Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)

1850-09-27 / 166. szám

1850. első évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Budapesten házba küldve : Egy hónapra 1 fr. 30 kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8, — „ » Egy évre .15.­,, Egyes szám— „ 4 „ „ A lap polit. tartalmát illető minden közlés a szerkesztőséghez ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken postán küldve : Egy hónapra 1 fz. 50 kr. p Évnegyedre 4 „ 40 „ „ Félévre . . 9 „ 15 „ „ Egy évre . 17 „ 20 „ „ Egyesszám— „ 4 „ „ 160 Szerkesztési iroda : Uri­ utcza, 449. sz. A havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-től számittatik. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Péntek, sept. 27-kén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4. pengő krajczárjával számitta­­tik. A beigtatási díj elő­re lefizetendő Emich Gusztáv ur könyvkeres­kedésében. Magán­vi­ták háromha­sábos sora 6. pengő kraj­czárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a Pesti Napló szerkesztő­­hivatalában. Budapest, sept­ 27-kén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Pak­s, sept. 22. 5%­vente 93 fr. 63 cent. A decem­beri társaság titkos ülésben elhatározó további fenállá­­sát. A legitimisták szakadása nagy sensatiót okozott. Hanau, sept. 22. A városi tanács kéri a nagyher­­czegnek Kasszelba leendő visszatérését, s a minisz­terek eltávolítását. Darmstadt , sept. 22. A pénzügyi bizottmány az ideiglenes költségvetés megajánlásának elvetését s az alkotmány megsértése végett teendő óvást indítvá­nyozza. Új-Tork, sept. 7. A képviselőház Mexikót illető te­rületi bilit, s a texasi határbilit elfogadta. Kaliforniá­ból: 31. Júliustól Panamából 2,300,000 dollár éret érkezett. Számos gyilkosságok jelentetnek onnan; a bányák jövedelme gazdag. Frankfurt, sept. 23. 5% met. 80%; 4­2% 70%. Vál­tókelet Bécsre 101%. Berlin, sept. 23. A börze folyvást csendes és lany­ha. V. k. Bécsre 85%. Innsbruch, sept. 24. Ő felségük Ferdinand császár, és Mária Anna császárné ma reggeli 9% órakor indul­tak vissza Prágába. Genua, sept. 20. A Strega szerkesztője, ki­ket az erkölcsiség ellen irt czikkeért perbe fogatott, az es­küdtek által felmentetett, ellenben a Cattolico szer­kesztője az állodalmi törvények áthágása miatt, mellyet Pinelli küldetését tárgyazó czikkben követett el, 20 na­pi fogság, s 150 líra pénzbírságra ítéltetett. Roma, sept. 19. A Giornale ufficiale egy pápai motu proprio-t közöl, melly a kórházi bizottmány ha­táskörét jelöli ki. Paris, sept. 24. Napoleon Lajosnak egy manife­­stuma szerint, a népre leendő appellatióra van kilátás, az esetre, ha a törvényhozás az alkotmány átvizsgálá­sát megtagadná. A legitimisták Barthélemy manifestu­­mát fogadják el Laroche-Jaquelein- ének elmellőzé­­sével. 5% r. 93 fr. 45 c. 3% 57 fr. 95 c. Berlin, sept. 25. A börze folyvást csendes és lany­ha . Bécsre 85%. Amsterdam, sept. 23, 5% met. 76%, 2%% 40%, újak 81%. m­ai Hivatalosan tudatott velünk miszerint: Ő Felsége azon előkészületek tekintetéből, mellyek az 1850. 2. Aug. legfelsőbb pátens által kihirdetett ideigl. törvény vég­rehajtására , (Orsz. törvénylap CXII.) a törvényes ügyek, okiratok, irományok, és tiszti eljárások dijait illetőleg, megkívántatnak, rendelni méltóztatott, hogy az említett ideig]. törvény 1850. november hó 1-jén lépjen életbe; azért a hirdető pátens II. fejezetében ki­jelölt díjszabályok 1850-ki november 1-ig fenmarad­nak, és a felemlített legfelsőbb pátens határozataira nézve, mellyek a törvény foganatosítása kezdetére vo­natkoznak, az 1. október helyébe, 1850-ki november hó 1. léptetendő. MAGYARORSZÁG KÖZIGAZGATÁSI SZERVEZETE. IV. Azt állítottam , hogy a központositás nem tűr másodrendű hatalmakat; hogy a kormányzás ezen rendszerével járó árnyékoldalak­­tól két dolog mentheti meg a közigazgatási szervezetet: ha a tartományi gyűlés viszonyainkba új situatiákat hoz, ha a községek önállóan rendeztetnek. Szólottam alapvonásokban a község­rendezésről, a­mennyi­ben a tisztviselők választása , főélve e rendszernek. A tartományi gyűlésnek szükségesképen másodrendű hatal­mat kell képeznie, különben, mind az alkotmányi statútum, mind a chartának egyik mozgató elve, az egyenjogúság rövid­séget szenvednek az alkalmazásban. És pedig annyival inkább kell másodrendű hatalmat képeznie, mivel a megye a közigaz­gatási szervezet által egyszerűen a végrehajtás központjává lön. Azt értem ennélfogva az új situatio alatt, ha a tartományi gyűlés tűzhelyévé válik az ország helyhatósági érdekeinek és jogainak; ha mind azon ügyben, helye, befolyása és hatalma leend, melly eredetét a birodalmi dolgok természetéből nem veszi. Hanem erre nézve, mindenek előtt azt kell vala megha­tározni: micsodák szoros értelemben a birodalmi dolgok? Mert a birodalmi egység, a birodalmi dolgok határáig terjed; azon­túl idegen elemekkel hozatik érintésbe, mellyeknek felolvasz­tásán munkál. Ha a tartományi gyűlés, sokak vélekedése szerint, kerületi gyűlések alakjában jelennék meg,­­ ez nem lenne épen tör­vényhozási institutio. Ez egyszerű kerületi tanács lenne, a ke­rület főnökének alárendelt orgánuma. Ugyan­ezen észrevétel áll a kerületi gyűlésekre nem szag­gatott tartományi gyűlésről, ha az, végrehajtási jogosítvá­nyokkal nem bír, mivel különben, csak a kettős választás má­sodik fokának tekintendő a birodalmi gyűlés képviselőire néz­ve, s mint a kerületi gyűlés a megyei főnöknek, úgy ez a hely­tartónak tanácsává válik, mellyre hallgat ugyan; de tanácsát rendelet gyanánt nem veheti. Merev központosítási rendszer mellett nincs a tartományi gyűlésnek értelme, hanem ha mint erőnélküli hatalomnak, mivel az, az igazgatásban helyheztet minden súlyt, s épen ezért sem a végrehajtó- sem a törvény­hozási hatalmakat nincs kedve megosztani. De tegyük fel, hogy a birodalom sajátságos viszonyaiban, az illetők meg fogják találni a kiegyenlítés kulcsát, a tartomá­nyi és birodalmi országgyűlések hatásköreinek kijelölésére nézve, mi fog történni a közigazgatás orgánumaival; ezek ál­­lanak-e a tartományi statútumok végrehajtó szolgálatába; vagy a kormánytól függő közigazgatás vissza is utasíthatja a tarto­mányi rendeleteket ? Ha nem kedvezne a szabadságnak, ha a birodalmi kormány kölcsönözhetné kizárólag, a maga tisztviselőit a tartományi végzések végrehajtására. Ez a módszer egy egész sorával ál­lana elő a legfelsőbb revisióknak: ez a politikában a törvény­hozói elvek valóságos superarbitrirozása lenne. Minden­esetre a tartományi gyűlés miképi alakítása, elha­tározó világot fog vetni, a közigazgatási szervezet központo­sítási oldalára. De lássuk a miniszteri felterjesztés elveit. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL XLVIII . Bécs, sept. 23. Nem csekély figyelmet gerjeszt, hogy b. Haynau audientiája után alig telvén el három nap, ismét má­sodik és pedig több órányi audientián volt Ő Felségénél. Van­­nak egyének, kik azzal, de még inkább azon körülménnyel, hogy közvetlen az audientia után Grüne gr. úrral igen hosszas ideig értekezett, a legnevezetesb combinatiókat kötik egybe. Majd a magyar, majd a német, majd ismét a hesszeni viszo­nyok miatt kértek tőle tanácsot; mások ismét hiszik, hogy őt igen magas állásra szánták. A t.sz.nagy nyilatkozatai után kö­vetkeztetve, úgy látszik, hogy nyugalmat óhajt, életének est­­véjét az övéinek csendes körében töltendő, hol évek óta olly kérelmesen érezte magát. Az általános oppositio, melly a kereskedelmi miniszter által a hírlapoktól járandó postabérre nézve kiadott rendelete ellen emelkedett, úgy tetszik annyi hatást gyakorlott, miszerint bi­zonyosnak mondják, hogy azon rendeletre nézve módosítás fog létetni. De mint mondják ez nem a szétküldés-­s bérmen­tesítésre , hanem csak arra fog szorítkozni, hogy az előfize­tési pénzek, úgy mint eddig, bérmentesen fognak a posták által elküldetni. Az egyes lapok bélyegezése továbbra is fen­­fogna maradni. E héten az új vámjegyzék is eleve köre metszve meg fogna jelenni, hogy még egyszer megrostálhassák, s aztán a vám­­kongreszus elé terjeszthessék. Itt legfontosabb az, hogy a pro­­hibitívák rendszerével tökéletesen fölhagytak. Ezáltal nagy lé­pés létetett a Németországhozi közeledésre és kereskedelmi politikára, melly Ausztriára nézve nagy és gazdag jövendőt igér. Mint mondják, ezen jegyzék igen közeledik azon vám­jegyzékhez , mellyet a német kézimunkák védelmére kelet­kezett egylet már évek előtt tervezett s közzétett. Beszélik, hogy több liguriánus egy magas egyházi fejede­lem ajánlatával, ki egyszersmind első státusférfiaink egyikével közelebbi összeköttetésben áll, ide érkeztek, itt is úgy mint Cseh-­s Morvaországban térítő szónoklatokat tartandók. A mi­nisztérium azonban őket elutasította, és a térítéseket általá­ban csendveszélyeseknek és izgatóknak mondá. Mennyi legyen ebben igaz, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a térítők itt templomjukat nem fogják fölépítni, ha­bár kétséget nem szen­ved , hogy kiváncsiság-kandiságból többen fogják őket meg­hallgatni. De végre megtörténhetik, mint a német Csehország némelly nagyobb helységeiben, hol őket egész Hiedelemmel megkérték, hogy menjenek, ha nem akarnának menettetni. Klutsák prágai szerkesztő úr esetéről sokat beszélnek. Mint tudatik nem­rég a prágai katonahatóság által néhány sor miatt 8 napi fogságra ítéltetett, harmadnapra azonban a belügymi­niszter telegráfi parancsa folytán szabadon bocsáttatott. Most újra 4 heti szigorú porkolábfogságra ítéltetett, és ebben nem látnak mást, mint a megsértett parancsnok tekintélyének fen­­tartását. Igen feszülten várják, mit fog a belügyminiszter tenni. Berlin , sept. 20. Több belek­erölt egyik levelünkben, a porosz kormány két­színűségéről születtünk , midőn az Uniót említettük, s hiszék­­telenségünket fejeztük ki, és kételkedtünk, elsorolva néhány okot, hogy kormányunk erős akarattal s szeretettel az Uniót fentartani kívánná. — Azóta, a hesszeni dolgok absorbeáltak, minthogy a fris élet háttérbe szokta nyomni a beteges testveli fogalmat, s mivel szivesebben születtünk a csörgedező patak­ról, mint egy álló vízről — és készakarva felejtettük azt, minek jövendőjében úgy sem hiszünk, minden mások állítása ellené­ben. — Igazságos negatiónk épületéhez egy uj kövecskét ra­kunk, ha Meklenburg-Schwerin tegnapi napon történt uniótól. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. TÖREDÉKEK egy volt nemzetőr úti naplójából. 1848. I. Julius............. A Drávához rendeltettünk. Utunk a szép , a vendégszerető Som­ogyon vitt keresztül. Ismeritek-e Somogyot gazdag erdeivel, kalásztérrelő Kána­án földjével ? Ismeritek-e a népet, melly e megyét lakja, a su­­gártermetű­, komoly magyar népet, mellynek házában lakik a vendégszeretet ? E megyét utaztam én hosszában végig. E nép tárt karokkal fogadja a vándort, s mint a bibliának jámbor, szent családa, lábvizzel enyhíti az út fáradalmát. Akárhová mentem , szívesen fogadtak ; mosolygó rokonfaj várt már a küszöbön és mint rég ismerőst, mint rég várt vendéget ültetett a gazda asztala fejéhez. Ben boldog is vagyok, hogy magyar lehetek, elgondolom sokszor e szép vármegyében. És most, ha a bánat sokszor­­ meglátogat, csak reád gondolok, romlatlan jó népem i­s meg-­­ vigasztalódom. Fő figyelmem tárgya mindenütt a nép volt, a nép, melly szörmez alatt tiszta honszerelmet táplál, a nép , melly szen­vedésében , áldozatában nagy. Feltűnő Somogyban a nők beteges szine. Termetökre, mint a férfiak, ők is, szálasak, sugarak; de , talán a kora házas­ság miatt arczuk hervatag. A nép, a mint a Drávához jobban küzeliténk, mindinkább délibbnek tűnt fel. A nők közt nem kevés kitűnő, meglepő szépségre akadtunk. A Csokonyán-tuli népet, mint általában a drávam­enti vidéket, albániai telepek­nek lenni álliták. E nép vallása és nyelve magyar. De a legszebb leányt Baranyában láttam­.—Tizennégy éven túl már fejlett a leány, talán azért hervad el olig hamar itt a nő. Korán házasodik a drávamenti nép. A leányt megveszik pén­zen , a vásáron. „Eladó leány“ szokta mondani a magyar a férjhez adandó leányról. E nevezet még azon jó időből ered, midőn a magyar férj nejét ingóságért vásárolta meg. Baranya magyar vidékén a fölserdült leány csak­ugyan eladó. Itt a vá­sáron szemeli ki magának, s pénzért veszi meg a férj a leányt. Egy szép leányért 140 frtot is adnak. Az adott pénz a nőnek egyetlen birtoka lesz, ki aztán férjétől szükségére többet so­hasem kap , mi azonban az önnövesztett és önszőtt ruházat mellett a nő szükségeire elegendő. Egy illy leányvásáron ma­gam is jelen voltam. A nyári vásáron kiszemelt leánynak elgyű­­rűzése a téli lucza-vásáron történik. A leány, mig szőni nem tud , férjhez nem adatik. Szép a drávamenti magyar leány. Az ember lelke örül a sok szép nő tekintetén , fökép miután e nők véreink , fökép miután a drávaparti horvátnők arcza, termete, és öltözete un­dort gerjeszt. Mert mig a magyarnők mind tüzszemüek, su­­gártermetüek , feszült dombormellüek , a horvátnőknek leg­­fiatalabbja is sutafejü, kurta és nagy részben golyvásnyakú, rövid termetű, csüngő mellű, többnyire pirosító máztól kievett sárgult képpel. A magyar nők öltözete hófehér , melly napégetett arczaik­­hoz, éjszem­ekhez nagyon, igen illik. Minden mezei munkát a nővel együtt végez a gazda, s maga és neje is hetenkint háromszor cserél tiszta ruhát. Szalaggal szegett és kivarrott ujjú ing , hófehér szoknya sziklának nevezik) s király vörös kötény a nő öltözete. A fejkötő olaszm­ódra egy vékony lapra boritott s a vállakra leomló hímzett fehér fátyolból áll. Se­lyem, arany váll, arany sujtásra, és selyem viganót, a tehe­­tösbek viselnek. E nép közt azonban a magyar népnél olly igen házias jó kedvet, daliást és tánczot nem találhattuk fel. A kemsei nő­ket embereink semmi áron sem tudták tánczra rántani. „Ej magik derék emberek , mondá a csaplárosné dallos barátim­nak, nálunk, ha az egész vármegye megrészegszik is, még

Next