Pesti Napló, 1850. április (1. évfolyam, 19-43. szám)

1850-04-27 / 41. szám

1850. első évi folyam...........­ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 Ut. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés bérmentes levélben, s egye­nesen a kiadó-tulajdonos CSÁSZÁR FERENCZ úrhoz intézendő. 41.­­ Szerkesztési iroda : Uri­ntcza, 449. sz. Megjelen A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz.50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyes szám— , 4,, "■.........—Szombat, ápril 27-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­ri­­­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­viták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­hivatalában, a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Figyelmeztetjük azon­t. előfizetőinket, kiknek elő­fizetése ápril 30-dikával véget ér, a­mennyiben lap­jainkat továbbra is járatni akarnák, szíveskedjenek eziránt minél előbb rendelkezni, hogy kiadó­hivata­lunknál a megküldésben hiány ne történjék. Emlékezetbe hozzuk itt egyúttal azt is — mi egyébiránt lapunk homlokzatán naponkint olvasható — hogy a havi előfizetés mindig a hónap első nap­jától annak utoljáig számíttatik. Budapest, april 27-dikén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Par­s, april 23. A költségvetési tárgyalást folytat­ják. Rajneval a pápai udvarhoz követül­jön kinevezve. Az alkotmány ünneplésére (máj. 4.) kívánt hitelkölcsön a törvényhozás által megengedtetett. 5% rente 89 fr. 40 cent. 3% r. 55 fr. 70 cent. M. Frankfurt, apr. 24. Váltókelet Bécsre 101%. Úton-útfélen halljuk e magasztos szavakat: „sza­badság, egyenlőség, testvériség“ hangoztatni; de ha e szavak értelme után kérdezősködünk, mathematikai­­lag határzott felelet helyett, csak legnagyobb fokban összezavart eszméket, vagyis inkább határzatlanul ki­ejtett sejtelmeket nyerünk válaszul. Pedig az embernek nemcsak sejdiznie, de tudnia is kell, hogy mit akar! Ezen sejtelmek hallatára akaratlanul eszünkbe jönek Mephiszto­­me szavai: „Nur muss man sich nicht allzu ängstlich quälen , „Denn eben wo Begriffe fehlen, „Da stellt ein Wort zur rechten Zeit sich ein.“ *) Mi föl sem vennék e „szabadság, egyenlőség és testvériség“ fölötti babylonismust, ha nem tapasztaljuk vala veszedelmes hatásait a gyakorlati életre; mert hi­szen innen van az, hogy sokan péld. nem a kellő sza­badságot, hanem az ábrándjok­ teremtette szabadságot akarván életbe­ léptetni, Escobar-ként minden fegy­vert jónak s alkalmasnak találnak, melly homályosan sejtett czélok sükerét biztosítja. Olvasóink közöl azok, kinek kedvök volt e lap ha­sábjain megjelent czikkeinket figyelmesben olvasni, ész­revették , miszerint mi azon — honunkban még meg­lehetősen ismeretlen — párthoz tartozunk, melly a po­litikával viszonyló tényt és lépést csak annyiban he­lyesli , csak annyiban fogadja el, mennyiben e tény, e lépés, a helyesen fölfogott hasznosság elvének kri­tériumát kiállani képes. Ránk nézve aztán mindegy, bár­mi névvel illettetünk is azok által, kik a kritikailag constatirozott tények nyomán indulni nem igyekezvén, politikai mámoruk ormain ütötték fel sátrukat. Mindenki tudja, hogy az állodalom törvény nélkül nem állhat fen. Mindenki tudja, hogy a törvénynek azok által kell hozatnia, kiket a becsület, ész , szaktudo­mány és tapasztalás aristokratiája által figyelmeztetett s fölvilágosított nemzetnek nagy része a törvényhozás­sal időszakonként megbíz. Mindenki tudja, hogy az ek­ként megválasztott nemzeti képviselők által hozott tör­vénynek azon tulajdonnal kell bírnia, melly a státus­polgárt értelmi, erkölcsi s physikai tulajdonainak tet­szés szerinti kifejlesztésében nemcsak nem akadályozza, de sőt okkal-móddal segíti, s eléje tökélyesbülése felé haladtában nem szab más határt, mint azt, mellyet egy harmadiknak, ugyan illy tetszése szerinti kifejlesztése, és az állodalom léte szükségesítnek. A kellőleg fölfogott hasznosság imez elvének alap­ján hozott törvény, semmiféle, bármi néven nevezen­dő szabadalmat, semmiféle „salus reipublicae“nek ürü­gye alatt magának érvényt­ szerezni­­igyekvő önkényt nem ismer, mert ismernie nem szabad. Ellenkező irányú törvény csak a visszaélések ezredének számára nyit rést, s előnybe helyzi azokat, amaz egyszerű oknál fogva, melly szerint szabadalmak, visszaélések és ezek társai, egyetemlegesek, s egymáshoz lánczolvák ép úgy, mint egyetemlegesek s egymáshoz lánczolvák a jogok, igazság, és haladás. Jelszavunk tehát: egyenlő jog, egyenlő kötelesség, következőleg semmiféle polgári szabadalom ! Ez így lévén, mi azon politikai s társadalmi álla­potot nevezzük szabadságnak, mellyben csak és csak a felebb érintett törvény kormányoz, vagyis: melly­ben a bírói hatalom a törvény betűje szerint ítél, a végrehajtó hatalom szinte csak a törvény betűje szerint közigazgat. Az imént említett törvény, logikai következményivel együtt, egyenlítőként minden státuspolgár feje fölött elvonul, és semmiféle szabadalmi, utolsó elemzésben, igazságtalanság s erkölcstelenség felé vezető kivétele­ket nem ismervén, mindenkit egyformán védelmez , s a beszámítás fokmérőjét szemmel tartván, mindenkit egyformán büntet. Íme ez: egyenlőség! Tehát az egyenlőség és szabadság szükségkép föltételezik egy­mást. Az egyik conditio sine qua non-ja a másiknak. Ha ez való, való az is, miszerint A már többször érintett törvénynek logikai corolla­­riumaként jelenik meg: a testvériség. De maradjunk a ténylegesség terén , s legyünk világosak ! A kritikai­lag fölfogott hasznosság elvének alapján hozott polgári törvény nem teszi, s nem is teheti kötelességül senki­nek: a testvériséget; de mindenki irányában igazsá­gos lévén, az emberek tökéletlensége következtében keletkezett szenvedélyeket, minép. o. a gyűlölet, irigy­ség , stb — emberi módon szólva — mérsékli, és az igazságtalan szabadalom teremtette polgári egyenlőtlen­ség megsem­mitésével, sok rész szenvedélynek, mely­­lyek épen a kölcsönös lehető szeretet létre-nem­ jöhe­­tésének — legalább nagy mértékben —hatalmas okai, elejét veszi, így tehát az egymást kölcsönösen föltételező szabad­ság és egyenlőség állapotát előidéző, s illetőleg meg­erősítő, törvénynek utolsó elemzésben vett logikai kö­vetkezményei, mellyek természeti igazságuknál fog­va csak engesztelőleg hathatnak a társaságo­s polgá­rokra, fokonként közvetítik azon polgári állapotot, mellyben a testvériség nemcsak keresztényi, de tár­sadalmi erényül is tekintetik. A törvényhozó, melly e szót: testvériség, az alkot­mány homlokára följegyzi, inkább csak közvetve, mint közvetlenül, akar hatni az erkölcsökre , mellyeknek ismét a jövő törvény hozására kell befolyással lenniök, és igy tovább az erkölcsök s törvények kölcsönös ha­tásainak alapján foly a tökélyesbülés felé irányzott nagy munka, melly, ha már bizonyos pontig haladott, a pol­gárok többé nem szabadalmi, egy harmadiknak rová­sára élő, kasztok­, hanem mindennapi foglalkozásuk szerint osztályoztatak. Mi nem vagyunk baráti az ideológiának, s ép azért szeretnék, hogy minden státuspolgár, bármelly tör­vény uralma alatt él, de kivált ha szerencséje jutott a fönebb magasztalt törvény által kormányoztatnia, szün­telenül szem előtt tartsa s tettlegesítse e politikai erényt tartalmazó mondatot: vive régi civili conformiter — élj a polgári törvények szerint. Nagy Kanizsa , april 24. E napokban várjuk a csendőröket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nálunk csend vagy rend nem volna , csak azt, hogy ezután nyugodtabban fogunk alhatni, mert lesznek kö­zöttünk, kik helyettünk hivatalosan őrködnek. Különben erélyes tisztviselőink mindent lelkiismeretesen végeztek s elkövettek, hogy panaszunk ne legyen. Sokat kö­szönhetünk e tekintetben F... főbíró úrnak, ki rendőri dol­gokban olly szigorral és serénységgel járt el, hogy mindnyá­junk elismerését kiérdemlette. Ő nem sokat szokta halasztgatni a dolgot; egy 24 óra alatt elvégzi az egész processust, a bű­nös elfogva, bezárva , megbüntetve , vagy illető helyére küldve lévén. Sajnos dolog, hogy Kanizsa városának csupán egy börtöne van... Ide kell összezárni mindenféle befogott egyént, nőt, férfit, öreget, ifjút stb. s ennek physikai és erkölcsi rész kö­vetkezményeit nem szükség sokat magyarázni___És ez az egy tömlöcz is, milly küszködt, sötét, ronda fészek !.. Még innen sem igen fogna ám valami kedvező jelentést adni a börtönvizs­gáló küldöttség. Reméljük, s úgy halljuk , hogy fogházunkon minél előbb tetemes változás fog történni, s valahára megér­jük , hogy a börtön javítója, nem pedig megrontója lesz a bűnösnek. Ha csendőreink megérkeztek, eljárásukról majd szólandok. ") Csak szerfölött ne kínozzuk fejünket. Mert hol tisztult fogalmak nincsenek, Ott épen jókor jő egy kurta szó. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. LAMARTINE ÉR ÉS LEMAITRE FRIGYES. Lamartine úr Toussaint-Louverture czimű drámáját a Port- Saint-Martini színháznak adta át, s a főszerepet abban Le­­maitre Frigyesnek kelle játszani. Egy elmés kronista, a­ki a Credit-ben vasárnaponkint egy „újdonság-vadászatnak“ czimzett toldalékot közöl, — Lamar­tine úr fennérintett drámájánál következő történetkől beszél: Két hó előtt Lemaitre Frigyes Saint-Pontba utazott, hol Lamartine úr tartózkodott, kérdezvén őt, ha nem szándé­koznék-e rövid idő múlva vissza Párisba ? — Még nem, felesé a költő, sőt megvallom önnek, szán­dékom, minél tovább csak lehet, Saint-Pontban maradni. — Az ördögbe! kiálta fel a színész, az nekem teljességgel nem tetszik. — Miért? — Szükségem volna szerepem bizonyos helyeinél néha­­néha ön tanácsára, s nehezemre esnék mindannyiszor száz mértföldet utazni. — Igazság, felelt Lamartine úr; a jövő héten Párisban leszek. A költő szavának állott, s Lemaitre Frigyes meglátogato­tt az Egyetem­­ utczájában levő szállásán, s miután tragédiájá­ról beszéltek, csupa kíváncsiságból kérdé: ha nem volna-e szándéka a nemzeti gyűlésben rövid idő múlva megjelenni ? — Még nem, mond Lamartine úr ; holmi végzendőim vannak.. . . — Bocsásson meg, ha önt igaztalanságról vádolom, felesé Frigyes; szükséges hogy önt a gyűlésben lássák; a közön­ségnek tudnia kell, hogy ön valóban Párisban van; hogy tra­gédiájával foglalkozik, hogy a próbákon jelen van ; s hogy a Toussaint-Louverture nem azon mindennapi művek egyike, mellyek valamelly egyszerű igazgató segedelmével jönnek szín­padra. Lamartine úr még e párbeszéd napján a gyűlésbe ment. A költő azt híve, miszerint dolgát a színészszel bevégezte, de nem tudta, milly nagy Machiavell körmei közé jutott. A színész ismét meglátogata a költőt. — Mondja csak meg, kérem, Lamartine úr, miért nem beszél ön többé ? — De, nekem úgy tetszik, kedves Frigyes úr, hogy fél­órája már, mióta önnel folytonosan beszélgetek. — Ön nem ért engemet. Azt kérdem, mért nem szónokol ön a nemzetgyűlésben ? — Mert épen most semmi mondanivalóm sincs. — Még nem láttam önt a szószéken, folytató a színész, s megvallom, szeretném önt hallani, valamit tagjáztatáso­s hang­­változatiból felfogni; öntől tanulhatom meg egyedül a har­madik felvonásbani nagy beszédem színezetét. — Felolvasandom azt, ha ön kívánja. — Pah ! ez egészen más. Itt k­ószobájában, ebecskéi s az én jelenlétemben nem lehet meg önben a szent tűz; szüksé­ge van önnek a szószék triposzára. Ha ön el nem határozza magát arra, hogy a legközelebbi napok egyikén szónokoljon, nem állhatok jót a harmadik felvonás kimeneteléről. — Jól, ám legyen, válaszolt nyíltszivűen a költő, szónok­iok holnap. Ma estve egy karzati jegyet külden­ek önnek. Lamartine úr a meghatározott napon csakugyan szónokolt, Lemaitre Frigyes azonban nem sietett a gyűlésbe Lamartine úr szónoklatát meghallgatni. Annyit kivitt, hogy czélját elérte. Meg lévén győződve, miszerint Toussaint-Louverture kedvező síikere ép annyira függött a szerző híre-nevétől, mint magának a mű­nek belbe­csétől, a színész Lamartine urat rábírta, hogy Párisba jöjjön, a gyűlésbe menjen, és ott szónokoljon, nehogy a nagy költő a közönségnél nagyon is feledésbe menjen. NAPOLEON JÓSLATAI. Mindenki ismeri a császár által Sz. Ilona szigetén toll alá mondott hires jóslatokat. Ezt, melly mindnyája közt a leg­meglepőbb , tulajdon kezével irta Elba szigetén. Ritka törté­neti pontossággal festvék ebben korunk politikai jelleme, s eseményei. Hitelessége nem vonatkozik kétségbe, minthogy Napoleon

Next