Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)
1850-04-27 / 41. szám
1850. első évi folyam...........ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egyenesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 41. Szerkesztési iroda : Urintcza, 449. sz. Megjelen A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz.50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— , 4,, "■.........—Szombat, ápril 27-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4. pengő krajczárjával számittatik. A beigtatási díj előre lefizetendő Erich Gusztáv ur könyvkereskedésében. Magánviták háromhasábos sora 6. pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztőhivatalában, a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Figyelmeztetjük azont. előfizetőinket, kiknek előfizetése ápril 30-dikával véget ér, amennyiben lapjainkat továbbra is járatni akarnák, szíveskedjenek eziránt minél előbb rendelkezni, hogy kiadóhivatalunknál a megküldésben hiány ne történjék. Emlékezetbe hozzuk itt egyúttal azt is — mi egyébiránt lapunk homlokzatán naponkint olvasható — hogy a havi előfizetés mindig a hónap első napjától annak utoljáig számíttatik. Budapest, april 27-dikén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Pars, april 23. A költségvetési tárgyalást folytatják. Rajneval a pápai udvarhoz követüljön kinevezve. Az alkotmány ünneplésére (máj. 4.) kívánt hitelkölcsön a törvényhozás által megengedtetett. 5% rente 89 fr. 40 cent. 3% r. 55 fr. 70 cent. M. Frankfurt, apr. 24. Váltókelet Bécsre 101%. Úton-útfélen halljuk e magasztos szavakat: „szabadság, egyenlőség, testvériség“ hangoztatni; de ha e szavak értelme után kérdezősködünk, mathematikailag határzott felelet helyett, csak legnagyobb fokban összezavart eszméket, vagyis inkább határzatlanul kiejtett sejtelmeket nyerünk válaszul. Pedig az embernek nemcsak sejdiznie, de tudnia is kell, hogy mit akar! Ezen sejtelmek hallatára akaratlanul eszünkbe jönek Mephisztome szavai: „Nur muss man sich nicht allzu ängstlich quälen , „Denn eben wo Begriffe fehlen, „Da stellt ein Wort zur rechten Zeit sich ein.“ *) Mi föl sem vennék e „szabadság, egyenlőség és testvériség“ fölötti babylonismust, ha nem tapasztaljuk vala veszedelmes hatásait a gyakorlati életre; mert hiszen innen van az, hogy sokan péld. nem a kellő szabadságot, hanem az ábrándjok teremtette szabadságot akarván életbe léptetni, Escobar-ként minden fegyvert jónak s alkalmasnak találnak, melly homályosan sejtett czélok sükerét biztosítja. Olvasóink közöl azok, kinek kedvök volt e lap hasábjain megjelent czikkeinket figyelmesben olvasni, észrevették , miszerint mi azon — honunkban még meglehetősen ismeretlen — párthoz tartozunk, melly a politikával viszonyló tényt és lépést csak annyiban helyesli , csak annyiban fogadja el, mennyiben e tény, e lépés, a helyesen fölfogott hasznosság elvének kritériumát kiállani képes. Ránk nézve aztán mindegy, bármi névvel illettetünk is azok által, kik a kritikailag constatirozott tények nyomán indulni nem igyekezvén, politikai mámoruk ormain ütötték fel sátrukat. Mindenki tudja, hogy az állodalom törvény nélkül nem állhat fen. Mindenki tudja, hogy a törvénynek azok által kell hozatnia, kiket a becsület, ész , szaktudomány és tapasztalás aristokratiája által figyelmeztetett s fölvilágosított nemzetnek nagy része a törvényhozással időszakonként megbíz. Mindenki tudja, hogy az ekként megválasztott nemzeti képviselők által hozott törvénynek azon tulajdonnal kell bírnia, melly a státuspolgárt értelmi, erkölcsi s physikai tulajdonainak tetszés szerinti kifejlesztésében nemcsak nem akadályozza, de sőt okkal-móddal segíti, s eléje tökélyesbülése felé haladtában nem szab más határt, mint azt, mellyet egy harmadiknak, ugyan illy tetszése szerinti kifejlesztése, és az állodalom léte szükségesítnek. A kellőleg fölfogott hasznosság imez elvének alapján hozott törvény, semmiféle, bármi néven nevezendő szabadalmat, semmiféle „salus reipublicae“nek ürügye alatt magának érvényt szerezniigyekvő önkényt nem ismer, mert ismernie nem szabad. Ellenkező irányú törvény csak a visszaélések ezredének számára nyit rést, s előnybe helyzi azokat, amaz egyszerű oknál fogva, melly szerint szabadalmak, visszaélések és ezek társai, egyetemlegesek, s egymáshoz lánczolvák ép úgy, mint egyetemlegesek s egymáshoz lánczolvák a jogok, igazság, és haladás. Jelszavunk tehát: egyenlő jog, egyenlő kötelesség, következőleg semmiféle polgári szabadalom ! Ez így lévén, mi azon politikai s társadalmi állapotot nevezzük szabadságnak, mellyben csak és csak a felebb érintett törvény kormányoz, vagyis: mellyben a bírói hatalom a törvény betűje szerint ítél, a végrehajtó hatalom szinte csak a törvény betűje szerint közigazgat. Az imént említett törvény, logikai következményivel együtt, egyenlítőként minden státuspolgár feje fölött elvonul, és semmiféle szabadalmi, utolsó elemzésben, igazságtalanság s erkölcstelenség felé vezető kivételeket nem ismervén, mindenkit egyformán védelmez , s a beszámítás fokmérőjét szemmel tartván, mindenkit egyformán büntet. Íme ez: egyenlőség! Tehát az egyenlőség és szabadság szükségkép föltételezik egymást. Az egyik conditio sine qua non-ja a másiknak. Ha ez való, való az is, miszerint A már többször érintett törvénynek logikai corollariumaként jelenik meg: a testvériség. De maradjunk a ténylegesség terén , s legyünk világosak ! A kritikailag fölfogott hasznosság elvének alapján hozott polgári törvény nem teszi, s nem is teheti kötelességül senkinek: a testvériséget; de mindenki irányában igazságos lévén, az emberek tökéletlensége következtében keletkezett szenvedélyeket, minép. o. a gyűlölet, irigység , stb — emberi módon szólva — mérsékli, és az igazságtalan szabadalom teremtette polgári egyenlőtlenség megsemmitésével, sok rész szenvedélynek, melylyek épen a kölcsönös lehető szeretet létre-nem jöhetésének — legalább nagy mértékben —hatalmas okai, elejét veszi, így tehát az egymást kölcsönösen föltételező szabadság és egyenlőség állapotát előidéző, s illetőleg megerősítő, törvénynek utolsó elemzésben vett logikai következményei, mellyek természeti igazságuknál fogva csak engesztelőleg hathatnak a társaságos polgárokra, fokonként közvetítik azon polgári állapotot, mellyben a testvériség nemcsak keresztényi, de társadalmi erényül is tekintetik. A törvényhozó, melly e szót: testvériség, az alkotmány homlokára följegyzi, inkább csak közvetve, mint közvetlenül, akar hatni az erkölcsökre , mellyeknek ismét a jövő törvény hozására kell befolyással lenniök, és igy tovább az erkölcsök s törvények kölcsönös hatásainak alapján foly a tökélyesbülés felé irányzott nagy munka, melly, ha már bizonyos pontig haladott, a polgárok többé nem szabadalmi, egy harmadiknak rovására élő, kasztok, hanem mindennapi foglalkozásuk szerint osztályoztatak. Mi nem vagyunk baráti az ideológiának, s ép azért szeretnék, hogy minden státuspolgár, bármelly törvény uralma alatt él, de kivált ha szerencséje jutott a fönebb magasztalt törvény által kormányoztatnia, szüntelenül szem előtt tartsa s tettlegesítse e politikai erényt tartalmazó mondatot: vive régi civili conformiter — élj a polgári törvények szerint. Nagy Kanizsa , april 24. E napokban várjuk a csendőröket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk csend vagy rend nem volna , csak azt, hogy ezután nyugodtabban fogunk alhatni, mert lesznek közöttünk, kik helyettünk hivatalosan őrködnek. Különben erélyes tisztviselőink mindent lelkiismeretesen végeztek s elkövettek, hogy panaszunk ne legyen. Sokat köszönhetünk e tekintetben F... főbíró úrnak, ki rendőri dolgokban olly szigorral és serénységgel járt el, hogy mindnyájunk elismerését kiérdemlette. Ő nem sokat szokta halasztgatni a dolgot; egy 24 óra alatt elvégzi az egész processust, a bűnös elfogva, bezárva , megbüntetve , vagy illető helyére küldve lévén. Sajnos dolog, hogy Kanizsa városának csupán egy börtöne van... Ide kell összezárni mindenféle befogott egyént, nőt, férfit, öreget, ifjút stb. s ennek physikai és erkölcsi rész következményeit nem szükség sokat magyarázni___És ez az egy tömlöcz is, milly küszködt, sötét, ronda fészek !.. Még innen sem igen fogna ám valami kedvező jelentést adni a börtönvizsgáló küldöttség. Reméljük, s úgy halljuk , hogy fogházunkon minél előbb tetemes változás fog történni, s valahára megérjük , hogy a börtön javítója, nem pedig megrontója lesz a bűnösnek. Ha csendőreink megérkeztek, eljárásukról majd szólandok. ") Csak szerfölött ne kínozzuk fejünket. Mert hol tisztult fogalmak nincsenek, Ott épen jókor jő egy kurta szó. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LAMARTINE ÉR ÉS LEMAITRE FRIGYES. Lamartine úr Toussaint-Louverture czimű drámáját a Port- Saint-Martini színháznak adta át, s a főszerepet abban Lemaitre Frigyesnek kelle játszani. Egy elmés kronista, aki a Credit-ben vasárnaponkint egy „újdonság-vadászatnak“ czimzett toldalékot közöl, — Lamartine úr fennérintett drámájánál következő történetkől beszél: Két hó előtt Lemaitre Frigyes Saint-Pontba utazott, hol Lamartine úr tartózkodott, kérdezvén őt, ha nem szándékoznék-e rövid idő múlva vissza Párisba ? — Még nem, felesé a költő, sőt megvallom önnek, szándékom, minél tovább csak lehet, Saint-Pontban maradni. — Az ördögbe! kiálta fel a színész, az nekem teljességgel nem tetszik. — Miért? — Szükségem volna szerepem bizonyos helyeinél néhanéha ön tanácsára, s nehezemre esnék mindannyiszor száz mértföldet utazni. — Igazság, felelt Lamartine úr; a jövő héten Párisban leszek. A költő szavának állott, s Lemaitre Frigyes meglátogatott az Egyetem utczájában levő szállásán, s miután tragédiájáról beszéltek, csupa kíváncsiságból kérdé: ha nem volna-e szándéka a nemzeti gyűlésben rövid idő múlva megjelenni ? — Még nem, mond Lamartine úr ; holmi végzendőim vannak.. . . — Bocsásson meg, ha önt igaztalanságról vádolom, felesé Frigyes; szükséges hogy önt a gyűlésben lássák; a közönségnek tudnia kell, hogy ön valóban Párisban van; hogy tragédiájával foglalkozik, hogy a próbákon jelen van ; s hogy a Toussaint-Louverture nem azon mindennapi művek egyike, mellyek valamelly egyszerű igazgató segedelmével jönnek színpadra. Lamartine úr még e párbeszéd napján a gyűlésbe ment. A költő azt híve, miszerint dolgát a színészszel bevégezte, de nem tudta, milly nagy Machiavell körmei közé jutott. A színész ismét meglátogata a költőt. — Mondja csak meg, kérem, Lamartine úr, miért nem beszél ön többé ? — De, nekem úgy tetszik, kedves Frigyes úr, hogy félórája már, mióta önnel folytonosan beszélgetek. — Ön nem ért engemet. Azt kérdem, mért nem szónokol ön a nemzetgyűlésben ? — Mert épen most semmi mondanivalóm sincs. — Még nem láttam önt a szószéken, folytató a színész, s megvallom, szeretném önt hallani, valamit tagjáztatásos hangváltozatiból felfogni; öntől tanulhatom meg egyedül a harmadik felvonásbani nagy beszédem színezetét. — Felolvasandom azt, ha ön kívánja. — Pah ! ez egészen más. Itt kószobájában, ebecskéi s az én jelenlétemben nem lehet meg önben a szent tűz; szüksége van önnek a szószék triposzára. Ha ön el nem határozza magát arra, hogy a legközelebbi napok egyikén szónokoljon, nem állhatok jót a harmadik felvonás kimeneteléről. — Jól, ám legyen, válaszolt nyíltszivűen a költő, szónokiok holnap. Ma estve egy karzati jegyet küldenek önnek. Lamartine úr a meghatározott napon csakugyan szónokolt, Lemaitre Frigyes azonban nem sietett a gyűlésbe Lamartine úr szónoklatát meghallgatni. Annyit kivitt, hogy czélját elérte. Meg lévén győződve, miszerint Toussaint-Louverture kedvező síikere ép annyira függött a szerző híre-nevétől, mint magának a műnek belbecsétől, a színész Lamartine urat rábírta, hogy Párisba jöjjön, a gyűlésbe menjen, és ott szónokoljon, nehogy a nagy költő a közönségnél nagyon is feledésbe menjen. NAPOLEON JÓSLATAI. Mindenki ismeri a császár által Sz. Ilona szigetén toll alá mondott hires jóslatokat. Ezt, melly mindnyája közt a legmeglepőbb , tulajdon kezével irta Elba szigetén. Ritka történeti pontossággal festvék ebben korunk politikai jelleme, s eseményei. Hitelessége nem vonatkozik kétségbe, minthogy Napoleon