Pesti Műsor, 2011. augusztus (66. évfolyam, 7. szám)
2011-08-01 / 7. szám
Címlapfotó: Vadász Sándor 2011 .116.11 Közérzet Jókedvünk nyara Midőn ezt írom, felhős az ég, nem mintha ennek különösebb jelentősége volna, midőn ezt valaki elolvassa, remélem, kiderül, végül is nyár van, nap alatt a helyünk. Lecseréljük a négy falat, ahogy mondani szokás, mert csak úgy lehet pihenni, ha az ember utazik, szerencsés esetben a határokon kívülre. Tapasztalom a saját bőrömön: az első nap még piszkálja az elutazottat az otthon, mi lett a félbemaradt ügyekkel, aztán szép lassan semmi sem számít már, csak a nap meg a szél, van-e felhő vagy nincs, és hogy mit eszünk vacsorára. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy megnézzem, mi történt a politikában, ki mit mondott és mit hazudott. Mintha fölébredne az ember, hogy mindeddig ostobaságokkal tömték el a fülét, butaságból építettek paravánt a szeme elé, fölösleges dolgokat zúdítottak rá, hogy ne tudjon felszínre vergődni. Mintha el kellene távolodni kissé az országtól, hogy különbséget tudjunk tenni lényeges és lényegtelen között, helyére zökkenjen a világ. Mindig sajnáltam azokat, akik boldog országban éltek, mert ha valami bajuk volt, ők nem tudtak hová utazni, mégsem kereshettek vigaszt mondjuk Magyarországon. Közben azonban kénytelen vagyok azon is elgondolkodni: vajon tényleg máshol vagyok? Ülök a stégen, fújja a hátamat a szél, de magyar nyelvű könyv van a kezemben. Az imént kászálódtam ki a nyugágyból, de a fülemben nem olasz nyelven ricsajoztak a gyerekek, hanem a nemrég elhunyt Petrovics Emil zenéjét hallgattam. Minden más, az élet tempója, az étel, a pénz, a nyelv, a beszéd hangsúlya, de mindaz, ami igazán foglalkoztat, végig ugyanaz. És soha, egyetlen pillanatra sem érzem azt, hogy el kellene menekülnöm a hazai kultúra elől, hogy boldogabb volnék, ha Arany János helyett Ugo Foscolo volna a költő, akit anyanyelvemen olvasnék. Persze, soha nem lehet tudni, végül is csak egyféleképpen lehet leélni az életet. De mégis levonhatónak tűnik a tanulság, hogy a kultúrával semmi baj nincs. Minden mással lehet baj, ami azt körülveszi, vagy azokkal az emberekkel, akik teremtik, közvetítik, körülveszik a kulturális javakat, de az egésznek a lényege, a veleje, magja romlatlan. A walesi bárdok akkor is nagy vers marad, ha megzenésítése alkalmából az összes politikai potentát násztáncot jár körülötte, és mindent megtesz, hogy a verset épp az eredeti értelme ellenkezőjévé fordítsa. Lehet, hogy mindez túlságosan is nyilvánvaló azoknak, akik mondjuk ezt az újságot olvassák, de ki tudja? Néha a nyilvánvalót is ki kell mondani. ■ FÁY MIKLÓS Mintha el kellene távolodni kissé az országtól, hogy különbséget tudjunk tenni lényeges és lényegtelen között, helyére zökkenjen a világ. KÖZÉRZET Pesti Műsor Fotó: Bársony Bence