Pesti Műsor, 2012. január (66. évfolyam, 12. szám)
2012-01-01 / 12. szám
Címlapfotó: Almási J. Csaba Közérzet Fecskék és nyarak A mondás szerint akár egy hordó moslékba öntenek egy vödör bort, akár egy hordó borba egy vödör moslékot, mindenképpen egy hordó moslék lesz az eredmény. Amivel sajnos nehéz vitatkozni, de a közmondások néha tévednek: ezer esetben ás valaki másnak vermet, és mégsem maga esik bele. Reménykedjünk. Mert amúgy csüggesztő a moslékhelyzet, már úgy érzem, az elkerülhetetlen, hogy a rossz, a tehetségtelen, alkalmatlan, haszonleső mindenütt ott van, és ha ez viszonylag kisebb sűrűségben is diadalt arat, a hordónyi jó mellett is moslékosítani tud, akkor nincs más dolgunk, mint csöndes lámpafény mellett betakargatni a térdünket egy jó meleg takaróval, és tudomásul venni, hogy soha nem jön már el a jobb világ. Közben meg mintha az egész magyar kulturális élet arra alapulna, hogy jönnek a hősök, akik nem hagyják magukat, nem nyugszanak bele abba, hogy a kulturális intézmények mintha arra volnának kitalálva, hogy a kultúra ellen dolgozzanak, már ha kultúrán nem a laposat és unalmasat, hanem az eredetit, bátrat és egyénit értjük. Két fecske elégelte meg, hogy a magyar szimfonikus zenekarok tagjai messze a tudásuk vagy a képességeik alatt játszanak, és ebből lett a máig tartó aranykor, versengés, még mindig a két fecske irányítása alatt. Egy-egy rendező fecske kezdte el az Operában a lehetőségeket feszegetni, és tessék... - rendben, ez rossz példa volt. De voltak és vannak színigazgatók, akiknek nemcsak a rang és a fizetés fontos, hanem az is, ami esténként a színpadon történik, akadnak festők, akik éjjelüket, nappalukat, egészségüket és ép eszüket odaadják egy színért, vonalért, kompozícióért. Mondok egy nagyon hétköznapi példát. Szó szerint hétköznapi, a Jóban Rosszban című napi tévésorozaton bárki elrémülhet, nem a történeten, nem a párbeszédeken, nem a nehézkességen, egyszerűen csak azon, hogy micsoda elképesztő színészi tehetségtelenségeket vesznek videóra. Szorcsik H. Vikitől Szabó Zsófiig. Aztán egyszerre csak megjelent a képernyőn Csuja Imre, hogy egy hangos, vaskos figurát eljátsszon néhány epizódban. És csodák csodája, nem az történt, hogy beszippantotta volna őt az általános ripacséria, hanem a vele egy jelentben játszók kezdtek el hirtelen igazi színész módjára viselkedni, Cseke Katinka egyszerre nem volt elfogadhatatlan, Tóth Roland meg valóságos embert kezdett el játszani, élni kezdett néhány jelenet, mintha mindenkinek eszébe jutott volna, hogy mi is a hivatása. Nyilván elmúlik majd, de annyi baj legyen, úgysem akartam az estéimet a tévé előtt tölteni. Viszont hiába beszélnek nekem fecskékről és moslékos vödörről, a tehetség olyan, mint a viharos tengeren úszó szálfa, akinek van karja, belekapaszkodhat. ■ FÁY MIKLÓS Közben meg mintha az egész magyar kulturális élet arra alapulna, hogy jönnek a hősök, akik nem hagyják magukat, nem nyugszanak bele abba, hogy a kulturális intézmények mintha arra volnának kitalálva, hogy a kultúra ellen dolgozzanak, már ha kultúrán nem a laposat és unalmasat, hanem az eredetit, bátrat és egyénit értjük. Ford: Bársony Bence illn KÖZÉRZET Pesti Műsor 1