Pesti Műsor, 1984. február (33. évfolyam, 5-9. szám)

1984-02-01 / 5. szám

ugyanis nem attól jobb vagy rosszabb, hogy nem­­­zetközi összefogással ké­szül-e vagy sem. Csak az a veszélyes, ha mi, feltéte­lek nélkül alkalmazkodunk a külföldi partner ízlésé­hez, ha olyasmit is leforga­tunk, amit egyébként nem vállalnánk. Tudomásul kell vennünk, hogy a mi film­gyártásunk kamarajellegű — nem a mi feladatunk a nagy befektetésű, drága nyugati filmekkel verseny­re kelni. — Mennyire megoldott a mi szerény évi termésünk­kel az alkotói gárda foglal­koztatottsága? — Világszerte konjunk­túra van a filmstúdiókban. A filmesek nemcsak a mo­zinak,­­de a tévének, a vi­deónak is dolgoznak. Mint mindenütt, a tehetséges al­kotók így nálunk sem ma­radnak munka nélkül. Akik felismerik korunk követel­ményeit, nálunk sem pa­naszkodhatnak. — Mit vár az idei film­szemlétől? — Elsősorban azt, hogy ismét ESEMÉNY legyen. Hogy arra az öt napra csakis ráfigyeljen az or­szág. A visszajelzések alap­ján örömmel mondhatom, ugyanolyan nagy most is a nemzetközi érdeklődés, mint korábban, majdnem annyi kritikus, szakember érkezik a határokon túlról hoz­zánk, mint a világ bármely rangos fesztiváljára. Bízom benne, nem fognak csalód­ni. Sem ők, sem a hazai ér­deklődők.Nemlaha György LEMEZHALLGATÁS KÖZBEN... Kincses Veronika felvételeinek sora is­­m­ét gazdagodott eggyel. Számos opera­­felvételt készített már — köztük Haydn műveket, Puccini Bohéméletét Peter Dvorsky oldalán és a Francia Hangle­­mezakadémia díját elnyert Pillangókis­asszonyt Giuseppe Patané vezényletével. Lemezre énekelt már oratóriumokat, Liszt-miséket, ritká­n hallható Bellini­­dalokat és operettrészleteket. A múlt évi hanglemez hetek egyik slágere volt a Li­mon Boccanegra olasz nyelvű felvétele, amelyen eszményi szépséggel tolmácsol­ta Amélia Grimaldi szerepét. Hogy miért emlékeztetek korábbi felvételeire? Mert már a felsorolások is jelzik, milyen sok­féle stílusban mozog otthonosan, hangja milyen könnyedén alkalmazkodik a mű­fajokhoz. Legújabb felvétele egyetlen szerző, Mozart remekműveit tartalmazza. Négy operából (Figaró házassága, Don Giovan­ni,’ Cosi fan tutte, Titus kegyelme), ki­lenc ária hangzik fel Árialemeze sajátos megmérettetés. A pályája csúcsára érkezett művész szám­vetése tudásáról, egy kicsit talán önma­ga számára is. Nagy kultúrájú művésze­tének minden szépségét megmutathatja a könnyed, szubrettes hangvételtől a leg­­­­drámaibb kifejezésig, a nehéz recitatí­­vóktól a legbravúrosabb koloratúráig. E különlegesen szép színű, alapvetően lírai hang, ha kell, bársonyosan simulékony, ha kell, átütő drámai erővel töltődik; minden érzelmi megnyilvánulása a ze­néhez igazodva pontosan körvonalazott. Talán a legjobb példa erre a Don Giovan­ni három részlete. Magával ragadóan bájos Zerlinát jelenít meg, hamvas, kis­­lányos bájjal, tisztasággal, bensőséges ér­zelmeit világos, kristályosan csillogó hangszínnel formálva. S micsoda drámai váltás Donna Elvira recitatívója és áriá­ja. A megcsalt, megalázott asszony bosz­­szújának és szerelmének ellentétes érzel­mei magas hőfokon szólalnak meg, de minden erőszakolt „sötétítéstől” mente­sen. Azt hiszem, Kincses Veronika mű­vészetének legfőbb titka: ismeri önmagát, képességeit, és épp ezért tud végtelenül egyszerű lenni. S éppen ettől az egysze­rűségtől magával ragadó.Mátai Györgyi íram

Next