Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)
1850-05-28 / 65. szám
) Lásd FESTI SAPLÓ 61. és 63-d. számát. Az ellenzéki független hírlapok azonban komolyan intik a franczia népet, hogy, rendet és mérsékletet tartva, vigyázzon , miszerint az eléje vetett tőrbe ne essék. Ellenben komoly petitiók, mellyek igen számos és tekintélyes polgártól irvák alá, nyújtatnak folytonosan a nemzetgyűléshez a Barocke úr által beadott törvényjavaslat ellen, s elfogadása esetére, az adónak általános megtagadása terveztetik, sőt némelyek állítása szerint még keményebb demonstrációkra is készeknek kell lennünk. Cavaignac és Lamoridiére tábornokok igen határzottan nyilatkoztak a törvényjavaslat ellen. Azt látom a dolgok folyamából, miszerint a két — republikánus és monarchius — párt közötti harcz alig fog a journáli és nemzetgyűlési vitákkal eldöntetni. Barocheír és társai ünnepélyesen állítják ugyan, miszerint ők szentül meg akarják tartani az alkotmánynak mind betűjét , mind szellemét, de itt gonoszak az emberek, s annyi csalódás után már mit sem akarnak hinni, hanem mindent tudni, azaz, alapos oknál fogva meggyőződni a tények mivoltáról, mondván, hogy, a hit csak ott kezdődhetik, hol az alapos okokon sarkalló tudománynak vége van. — A gonosz bizalmatlanság! Illy átkozott körülmények közt mit csinál a kormány, hogy Barocke úr törvényjavaslatát keresztülvihesse ? Az oroszirányú görög kormányt, s a szabadelvű angol nemzetet érdeklő kárpótlási kérdést — mellyben a franczia diplomatia csúnyául fölsült — fölhasználja ürügyül, és hazahíja követét Londonból ! Ezen látszólag erélyes, de önmagában igen ártatlan lépéssel a franczia kormány diplomatikailag akart tömjénezni az ismeretes nemzeti büszkeségnek, remélvén, hogy ekkér külügyekkel foglalkoztatván a népet, figyelmét a szőnyegen levő választói jog reformjavaslatától majd elvonandja. Fog-e neki s a bourgrave-oknak ezen diplomatát tour de Bosco, ezen diplomatát mennyköhárító használni? meglátjuk. Hogy a franczia népnek haladni akaró része nem ért egyet a mostani kormánynyal, és hogy magát semmiféle csel által félrevezettetni hagyni kedve nincs, az egész magaviseletéből megtetszik. A nép és kormány — sok esetben — két különböző lény lévén, az utóbbinak csak akkor van ereje, midőn az előbbivel egyetért. Alboni kisasszony, kit önök is ismernek, Meyerbeer prófétájában a Theatre de la nation színpadán Vieles szerepében lépett föl. Mi azt hittük, hogy csak Garcia asszony képes kellőleg énekelni e nagyszerű szerepet, azonban csodálva látjuk most, miszerint Alboni, mint Fidel, új tünemény! Ugyanazon szerepet Garcia máskép, s Alboni ismét máskép fogják föl és éneklik — mindketten fölségesen! Úgy látszik, hogy a művészet csakugyan isteni eredetű, miért is határt nem ismer. Adieu! ■ Paris, máj. 22. A tegnapi üléssel foglalkozik egész Páris, Cavaignac és Hugo Victor a nap hősei. Az első inkább mint a másik, mert kevesen hitték akkor, midőn a törvényjavaslat legelőször szóban forgott, hogy Cavaignac mint ellensége lépend fel. Ez áron aligha fogták volna el is kezdeni. Azonban már visszalépni nem lehet. Cavaignac-ot említvén meg a miniszterális lapok, róla s egész beszédéről tisztelettel szólnak, és sajnálkozásukat fejezik ki a fölött, hogy nincs azok közt, kik a törvényjavaslat védelmére följegyezvék, azt hiszik, hogy a tábornok következetlenség és elpártolás nélkül védhette volna e törvényt. „Cavaignac tábornok, mond a Journ. d. Deb. csak tegnapi republikánus, és adja az Isten, hogy mindenki ollyan legyen, mint ő ; de ámbár csak tegnapi, neki mégis akarnia kell, ö mégis akarja a rendet a köztársaságban ; ö neki akarni kell s akarja is a köztársaságot, egy erős és rendes kormánynak minden föltételivel. Neki nem lehet, és nincs is köze a socialismus és communismus fejetlenségi zászlajával. Erről kezeskednek nekünk jelleme, beszédei és cselekedetei. Ollyan ember, kinek azon szerencse jutott, hogy megmentse Francziaországot: 1848. jún. 25-től decemberig 10-kéig egy átgázolhatlan mélység által van elválasztva a sociális és demokratikus (?) köztársaságtól. Az ő politikája távol van a korlátlan sajtótól, a korlátlan egyesülhetési jogtól , ezt tapasztalásból tudjuk, és mégis miért szavazott a korlátlan választási jog mellett ? miért ellensége az új törvénynek ? Ez az, mit nem tudunk magunknak megmagyarázni, ez az, mit rész néven veszünk a tisztelt tagnak akkor, mikor egyúttal kénytelenek vagyunk igazságosaknak lenni mérséklete és beszédének komolysága iránt.“ — A szólók főnöke Hugo Victor volt, csinos beszéde, mint mindig, most is hatásos volt, melly hatást azonban a jobb oldal számos félbeszakasztásai által gyengíteni iparkodott. A lapok már őt inkább meg merik támadni, mert benne csak írót és szónokot látnak — míg Cavaignac tábornok. — A választási törvjavaslat tárgyalása kezdetén az ellenzék nagy taktikát fejtett ki: nyugalom, határozottság s törvény iránti tisztelet bélyegző beszédeit. A többség aggódva kezd nézni győzelmére — melly egyébiránt bizonyos — és attól tart, hogy e győzelem inkább veszteséghez hasonlítand. Az ellenzéki lapok Francziaország sympathiáit kétségtelenül megnyerve hiszik ügyöknek, és győzelmet kiáltanak a csata kezdetén. Azt hiszik, az első nap határozó volt. A baloldali szónokok általános nyugodtsága és szilárdsága minden vétkes ingerkedést megsemmisítettek. A tizenhétnek javaslata már egy kialudt tiszük, nem gyújthat, s igy nem veszélyes. A polgárháborút lehelleníté a szónokai által nyilvánult népokosság. Jövőre e törvénynek legnagyobb veszélye megszűnt. A mi biztositá a reactio győzelmét 1849-ki júniusban, nem volt egyéb, mint Ledru-Rollinunk véletlenül kiejtett szavai, mellyek a népet fegyverre szóbták; a mi jelenleg az ellenzék győzelmét biztosítja nem egyéb, mint a törvényrei hivatkozás , mellyet szónokai a legméltóságosb s nyugodtabb hangulatban meg is tettek. Páris, máj. 19. Közöljük a franczia táborkar egyik segédének tudósítását Changarnier tábornok magaviseletéről a jelen mozgalmakban : „Changarnier tábornok magánkívül van, hogy a mostani passiv ellentállás nem szolgáltat neki alkalmat a június 13-dikai babérkoszorúhoz újat fűzhetni. Igen mogorva és szeszélyes a körültelevők iránt, s folyton szidja a gyáva söpredék népet. .Azt mondják : nincsenek fegyvereik, hadd jöjjenek, adok én nekik negyvenezer puskát töltéssel együtt, ha verekedni akarnak.* 1. 2 3 4 5 6 7 Ezek a tábornok saját szavai. — Changarnier tábornoktól a népre megyek át; ebből láthatja ön, hogy a rendet szorosan megtartom. Hallja csak ön, miilyen dalt énekelnek a külvárosi munkások műhelyeikben ; sajnálom, hogy szerzőjét ki nem tudhatom : „Madame reac’, avait promis (bis) De fairé égorger tout Paris , (bis) Mais le coup a manqué Gräce ä not’ fennete.“ Nagybritannia, London, május 20. A Morning Post nem legkellemesb kitételeket használ a franczia külügyministerrel szóltában, s őt az előtte idegen ügyek miniszterének nevezi („Le ministre des affaires, qui lui sont étrangéres“). Az oppositio rajongása, hogy Palmerston nem becsületesen járt el a görög ügyben Francziaország ellenében, nemsokára elnémul , s merő gyanúsítgatásnak bizonyuland be. Nem Palmerston hibája volt, hogy a franczia gőzös a londoni egyezkedéssel későn érkezett meg Athénében, s Gros űr közbenjárását bevégzettnek lenni nyilvánította, mire az öreg Parker admirál, megunván az örökös fecsegést s jegyzékirat- váltásokat amúgy igazi angoltengerészi modorban, komoly fenyegetődzései által véget vetett. Egyébiránt Paciscomk Portugália irányábani követelései még nincsenek bevégezve, s az angol lapok be nem látják, miért nem folytathatná a franczia kormány jó szolgálatát ezen kérdés megoldására alkalmazni, hogy az állat az Anglia és Francziaország közötti jó egyetértés ismét helyreállítassák. Sem Palmerston, sem tiszttársai nem érdemelnek szemrehányásokat azon mód iránt, melly szerint ez ügyet a parliamentben kezelték, s ha a Times vétkül tulajdonítja nekik, hogy a levelet, melly Drouin de l’Huys urat Párisba hivá, föl nem olvasák, mig azt Lahitte a nemzeti gyűlésben közlötte, ez onnan magyarázható, mivel a franczia követ, Párisbai hivatását Palmerstonnal közölte ugyan, de semmi leírást nem adott át neki, sem hátra nem hagyott. Az egész dolog igen jelentéktelen természetű; tagadni azonban nem lehet, hogy csakugyan a párisi bourgraveok részére jól ütött ki, s ama hires választási jogcsonkitás elfogadását biztositandja. Ez volt a terv, s ehez csatlakozott még a francziák Waterloo-vai emlékezetének s az angolok iránti gyülölségnek szándékos fölébresztése. Akaratlanul is fel kell kiáltanunk: .Mi kett és észszel kormányoztatik a világ . Olaszország. Genua, máj. 13. Az Italia melléklapja tegnap elkoboztatott értekezést tartalmazván Mazzinitól a lombardi felkeléss az 1848—ki piemonti hadjáratról. Roma. A Statuto szerint f. hó 20-án Consistorium fogott tartatni s abban a pápa szokás szerint beszédet mondani. Hírlik, hogy a pápa e beszédében először a külhatalmasságok segélyét s a turini érsek elfogatását fogja megemlíteni, s azután az egyházi állodalom jövendő szervezésére áttérni. A szabadszellemű párt e tárgybaki reménye nem igen vérmes. A könyvvizsgáló hivatal azalatt folytonosan működik és a fogházak nem képesek a foglyokat mind befogadni. Helvetia, Zürich, május 16. E napokban itt, bizonyos Czarniewszky úr, állítólag szerb születésű, ki magát Kossuth egykori ügyvivőjének adta ki, a rendőrség által elfogatott. Elfogatásának oka még nem tudatik. Némellyek tudni akarják, hogy a franczia kormány titkos ágense volt. — Zichy gróf, Batthyáni grnő sógora, ki még mindig Rorschachban él, jelenen itt van. — Május 19. Czarniewszky állítólagos kém felöl, ki még folyvást őrizet alatt van, semmi hivatalos határozat nem tudatik. Atalában azon hír kering, hogy nála igen fontos levelezések találtattak az ausztriai és orosz kormánynyal, valamint a menekvők névsorozata is. Németország, Berlin, május 23. Az igazgatási tanács ma tarta első ülését Berlinben. Poroszország újonan kinevezett meghatalmazottja Sydow ur abban azon indítványt teendi, hogy a fejedelmi collegium tagjai 10 nap alatt hivassanak össze. Biztosan állítják, miszerint erélyesen szándékoznak eljárni a frankfurti lépések ellenében. Egyelőre Radovicz ur kilépése nem szól ezen erély mellett, s a nevetségesség átka, mellyben Poroszország már teljes mértékben részesült, a mostani státusférfiak által folytatva is, bizonyosan a legkövetkezetesb nagylelkűségnek sat. fog bebizonyulni. A király egyébiránt, mint látszik, Radovicz úrral kiegyezkedett. Egy sajátkezüleg irt levéllel, mellyben Radovicz ur családi fájdalmáról kegyesen vigasztalólag emlékezik meg, az első oszt. vörös Sasrendet küldötte meg. —Lefelege altiszt hármas vasat hord, hat rendőr van szobájában és két katona töltött fegyverrel áll őrt ajtaja előtt. Vallatásakor elmeháborodottsága nem bizonyult be, egyébiránt arról orvosi vélemény fog adatni. Politikai rajongás s külső indító ok e merénynél nem szerepelt; úgy látszik a bűntény egyedül onnan forrásozik, mert Lefeloge egy katonának állása és törekvése között leküzdhetlen ellentétbejött. A Meyens Berends urak elfogatásán kívül tegnap Bernstein ur az Urwählerzeitung szerkesztője és a városi küldött Kunovsky, ma reggel pedig Streckfuss ur fogattak el. A Nationalzeitung azonban jelenti, hogy a nevezett urak vallatás nélkül ismét elbocsátottak. Lipcse, máj. 19. Tegnapelőtt éjjel következő esemény adta itt magát elő. Egy katona, ki a májusi események következtében a katonai laktanyában fogva tartatott, s mint mondjuk 15 évi fegyelmi fogságra (mások szerint halálra) ítéltetett, megkísérte a fogságábeli megszökést. Ágyneműből összefont kötélen bocsátkozott le, de a kötél rövid lévén, (mások szerint elszakadván) meglehetős magas ugrást kelle tennie, melly szerencsétlenül történvén annyira megficamitá lábát, hogy nem volt képes fölkelni. De némellyek közbejött segélye által sikerülhet vala menekülnie, ha az éjjeli őr zajt nem ütött volna. Ez rendőröket idézett elő s a szerencsétlen ismét elfogatott. Baden-Baden, máj. 14. Az itt szállásoló 24-dik gyalogezred , valamint minden a badeni nagyherczegségben találtató porosz és badeni hadseregek parancsot kaptak , hogy azon esetre , ha Francziaországban lázadás ütne ki, a Rajnán átvezető pontokat azonnal foglalják el, s Francziaország belsejébe nyomuljanak.—Legalább igy ir a Neue Deutsche Zeitung. BÉCSI LAPOKBÓL. Fremd, bl. A magyar conservativek gyakrabban tartanak tanácskozmányokat. Nagy reformoknak néznek elibe, s e tekintetben az erősebben mint valaha képviselt párt főnökeinek a kormány nevezetes engedményeket szándékoznék adni. — Lloyd. A postaigazgatóság közhírré teszi, hogy a dunagőzhajózási társasággal kötött további egyezkedés folytán jan. 4 -től kezdve a levelek hetenkint négyszer Földvár-, Paks-, Tolna-, Vukovár-, s Karloviczra; hetenkint pedig kétszer Pancsova-, Kubin-, Fejértemplom-, Újpalánkára és Szepsire (Új-Moldova) fognak küldetni. Oest. Reichszeitung. A rugonymézga körüli ipar mind inkább terjed s magas fokra fog fejlesztetni. Egy itteni gyárban kísérleteket tesznek a rugonymézgát földabroszok s tervek lenyomására használni; ennél azon előny mutatkozik, hogy az illy földabrosz tetszés szerinti alakban tétethetik össze anélkül, hogy hajlást vagy hajlás által sérvet kapna. NÉPNEVELÉSI ÜGY. ') Folytatás. c) Lássuk már a néptanítók teendőit iskolai körükben és azon kívül. A tanítónak álalában birnia kell azon helyes tapintattal, hogy növendékeinek testi és szellemi kiképzésüket czélszerűen előmozdítsa , mire nézve legtöbb hatást gyakorolhat az által, ha önmaga mint szelíd, erkölcsös és szorgalmas ember, növendékei s a közönség előtt is mindig jó példával, s ez által az életre helyesli irányt adólag jár el szép hivatásában. Rendszerére nézve részletes szabályokat a következő általános elveket óhajtanak legkitűnőbben szem előtt tartatni: 1) A néptanító mindenek felett nyerje meg növendékeinek és közönségének szeretetét s bizalmát. 2) Az oktatás minőségét és mennyiségét mindig a növendék kora és tehetségéhez alkalmazza. 3) Igyekezzék a tanítást, növendékei felfogását könnyíteni az által, hogy a tanulmányokat tisztán, érthetőleg, és nemcsak elméletileg, de lehetségig gyakorlatilag is mindig adja elő, magyarázza meg. 4) Eszközölje növendékiben az oktatásnak érdekessé és kellemessé tételét, az eddig tapasztalhatott gépies tanítási rendszert száműzze. 5) A tantárgyakat helyesen, és mindig a polgári elöljáróság beleegyezésével, s a kormánytól adott utasítás szerint válaszsza meg és rendezze, valamint a különböző foglalkozású tanórákat is czélszerűen oszsza fel. 6) Oktatásaiban a szelídség és türelem mindig főtulajdona legyen; a melly tanító növendékei irányában indulatos,kegyetlen, az, tanító és népnevelő egy pillanatig sem lehet. Fenyítsen hibákat, de indulat s ingerültség nélkül, úgy, hogy az által erkölcsileg javítson. 7) Növendékeit igyekezzék képzelhető életpályájukra előkészítni, s e végre főtantárgyul mindig az életre legszükséges tanulmányt tűzze ki. Egyébiránt a tanítási módszert mindig az okosság és körülmények határozhatják meg, mellynek foganatát egyedül a szeretet lelke biztosít. A népnevelő iskolán kívül is hivatva van, minden előfordulandó alkalomkor növendékeire, sőt a helység lakosságára is erkölcs leírhatn , azokat hibáikul, balfogalmaikra, nevelési jobb irányukra figyelmeztetni, botlásaikért, ferde magok viseletéit mejfriddenli s utasitni; szóval, a neveletlenségnek minden kinövéseit kiirtani, vasiy legalább gátolni. De e mellett óvakodjék a hit télén s eietetitt újításoktól, ,többet ésszel mint erővel".. . vtga háza körében, úgymint azonkívül, legyen szorgalmas, takarékos, rendszerein és erkölcsös, hogy a nép példájából kedvet nyerjen a javításokhoz. Óvakodnia kell minden olly keresetmód és mellékfoglalatosságtól, melly tisztes állásával egybe nem fér. Szabad érásban különös szorgalmat fordítson szakismeretei bővítésére. Ne vadászsza az előkelők különös kegyét, de ne is keveredjék a nép söpredéke közé. Legyen mindenki iránt nyájas, szolgálatra szívesen kész. A haszonvágy, a fösvénységnek csak árnyéka is megfosztaná őt a nép szeretetétől. Társaságokban szerénysége mellett az alkalmat használhatja a nép és egyes jellemek kiismerésére. Igen hasznos hatással lehetne még a népre az is, ha főleg téli vasárnapok délutánjain a helység házánál, avagy bárhol felolvasásokat tartana, népszerű magyarázat és oktatás kíséretével. Hogy a tanítónak a neveléstanbani előhaladása, korszerű további ismeretek gyűjtése ösztönileg előmozdíttassék, igen czélszerűnek vélnék, hogy a néptanítóknak évenként, bár egyszer, a nevelési ügyben korszerű kérdések tűzetnének ki megfejtés végett, az elemi népiskolák felügyeletével megbízandó igazgatóság által, és az ezekre tisztán írandó értekezések bizonyos határidő alatt beküldendők legyenek. Sokban követtük eddig a művelt külnemzeteket, miért ne követhetnék tehát azokat e fontos nevelési ügyben, melly nálunk még sok javítást igényel, a németeket, kiknél az illy üdvös rendelmények után az eredmények oliy áldásteljesek. Vélekedésünk szerint, ha e most érintett javaslat életbe lépetnék, igen jó eredményeket szülne, egyszersmind néptanítóink közt élénkebb mozgalmat, versenyzést és szellemiebb életet idézne elő. Ennek főbb célja az lenne, hogy az igazgatóság, tulajdonkép pedig a kormány, kiismerhesse a jobb tanítói kapacitásokat, s az önmagukat és iskoláikat is elhanyagló tanítókat is szigorúbban kiismerhetve, az iskolák irányában kellőleg intézkedhessék.