Pesti Napló, 1850. július (1. évfolyam, 92-118. szám)
1850-07-15 / 104. szám
ta , a minisztérium által ítéltessenek el ; ez utóbbi tehát arra utasitá a táborszernagy-parancsnokot, hogy az illető irományokat s okleveleket küldje fel s mig ezekre elhatárzás innen felülről nem történik, végítéletet a követek felett ne mondjon. E parancs nem jön teljesítve s a táborszernagy saját elhatározása szerint részint szabadon bocsátotta , részint elitélte a követeket. Erre a minisztérium mással nem felelhetett, mint hivatalteli felfüggesztéssel. Azonban K. Geringer ittlétének még nyomatékosabb következményei is leendőek; a báró egész nyiltszivűséggel előterjesztő, hogy tekintéllyel bíró polgári hatalom Magyarhonban nem is képzelhető, míg a katonai kormánynak olly nagy kiterjedésű hatásköre van , hogy mellette a polgári kormány csupa árnyékká lesz. Kormányunk e szerint elhatározta, h a mint a dolog természete is megkívánja , hogy ezentúl nem a katonai hatalom a polgárinak, hanem ez amannak reend fölérendelve. B. Geringer máris önök körében mulat s egész bizonyossággal közlik, hogy néhány nap múlva hivatalos alakban Magyarhon helytartójává fog kineveztetni. Teljhatalmú katonai parancsnok nem fog ezentúl Magyarországba küldetni s igy kevés érdekkel bir az, vájjon mellyike azon tábornokoknak , kik az újságokban. Haynau követőinek jeleltetnek ki, fog a 3. hadsereg-test parancsnokává kineveztetni. A kivételes állapot jelen szigorúságában aligha fenmarad s mindenesetre csak a nagyobb városokban fog az eddigi alakban kezeltetni. Hazánk viszonyai mindenesetre nagy változásnak mennek elbe, és ezen változások nem lesznek elkülönzött tény, hanem az azokat okozó elv a többi tartományokban is keresztül fog vitetni, nevezetesen Olaszhonban, hol a polgári hatalom számára szinte tágabb tér fog nyittatni. — Mindez természetesen csak ideiglenes rendszabály leend, — hazánk definitiv szervezetéről e perczben még bizonyost nem irhatok, de, úgy remélem , legközelebbi levelemben e tárgyra nézve is érdekes és kimerítő adatokkal fogok szolgálhatni. Annyit pedig megnyugtatásul már most is mondhatok, hogy az óconservativeknek, mint ollyanoknak, e tárgyra épen semmi befolyásuk nincs, a belügyminiszter nézeteikkel sehogy sem akar megbarátkozni s ezeket az alkotmányosság elvével merő ellentétben állóknak tekinti. Nem titkolhatom azt is, hogy e párt b. Haynauban erős támaszt találni remélt s hogy ennek gyámolitásától nagy sükert ígért magának. Nem tudom, mi viszonyban állott a lelépett tisznagy az ó-conservativ párttal, de most midőn fényes helyzetét elhagyni kénytelenült, természetesen befolyása is csökkent, ha szinte szándékában lett volna, ezt az e-conservativek felsegélésére használni. E napokban itt érdekes jogeset adta elő magát. Egyik helybeli ügyvéd, — Schönpflug a neve — kirándulásról vasúton visszatérvén, alkalmasint valami jó barát feladása következtében a rendőrség által letartóztatott, mert a Brünnben megjelenő „Presse“ egy száma volt zsebében. Az ügyvéd fogságba vitetett s a haditörvényszék által, úgy hiszem, négyheti porkoláb-fogságra ítéltetett el. Ezalatt az ügyvédi kar tegnapelőtt az igazságügyi miniszterhez sietett s az esetet előadván, arra hivatkozott , hogy csak a „Presse“ előfizetőire vagy terjesztőire van büntetés szabva, nem pedig azokra, kik annak egyik számát zsebben hordják. Az igazságügyi miniszter megígérte, hogy e tárgyban Weiden tbsznagygyal fog értekezni s ezt az ítélet visszahúzására felkérni. — e lépés eredménye még nincsen tudva, de ki Weiden tábornok alkotmányos gondolkozásmódját ismeri, az előtt a dolog kimenete kétes nem lehet. Lugos, jut. 7. Az egész birodalom minden országai, s részei közöl a Temesi Bánságnak, és Szerb vajdaságnak jutott azon szerencse , hogy teljesen független, s mindeddig nem tartozik semmi koronaországhoz. Csakhogy azután ime függetlenségnek nagyon is érezzük nyomasztó következményét, mert abban rejlik oka annak, miszerint sem politikai, sem igazságszolgáltatási tekintetben tartományunk rendezve nincs. A politikai felosztás elkészült ugyan, s a terv még májusban terjesztetett föl legfelsőbb helyre jóváhagyás, és megerősítés végett, azonban eldöntő határozat e tekintetben ekorig nem keletkezett, s mi, hogy a Reichsz. Zeitung májusi két számában megjelent félhivatalos közlemények értelme szerint, a minisztérium a Temesi Bánságnak, és Szerb vajdaságnak, mellyik koronaországhoz leendő kapcsolását? a birodalmi alkotmány 12-dik §-a s az 1849-dik évi nov. 18—ki cs. patens tartalmához képest nyílt kérdésnek tartja, s miként az érintett két czikk szövege tanúsítja, maga a kormány is hajlandónak mutatkozik arra, hogy Magyarországba ismét bekebeleztessék, alig lehet reményünk, hogy a körülmények további kifejléseig politikai igazgatásunk gyökeresen organizáltathassék. He pedig nagy szükségét érezzük ennek, mert — mikép már a Figyelmező 1849-dik évi dec. 28—ki számában meg volt írva — alig van 15. hivatalnok, kik megállhatják a sarat. Azonban vigasztaljuk magunkat azon német mondattal, hogy die Geduld bringt Bosen! Alaposabb azon reményünk, hogy a törvénykezés legközelebb rendeztetni fog. S erre a mindennapi kenyéren kívül mindnyájunknak legnagyobb szükségünk van, sőt igen soknak, kiket a sors egész mostohaságával látogatott meg, s majdnem tönkre juttatott, épen az fogja mindennapi kenyerét adni. Mert tudnia kell az olvasónak, miszerint volt csak. kormánybiztos Deschan Achill úr — alkalmasint bizonyos kotteria sugallásai következtében — mindjárt a forradalmi hadsereg szétoszlása után rendre záratta be a forradalmi kormány idejében szolgált megyei tisztviselők mindegyikét s mintegy három hónapig tartá őket a megye épületében fogva mindaddig, míg szerencsecsillaga neki is lehunyt, s a megyei kormány gyeplője másnak jutott kezébe. Hogy volt-e, s kitől neki erre utasítása ? azt az ő lelke tudja, mi egy általunk igen tisztelt cs. hadbírótól tudjuk , hogy nem. Egyébiránt tempi passati. Elég az hozzá: sok használható ügyes egyén kiszenvedte a magáét, s mivel három havi hivataloskodásuk ideje alatt a Kossuth-bankókból kincseket nem gyűjthettek,s a mit gyűjtöttek is, a szél elfújta, s azután a mostani intervallumig majdnem mindenüket elköltötték, s igy képzelhetni, milly jótékony hatást gyakorland rájok valami hivatal elnyerése. A törvényszékek rendezésével, a Temesi Bánságban, és Szerb vajdaságban Névery, volt udv. kanczelláriai előadó , mlga, van megbízva, ki erélyesen törekszik a rendezésnek mennél hamarabbi életbeléptetésére. A bíróságokért folyamodók — számra 43 — kérvényei, mihelyt e napokban az itteni megyei főnök úr azokra vonatkozó véleményét benyujtandja, a kijelölés kíséretében az igazságügyi miniszter úrhoz fognak fölterjesztetni, s igy remélnünk szabad , hogy augusztusban, ha mindjárt a végén is, törvényszéki bíráink kinevezve, s a bíróságok rendezve leendvén, a mintegy év óta, a nép nagy hátramaradására és kárára megszakadt polgári törvénykezés, rendes, és — akarjuk hinni — az előbbeninél sokkal jobb sükert ígérő kerékvágásába fog visszavezettetni. Mert az igazságügyi miniszter úrnak, a törvénykezést szabályozó megbecsülhetlen rendeletei, megérdemlik, miszerint azokat a legjobb siker koszorúzza, mi egyébiránt egyedül úgy lehetséges , ha pályavégzett, szakértő törvénytudók fognak alkalmaztatni. Hogy már a német, vagy pedig a magyar nyelv leend-e a törvénykezés nyelve? bizonyosan még nem tudjuk. Úgy hallottuk, miszerint Névery miniszteri biztos úr a magyar mellett van. De hiszen nem is lehet más mindaddig, míg a magyar törvények szerint fognak ügyeink elintéztetni. Tartományi főnökMayerhoffer vezérőrnagy őexcellja erélyes kormányzásáról dicsérőleg lehet és kell írnom. Ahol csak lehet, késedelem nélkül segít a dolgokon. Hogy valaki hízelgésről ne vádolhasson, pár adattal szolgálhatok. Egy megyei csendbiztos, föladá a facseti főbiztost — ki történetesen román — hogy a fegyvereket a kerületebeli lakosoktól beszedetni elmulasztotta, s a nép határos lévén Erdélylyel rész hangulatú, s igy könnyen lehet kitöréstől tartani. A tartományi főnök tüstint, gyalog- és lovaskatonaságot küldött ki, titokban a helyszínére, kik kisebb szakaszokban eloszolván , mindenütt egyszerre s váratlanul vivék végbe a szükségelt motozást, és találtak mindöszre.... 5 db részfegyvert. A feladó pedig megkapta a mit keresett, t. i. a hivatalábóli elmozdítást......... Továbbá, még a télen az oraviczai volt kerületi főbiztos, a nép zsarolásáért, melly ellene katonai egyén által végbevitt vizsgálatok nyomán bebizonyult, kicseppent hivatalából. Legközelebb pedig egy esküttön adtak túl bizonyos pénzsikkasztás végett, melly egy másik megyei hivatalnokon történt. — Pedig e két utóbbi szerbajku, kik öszveköttetéssel s pártfogással bírnak. Ámde Mayerhoffer szigorú és igazságos. Egy bon-mot is kering róla; miért ne írnám meg ? Egy vojvodinai hős elment Mayerhoffer úrhoz , s följelenté, miszerint Temesvárt nem rettegnek a revolutionárius (?!) fejek fényes nappal, Kossuth-féle kalapokat hordani, minden , valódi vojvodinai méltó botrányára. A tartományi kormányzó kérdé erre: ki készíti vagy árulja azokat ? s miután a kívánt feleletet hallá, tüszint utána küldött az érdeklettnek , azon parancscsal, hogy minden alakú kalapjaiból hozzon magával. Megtörtént. A szegény kalapárus előre remegett a történendők végett, s milly nagy jön bámulása, midőn a tartományi főnök, rendre próbálgatván a különféle alakú kalapokat, egy beperlett-féle kalapot fején megpróbált, s dicsérvén a készítmény könnyűségét, és finomságát, kérdé : mi ára a kalapnak? A kalapárus felelé, hogy 5 ft pp. Mire a tartományi kormányzó kivett zsebéből egy 5 ftos bankót, a kalapárust kifizette, s elbocsátotta. Délután pedig azon kalapban lovagolt a városban. — Hogy a vojvodinai hős erre mikép érezte magát ? arról hallgat a krónika. — Relata retuli. Hir szerint a tisztelt tartományi főnök, K. Stürmer helyébe menne Konstantinápolyba császári nagykövetül. Igaz-e, nem-e? nem tudjuk, de annyit tudunk, hogy azon magas állást , mellyet jelenleg elfoglal, nem olly könnyű leenne hozzá hasonlóval betölteni. Időnk tiszta, száraz, nem ártana egy kis eső. Szénánk már lekaszálva s jobbadán behordva van. Az aratást már elkezdették. A termés általában jó, s ezért a gabonának csekély az ára. A legtisztább búza köble 8, 9 váltó forint, a kukoriczáé 5 vft. Mindeddig még a zab tartotta meg árát legjobban , mellynek köble 7 vagy 6 ft. Mindennek ellenére a munkások méregdrágán, hallatlanul fizettetik magokat. Egy kaszásnak naponkint 3 ftot fizettünk, egy 12 éves szénagyűjtő gyermeknek 1 ftot, egy 15 évesnek 1 ft 30 krt. Egy arató asszonynak fizetnek 2 ftot, s tovább meglehet 30 kral többet, egy kévekötőnek 2 ft 30 kr, s később alkalmasint 3 forintot. Ezen furcsa, csakhogy másrészről bosszantó tüneménynek oka ezen városi napszámos polgártársaink sajátságos jellemében rejlik, kik minél nagyobb az ínség, annál olcsóbban , s minél nagyobb a bőség, annál drágábban dolgoznak. A vidéki napszámosok olcsóbbak ugyan rendesen tíz garassal, s ha nem jobban, úgy bizonyára dolgoznak mint városi sansculotte-ink, nem is találhatván munkát, nem igen jönek be a városba olly számmal, hogy a verseny rajtunk segíthetne. LUGOSI: Erdélyből, július elején. Több lapok hasábjain olvastunk már terveket, felszólításokat német gyarmatosításról Magyarországban, de magyar gyarmatosítás még senkinek sem jutott eszébe,pedig ez utóbbi, mielnek hínak, s akinek veres haja és púpos háza van, tömérdek komikai erő. Amint már most a boszút lihegő báró e pinczérrel találkozik, azonnal megismerik egymásban a rokonlelkeket, és beszédbe erednek. E beszéd közben a pinczér tanácsokat ad a bárónak olyformán, mint egy kerítőházból megszökött inas, a báró pedig úgy hallgatja e tanácsokat, mint egy birka. E beszélgetés tartalma abból áll, hogy miután Matild a pinczérnek, kinek Számiél nevében és veres hajában és púpos hátában a tudva levő nagy komikai erő lakik, e veres haját és púpos hátát észrevette, s rajta egyet nevetett, tehát a pinczér szinte roppant módon megharagudott, épen olly roppant módon, mint maga a báró, s ő is boszut akar állani, épen úgy, mint a báró. De itt egy nagy bökkenő áll elő. A néző, ki jellemzést keres, megütközik rajta, hogyan szorult Matild primadonnába a gúnyolódási hajlam, holott illyesmiről a nézőnek eddig sejtelme sem volt. Ne vélje azonban senki, hogy e gúnyolása a veres hajnak és púpos háznak, melly a primadonnától eredeti, esetlegesség vagy ráfogás; nem, ez a Matild jelleméből motiváltan eredő cselekvény, maga a báró lévén az, ki a Számiél becses személyén elkövetett gúnyolódást illy forma fontos szavakkal motiválja a pinczér elött. Igaz, Matildnak mindenkor nagy hajlama volt a gúnyolódásra... E tekintetben tehát tökéletesen meg vagyunk nyugtatva, és senkinek többé semmi szólója nincs a dolog ellen. Az most a kérdés: milly neme az a boszunak, mellyet a leleményes eszű pinczér a mozdulhatlan elméjű bárónak ajánl? E boszu méltó dicséretére válik az elmés Számielnek szintúgy, valamint a kivitelre készséges bárónak, s áll következőből : a báró estve belopódzik Matild hálószobájába, s utóbb, midőn Matild haza tér, kiugrik annak ablakán, miközben Számiel előre népséget csödítendett az ablak alá, melly lássa és kihirdesse a botrányt... Az ugrás tehát minden, és az ugrás nélkül semmi. Ez ugrás megmenti a báró becsületét. Ez ugrás által a báró, ki olly érdemetlenül sértetett, midőn tenornak adatott ki, nemcsak megmutathatja a világnak, hogy ő nem tenor, hanem a legtökéletesebben boszuját állja, kitevén magát azon veszélynek, hogy tolvajnak tartassák, legkedvezőbb esetben pedig annak, hogy rágalmazónak, a női becsület gaz megtámadójának tekintessék minden józan ember által. De ez a bárónak mindegy, ő nem gondol a tolvajság gyanújával , az aljas rágalom vétkével, mert öt forró boszú felbőszült indulata ragadja magával; őt Matild híres tenor énekesnek rágalmazta, s ez a tenor az, amitől ö minden módon s áron szabadulni akar, ez a tenor az, ami öt rémkép üldözi, s ö nem akar tenor lenni semmi áron, mert tenornak lenni szörnyű szégyen és szerencsétlenség. Eddig tehát már három bajunk van: egyik a prima donna, másik a tenor, harmadik az ugrás. Most jő a negyedik : Bősz úr. Ezen Bősz most arra készült, hogy Mathildnak éji zenét csináltasson. Természetes dolog, hogy e czélra kell tudni Matild szobájának fekvését, ezt pedig nemcsak külről, hanem kell tudnia belül is a falak szélességét és magasságát, a bútorok elrendezését, mert különben, ha ezeket Bősz úr nem tudja, ott künn az utczán a zenészek nem zenélhetnek. Profanus ember ezt nem érti, de Bősz úr érti, mert ez az akuszikához tartozik. Megkéri tehát Bősz úr Matild anyját, hogy neki Matild szobájának belsejét mutassa meg, a czélból t. i., hogy az éji zenészek ott künn annál okosabban zenélhessenek. Aztán meg az a czélja is van Bősz úrnak, hogy e szobában elrejtőzvén, majd mikor Matild gyertyával a szobába lép,amit, mellesleg mondva, ott künn a zenészek az ablak megvilágosulásából nem vehetnek észre), akkor ő jelt ad ablakon, hogy már itt van Matild, s rákezdhetik a zenét, melly jelt aztán bizonyosan észre fognak venni... így van ez eddig mind igen elmésen elrendezve. Most jó a megoldás. A báró, hogy a tenortól meneküljön, behelyezkedik a szobába, s hallván lépteket, készül kiugrani az ablakon. A mint felmászik az ablak párkányára, belép gyertyával kezében Matild anyja s Bősz ur; a zenészek a bárót vélvén a jelnek, mellyet Bősz ur az ablakra kiállított,rákezdik a zenét, a mire Bősz ur a báró ellen roppant módon felbőszül, hogy mit akar, hogy ő nem az anyának, hanem a lánynak akart éji zenét csináltatni, stb. A báró úr fenakad az ablak keresztfáján. Most a darab vége felé közeledik, s természetesen mindnyájan belépnek. Az anya megmondja a bárónak, hogy lánya végett várta őt, s megköszöni neki az éji zenét, a mire Bősz boszankodik, a báró pedig hallgat, mert szörnyet szégyenült; t. i. olly gyöngéd érzelmű embernek, minőnek a báró magát bebizonyította , az öntudat titkos megszégyenítése mindenkor elegendő. Csöndes megszégyenülésében kibékül magában a tenorral is, mi eddig legfőbb baja volt. A kis városba, hol ezek így történtek, megérkezik De Pauli karmester is, s minthogy az időt látogatásra épen legalkalmasabbnak találja, betoppan éjfélkor Matild hálószobájába, s jelenti neki, hogy miután csalfogása (t. i.a tenorral, mi a bárónak olly sok bajt okozott) napvilágra jött, ezennel köteleztetik visszamenni a színházhoz, hol nincs tenor. Erre a prima donna azt feleli, hogy : biz ő nem megy, amire viszont a karmester ollyformán nyilatkozik, hogy: de bizony el kell mennie. Erre Matild megint azt mondja , hogy : ő nem megy , amire a karmester követeli, hogy menjen, mert kell mennie, mert a színházzal szerződése van. Ekkor már minden jámbor lélek, ki az adott szó szentségére, a törvényes szerződések kötelező erejére ad valamit, megijed, vélvén, hogy Matildnak csakugyan el kell mennie. E bajban valami Szilárdfi nevű grófhoz, ki neki csak az imént szerelmet vallott, fordul Matild , s felszólítja őt, hogy szóljon már most ő is valamit a dologhoz... A gróf szól, s pedig e képen: Ha Fehértüski Matild kisasszonynak törvényes szerződése van is a színházzal, e törvényes szerződés érvénytelenné válik, mihelyt én őt nőül veszem, amit meg is fogok tenni... S igy történik, mindnyájan fejet hajtanak, s egynek sincs annyi esze, hogy azt mondaná : a kötött szerződésnek szentül kell állnia, s azt a viszonyok változása fel nem oldhatja... Nem, ezt egy ember sem mondja, hanem a német eredetű vígjátékból mindnyájan azon nagy és igazságos tanulósággal megyünk haza, hogy a szerződéseket a hatalmas úr soha sem tartozik megtartani, azok csak a hatalmatlan szegény embert kötelezik. Nagy tanulság ! Meg kell jegyezni! Júl. 13. ERNANI, opera 4 felv., írva Piave, ford. Egressi B., zenéje Verditül.