Pesti Műsor, 2007. december (56. évfolyam, 49-52. szám)

2007-12-06 / 49. szám

ADOMANYIPAR MIKULASGYAR „Nézd ezt a kort, amelynek legnagyobb s elérhetetlen étlen­ álma, hogy enni legyen kinek­­kinek elég!” - írja Babits Mihály a felnőttek karácsonyáról, s ilyentájt, ünnep közeledtével, valahogy mindenki érzi, milyen is az, amikor a nagy költő torkát fojtani kezdi az ünne­pek kalácsa. Merthogy fojtja sokakét, csak épp az ember kényelmes állat, s ha valaki nem ragadja kézen - ha csak képletesen is s nem vezeti el egész a megoldásig, inkább választja a kruppot, mint az utánjárást. Többek között ezért, egyfajta „kézen fogási akcióként” szer­veződött néhány évvel ezelőtt a Mikulásgyár is, hogy az 1997 óta működő Szociális Depó, a Magyar Vöröskereszt, valamint a Fővárosi Polgármesteri Hivatal szociális ellátórendsze­rének segítségével, illetve jelentős médiavisszhang generálásával könnyebbé tegye egyrészt az adományozást, másrészt pedig a rászorulók karácsonyát. SUBA JÁNOSSAL, a Mikulásgyár jótékonysági projektet szervező Supergroup Kft. ügyvezető igazgatójával a kezdetekről és a jótékonykodásról beszélgettünk. Hogyan jött a Mikulásgyár mint ötlet? S. J.: Az ötletadó Till Attila barátunk volt, aki egy nap azzal állított be az irodába, hogy kellene valami, aminek az a neve, hogy Télapógyár, de további terv akkor még nem volt. Ezt a nevet töltöttük aztán fel tartalommal, úgy, hogy egy jótékonysági esemény kere­tében adományozó magánszemélyek adják le ajándékaikat, középen miku­lásruhába bújt vöröskeresztes önkénte­sek csomagolják be egységcsomagokba az adományokat, a másik oldalon pedig kamionok, teherautók szállítsák el a csomagokat a Vöröskereszt logisztikai központjába. Milyen módon áll össze egy ilyen projekt? S. J.: Az első Mikulásgyár 2005 de­cemberében volt, idén már országosan 16 helyszínen lehet leadni a rászorulók­nak szánt ajándékokat. A fő helyszín idén is az 56-osok tere. A mi legfonto­sabb feladatunk elsősorban a média­zaj generálása, a figyelemfelkeltés, valamint az esemény megszervezése, lebonyolítása. A Vöröskereszt részéről Habsburg György adja az arcát a pro­jekthez, a karitatív tevékenység profi lebonyolítását ők végzik. A szpon­zoraink a több tízmilliós költségve­tés finanszírozásához járulnak hozzá, tehát ők adományt nem adnak, azt csak magánszemélyektől, önkéntes felajánlóktól gyűjtünk. A szervező hogyan látja, milyen ma Magyarországon a jótékonykodási kul­túra? S. J.: Kommunikációs szakemberként úgy látom, hogy az emberek szívesen adnak, főleg akkor, ha ez nem nyo­masztó légkörben, szomorú arcok között zajlik, hanem egy vidám, show­elemekkel tarkított eseménysor köze­pette. A Mikulásgyár is egy hatalmas, vöröses színű, átlátszó buborékban zajlik, így látványnak sem utolsó. Meggyőződésem, hogy a jótékonysági kedv felkeltése a média segítségével a leghatékonyabb, a média pedig arra mozdul rá, ami látványos, kreatív és hírértéke van. Ezt el kell fogadni, és meg kell tanulni használni. Mi meg­próbálunk odaállni pozitív célok mellé, és a szakértelmünkre támaszkodva óri­ási médiazajt, pozitív botrányt csapni körülötte. A fő cél, hogy a mentalitás beépüljön a köztudatba, hogy vannak rászorulók, kevésbé tehetős emberek is. Meggyőződésem, hogy azok a gye­rekek, akik idén már a szüleiket rán­gatják ki a Mikulásgyárhoz, saját fel­nőttkorukban nyitottabbak lesznek az adományozásra, mint amilyenek mi voltunk. ■ IM 2 Pesti Műsor MAGAZIN 2007. december 6 - 12.

Next