Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-28 / 65. szám

­) Lásd FESTI SAPLÓ 61. és 63-d. számát. Az ellenzéki független hírlapok azonban komolyan intik a franczia népet, hogy, rendet és mérsékletet tartva, vigyáz­zon , miszerint az eléje vetett tőrbe ne essék. Ellenben ko­moly petitiók, mellyek igen számos és tekintélyes polgártól irvák alá, nyújtatnak folytonosan a nemzetgyűléshez a Barocke úr által beadott törvényjavaslat ellen, s elfogadása esetére, az adónak általános megtagadása terveztetik, sőt némel­yek állítása szerint még keményebb demonstrációkra is készeknek kell lennünk. Cavaignac és Lamoridiére tábornokok igen határ­­zottan nyilatkoztak a törvényjavaslat ellen. Azt látom a dol­gok folyamából, miszerint a két — republikánus és monar­­chi­us — párt közötti harcz alig fog a journáli és nemzet­gyűlési vitákkal eldöntetni. Baroche­­ír és társai ünnepélyesen állítják ugyan, misze­rint ők szentül meg akarják tartani az alkotmánynak mind be­tűjét , mind szellemét, de itt gonoszak az emberek, s annyi csalódás után már mit sem akarnak hinni, hanem mindent tudni, azaz, alapos oknál fogva meggyőződni a tények mi­voltáról, mondván, hogy, a hit csak ott kezdődhetik, hol az alapos okokon sarkalló tudománynak vége van. — A gonosz bizalmatlanság! Illy átkozott körülmények közt mit csinál a kormány, hogy Barocke úr törvényjavaslatát keresztülvihesse ? Az orosz­­irányú görög kormányt, s a szabadelvű angol nemzetet ér­deklő kárpótlási kérdést — mellyben a franczia diplomatia csú­nyául fölsült — fölhasználja ürügyül, és hazahíja követét Lon­donból ! Ezen látszólag erélyes, de önmagában igen ártatlan lépés­sel a franczia kormány diplomatikailag akart tömjénezni az is­meretes nemzeti büszkeségnek, remélvén, hogy ekkér kül­­ügyekkel foglalkoztatván a népet, figyelmét a szőnyegen levő választói­ jog reformjavaslatától majd elvonandja. Fog-e neki s a bourgrave-oknak ezen diplomatát tour de Bosco, ezen diplomatát mennyköhárító használni? meglátjuk. Hogy a franczia népnek haladni akaró része nem ért egyet a mostani kormánynyal, és hogy magát semmiféle csel által fél­revezettetni hagyni kedve nincs, az egész magaviseletéből megtetszik. A nép és kormány —­ sok esetben — két kü­lönböző lény lévén, az utóbbinak csak akkor van ereje, mi­dőn az előbbivel egyetért. Alboni kisasszony, kit önök is ismernek, Meyerbeer prófé­tájában a Theatre de la nation színpadán Vieles szerepében lépett föl. Mi azt hittük, hogy csak Garcia asszony képes kellőleg énekelni e nagyszerű szerepet, azonban csodálva lát­juk most, miszerint Alboni, mint Fidel, új tünemény! Ugyan­azon szerepet Garcia máskép, s Alboni ismét máskép fogják föl és éneklik — mindketten fölségesen! Úgy látszik, hogy a művészet csakugyan isteni eredetű, miért is határt nem ismer. Adieu! ■ Paris, máj. 22. A tegnapi üléssel foglalkozik egész Páris, Cavaignac és Hugo Victor a nap hősei. Az első inkább mint a másik, mert kevesen hitték akkor, midőn a törvényjavaslat legelőször szóban forgott, hogy Cavaignac mint ellensége lé­­pend fel. Ez áron aligha fogták volna el is kezdeni. Azonban már visszalépni nem lehet. Cavaignac-ot említvén meg a mi­­niszterális lapok, róla s egész beszédéről tisztelettel szólnak, és sajnálkozásukat fejezik ki a fölött, hogy nincs azok közt, kik a törvényjavaslat védelmére följegyezvék, azt hiszik, hogy a tábornok következetlenség és elpártolás nélkül véd­­hette volna e törvényt. „Cavaignac tábornok, mond a Journ. d. Deb. csak tegnapi republikánus, és adja az Isten, hogy mindenki ollyan legyen, mint ő ; de ámbár csak tegnapi, ne­ki mégis akarnia kell, ö mégis akarja a rendet a köztársa­ságban ; ö neki akarni kell s akarja is a köztársaságot, egy erős és rendes kormánynak minden föltételivel. Neki nem lehet, és nincs is köze a socialismus és communismus fejet­­lenségi zászlajával. Erről kezeskednek nekünk jelleme, be­szédei és cselekedetei. Ollyan ember, kinek azon szerencse jutott, hogy megmentse Francziaországot: 1848. jún. 25-től decemberig 10-kéig egy átgázolhatlan mélység által van elvá­lasztva a sociális és demokratikus (?) köztársaságtól. Az ő politikája távol van a korlátlan sajtótól, a korlátlan egyesü­l­­hetési jogtól , ezt tapasztalásból tudjuk, és mégis miért sza­vazott a korlátlan választási jog mellett ? miért ellensége az új törvénynek ? Ez az, mit nem tudunk magunknak megma­gyarázni, ez az, mit rész néven veszünk a tisztelt tagnak ak­kor, mikor egyúttal kénytelenek vagyunk igazságosaknak len­ni mérséklete és beszédének komolysága iránt.“ — A szólók főnöke Hugo Victor volt, csinos beszéde, mint mindig, most is hatásos volt, melly hatást azonban a jobb oldal számos fél­­beszakasztásai által gyengíteni iparkodott. A lapok már őt inkább meg merik támadni, mert benne csak írót és szónokot látnak — m­íg Cavaignac tábornok. — A választási törv­­javaslat tárgyalása kezdetén az ellen­zék nagy taktikát fejtett ki: nyugalom, határozottság s tör­vény iránti tisztelet bélyegző beszédeit. A többség aggódva kezd nézni győzelmére — melly egyébiránt bizonyos — és attól tart, hogy e győzelem inkább veszteséghez hasonlítand. Az ellenzéki lapok Francziaország sympathiáit kétségtelenül megnyerve hiszik ügyöknek, és győzelmet kiáltanak a csata kezdetén. Azt hiszik, az első nap határozó volt. A baloldali szónokok általános nyugodtsága és szilárdsága minden vétkes ingerkedést megsemmisítettek. A tizenhétnek javaslata már egy kialudt tiszük, nem gyújthat, s igy nem veszélyes. A polgárháborút lehelleníté a szónokai által nyilvánult nép­okosság. Jövőre e törvénynek legnagyobb veszélye megszűnt. A mi biztositá a reactio győzelmét 1849-ki júniusban, nem volt egyéb, mint Ledru-Rollinunk véletlenül kiejtett szavai, mellyek a népet fegyverre szób­ták; a mi jelenleg az ellenzék győzelmét biztosítja nem egyéb, mint a törvényrei hivatko­zás , mellyet szónokai a legméltóságosb s nyugodtabb han­gulatban meg is tettek. Páris, máj. 19. Közöljük a franczia táborkar egyik segé­dének tudósítását Changarnier tábornok magaviseletéről a jelen mozgalmakban : „Changarnier tábornok magánkívül van, hogy a mostani passiv ellentállás nem szolgáltat neki alkalmat a június 13-dikai babérkoszorúhoz újat fűzhetni. Igen mogorva és szeszélyes a körültelevők iránt, s folyton szidja a gyáva söpredék népet. .Azt mondják : nincsenek fegyvereik, hadd jöjjenek, adok én nekik negyvenezer puskát töltéssel együtt, ha verekedni akarnak.* 1. 2 3 4 5 6 7 Ezek a tábornok saját sza­vai. — Changarnier tábornoktól a népre megyek át; ebből láthatja ön, hogy a rendet szorosan megtartom. Hallja csak ön, miilyen dalt énekelnek a külvárosi munkások műhelyeik­ben ; sajnálom, hogy szerzőjét ki nem­ tudhatom : „Madame reac’, avait promis (bis) De fairé égorger tout Paris , (bis) Mais le coup a manqué Gräce ä not’ fennete.“ Nagybritannia, London, május 20. A Morning Post nem legkellemesb ki­tételeket használ a franczia külügyministerrel szóltában, s őt az előtte idegen ügyek miniszterének nevezi („Le m­inistre des affaires, qui lui sont étrangéres“). Az oppositio rajongása, hogy Palmerston nem becsületesen járt el a görög ügyben Francziaország ellenében, nemsokára elnémul , s merő gya­­núsítgatásnak bizonyuland be. Nem Palmerston hibája volt, hogy a franczia gőzös a londoni egyezkedéssel későn érkezett meg Athénében, s Gros űr közbenjárását bevégzettnek lenni nyilvánította, mire az öreg Parker admirál, megunván az örö­kös fecsegést s jegyzékirat- váltásokat amúgy igazi angol­­tengerészi modorban, komoly fenyegetődzései által véget ve­tett. Egyébiránt Paciscomk Portugália irányábani követelé­sei még nincsenek bevégezve, s az angol lapok be nem látják, miért nem folytathatná a franczia kormány jó szolgálatát ezen kérdés megoldására alkalmazni, hogy az állat az Anglia és Francziaország közötti jó egyetértés ismét helyre­állítassák. Sem Palmerston, sem tiszttársai nem érdemelnek szemrehá­nyásokat azon mód iránt, melly szerint ez ügyet a parlia­­mentben kezelték, s ha a Times vétkül tulajdonítja nekik, hogy a levelet, melly Drouin de l’Huys urat Párisba hivá, föl nem olvasák, mig azt Lahitte a nemzeti gyűlésben közlötte, ez onnan magyarázható, mivel a franczia követ, Párisbai hi­vatását Palmerstonnal közölte ugyan, de semmi leírást nem adott át neki, sem hátra nem hagyott. Az egész dolog igen jelentéktelen természetű; tagadni azonban nem lehet, hogy csakugyan a párisi bourgraveok részére jól ütött ki, s­ ama hires választási jogcsonkitás elfogadását biztositandja. Ez volt a terv, s ehez csatlakozott még a francziák Waterloo-vai em­lékezetének s az angolok iránti gyülölségnek szándékos föl­ébresztése. Akaratlanul is fel kell kiáltanunk: .Mi kett és ész­­szel kormányoz­tatik a világ . Olaszország. Genua, máj. 13. Az Italia melléklapja tegnap elkobozta­­tott­ értekezést tartalmazván Mazzinitól a lombardi felkelés­­s az 1848—ki piemonti hadjáratról. Roma. A Statuto szerint f. hó 20-án Consistorium fogott tartatni s abban a pápa szokás szerint beszédet mondani. Hír­lik, hogy a pápa e beszédében először a külhatalmasságok segélyét s a turini érsek elfogatását fogja megemlíteni, s azután az egyházi állodalom jövendő szervezésére áttérni. A szabadszellemű­ párt e tárgybak­i reménye nem igen vérmes. A könyvvizsgáló hivatal azalatt folytonosan működik és a fog­házak nem képesek a foglyokat mind befogadni. Helvetia, Zürich, május 16. E napokban itt, bizonyos Czarniewszky úr, állítólag szerb­ születésű, ki magát Kossuth egykori ügy­vivőjének adta ki, a rendőrség által elfogatott. Elfogatásának oka még nem tudatik. Némellyek tudni akarják, hogy a fran­czia kormány titkos ágense volt. — Zichy gróf, Batthyáni grnő sógora, ki még mindig Rorsch­achban él, jelenen itt van. — Május 19. Czarniewszky állítólagos kém felöl, ki még folyvást őrizet alatt van, semmi hivatalos határozat nem tuda­­tik. Atalában azon hír kering, hogy nála igen fontos levele­zések találtattak az ausztriai és orosz kormánynyal, valamint a menekvők névsorozata is. Németország, Berlin, május 23. Az igazgatási tanács ma tarta első ülé­sét Berlinben. Poroszország újonan kinevezett meghatalma­zottja Sydow ur abban azon indítvány­t teendi, hogy a feje­delmi collegium tagjai 10 nap alatt hivassanak össze. Biztosan állítják, miszerint erélyesen szándékoznak eljárni a frankfurti lépések ellenében. Egyelőre Radovicz ur kilépése nem szól ezen erély mellett, s a nevetségesség átka, mellyben Porosz­­ország már teljes mértékben részesült, a mostani státusférfiak által folytatva is, bizonyosan a legkövetkezetesb nagylelkűség­nek sat. fog bebizonyulni. A király egyébiránt, mint látszik, Radovicz úrral kiegyezkedett. Egy sajátkezüleg irt levéllel, mellyben Radovicz ur családi fájdalmáról kegyesen vigaszta­­lólag emlékezik meg, az első oszt. vörös Sasrendet küldötte meg. —Lefelege altiszt hármas vasat hord, hat rendőr van szo­bájában és két katona töltött fegyverrel áll őrt ajtaja előtt. Vallatásakor elmeháborodottsága nem bizonyult be, egyéb­iránt arról orvosi vélemény fog adatni. Politikai rajongás s külső indító­ ok e merénynél nem szerepelt; úgy látszik a bűn­tény egyedül onnan forrásozik, mert Lefeloge egy katonának állása és törekvése között leküzdhetlen ellentétbejött. A Meyen­s Berends urak elfogatásán kívül tegnap Bernstein ur az Ur­wählerzeitung szerkesztője és a városi küldött Kunovsky, ma reggel pedig Streckfuss ur fogattak el. A Nationalzeitung azonban jelenti, hogy a nevezett urak vallatás nélkül ismét elbocsátottak. Lipcse, máj. 19. Tegnapelőtt éjjel következő esemény adta itt magát elő. Egy katona, ki a májusi események következ­tében a katonai laktanyában fogva tartatott, s mint mondjuk 15 évi fegyelmi fogságra (mások szerint halálra) ítéltetett, meg­kísérte a fogságábeli megszökést. Ágyneműből összefont kö­télen bocsátkozott le, de a kötél rövid lévén, (mások szerint elszakadván) meglehetős magas ugrást kelle tennie, melly szerencsétlenül történvén annyira megfic­amitá lábát, hogy nem volt képes fölkelni. De némellyek közbejött segélye által sike­rülhet vala menekülnie, ha az éjjeli őr zajt nem ütött volna. Ez rendőröket idézett elő s a szerencsétlen ismét elfogatott. Baden-Baden, máj. 14. Az itt szállásoló 24-dik gyalog­ezred , valamint minden a badeni nagyherczegségben talál­tató porosz és badeni hadseregek parancsot kaptak , hogy azon esetre , ha Francziaországban lázadás ütne ki, a Rajnán átvezető pontokat azonnal foglalják el, s Francziaország bel­sejébe nyomuljanak.—Legalább igy ir a Neue Deutsche Zeitung. BÉCSI LAPOKBÓL. Fremd, bl. A magyar conservativek gyakrabban tartanak ta­­nácskozmányokat. Nagy reformoknak néznek elibe, s e tekintet­ben az erősebben mint valaha képviselt párt főnökeinek a kor­mány nevezetes engedményeket szándékoznék adni. — Lloyd. A postaigazgatóság közhírré teszi, hogy a duna­­gőzhajózási társasággal kötött további egyezkedés folytán jan. 4 -től kezdve a levelek hetenkint négyszer Földvár-, Paks-, Tolna-, Vukovár-, s Karloviczra; hetenkint pedig kétszer Pancsova-, Kubin-, Fejértemplom-, Újpalánkára és Szepsire (Új-Moldova) fognak küldetni. Oest. Reichszeitung. A rugonymézga körüli ipar mind in­kább terjed s magas fokra fog fejlesztetni. Egy itteni gyárban kísérleteket tesznek a rugonymézgát földabroszok s tervek le­nyomására használni; ennél azon előny mutatkozik, hogy az illy földabrosz tetszés szerinti alakban tétethetik össze anélkül, hogy hajlást vagy hajlás által sérvet kapna. NÉPNEVELÉSI ÜGY. ') Folytatás. c) Lássuk már a néptanítók teendőit iskolai körükben és azon kívül. A tanítónak álalában birnia kell azon helyes tapintattal, hogy növendékeinek testi és szellemi kiképzésüket czélszerűen elő­mozdítsa , mire nézve legtöbb hatást gyakorolhat az által, ha önmaga mint szelíd, erkölcsös és szorgalmas ember, növendé­kei s a közönség előtt is mindig jó példával, s ez által az életre helyesli irányt adólag jár el szép hivatásában. Rendsze­rére nézve részletes­ szabályokat a következő általános elve­ket óhajtanak legkitűnőbben szem előtt tartatni: 1) A néptanító mindenek felett nyerje meg növendékeinek és közönségének szeretetét s bizalmát. 2) Az oktatás minőségét és mennyiségét mindig a növen­dék kora­ és tehetségéhez alkalmazza. 3) Igyekezzék a tanítást, növendékei felfogását könnyíteni az által, hogy a tanulmányokat tisztán, érthetőleg, és nemcsak elméletileg, de lehetségig gyakorlatilag is mindig adja elő, magyarázza meg. 4) Eszközölje növendékiben az oktatásnak érdekessé és kellemessé tételét, az eddig tapasztalhatott gépies tanítási rendszert száműzze. 5) A tantárgyakat helyesen, és mindig a polgári elöljáró­ság beleegyezésével, s a kormánytól adott utasítás szerint vá­­laszsza meg és rendezze, valamint a különböző foglalkozású tanórákat is czélszerűen oszsza fel. 6) Oktatásaiban a szelídség és türelem mindig főtulajdona legyen; a melly tanító növendékei irányában indulatos,ke­gyetlen, az, tanító és népnevelő egy pillanatig sem lehet. Fe­­nyítsen hibákat, de indulat s ingerültség nélkül, úgy, hogy az által erkölcsileg javítson. 7) Növendékeit igyekezzék képzelhető életpályájukra elő­­készítni, s e végre főtantárgyul mindig az életre­ legszüksé­­ges­ tanulmányt tűzze ki. Egyébiránt a tanítási módszert mindig az okosság és kö­rülmények határozhatják meg, mellynek foganatát egyedül a szeretet lelke biztosít. A népnevelő iskolán kívül is hivatva van, minden előfordu­landó alkalomkor növendékeire, sőt a helység lakosságára is erkölcs leír­hatn , azokat hibáikul, balfogalmaikra, nevelési jobb irányukra figyelmeztetni, botlásaikért, ferde magok vise­­let­éit mejfriddenli s utasitni; szóval, a neveletlenségnek min­den kinövéseit kiirtani, vasiy le­galább gátolni. De e mellett óvakodjék a hit télén s eieteti­tt újításoktól, ,többet ésszel mint erővel".. . v­­tga háza körében, úgymint azonkívül, legyen szorgalmas, takarékos, rendszerein és erkölcsös, hogy a nép példájából kedvet nyerjen a javításokhoz. Óvakodnia kell min­den olly keresetmód és m­ellékfoglalatosságtól, melly tisztes állásával egybe nem fér. Szabad érásban különös szorgalmat fordítson szakismeretei bővítésére. Ne vadászsza az előkelők különös kegyét, de ne is keveredjék a nép söpredéke közé. Legyen mindenki iránt nyájas, szolgálatra szívesen kész. A haszonvágy, a fösvénységnek csak árnyéka is megfosztaná őt a nép szeretetétől. Társaságokban szerénysége mellett az al­kalmat használhatja a nép és egyes jellemek kiismerésére. Igen hasznos hatással lehetne még a népre az is, ha főleg téli vasárnapok délutánjain a helység házánál, avagy bárhol felolvasásokat tartana, népszerű magyarázat és oktatás kísé­retével. Hogy a tanítónak a neveléstanbani előhaladása, korszerű további ismeretek gyűjtése ösztönileg előmozdíttassék, igen czélszerűnek vélnék, hogy a néptanítóknak évenként, bár egy­szer, a nevelési ügyben korszerű kérdések tűzetnének ki meg­fejtés végett, az elemi népiskolák felügyeletével megbízandó igazgatóság által, és az ezekre tisztán írandó értekezések bi­zonyos határidő alatt beküldendők legyenek. Sokban követ­tük eddig a művelt külnemzeteket, miért ne követhetnék te­hát azokat e fontos nevelési ügyben, melly nálunk még sok javítást igényel, a németeket, kiknél az illy üdvös rendelmé­­nyek után az eredmények oliy áldásteljesek. Vélekedésünk szerint, ha e most érintett javaslat életbe lépetnék, igen jó eredményeket szülne, egyszersmind néptanítóink közt élén­­kebb mozgalmat, versenyzést és szellemiebb életet idézne elő. Ennek főbb c­élja az lenne, hogy az igazgatóság, tulajdon­kép pedig a kormány, kiismerhesse a jobb tanítói kapacitá­­sokat, s az önmagukat és iskoláikat is elhanyagló tanítókat is szigorúbban kiismerhetve, az iskolák irányában kellőleg in­­tézkedhessék.

Next