Pesti Műsor, 1984. március (33. évfolyam, 10-13. szám)

1984-03-07 / 10. szám

műk. Vagy a bányászasz­­szonyok, akik a szétválo­­gatás után eljönnek meg­­hatu­ligattlni a műsort és meg­hatódnak Reviczky Gyula varázsos költészetétől.­­ Többek között verse­ket mondott abban a tele­víziós adásban is, amely nemrég a tv 2. csatorná­ján szerepelt, vasárnap, ké­ső este, jól elrejtett műsor­időben és -helyen. • Ez amolyan fé­lönálló műsorom volt, de nekem felért egy színházi fősze­reppel. Addig négy éven keresztüli meg sem fordul­tam a televízióban. De az­óta már decemberben új­ra forgattam, A bíró című szovjet—örmény tévéjáték­ban játszott­tam a bíró fe­leségét. Szóval vannak örö­meim, feladataim, amelyek kondícióban tartják a lel­kem. Nincs okom a panasz­ra. Esténként meg beme­gyek játszani, és szerencsé­re nem él bennem az az iszonyatos érzés, hogy tíz éven belül nem lesz új fel­adatom. Bízom benne, hogy lesz. A színész életében akadnak rossz szezonok. Ez a mostani nekem az volt. Örömmell mennék vendég­ként is bárhová, ahová hí­v­­nak. Nyugodtan leírhatja: ráérő színésznő hozott anyagból alakítást vállal. Vagy ez túl rossz vicc? De ezzel együtt nem vagyok boldogtalan. Esténként oly­kor színházba járok, nézem a többieket, és ha jó elő­adást látok, boldog vagyok, ha rosszat, bosszankodom. Derű és nyugalom van ben­nem. Ilyen a természetem, alkalmas vagyok a boldog­ságra. És végeredményben azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek. Tarján Vera I 2II,’,I — Werther: Bandi János Alig néhány éve kezdte pályáját a fia­tal tenorista, aki most Massenet Wei­ther című operájának címszereplője.­­ Az Operában eddig Verdi Otelló­jában Cassiót, Rossini Hamupipőkéjé­ben Ramiro herceget, Donizetti Don Pasqualéjában Ernestót, Mozart Don Giovannijában Don Ottaviót alakította, és még néhány kisebb figurát, amelyek a lírai-tenor szerepkörbe tartoznak. El­sősorban ezekben érzi otthon magát? — kérdeztük a művésztől. — Igen. És nagyon szeretném egyszer Lenszkijt elénekelni az Anyeginben. Mindenekelőtt Mozartot szeretem, és mindazt, ami hangkvalitásomnak és egyéniségemnek megfelel. — Közel áll önhöz Werther alakja? — Mindenképpen. Gyönyörű dallamo­kat énekelhetek benne, lehetőség nyílik az érzelmek, sőt az ösztönök felmutatá­sára, s mindezt egy kissé „túlfűtött” stí­lusban, hiszen ez a fajta romantika ezt kívánja. Sokat segített a megformálás­ban Goethe levélregényének elolvasása. Úgy érzem, Massenet-ra erősen hatott Wagner stílusa. Arra gondolok például, hogy a zene néha folyondárszerű, és sok benne a visszatérő motívum. Werther a legkevésbé sem könnyű, de hálás te­norszerep. Ez a fiatalember csendes, be­­belé forduló, zárkózott, szinte állandó szomorúság lengi körül. Első áriája még valódi bel canto ária, de a többi már a fokozódó szenvedélyt mutatja be, ami végül csak a halálban nyer megnyug­vást. A Werthernek is, mint annyi más operának, a szerelem és a halál a fő té­maköre. Egyik nehézsége a címszerep­nek, hogy ezt a gyötrelmet úgy kell köz­vetíteni, hogy egy pillanatra se váljék érzelgőssé. Vilmányi Zita (Fotó: MTI)

Next