Pesti Műsor, 1997. augusztus (46. évfolyam, 32-35. szám)

1997-08-14 / 33. szám

fe4­­/M­6Nty * jMk­tpijalektja Először akkor vettem észre, hogy a Hold mellett este nyolc órakor a Nap is fel tud jönni, ami­kor elmentem a Budai Parkszínpad musical-estjére. Az esten ismert és nem annyira ismert művészek egymás után ejtették ámulatba a közönséget. Abban viszont azonosak voltak, hogy mindahányan tehetségük legjavát hozták el erre az alkalomra. És úgy adták elő­ a számokat, hogy azt érezzük, így soha másnak, csak nekünk és ma este szól a dal. Végig(világ)vezettek bennünket híres musicaleken, a Kabarétól a Miss Saigonon át a Sakkig nem győztünk utazni velük egészen Argentínáig (Evita). Szerencsére nálunk soha nem látott zenés darabokból is hallhattunk tőlük részleteket, például: a Sunset Boulvard-ból, Az Operaház fantomjából vagy az Amerikai álomból. Hogy kik voltak az előadók? Ullmann Zsuzsa, Bardóczy Attila, Détár Enikő, Bíró Eszter, Forgács Péter, Kárpáti Norbert és Vikidál Gyula. Hogy melyik volt a ked­vencem? A Sakk Kit álma az című száma. Meg a duett Az Operaház fantomjából, meg a Miss Saigon, meg a New York, meg a... Abbahagyom, mert még azt hiszik, elfogult vagyok... A Matrica grófnőről... ...mégis mit mondhatnék, amely a Városmajori Szabadtéri Színpadon megy, és ahol szintén nyomós oka volt felragyogni a Napnak? Mondjam el, hogy az operett az első taktusától az utol­sóig elvarázsolt? Hogy a főszerepet éneklő­-játszó Maros Gábornak a Ilej cigány című számnál „kiakadt” a mikroportja? Gábor körülnézett, mit lehet ilyenkor tenni, majd fogta magát és úgy elénekelte minden erősítés nélkül, mint a pinty! Minden taktust, minden hangot az utol­só sorban is hallani-élvezni lehetett. Magamban még mindig tapsolok neki. De nem csak ezért. Azért is, mert úgy lett bonviván, hogy eljátszotta. Lehet, hogy ez első hallásra meghök­kentően hangzik, de megmagyarázom. Tehát nem a külsőségek alapján lett bonviván, hanem attól, hogy átélte. Kedvem lenne azt mondani, hogy drámaian eljátszotta. A refrének ismétlé­sét pedig mindig pianóban énekelte. Ez persze csak a fentieket erősíti, így vált igazán drá­maivá az egész alakítása. Aztán ott van az a Bozsó gyerek, Bozsó József, lehet hogy már nem is annyira gyerek, de sze­repe szerint mindenképpen csintalan, hiszen táncos-komikus. Bajuszával, illetve annak leesé­sével vagy nem leesésével a rosszullétig kacagtatta meg a közönséget. (Mellettem ült egy nő, azt hittem, orvost kell hívni, annyira nevetett. Lehet, hogy a munkahelyén még most is ezen kacag.) Hogy ez a bajusz-betét direkt vagy spontán volt, nem tudom, de én bevenném minden este. A lányok, a primadonnát játszó Szóka Juli, vagy a szubrett Teremi Trixi, vagy a csodála­tos Medgyesi Mari, kitűnőek voltak. Szerelmesek, törékenyek és esendőek. Miközben gyönyö­rűen énekeltek. A nézőtéren senki nem vette észre, de közben elkezdett szemerkélni az eső. Egyetlen ernyő nem nyílt, mert mindenki csak a színpadon történtekkel volt elfoglalva. Szóval megesett, ami nem mindig szokott a nézőtéren ülő emberrel: sajnálta, hogy vége. Kérdőn né­zett mindenki a szomszédjára: biztos csak ennyit írt ez a Kálmán Imre? Nincs még valahol egy felv­onás? Kozsi Mindkét előadást a Publika Rendezvényszervező és Kulturális Kft. hoba „szabadtéri” tető alá.­­ És AZ ELŐTTÜNK LÉVŐ KÉT HÉTVÉGÉN, AZAZ AUGUSZTUS 15., 16., 17., 19., 22., 23., 24-ÉN MÉG BÁRKI MEGNÉZHETI MARKA GRÓFNŐT ÉS TÁRSAIT.

Next