Pesti Műsor, 2011. augusztus (66. évfolyam, 7. szám)

2011-08-01 / 7. szám

Címlapfotó: Vadász Sándor 2011 .116.11 Közérzet Jókedvünk nyara Midőn ezt írom, felhős az ég, nem mintha ennek különösebb jelen­tősége volna, midőn ezt valaki elolvassa, remélem, kiderül, végül is nyár van, nap alatt a helyünk. Lecseréljük a négy falat, ahogy mon­dani szokás, mert csak úgy lehet pihenni, ha az ember utazik, szeren­csés esetben a határokon kívülre. Tapasztalom a saját bőrömön: az első nap még piszkálja az elutazottat az otthon, mi lett a félbemaradt ügyekkel, aztán szép lassan semmi sem számít már, csak a nap meg a szél, van-e felhő vagy nincs, és hogy mit eszünk vacsorára. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy megnézzem, mi történt a politikában, ki mit mondott és mit hazudott. Mintha föl­ébredne az ember, hogy mindeddig ostobaságokkal töm­ték el a fülét, butaságból építettek paravánt a szeme elé, fölösleges dolgokat zúdítottak rá, hogy ne tudjon felszínre vergődni. Mintha el kellene távolodni kissé az országtól, hogy különbséget tudjunk tenni lényeges és lényegtelen között, helyére zökkenjen a világ. Mindig sajnáltam azokat, akik boldog országban éltek, mert ha valami bajuk volt, ők nem tudtak hová utazni, mégsem kereshettek vigaszt mondjuk Magyarországon. Közben azonban kénytelen vagyok azon is elgondolkod­ni: vajon tényleg máshol vagyok? Ülök a stégen, fújja a hátamat a szél, de magyar nyelvű könyv van a kezemben. Az imént kászálód­tam ki a nyugágyból, de a fülemben nem olasz nyelven ricsajoztak a gyerekek, hanem a nemrég elhunyt Petrovics Emil zenéjét hallgat­tam. Minden más, az élet tempója, az étel, a pénz, a nyelv, a beszéd hangsúlya, de mindaz, ami igazán foglalkoztat, végig ugyanaz. És soha, egyetlen pillanatra sem érzem azt, hogy el kellene menekülnöm a hazai kultúra elől, hogy boldogabb volnék, ha Arany János helyett Ugo Foscolo volna a költő, akit anyanyelvemen olvasnék. Persze, soha nem lehet tudni, végül is csak egyféleképpen lehet leélni az életet. De mégis levonhatónak tűnik a tanul­ság, hogy a kultúrával semmi baj nincs. Minden mással lehet baj, ami azt körülveszi, vagy azok­kal az emberekkel, akik teremtik, közvetítik, körülveszik a kulturális javakat, de az egésznek a lényege, a veleje, magja romlatlan. A walesi bárdok akkor is nagy vers marad, ha megzenésítése alkalmából az összes politikai potentát násztáncot jár körülötte, és mindent megtesz, hogy a verset épp az eredeti értelme ellenkezőjévé fordítsa. Lehet, hogy mindez túlságosan is nyilvánvaló azoknak, akik mond­juk ezt az újságot olvassák, de ki tudja? Néha a nyilvánvalót is ki kell mondani. ■ FÁY MIKLÓS Mintha el kellene távolodni kissé az országtól, hogy különb­séget tudjunk tenni lényeges és lényegtelen között, helyére zökkenjen a világ. KÖZÉRZET Pesti Műsor­­­ Fotó: Bársony Bence

Next