak ismernie kéne a könyvet, vagy az előadást. — Ajtmatov regénye mindössze három éve íródott és a moszkvai és a leningrádi bemutató után már Budapesten is megismerheti a közönség. Mi indokolta a kirgiz-szovjet író művének ily gyors színpadra állítását? Ajtmatov színre viteléhez nem kell Indok, írói nagysága, témái színpadra kívánkoznak. Ezt bizonyította a már bemutatott Fehér hajó vagy A versenyló halála sikere. Ajtmatov világában nagy szerepet kap a szimbólum, a múlt, a hagyomány. A hagyományok a jelenhez kapcsolódnak, bennük foglaltatik mindaz, amit magunkkal hordozunk. József Attilának A Dunánál című versét juttatja eszembe: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem.” Ajtmatov is már „százezer éve látja” hazája történetét. Szembesíti a múltat a jelennel és az elképzelt jövővel, így mi is összetett művet állítunk színpadra. Nehéz nekem erről beszélni, hiszen az adaptációt a nemrég elhunyt Elbert Jánossal közösen készítettük. Halálával barátom, régi munkatársam, egy pótolhatatlan ember távozott körünkből.— A darab koreográfiáját Eck Imre, a Pécsi Balett művésze készíti, sőt maga is szerepel: Karanart, Förgeteges Ediget nagy erejű, pompás kiállású tevéjét kelti életre. Először dolgozunk együtt Eck Imrével, aki egy olyan emberszabású állatot személyesít meg, amilyenek Ajtmatov műveiben oly gyakoriak és ember meg állat egymásrautaltságát szimbolizálják. Az előadás zenéjét részben a mostanában új oldaláról bemutatkozó Mikó István szerezte. Érdekesség továbbá, hogy a nézők újra láthatják a színpadunkról oly sokáig hiányolt Horváth Terit is. • Mit gondol, nem túl távoli számunkra Ajtmatov világa? •A darab a saját múltunkkal való küzdelemről, az élniakarásról szól. Ebben nincs semmi távoli. Igyekszünk úgy előadni a művet, hogy Az évszázadnál hoszszabb ez a nap hozzánk szóljon. Tarján Vera EH]