Pesti Műsor, 1992. december (41. évfolyam, 49-53. szám)

1992-12-04 / 49. szám

Bék­éscsabai anziksz Most, hogy ezen a héten a békéscsabai Jókai Színház a Nemzetiben vendégszerepel, ráadásul Aszuzai menyegzővel, ez elég jó apropónak látszik ahhoz, hogy Tímár Zoltán igazgatóval egy kicsit beszélgessek. - Az új évadot mindenképpen magyar darabbal kívántam indítani. Ezért is esett a választás Sütő And­rás drámájára. Egyrészt A szuzai menyegző mondanivalója sajnos nagyon aktuális, másrészt olyan lí­rai költészet hatja át, amely csak a remekművek sajátja. Ruszt József vállalta a rendezést, értő irányítása mellett szinte gyönyörűség volt lát­ni, amint fiatal színészeink napról napra átlényegültek. A premierre, amely szeptemberben volt, eljött az író is, akinek - remélem, nem hat szerénytelenségnek - nagyon tet­szett az előadás. Jobb meghívást is kaptunk a környező országokba, de az időpontokban még nem állapod­tunk meg. Feltehetően a jövő év elején felveszi a televízió is, és bí­zom abban, a pesti publikum is elé­gedett lesz velünk. - Milyen bemutatókat tervez­nek még az idei évadban? - Négy premieren már túl va­gyunk, a már említetten kívül be­mutattuk az Antigonét, az Imádok férjhez menni! című vígjátékot, va­lamint A vágy villamosát. Az utób­bit Szőnyi G. Sándor rendezte és Felkai Eszter játssza a főszerepet. Terveink között van még Pinczés István színre vitelében a Színezüst csehó bemutatása, Anouilh Co­lom­be című drámája, valamint A kőszívű ember fiai, amelyet Gall László rendez. Utolsó bemutatónk a My Fair Lady lesz, amelynek sze­reposztása és rendezője egyelőre bizonytalan. Kinek szomorkás a hangulata máma? „Szeretnék még egyszer olyan helyzetbe kerülni, hogy helyt kell­jen állnom egy féltékeny férj pisz­tolycsöve előtt” - írta egy helyütt Maugham. Minden szava fanyar, rezignált és bölcs. Mindez az Imá­dok férjhez menni! kapcsán jutott eszembe. Mert ezt a csaknem ma­gyar (na jó, Maughamot kivéve!) vígjátékot, amelyet Nádas Gábor zenéje és Szenes Iván szövege tett népszerűvé, ahányszor megnézi az ember, mindig megtud valami újat­­ önmagáról. Pedig hál’ istennek volt módunk néhányszor megnézni, hiszen ez a békéscsabai bemutató a sorban éppen a 21. volt! Gór Nagy Máriát, ha jól tudom, a színház előbb Viktória eljátszására kérte fel, de a színitanodás GNM egy huszár­vágással megfordította a helyzetet és belevágott élete első rendezésé­be. (Valószínűleg egyszer be is ug­rik majd Viktória szerepébe.) Nem szeretném bagatellizálni a rende­zést, de az „Engem nem lehet elfe­lejteni” közben nem éreztem azt, hogy ez a darab, kérem szépen, ren­dezve van. Azért valamit éreztem: szeretnék Viktória lenni, aki annyi mindent tud a férfiakról; szeretnék Frederick és William lenni, akik any­­nyi mindent tudnak a nőkről; sze­retnék tizedannyire szellemes lenni, mint a darab bármelyik szereplő­je... Gór Nagy Mariskának az elő­adás után a stáb egy kis ajándékkal kedveskedett. Csak egy mondatot mellékeltek hozzá, de ez mindent elárul a feladókról és a címzettről: „Vannak nők, akiknek sem a jelen­létét, sem a távollétét nem lehet el­viselni.” Hát GNM ilyen... Rozsán Eta Jelenet az Imádok férjhez menni!-ből: Hoda József, Horváth Margit, Tomanek Gábor .

Next