Pesti Műsor, 1984. január (33. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-18 / 3. szám

Fővárosi Operett Színház ZSEBSZÍNHÁZ (Az Operett Színház épületében) Kezdete este] ‘/?8-kor,­­vége 10 előtt TABI LÁSZLÓ: HALÁLOS SZERELEM Zenés vígjáté­k két részben Zene: Nádas Gábor. Versek: Erdődy János. Rendezte és játékteret tervezte: Hegedűs László. Jelmez: Greguss Ildikó mű. Zongorán közreműködik: Balassa P. Tamás mv. Anna .............................. Petress Zsuzsa Apa.................................. Csákányi László mv. Mária.............................. Lehoczky Zsuzsa Kálmán ......................... Latabár Kálmán Bakonyi Géza, nyugalmazott büntetőbíró, életében először válaszol házassághirdetésre. A hirdetést a fiatalos, ötvenes éveiben járó Anna­­adta fel, beleunva kétszeres özvegysé­gébe. Minden jól indult. Mindketten őszintén vonzódnak egymáshoz. Bakonyi meghívja An­nát családi körbe. Az est folyamán a bíró leányának vőlegénye, Kálmán, döbbenetes fel­fedezésre jut: mint szemtanú emlékszik rá, hogy Anna valamikor már találkozott Bako­nyival, mint büntetőbíróval egy tárgyaláson. Kálmán beavatja tervébe menyasszonyát, és együtt elhatározzák, hogy titokban, apuka há­ta mögött kiderítik, ki is ez a cinkéit etetgető, jóságos Anna . . . Pingvin Company néven új pantomim társulás született. Első műsoruk címe „ÉRZENÉL N° ,­ amelyet az Almássy téri Szabadidő Központban mutatnak be január 21-én, este 7 órakor. A társulás vezetője, Tímár Tamás háromórás komplex szórakoztató programot állított ösz­­sze, amelynek keretében a vendégek megte­kinthetik Fábián Annamária Aktfotó kiállítá­sát, hallhatnak néhányat Örkény István Egy­perceseiből. A műsor második részében pan­tomim etűdöket láthatnak Tímár Tamás és partnere, Méhes Csaba (képünkön) előadásá­ban, amelyek közérthető nyelven fogalmazód­tak meg és a műfaj népszerűsítését is céloz­zák. 132Tim A BRÉMAI TÁNCSZÍNHÁZ BUDAPESTEN A fiatal nyugatnémet társulat a hazá­jukban egyre elterjedtebb, egyre diva­tosabb expresszív mozgásszínház műfaját képviseli. Igazgatónőjük és koreográfu­suk, Reinhild Hoffmann meglehetősen későn, huszonegy éves korában kezdte meg tánctanulmányait, ám olyan meste­reknél, mint például a híres mozdulat­­művész-­koreográfus, Kurt Jooss, aki pe­dig a sokoldalú, nemzetközi rangú tánc­szakember, a magyar származású Lábán Rudolf növendéke volt. A koreográfusnő — legalábbis a Balett International című szaklapnak adott interjúja szerint — közvetetten Lábán tanítványának vallja magát, s mint ilyen, a XX. századi né­met mozdulatművészeti iskola egyik mai folytatójának, a wuppertali Bausch és Linke mellett. A szaklap szerint Hoffmann alkotásai­ban a „test esztétikája” dominál, a „min­dennapok súrlódásai tárulnak fel” ... Darabjainak tartalmi magvát például olyan témák adják, mint a személyiség pszichikai szituációi, az egyén viselkedé­se a társadalomban vagy a szexuális sze­repekben rejlő hatalmi viszonyok. Mű­veinek testbeszéde azonban „a hétközna­pi cselekményt ritmussá formálja”. A koreográfusnő maga így nyilatkozik a mindennapok s az utca embere iránti érdeklődéséről: „Szeretek megfigyelni. Ha étteremben ülök, és látok valakit a másik asztalnál máris kezdetét veszi a történet arról, hogy az a valaki­­vajon honnan jött és­­hová tart, és hiszem, hogy a fantázia s­em szárnyalhatna iga­zán, ha az illető felállna és beszélgetni kezdene velem. A némaság igéz meg! Ezért­­még sohasem­­használtam is nyelvet a színpadon.­­Mert bár a mozdulat na­gyon hasonlít hozzá, és sokan is tudnak olvasni belőle, isose­mdolgozik olyan direkt jelekkel, mint a szó. Kaán Zsuzsa

Next