Pesti Műsor, 1992. december (41. évfolyam, 49-53. szám)
1992-12-04 / 49. szám
Békéscsabai anziksz Most, hogy ezen a héten a békéscsabai Jókai Színház a Nemzetiben vendégszerepel, ráadásul Aszuzai menyegzővel, ez elég jó apropónak látszik ahhoz, hogy Tímár Zoltán igazgatóval egy kicsit beszélgessek. - Az új évadot mindenképpen magyar darabbal kívántam indítani. Ezért is esett a választás Sütő András drámájára. Egyrészt A szuzai menyegző mondanivalója sajnos nagyon aktuális, másrészt olyan lírai költészet hatja át, amely csak a remekművek sajátja. Ruszt József vállalta a rendezést, értő irányítása mellett szinte gyönyörűség volt látni, amint fiatal színészeink napról napra átlényegültek. A premierre, amely szeptemberben volt, eljött az író is, akinek - remélem, nem hat szerénytelenségnek - nagyon tetszett az előadás. Jobb meghívást is kaptunk a környező országokba, de az időpontokban még nem állapodtunk meg. Feltehetően a jövő év elején felveszi a televízió is, és bízom abban, a pesti publikum is elégedett lesz velünk. - Milyen bemutatókat terveznek még az idei évadban? - Négy premieren már túl vagyunk, a már említetten kívül bemutattuk az Antigonét, az Imádok férjhez menni! című vígjátékot, valamint A vágy villamosát. Az utóbbit Szőnyi G. Sándor rendezte és Felkai Eszter játssza a főszerepet. Terveink között van még Pinczés István színre vitelében a Színezüst csehó bemutatása, Anouilh Colombe című drámája, valamint A kőszívű ember fiai, amelyet Gall László rendez. Utolsó bemutatónk a My Fair Lady lesz, amelynek szereposztása és rendezője egyelőre bizonytalan. Kinek szomorkás a hangulata máma? „Szeretnék még egyszer olyan helyzetbe kerülni, hogy helyt kelljen állnom egy féltékeny férj pisztolycsöve előtt” - írta egy helyütt Maugham. Minden szava fanyar, rezignált és bölcs. Mindez az Imádok férjhez menni! kapcsán jutott eszembe. Mert ezt a csaknem magyar (na jó, Maughamot kivéve!) vígjátékot, amelyet Nádas Gábor zenéje és Szenes Iván szövege tett népszerűvé, ahányszor megnézi az ember, mindig megtud valami újat önmagáról. Pedig hál’ istennek volt módunk néhányszor megnézni, hiszen ez a békéscsabai bemutató a sorban éppen a 21. volt! Gór Nagy Máriát, ha jól tudom, a színház előbb Viktória eljátszására kérte fel, de a színitanodás GNM egy huszárvágással megfordította a helyzetet és belevágott élete első rendezésébe. (Valószínűleg egyszer be is ugrik majd Viktória szerepébe.) Nem szeretném bagatellizálni a rendezést, de az „Engem nem lehet elfelejteni” közben nem éreztem azt, hogy ez a darab, kérem szépen, rendezve van. Azért valamit éreztem: szeretnék Viktória lenni, aki annyi mindent tud a férfiakról; szeretnék Frederick és William lenni, akik anynyi mindent tudnak a nőkről; szeretnék tizedannyire szellemes lenni, mint a darab bármelyik szereplője... Gór Nagy Mariskának az előadás után a stáb egy kis ajándékkal kedveskedett. Csak egy mondatot mellékeltek hozzá, de ez mindent elárul a feladókról és a címzettről: „Vannak nők, akiknek sem a jelenlétét, sem a távollétét nem lehet elviselni.” Hát GNM ilyen... Rozsán Eta Jelenet az Imádok férjhez menni!-ből: Hoda József, Horváth Margit, Tomanek Gábor .