Pesti Műsor, 2012. május (67. évfolyam, 4. szám)
2012-05-01 / 4. szám
Az arany és a középút Sokszor mondták, mekkora kár, hogy az iskolai verstanulásoknak végük, folyton növekszik a tananyag, és nem érdemes a diákok agyát rímekkel és veretes sorokkal terhelni, ha érdekli őket, majd felütik a könyvet, és elolvassák, mit is írt Horatius Quintus Délhúshoz. Pontosabban azt, amit Görgey Gábor fordított az eredetiből. Első ránézésre igazuk is van a gyermekkímélőknek, nem végtelenül eredeti a gondolat: próbáljunk örülni az életnek, mert a végén meghalunk, nem ússza meg senki. Csak hát egészen más olvasni egy verset és tudni, körülbelül akkora a különbség, mint hallgatni a zenét vagy játszani. Más az intenzitása az ismeretnek, a ritmus belekerül a véráramba, jobban érezni, melyik az a pont, ahol a fordító maga is elejtette a fonalat, és hol van az a palanat, amikor a vers hirtelen maga is meg akar születni, a nyelv segíteni kezdi a fordítót. Meg is tudom mutatni, melyik: „bort s balzsamot hozz, és rövid életű virágot, édes rózsacsokort”. Ez a rózsacsokort, a hibás ragozás, amit csak a ritmuskényszer szorított a versbe, és ami mégis tökéletesen a helyén van, mert ropogós, nehézkes szó, valahogy belekerül a csikarás is, hogy a boldogság és a léleknyuga- wmmmmmmom megőrzése a halál árnyékában mégsem egészen egyszerű feladat. Ha megnézzük, hogy ki is ez a Quintus Dellius, akinek Horatius a verset írta, akkor akár el is szontyolodhatunk. A legsivárabb karrierlovag, mondhatni, nemcsak kora, de korunk hőse is, négyszer fordított a köpönyegén, elszánt köztársaságpártiból lett Antonius bizalmasa, és épp az utolsó pillanatban állt át Augustus oldalára, sokáig tartott, amíg megtalálta a győztest. Az élete éppen az ellentétét bizonyítja a neki írott versnek: harácsolj és csak a magad hasznát nézd, lelked nyugalmát sokkal könnyebb a Tiberis-parti házban őrizgetni, mint elvhűen dőlni a kardodba. Huncutság az egész művészet: eltesszük a pénzt, és a nevünkben verssel biztatják a tömegeket, hogy nyugodjanak meg, a végén úgyis mind meghalunk, nem érdemes irigykedni ránk. Ha tudnék most gyorsan valami jó ellenérvet, meggyőző viszontválaszt mondani, kicsit nyugodtabb volnék. ■ FÁY MIKLÓS Huncutság az egész művészet: eltesszük a pénzt, és a nevünkben verssel biztatják a tömegeket, hogy nyugodjanak meg, a végén úgyis mind meghalunk, nem érdemes irigykedni ránk. Címlapfotó: Klinszky Gábor Pesti Műsor 1