Pesti Műsor, 2009. január (64. évfolyam, 2-3. szám)

2009-01-08 / 2. szám

A PM szerkesztőség címe: 1053 Bp., Egyetem tér 5., IV/20. Tel.: 318-5540, fax: 318-5001, hirdetésfelvétel: 239-6395, ^terjesztés: 318-5152, pogramszerkesztés: 318-5122, [ "^vw.pestimusor.hu, musor@pestimusor.hu ' v*lős kiadó: toskői Gábor vezérigazgató .Oskői Gábor lapigazgató-főszerkesztő án Vera felelős szerkesztő ,ei Orsolya szerkesztő ■uves Gábor szerkesztő óhrr Kornél szerkesztő Wá­gner Gábor főmunkatárs apesi Krisztina munkatárs és Gergely művészeti vezető Ivölgyi Éva tervezőszerkesztő nyai Zsófia műsorszerkesztő ír Zsófia műsorszerkesztő Pec­­ Józsefné rendszergazda • Anikó hirdetési menedzser a 1­ 5 Judit hirdetési menedzser ' Klára marketing-tanácsadó Virág marketing- és terjesztési asszisztens előállítás: fika Press Zrt. -­tó Budapest, Jászberényi út 55/A. Aplős vezető: Epel István vezérigazgató jelzti a LAPKER Zrt., alternatív terjesztők, de előfizetésben a Magyar Posta Zrt. íves Üzletág Központi Hírlap Iroda. (Lilefizethető az ország bármely postáján, vlamint a hírlapot kézbesítőknél, mailen: hirlapelofizetes@posta.hu T­ovábbi információ: 06 80/444-444.­­EXPRESS­zinók és szaklapok Lapunkat szemlézi az 2009.január 8-21 BOLDOG ÚJ ÉLET Karácsony napján a tévében is megünnepelték a 25 éves Budapesti Fesztiválzenekart, és azt mond­ták a műsorban, hogy az a feledhetetlen koncert 1983-ban maga volt a kulturális rendszerváltás. Szép és kedves gondolat, és rímel a Vonnegut-féle kanári a kalitkában-elméletre. Hogy a művészet az lenne, ami a kanári volt régen a bányászok­nak. Levitték magukkal a madarat, és ha szegény felfordult, akkor tudták, hogy a mérges gázok már veszélyes mennyiségben vannak jelen a tár­nában, jó lesz elindulni a napvilág felé. Nemcsak a művészek érzékenyek, de maga a művészet is, előre szól, hogy mi fog történni. Nem is ezzel van a baj, hanem magával a művé­szeti rendszerváltással. Mit is jelent ez pontosan? Mit hozott? Egyfelől a magyar zenekari kultú­ra soha nem tapasztalt felvirágzását, másfelől Varnus Xavért, aki már előre tudja, és plakáto­kon hirdeti, hogy ha sikerül maga mellé meg­hívni egy önismétlésbe fulladt francia dzsessz­­zongoristát, akkor az az évtized koncertje lesz. A vokálhanggal is hercegnősített Zsédát, a nem tehetségtelen Csűry Lajost, akiből Edvin Marton lett, az ismeretlen zongoristát, aki csak addig volt jó, amíg meg nem ismerte az ember. Horgas Esztert, akiről háromhetente tud valami érdekeset írni a Nők Lapja, és nyilván még véletlenül sem azért, mert a férje a lap munkatársa. Törtetés, gátlástalanság, önjelöltség. Régebben mintha lett volna szemérem, Tóth Aladár például abbahagyta a zongoristák értékelését, amikor feleségül vette a legtehetségesebbet, Fischer Annie-t. Pedig ha a két muzsikus hölgy között a különbséget zongorázni vagy akár fuvolázni lehetne... Nem erre indult annak idején a Fesztiválzene­kar, az biztos. Vagy mégis? Ne legyen végre hivatalos vélemény, döntse el a közönség és a szponzor, hogy mi az, ami kell? Virágozzék minden virág, ha a közönség megveszi? De biztos, hogy ebben a nagy rohanásban min­dig meg tudjuk mondani, hogy melyik virág igazi, és melyik a parfümmel szagosított műanyag? És az a kanári a kalitkában­­ még él egyáltalán? ■ FÁY MIKLÓS Nemcsak a művészek érzé­kenyek, de maga a művé­szet is, előre szól, hogy mi fog történni. ni iDi K­iCTTH/A r*— m

Next