Pesti Műsor, 2012. november (67. évfolyam, 10. szám)

2012-11-01 / 10. szám

mlapfotó: Almási J. Csaba Közérzet Nevek bűvölete Kosztolányi és Ady utálták egymást. Érthetően. Az egyiket zavarta, hogy egy „kiállhatatlan és üres poseur" ül a magyar irodalom trónján őhelyette, a másik meg azt érezte, hogy jön­nek az újak, helyére állnak, feszegetik neki a süllyesztő ajtaját. Tovább rontott a helyzeten, hogy Ady irodalmi írónak nevezte Kosztolányit annak első kötetét bírálva, amire a megbírált tíz évvel Ady halála után válaszolt. Nekünk könnyű, mi szerethetjük őket együtt vagy kü­­lön-külön, szórakozhatunk a szurkapiszkán. Vagy akár tanulhatunk is belőle. Mert ami Kosztolányit készítette, abban éppenséggel igaza volt. Találtak egy Ady-kézira­­tot, az egész hazai irodalomtudomány elragadtatásba esett, egy elfeledett kincs, gyöngyszem, amely váratlan feltámadásával új irányba löki meg a művészet szekerét. Kosztolányi csak ránézett a kéziratra, és azt mondta: de uraim, hiszen ez Juhász Gyula kézírása. És a csodálatos gyöngyszem hirtelen megszűnt gyöngynek lenni, csak egy szép vers maradt, ezerből egy, semmi különös, a hazai művészet mégsem talált új kerékvágásra. Volt rá néhány évtizedünk, hogy levon­­juk a tanulságot, de nem sikerült. Raktár­ban porosodó képek lettek hirtelen csodá­latosak, mert kiderült, hogy a festő nevét nem csak a szakemberek ismerik, de megesett mindez fordítva is. Valaha az egyik legnépszerűbb Haydn-tétel volt a korai F-dúr vonósnégyesből az Andante cantabile, a Szerenád. Finomság, roko­kó báj, szelíd érzelmesség, elegancia, nincs oly szép jelző, amit a zenemű ki nem érdemelt volna. Sokan vagyunk, akik még énekórán tanultuk: mi-fá­­szó-mi-dó. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a szerző nem Haydn, hanem Roman Hoffstetter, egy követő, rajon­gó, bencés szerzetes és orgonista. Attól kezdve a Szerenád árfolyama meredeken zuhant. Egy ideig még ment Hoffstetter műveként, aztán szép lassan kikopott a repertoárból. Annyi első osztályú zeneszerző van, miért játszanánk egy utánzót? Biztos, ami biztos, a Szerenád magával vitte a teljes opus 3 sorozatot is. Ki tudja, mi eredeti és mi nem, nem érdemes koc­káztatni, hátha a többi vonósnégyesről is kiderül valami. Marad a kérdés: akkor voltunk ostobák vagy most? Vagy voltunk és maradtunk? ■ FÁY MIKLÓS Találtak egy Ady-kéziratot, az egész hazai irodalomtudomány elragadtatás­ba esett, egy elfeledett kincs, gyöngy­szem, amely váratlan feltámadásával új irányba löki meg a művészet szekerét. Kosztolányi csak ránézett a kéziratra, és azt mondta: de uraim, hiszen ez Juhász Gyula kézírása. És a csodálatos gyöngy­szem hirtelen megszűnt gyöngynek lenni, csak egy szép vers maradt, ezerből egy, semmi különös, a hazai művészet még­sem talált új kerékvágásra. Fotó: Bársony Bence KÖZÉRZET Pesti Műsor 1

Next