Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-16 / 156. szám

1850. első évi folyam. 156. Hétfőn, sept. 16-kán. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre • 15 „ — „ „ Egyes szára— „ 4 „ „ Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fr. 50kr. p Évnegyedre 4, 40 „ B Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 , 20 „ Egyesszám— „„ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez , anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhöz intézendő. Szerkesztési iroda : Dri-utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1 —től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen­évnyi alakjában mindennap, délesti órákban. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő E­r­i­c­h Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­vi­ták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, sept. 16-kán. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Paris, sept. 11. Rente 39 fr. 60 ct. 53 fr. 15 ct. Napoleon Avranchon keresztül ment, Párisim holnap este fog megérkezni, a katonai szemlék és ebédek vé­gett. A hajóhad Cherbourgot 15-én hagyja el. A col­mari nemzetőrséget feloszlatták. Berlin, sept. 12. A kurhesseni kormány nem Bajor­országtól , hanem Hannovertől kér katonai segélyt. Hannover, sept. 11. A Zeitung für Norddeutsch­land állítja, miszerint a minisztérium elhatározta volna csapatjait a hesszeni határokra indítani.­­ Teg­nap est­e az angol vendéglő előtt számos csoportok mu­tatkoztak, Haynau nevét sivító fütyölés és káromlások között kiabálva. A polgárőrség a csoportokat szétosz­latta. Kassel, sept. 12. A főtörvényszék plénuma a sept. 4—ki adóbeszedési rendeletet egyhangúlag végrehajt­­hatlannak nyilvánitá. Hamburg, sept. 12. A főhadiszállás Duvenstedtbe tétetett által. Délutáni 2/2 órától­ fogva csata az egész vonalon. Koppenhága, sept. 9-én. Az Agger csatornán, Jüt­­landtól északra, több álgyusajkák szállottak a keleti tengerre. Hamburg, sept. 13. Willis en Missunde felé előre nyomult, hogy a koseli puszták átmeneteit megkísér­tse ; a dánok hevesen megtámadták, s visszanyomták. Eckernfördén innen húzódott vissza. A holsteini had­sereg Eckernförde-t feladta, és ismét a tegnapi állását foglalta el. Hamburg, sept. 13. úgy hallatszik, hogy az egész vonalon tüzesen csatáznak. Eckernförde-t a holstei­­niak rövid harcz után megszállották. A dánok Casil melletti táborhelyeket odahagyták, Missunde felé hú­zódtak , amaz felgyújtatott. Más felől csak hírek szál­­longanak. Egy az Elbe folyón levő angol gőzös sze­rint Friedrichstadt környékén nagy tüzet láttak, és álgyüdörgést hallottak. Kassel, sept. 13.: A választó­fejedelem 7 órakor Mindenbe érkezett, és Hannoverbe utazik. Az állo­­dalmi miniszterek Hanauba vannak. Haynau őrnagy Bauer tábornokhoz sürgönyt küldött, miszerint az ostromállapot megszüntetik, a városi rendőrség azon­ban reá bizatik, s további rendeletig ezen állomásán fog maradni. Bauer ezen utasítást nem fogadta el. A kormány Bockenheimba tétetett által. A főpolgármester egy pro­­clamatiójában kinyilatkoztatja, hogy a választó­fejede­lem és a minisztertanács váratlan elutazása miatt támadt aggodalmak el vannak enyésztetve a polgári és katonai hatóság között folytatott értekezletek következtében. A városban tökéletes csend uralkodik. Kassel, sept. 13. A hatóság és a katonaság folyto­nos passiv ellenállása miatt, a választó­fejedelem és az állodalmi minisztérium Hannoverbe futott. Hannover, sept. 12. Haynau szállása előtt a nyug­talanító föllépések ismételtettek, csak fegyveres erő­vel lehetett megszüntetni. Ennek következtében a tá­borszernagy elutazott. Berlin, sept. 14. Déli 12 órakor az állodalmi mi­nisztérium váratlanul összehivatott. Páris, sept. 12. 5 pet rente 93 fr. 80 ct. 3 pct. 58 fr. 25 ct. Napoleon St.­hoc­ban, és úgy nyilatko­zott, hogy a jó fogadtatás őt kitartásra serkenti. Girardin fölszólítja Francziaország demokrata hírlap­jait, a fenforgó kérdések megoldása végett egy gyűlés tartására. Roma, sept. 9. Hír szerint 1 Okára várják az alap­törvények kihirdetését. Pinelli el akart utazni, de a pá­pa visszatartóztatta. Turin, sept. 10. Rómából jött tudósítások szerint, Antonelli bibornok vonakodik Pinellive­l, Piemont ügyében, alkudozásba ereszkedni. A szárd követet a pápához utasítja, kinél Pinelli mindeddig csak magá­nos és nem hivatalos kihallgatást nyerhetett. Gyanít­ják, hogy a dolgot el nem igazítva visszatérend. Florenz, sept. 10. Campbell-Scarlett lépett a meg­halt brit miniszter Hamilton helyébe. AZ OSZTRÁK BIRODALOM, ÉS MAGYARORSZÁG. .. . ?. Egy éve elmúlt már, hogy hazánkban a forra­dalom elnyomatott, s a kivételes állapot megszünteté­séről, mint tapasztaljuk, a kormány nem is gondolko­dik. — Ezt, ha figyelembe vesszük, hogy Bécs, Prá­ga és Lemberg szinte ostromállapot alatt vannak még, feltűnőnek épen nem találjuk. A kormány azon hitben látszik lenni, hogy a nagy szervezési munkát, mellyel a birodalom újraalakításá­ban fáradozik, ha nem is könnyebben, legalább nyu­galmasabban végezheti, mialatt a köz csöndre a kato­nai hatalom szigorú fenyítékkel ügyel föl. E hitet szinte természetesnek találom. Azonban mindig kétes marad az: váljon a roppant fáradságba kerülő, sok drága időt, sok gondot igénylő munka, meghozandja-e azon eredményt, mellyet attól vár, s várhatni magát feljogosítva érzi a kormány ? Nem szólok a birodalom többi koronaországiról. Azok századokon át megszokták a nyilt levelek, Bécsből jövő parancsok általi kormányoztatást, mellyek nekik tör­vény gyanánt szolgáltak. Egyedül hazánkra szorít­kozom. Ki e nemzetet — történetét, jellemét, szokásait — ismeri, aligha velem együtt sajnálkozni nem fog mind­azon , mi vele és körűlé történik; azon nagy fáradsá­gon, mi országos ügyei rendezésére fordittatik, azon szép időn, melly ezen intézkedések közben eltelik — föltéve, hogy a kormánynak komoly szándékában van az alkotmányt életbe léptetni a birodalom minden né­peinél , s így a Magyarnál is. Mert a kivételes állapot, mellynek árnya alatt most a szervezési munkák folynak, örökös csakugyan nem lehet. És ha megszűntével a nemzet szóhoz jut, mit fog mindezen kísérletek­, ideiglenes rendeletekhez mon­dani? Talán helyeslendi azokat? ... Meglehet, de hin­ni nehéz. Különben pedig egypár nemzedék letűnése volna szükséges arra, hogy a Magyar volt állapotát feledje. És ki hiszi azt lehetségesnek, kivált korunk­ban , hogy jöhessen, hogy jöjjön nemzedék, melly atyjai alkotmányos létét, szabadságait feledje, melly azoknál többet ne követeljen, sőt üdvöt az absolut kor­mányzásban lásson ? Ismétlem, mit már egyik korábbi czikkemben is érin­tettem , hogy a hatalom, az erő mindent tehet; de azt nem, mire a népeknek, s különösen a mi elzaklatott hazánknak, leginkább szüksége van: nyugalmat és tartós békét, melly a polgárok i­domos vágyainak kiél , ürítéséből, s így azok benső megelégültségéből, szár­­­­mazik csak. Ezt más után érhetik el a kormányok; de­­ nem soha terrorismussal, melly bizalom helyett idegen­kedést, vonzalom h­lyett gyülöletet fakaszt a kormány-­­ zoltak kebleiben. * A PESTI NAPLÓ MÍJTÁRA. HETI SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. Sept. 8. Elhunyt Császár György nemzeti színházi volt kar­mester árváinak javára, rendkívüli előadásul: nagy zenészeti és szavalati AKADÉMIA 2 szakaszban. De la Grange assz., a jótékony czél iránti tekintetből, minden díj nélkül szíveskedett föllépni Rozina szerepében, a szevillai borbély operának má­sodik felvonásában, melly az akadémia második szakaszául ada­tott, s mellyben a nemeslelkü vendégnő az énekleczke alkal­mával Egressi Béninek egy uj magyar dalát, a felvonás vé­gén pedig egy, Császár György által az ő számára irt, nagy áriát „Le dolci retoritu ” énekelt. — Az akadémia első sza­kaszának részletei voltak: iJoss*»i„Tolvaj szarka“ operájának nyitánya; Harczosok kara, Császár György „Morsinai Erzsé­bet“ operájából; „A holdhoz“ költemény Vörösmartyló­, sza­valva Jókainé által; „Magyar hangok“ ábrány, szerzett é­s he­gedűn teljes zenekar-kísérettel előadta Ridley Kolme, nemz. színházi operai zenekarvezér; végjelenet Császár György „Kunok“ operája második felvonásából. Sept. 9. A VELENCZEI KALMÁR, dráma 4 flv., Shakes­peare után ford. Lukács Lajos. — Az előadás azon szorga­lommal ment véghez, mellyet a színpadunkra olly ritkán ke­rülő nagy költő műve igényel. Shylockot Fáncsi adta, s benne művészileg tükrözé vissza a zsidó embert, ki éles értelemmel számolja ki azon veszteségeket, miket a jótékonyabb vallás szellemétől áthatott kereszténynek felebaráti szeretete az uzso­rásnak és egyedül csak kincsei halmozásáért élőnek okoz. Shylockban az éles értelem e számításai, párosulva határtalan kincsszomjával, forró s fékezhetlen gyűlöletet keltenek a ke­resztény ellen, ki itt a komor és jótékony, s más javáért le­mondó Antonioban van feltüntetve, s miután a gyűlölség­gel teljes zsidó a keresztény emberek közt uralkodó visszaélése­ket, a vallási elv és életgyakorlat közti kiáltó ellenmondáso­kat, s a társadalmi létnek ezer és ezer visszataszító alakban feltűnő ferdeségeit és visszásságait szintazon éles értelemmel átlátja, s a büszke keresztényeknek adott alkalommal szemekre lobbantani nem vonakodik, természetesen mind­ezen értelmi belátások által teljesen motiváltnak hiszi gyűlölségét, és annál jogosabbnak, mert et e keresztények ,felebaráti­ üldözései el­len jog és törvény nem védelmezi. Éles értelem tehát egy részről és lángoló bosszú-szenvedély más részről Shylocknak két legfeltűnőbb jellemvonása, mellyek mindenike arra szol­gál, hogy minél hatályosabban ösztönözze s emelje a másikat. E teljes összeolvadását a hidegen számoló értelmiségnek s a szenvedélyre tüzelő gyűlöletnek, Fáncsi azon jeles tapintattal fogá fel és adta vissza játékában, melly­el e szerepben mindig mint kitűnő színészt tüntette fel. — Antoniot Bartha játszotta, töredékivel magas hivatásának. — A dogé, Szentpétery által, méltósága s higgadt végrehajtói kötelessége érzetében, szi­gorú ragaszkodásával a törvényhez, mellyen azonban ember­­szerető jó szíve keresztül tündöklött, s nemes józan gondol­kozásával, olly jelesül volt személyesítve, hogy e magában rövid s cselekvényre nézve mellékes szerep a legszivesben látottak egyikévé vált. Megemlítendő Telepi, mint a pajzán és kedélyes, s együgyű elmésségeivel magát s másokat mulató Lancelot; vala­mint László, ki Gratiano szerepében szokott könnyűségével emelte ki a víg s szomorú elemekből olly művészi tökélylyel összealkotott dráma kedvderitő jeleneteit. Jókainé a határozott lelkű, atyja végrendeleti parancsához szilárd ájtatossággal ra­gaszkodó, azonban vidor kedélyű s elmés Perzsát minden jele­­nésiben dicséretesen személyesité.— Jeszlika szerepében Bu­­lyovszkiné szinte dicséretesen említendő; e szerepben eltalálta, mit nála ritkán tapasztalunk, az érzelem igaz hangjait. Általában dicsérendőin­k és művészeti elvben dúsnak mond­hatjuk az ezen esti előadást. Tekintsük azonban árnyoldalait is, hogy kitűnjék : milly nagy gond kívántatik egy shakes­­peari mű előadásakor minden részletekre, ha azt akarjuk, hogy az előadás minden tekintetben kielégítő művészeti egész­­szé váljék. Itt apró gondatlanságok is gyakran kínzólag zavar­hatják meg a műélvezetet. Legelső hibának tartjuk magát a fordítást. Könnyű ephemer műveket, könnyű kézzel oda vetve, lefordíthatni ephemer él­vezetül, de nem egy shakespeari remeket. E fordítás jó lehe­tett születése korában, de nyelvünk gyors fejlődése mellett túlélte idejét, s az igazgatóság tartoznék a művészetnek azzal, hogy e drámának új és jó fordításáról gondoskodjék, s pedig jelen esetben annál inkább, mert a drámán véghezvitt erősza­kos csonkítás is kiigazítást és kiegészítést követel. Shakes­peare 5 flonásából itt a fordító 4-et csinált, az egész utolsó felvonást nagy megerőtetéssel és nem kisebb csonkítással von­ván össze egyetlen jelenetbe... Shakespeare legtöbb műve, bármilly remek és óriási mű legyen, jellemfestés, emberisme­ret, életbűvárlat és magas költői bölcseség tekintetében, csak azért nem állhat meg mai világban a színpadon, mert e művek kalidoma, korhoz lévén szabva, mint minden mű, a jelenkor íz­lésének meg nem felel; különösen a sűrű változások, nagy benső részletesség, s a lélektani motívumoknak ollykor igenis pazar kifejtése tekintetében. E műveket ez okból csak kisebb nagyobb mértékben való átdolgozás teheti élvezetessé. Azon­ban ez átdolgozás természetéhez és szükségéhez épen nem tartozik az, hogy mind­az, mit a költő egy egész, és pedig utolsó felvonásban, bizonyosan nem mély belátás hiányával és nem is elegendő ok nélkül, összeállított, minden kímélet nélkül az egésztől elvágassék. Ezt az egészről elmondván, térjünk át a mai előadás egypár apróbb hiányára, mellyeket, kellő gondosság mellett, könnyen el lehetett volna hárítani. Jesszika levelet küld Lancelot által Lorenzonak, mellyet ez illy szavakkal fogad: „Jól ismerem a kezet; igen, szép kéz ') így volt a szinezéd után. Mi megváltjuk, nem értjük­ le ... ritori mit tehet? Vagy sajtóhiba, vagy a másoló botlása. — Azt hisszük, igy kellene az említett szavaknak állani: „Le dolci ritorle,a­mi annyit ten­ne : „Az édes kötelékek.“ Szerk.

Next